Ford DSFL – A tréning hatott az érzelmekre is...

 

Idén második alkalommal rendezték a Ford DSFL (Driving Skills for Life) fiataloknak szóló, ingyenes vezetéstechnikai tréningjét. A globális program 2018. szeptember 22. és 23.-ára érkezett a Pólus Center parkolójába. Négy, egyenként félnapos tréningen vehetett részt 340 friss jogosítványos fiatal. Statisztikák mutatják, hogy a közúti közlekedés jelenti a legnagyobb veszélyt a 18-26 éves korosztályra. Ez egész európai viszonylatban egységes képet mutat, ez a vezető halálozási ok ebben a korcsoportban. A magyar fiataloknak is majdnem 15%-a szenved autóbalesetet évente, főleg a rutin hiánya és a figyelmetlenség miatt.
Ezen a helyzeten igyekszik segíteni a Ford társadalmi szerepvállalás programja, támogatva, gyorsítva a kezdők vezetési gyakorlatának  mielőbbi megszerzését, hiszen a teljes begyakorlottság kialakulása hosszú távú folyamat.


1. Regisztráció

2. Gyülekező a tréning előtt

3. Megnyitó

        A program kezdetén tartott aktivizáló tájékoztatóban hallottuk, hogy négy modulon fogunk végig haladni, a csoportok egymást cserélgetve szerezhetnek úlabb tapasztalatokat. A tréneri csapat sokszínű: tűzoltó, katasztrófavédelmi szakember, rendőrségi kiképző és autóversenyző is van köztük. Az egyik helyszínen a jármű hátsó gumiabroncsai speciális műanyag bevonattal voltak ellátva, melyek alacsony tapadást biztosítottak, így forduláskor már kis tempónál is (10-15 km/h) az autó hátulja nagyon hamar oldalirányba elcsúszott, kitört a fara. A feladat bóják kerülésével nyolcas nyomvonal írása volt.  


4. Túlkormányzottság kezelése

5. Szimulátoros vezetés

6. Vészfékezés

Fontos, hogy kialakuljon a vezetőben a megcsúszás határhelyzetének érzete és helyes, villámgyors kormányzással az eredeti, kívánt nyomvonalon tudja tartani az autót. A csúszás irányába kell kormányozni, amit sokan ellenkormányzásnak neveznek. Én odakormányzásnak hívnám, hiszen abba az irányba fordítjuk a kereket, amerre menni szeretnénk. A többszöri megcsúszással kialakulhat a technikai kezelés (kormányzás) automatizmusa, hogy éles helyzetben ne többlet időt igénylő gondolkodással akarjuk megoldani a problémát, hiszen mire a tudatos döntés létrejön, addigra már elkéstünk és pörög az autónk a közúton.Ezen az állomáson volt lehetőség szimulátoros vezetésre is, például különböző időjárási körülmények között, mondjuk téli, havas-jeges úton haladva; vagy éppen hegyvidéki vezetést is lehetett teljesíteni. Ezáltal gyakorolhattuk a kanyarvételi technikát is.
A másik, az úgynevezett sebesség modulnál a vészfékezést, ezáltal a jármű teljesítőképességét, fizikai határát tapasztalhattuk meg, miközben a technikai kivitelezés módját is megtanultuk. 
A közúton normál körülmények közt sosem autózunk határhelyzetben. Fontos viszont, hogy tudjuk: velünk együtt a jármű mire képes. Egy meleg helyzetben segít megőrizni a hidegvérünket, ha tisztában vagyunk vele, hogy milyen tartalékaink vannak még. Mindig döbbenetes látni, megtapasztalni, hogy a sebesség növekedésével négyzetesen nő a fékút. Ezt tartsuk evidenciában. Persze a reakcióidő alatt megtett út is hosszabb lesz a tempó emelkedésével, hiszen időegység alatt (1 s) több utat fut be az autó. 
Ezen a helyszínen egy másik gyakorlat a fékezéssel történő kikerülés volt. Egy folyosóba kellett behajtani, majd felvillanó lámpa jelzésére jobbra vagy balra sávot változtatni és megállni. Egyrészt megtapasztaltuk, hogy az ABS-szel kormányozható marad a jármű, azonban a feladat azt a tanulságot is meghozta, hogy az irányváltoztatás nélküli fékezéshez képest megnövekszik a fékút, hiszen a tapadóerőt részben fékezésre, részben oldalvezetésre használjuk fel és a blokkolásgátló többször beavatkozik.

