Hozzászólások a továbbképzéshez...

 

 

Horváth László vagyok. Én az idősebb oktatói generáció képviselője, a régi tantermi képzéshez szoktam hozzá, ami tartalmilag nem jobb, de személyesebb volt az e-learninges rendszernél. Ott találkozhattunk egymással, meg lehetett vitatni a felmerült kérdéseket a hatóság képviselőivel. 
Ez már elmúlt! Ha tovább siránkoznék is ez ügyben, úgyse történne már semmi! 
Ezért inkább, - tartsatok engem strébernek - elfogadom ezt az új rendszert. Lassan bele is jövök. Mert mindig is fontosnak tartottam az oktatók szakmai ismereteinek bővítését a naprakész felkészülést. Én oktatok, szükségét érzem, hogy időnként, feltöltődjek néhány új szakmai dologgal. Miközben az évenként kötelező teszt-vizsga szükségességéről más a véleményem és bárkivel is vitatkoznék erről. De most nem ezt akarom firtatni.
Kijelentem: az e-learninges továbbképzés tartalmi részében én most sok jó dolgot találtam. Nekem az anyag egy része új ismereteket adott, amit hasznosítani tudok és engem megerősít a munkámban is. 
Lassan, alaposan végigmentem az egész tananyagon, túl is vagyok rajta, de még nem vizsgáztam. 
Mint B kategóriás gyakorlati oktató, szívesen vettem pl. a moped képzés felépítésének teljes rendszerét, hiszen az én tanulóim erre is kapnak vezetési jogosultságot. Én ezt díjazom. Ha rajtam múlna (nem fog!) én a mopedes gyakorló órákat is bevezetném a B kategóriában! 
Ugyanígy örültem a már szinte elfelejtett defenzív vezetés megjelenésének a tananyagban, fontosnak tartom, felfrissültem tőle. 
Teljes és átfogó képet, szakszerű magyarázatot kaptam a legújabb intelligens rendszerekről. 
Alaposan átjárhattam a kulturált közlekedés alapvető tételeit, amiből majd tanulóimnak is átadhatok valamit. 
Nem sorolom, hiszen mindenki találkozik majd vele, és persze véleményt is mondhat róla. Nekem az a véleményem, megérte az idő ráfordítást!
Gratulálok a tananyagot készítő kollégáknak, akiket nem ismerek, sehol sem látom a nevüket. Miért is nem tudhatom, hogy kik ők? Személyesen is elmondhatnám nekik, hogy szép munka volt, de azért még ezen a jó anyagon is lehetne, sőt kellene tökéletesíteni. 
Miért kell nekem az iskolavezetők minden ügyes, bajos adminisztrációs tennivalóit ilyen részleteiben megismernem? 
Miért nem lehet ebben a jól kidolgozott továbbképzési tananyagban szakonként, okosabban differenciálni? Biztosan lehetne. Talán majd jövőre.
Végül, még egyszer hangsúlyozni szeretném, nekem az oktatói továbbképzés szakmai tartalma tetszett, de nem a gyakorlati, technikai lebonyolítása! És ezt sem hallgathatom el! Miden évben tapasztalom az előzetes tájékoztatás hiányát, majd az év végi roham jeleit, a program előkészítetlen elindítását, a nehézkes regisztrálást. Ez volt az idén is. Debrecenben lakom, most például egy hete készen vagyok a tananyaggal, vissza is igazolták, befizettem minden díjat, vizsga időpontot szeretnék, nem kapok. És ennek már több mint egy hete. Ellenőriztem a befizetéseket, türelmetlenül telefonálgatok, és hallom mások is így vannak vele. Ez nem nyugtat meg. Számítógépemről folyamatosan csak ezt kapom: ”a tanulónak nincs befizetett vizsgadíja.” Ami persze nem is igaz. Legalább tudnám, hogy ilyenkor miért kell várni? Mert az én időm is drága. 2018-ban előttem van még két hónap és nekem is minden percem foglalt.


 

 

Horváth Gábor vagyok Kalocsáról, régi MHSZ-es, 1975 óta oktatok, 43 éve vagyok a szakmában. Jelenleg, mint nyugdíjas iskolavezető-oktató, régi magán iskolám van. Túl vagyok már az idei továbbképzés e-learninges anyagán, holnap vizsgázom.
Én csak annyit kérdeznék és azt komolyan, hogy erre a jogászkodásra tényleg ekkora szüksége lenne egy járművezető-képzéssel foglalkozó iskolavezetőnek? Nem értem, hogy mi lenne a cél ezzel? Hogy a teszten olyan, úgymond gonoszkodó kérdésekre kell nekem válaszolni, olyan adatokat kérnek tőlem amit egy jogász is a számítógépén szokott megnézni.
Ismét csak felteszem a kérdést, hogy miért? 
Igaz, nem is tudom, hogy kitől kérdezek? Egyáltalán ki figyel még ránk? 


