(…akinek az automobilhoz is van köze!)

Autóval jövök Budapesten a Rákóczi úton, a Keleti pályaudvar felé. Szemben Baross Gábor nagy, impozáns szobra, csak pár másodpercig látom, - ahogy a forgalom engedi. Régebben a pályaudvar háta mögött állt, - nemrég  visszakerült méltó helyére, a Baross térre!

Ahogy mondani szokták, dagad a keblem, ha Baross Gábor életútjára, tetteire gondolok! A kiegyezés utáni nagy nemzedékhez tartozott Széchenyit és Kossuth volt a példaképe, ő is a közlekedés fejlesztésében látta Magyarország gazdasági és kulturális életének kibontakozását. A felvidéki szabadelvű képviselőre Tisza István miniszterelnök figyelt fel. 1882-ben hosszabb időre nyugat-európai szakmai tanulmányútra küldték, közlekedési, közigazgatási ügyekben szerzett tapasztalatot Németországban, Franciaországban és Belgiumban. Amikor visszajött, már számoltak vele, miniszteri kinevezést kapott és persze óriási feladatokat. Belekezdett az évtizedek óta halogatott nagy tervek megvalósításába. Folyami és tengeri hajózás, kikötők korszerűsítése, Vaskapu az Al-Dunán, a vasút teljesen új alapokra helyezése és fejlesztése. 

Baross Gábornak ez sem volt elég!
A Magyarországi utakról szóló törvénytervezetét 1890-ben terjesztette a Parlament elé, évszázados, megrögzött nehézségeket feloldva a polgári közteherviselésében. A „közutakról és a vámokról szóló I. törvényczikk” volt az, ami a magyar közúti igazgatás kezdetét jelentette. Hozzálátott a transzverzális utak, a kettős funkciójú (közúti és vasúti) hidak kiépítéséhez, szenvedélyesen szorgalmazta a posta korszerűsítését, egyáltalán a közlekedés felgyorsítását.

Európai kitekintésű közlekedési szakember, 1890-ben már tudott az automobil létezéséről. Jánosi János a Magyar Posta kiváló szakemberének feljegyzéseiből ismerjük: a Föld, Ipar és Kereskedelemügyi Minisztériumban „Műszaki Kar” elnevezéssel külön szakmai csoportot hozott létre. Ennek élére Kolossváry Endre kiváló gépészmérnököt állította. A Műszaki Kar tagjai között volt a három név is: Bánki Donát, Haltenberger Sámuel, Csonka János… 

A sors nagy tragédiája, hogy Baross Gábor miniszternek a megfeszített munkatempó és elhatalmasodó tüdőgyulladása ekkor már felőrölte szervezetét, 1892. május 9-én meghalt.
A Műszaki Kar magyar mérnökei azonban tovább vitték Baross Gábor álmait, terveit. Egy év múlva, 1893-ban Bánki Donát és Csonka János már elkészült benzinmotor karburátorával, 1896-ban elkezdődtek a kísérletek a Magyar Postánál: levélkézbesítés és csomagszállítás, a ló üzemről motoros üzemre való átállás. Németországból és Franciaországból hozták az automobilokat, közben elkészült az első magyar gyártású Csonka féle postajármű is. És már 1900-ban vagyunk, Haltenberger Sámuel postamérnök elindította az első automobil-vezetői tanfolyamot. Kilencven napra rá új helyzet állt elő a Székesfőváros útjain: A magyar posta-járműtelep kapuján kirajzottak a levélkézbesítő automobilisták.

Tudom én, hogy Baross Gábor vasminiszter a vasúti közlekedés fejlesztésében lett naggyá, világhíres emberré, de amikor elhaladok szobra mellett, mindig eszembe jut: van köze a magyar automobilhoz is!

Balogh Zoltán