Statikus feladatként reakcióidőt mérhettünk. Vaskeretes állványra helyezve fehér fénypontok villantak fel különböző helyeken, amiket megérintve adta az elektronikus rendszer az újabb fényfelvillanást. Egységnyi (30 s vagy 60 s) idő alatt számolta a rendszer a reagált jelek mennyiségét.


7. Reakcióidő mérése

8. VR kerékpáros élmény

9. Alkohol hatása

Akkor tudott valaki gyorsan válaszolni a felvillanó fényekre, ha globálisan nézte az állványt és a perifériás látásával regisztrálta a fényváltozásokat. Számomra a vaskeret sarkain lévő fénypontok túl távol voltak, hogy rövid idő alatt érintsem meg őket, vagy közelebbről figyelve már kiestek a perifériás látómezőből. Hasonló műszereket használnak a pályaalkalmasság vizsgálatánál is, lehet vele fáradást, illetve monotónia tűrést is mérni.

A harmadik állomáson a figyelemelterelés hatásával szembesülhettünk. A vezetés során számos zavaró tényező lép fel, amiket a sofőrnek ki kell tudni küszöbölni a biztonság érdekében. Autós feladatunk egy bójákkal kijelölt, önmagába záródó, jelentősen kacskaringós nyomvonalon való végig haladás volt. Először megismertük a vonalvezetést, majd hangos zene, nyüzsgő utasok és sms írás figyelem-megosztásával kellett volna a terelőkúpokat a helyükön hagyni. Természetes, hogy nem sikerülhet hibátlanul, hiszen egyszerre csak egy dologra tudunk jól összpontosítani, a többi tevékenység tempója lelassul és többlet időt igényel, jelentős tévedésekkel, hibákkal fűszerezve. A legfőbb tanulság, hogy tudnunk kell felállítani egy prioritást és autózáskor a két kéz a kormányon, a szem pedig az úton legyen!
Az idei tematika kiemelten foglalkozott a kerékpárosok biztonságával „Az út mindenkié” (Share the Road) program keretében. Ez arra hívta fel a figyelmünket, hogy teremtsünk összhangot a közlekedők között. Európa nagyvárosaiban egyre több a sérülékeny biciklista, autósként figyeljünk rájuk. Ennek keretében a Ford által kidolgozott, egy új, most debütált VR élménnyel is gazdagodhattunk. A „WheelSwap” segítségével – virtuális valóság program – kerékpárosok és autósok kölcsönösen átélhetik, milyen életveszélyes a másik számára, ahogy a közúton viselkednek. Egy speciális szemüveg segítségével kerékpárosként, majd autósként közlekedtünk a forgalomban. Itt megmutatták, hogy általában hogyan hajtanak a bringások és mit cselekednek az autósok. Nem vagyunk elég figyelmesek, körültekintőek, rengeteg egyéb dologgal foglalkozunk a haladásunk során. Éljük az életünket, nem a közlekedésen van a gondolatunk, csak magunkkal törődünk. Mondhatni robotpilóta üzemmódban próbálunk vélt biztonsággal célba érni.
Nem! A közlekedés teljes embert kíván, nem lehet félgőzzel csinálni. Bármilyen partnernek egy idő után rettenetesen fárasztó folyamatosan kivédeni a szórakozottságunkat, figyelmetlenségünket. Mi tudunk legjobban vigyázni saját magunkra! Ne másoktól várjuk el! A tapasztaltak hatására a csoportban mindannyian a közlekedési szokásainkon való változtatás szükségességét vontuk le tanulságként.
Volt lehetőség kipróbálni az ittas vezetést, a másnaposságot és a droghasználatot szimuláló öltözetet, melyet a Meyer-Hentschel Intézet és a Ford közösen fejlesztett ki. Az egyensúlyunkat befolyásoló súlyokat helyeztek el a testünk különböző részeire (mellkas, boka, csukló) és az érzékelésünket megváltoztató szemüveggel eltorzították a látásunkat, valamint fülhallgatóval különleges hallási ingerekkel bombáztak. A mozgásunk, annak koordináltsága jelentősen leromlott, tántorogtunk. Nem voltunk képesek egyenesen végigsétálni egy kijelölt nyomon, vagy éppen egy elénk tett focilabdába megfelelő irányba és erővel belerúgni. Itt a józan idegrendszer próbált kompenzálni és megfelelően megoldani a feladatot, de befolyásoltság alatt ez is oldódik, tehát még rosszabb a helyzet ilyenkor.