  

Magyar József szakoktató vagyok. Én a tesztelések során két durva hibát találtam.
Ha a fékpedál a pedálút 2/3-ánál felkeményedik és jobban nem nyomható be, akkor…
a Helyes válasz az, hogy a fékberendezés megfelelően működik.
Én műszaki ember vagyok, sok-sok évig autószerelőként és  javító autósegélyesként is dolgoztam. Szerintem ez így „balesetveszélyes” válasz. Már két évvel előtte is jeleztem a hibát az EDU-nak, akkor azt a választ kaptam, hogy a műszaki lektorunk ezt találta jónak!
Én azonban másképpen gondolkodom: a régi tananyagban, és a vizsgakérdésekben is az 1/3-ad volt a helyes válasz. Logikailag is, ha egy fékpedált 2/3-ig nyomunk, akkor ez azt jelenti, hogy a főfékhengerben levő olaj 3/4 részét kell továbbítani ahhoz, hogy kialakuljon a kellő fékhatás. Természetesen azért kell ennyi olaj, hogy a betétek elérjék a féktárcsát, ill. a fékdobot. Konklúzió: kopottak a betétek, és a dobok, ill. tárcsák.
Én annak idején ilyen fékkel biztosan nem engedtem el  javítandó autót, sőt a mai nagy sebességű autóknál ez még inkább veszélyes lehet. A reakció idő is 1/3-dal megnövekszik!
Mindenesetre kíváncsi lennék a kollégák véleményére is!

A másik dolog. A rendszámon levő színes plakett felragasztása 2016-01-01-én megszűnt, ma már csak a forgalmiba helyezik el a környezetvédelmi besorolást!



Egyébként e kis hibákat feledve azért megérte végigcsinálni a megújult programot. Tanulságos volt. Azt viszont nem értem, hogy az iskolavezetői kérdéseket miért nem szelektálták: külön az oktatók, ill. az iskolavezetők felé?


Fülöp Elvira iskolavezető-szakoktató vagyok. Harminc éve dolgozom a szakmában. Én a 2019. évre szóló továbbképzés margójára a következőket írom: 
Mi oktatók és iskolavezetők az év végi legnagyobb hajtás közepette már "alig várjuk" az eseményt, hogy utolsó erőnkkel még ezt a kötelező képzést és vizsgát is teljesítsük. Azon már túl vagyunk, hogy nem látjuk ennek sok értelmét, hisz alig vannak benne igazán időszerű szakmai érdekességek. Kinyomjuk, ellopjuk rá az időt a pihenésből, a családtól, ki ahogy tudja.
Én azt nem gondoltam volna, hogy a pár év alatt ebben még lejjebb is lehet menni. A szakoktatókról én mindig azt gondoltam, hogy (mások szemében is) a járművezetés mesterei. Ehhez képest milyen véleménye lehet rólunk azoknak, akik kötelezik az oktatókat a B kategóriás e-learninges tanfolyam elvégzésére. Bocsánat, így nem pontos, mert "csak" az összes B tesztet kellett végig csinálni.
Tehát azt feltételezik rólam, még ezekkel az alapismeretekkel sem vagyok tisztában. Szerettem volna gyorsan letudni, kezdtem hát a záró teszttel, hibátlanul kitöltöttem, de hiába, mégis végig kellett mennem a teljes programon. Ez rengeteg időt és energiát vett el tőlem, de én ezt régen ismerem, ismernem kell, semmit sem tanultam.