A negyedik információforrásunk helyén biztonsági-, műszaki- és partnerismereti tudásanyaggal gazdagodtunk. A sátorban egy Ford Mustangon mutatták meg a helyes ülésbeállítást, kormányfogást, bővítettük ki az autósiskolában megtanult napi első elindulás előtti ellenőrzés teendőit a folyadékszintek beállításával, valamint az utasok és csomagok szakszerű elhelyezésével.


10. Ülésbeállítás

11. A kamion holtterei 

12. Vészfékasszisztens

Itt szó került a nagyjárművekről, holttereikről, menetdinamikai tulajdonságaikról. A demonstrációs kamionba ülve megnézhettük, hol bújik el a bringás a nyerges melletti holttérben, milyen távolságból nem látható a személygépkocsi a szerelvény visszapillantó tükrében.
Ne várjuk el a fáradt kamionsofőrtől, hogy emlékezzen rá, hogy beállt valaki mögéje. Ha tolatnia kell, először lemászik a fülkéből, hátra ballag, majd elvégezheti a manővert. Ez rengeteg idő, könnyen dugó alakulhat ki miatta. A folyamatos haladásunk során is próbáljunk az ő fejével is gondolkodni. Ne vágjunk be eléje, mert nagyobb a fékkésedelmi ideje is, több idő a hatalmas tömeget (40 tonna) megfogni. Ha személyautós szemmel kis sebességcsökkentésre (85 km/h-ról 75 km/h-ra) kényszerítjük, akkor a kamionosnak újra felgyorsítani plusz három deciliter üzemanyagjába kerül, ez ötszöri alkalommal már 1,5 l gázolajat, nagyobb környezetterhelést jelent. 
Dinamikus bemutatóként megtapasztalhattuk az adaptív vészfékasszisztens működését is. Az egyre korszerűbb járművek rengeteg szenzorral, kamerával, radarral vannak felszerelve, amik gyűjtik a környezet jeleit, információit. Az autó elején lévő radar érzékeli az elöl haladótól lévő távolságot. Ha a sofőr nem reagál a követési távolság csökkenésére és veszélyes közelségbe kerül a másikhoz, az autó előbb hangjelzést ad, majd aktívan beavatkozva megállásig fékezi a járművet 30 km/h alatti sebességről, felette pedig számottevően csökkenti a tempót, minimalizálva az ütközés hatását.
A járműgyártók ma már újabb és újabb aktív biztonsági rendszereket fejlesztenek a passzívak mellett, hogy az emberi érzékelés, észlelés és cselekvés hibáit csökkentsék, kiküszöböljék. Új autó vásárlásakor meg kell tanulnunk a gépkönyvből ezeknek a rendszereknek a használatát. Ha tisztában vagyunk velük, egy veszélyes helyzetben jobban tudunk reagálni és a technikai berendezés segít.
A tréningen résztvevő fiatalok – mivel az internet világában élnek – főleg a világhálón keresztül értesültek erről a programról, de akadt, akinek a figyelmét a gondoskodó szülők hívták fel a lehetőségre, de volt, akit a testvére hozott magával. A jogsi megszerzésétől eltelt idő 2 hét és 6 év intervallumban mozgott, általában kevés megtett kilométerrel, alkalmi vezetésekkel. Az ország több vidéki pontjáról – főleg Nyugat-Magyarországról – és a fővárosból egyaránt jelentkeztek a képzésre. Elsősorban egyetemistákkal találkoztam, akiknél felmerült már a tudatos járművezetés igénye, de regisztrált autószerelőket képző műszaki szakközépiskola is néhány fős csoporttal. A szervezők elmondták, hogy a tavalyi kampányolás és jól sikerült program meghozta az eredményét. Egyrészt a tréning után a fiatalok a közösségi felületeken posztoltak róla, ami azt jelenti, hogy érdekes volt számukra ez a nemzetközi szakértők, a magyar hatóságok, szervezetek és instruktori csapat által összeállított program.

Valóban. A tréning hatott az érzelmekre, így ráveszi az egyént viselkedésének megváltoztatására. Felejthetetlen élményeket adott, a közlekedés biztonságát fokozó fontos gyakorlati tapasztalatokkal gazdagított.
Tárgyi emlékként pedig fényképes oklevelet kaptak a tréningen résztvevők. A Ford hosszútávra tervezi programját, s már most vannak regisztrált személyek a következő évre.

 Pataki Melinda