Én a magam részéről, és még jó néhány kollégám nevében is, kikérem magamnak ezt a megalázást, 30 éves oktatói tapasztalatom és tudásom ilyen mérvű lekicsinylését. 
Számomra sokkal fontosabb lenne, hogy ez a továbbképzés tényleg új információkat, ismereteket, tudást adjon. Olyan szintű tananyagot képzelnék el (hiszen fizetek érte!), ahol van miből válogatni. Informatika, járműtechnika, technológia és e témáknak beépítése az oktatásba. Vállalkozói ismeretek, környezetvédelem a járművezetéssel kapcsolatban, továbbá más európai országok oktatási rendszere, bevált, követhető tapasztalatai. 
De kiindulhatnánk a Magyarországon is létező és már jól működő továbbképzési rendszerekből is, van példa elég, csak körül kellene nézni! Érdekes módon a legtöbb szakmában nem a számonkérés a lényeg, nem kell minden évben újra vizsgázni, mert képesnek tartják a szakembereket arra, hogy önállóan be tudják majd építeni új ismereteiket a saját munkájukba. Mert tisztelik őket.
Mi szakoktatók messze nem tartunk itt, bennünket kizárólag bürokratikus szempontból tartanak számon, kihagynak bennünket miden intézkedésükből. Az igazi szakmaiság szinte nem is létezik, és az egész továbbképzés folyamata is ezt támasztja alá. Köszönöm a figyelmet.


Halász Sándor vagyok. A kérdés az, szakoktató vagy e-learning? 
Nem kedves e-learning, te nem vagy szakoktató! Te mindössze egy tankönyv vagy, egy virtuális tananyag, a szakoktató segédeszköze. Azért is, mert a szakoktató az mindig naprakész információkkal rendelkezik. Az esetleges jogszabályi változásokat már a hatálybalépés előtt is beillesztheti tananyagába. Ha esetleg téves információval látja el tanulóit, rövid idő alatt utánanézhet és már a következő órán is helyesbíteni tud. Az e-learningnél ez nem így van. Néhány téves információt most is kaptunk a B kategóriás anyagban. Ezek kételyt ébresztenek a tanulókban. Kinek higgyen? Az oktatónak, aki másképpen mondja? Azt mondja a tananyag, hogy lassításkor, ha sebességben hagyjuk a járművet és motorfékkel gurulunk, akkor a hengerekbe juttatott töltés nulla. Ez így igaz. Lentebb azonban hozzáteszi, még jobb eredményt érhetnénk el, ha üresbe tennénk a sebességváltót és úgy gurulnánk a megállásig. De ezt nem javasolja, mert balesetveszélyes lehet. Hát ez nem egészen így van. Ha üresbe tesszük a sebességváltót, akkor már az alapjárati töltést kapja a motor, mert ha nem kapná, leállna. Az alapjárati töltés pedig nyilván több mint a motorféküzem alatt kapott nulla töltés. Ez hibás megállapítás az e-learning anyagban, amit a szakoktatónak kell majd a tanulóval helyre tenni, - ha sikerül. Aztán a SIKK kérdése. Azt mondja a B kategóriás e-learning, hogy a Kézifék kiengedését követi a Körültekintés. Ha már kiengedte a kéziféket és csak utána kezd el körültekinteni, akkor az rossz, ugyanis ha mégsem tud azonnal elindulni, akkor már a tengelykapcsolóval kell tartania a járművet a visszagurulás ellenében. Ez gyakorlott vezetőknél is pedálkezelési kihívást jelenthet, nem tud teljesen e mozdulatra koncentrálni, hiszen több figyelmet igényel a forgalom felmérése a biztonságos elinduláshoz. A tengelykapcsolónak sem jó, ha akár fél percig is a fogáspont környékén égeti a tárcsát a vezető. Ezt a szakoktató fordítva tanítja. A Körültekintés után kell a Kéziféket kiengedni és ezután már indulni. Ha nem így tanítjuk, a vizsgán is sikertelenséghez, a forgalomban koccanáshoz vezethet. Ezért sem ártott volna a tananyag rendszerbe állítása előtt véleményezésre kiadni a szakmai hozzáértőkhöz.Mikor is találkozik személyesen a képzőszerv a tanulóval? Most még találkozik vele a jelentkezéskor, de mi lesz a közeli jövőben?
Az e-learning és a mögötte álló tőke és érdekcsoport - természetéből adódóan - terjeszkedik. Ez az érdeke. Cél a profit növelése. Terjeszkedik is. Az e-learning egyre több képzési formában elérhető alternatíva. Szerencsére agysebészeket még nem képeznek ilyen formában.
Az e-learning nagy üzlet, igen kedvező a fogadtatása, mivel a tanuló alapvetően lusta és kényelemszerető. Lehet számítani a kényelemszerető emberre. A tudásra is mindenkinek szüksége van, de ezt a lehető legkisebb energia ráfordítással akarják megszerezni. Erre pedig az e-learning nagyon alkalmas.

Ezt pl. a GKI képzés nagyon jól igazolja.Egyáltalán, hogyan lehetséges egy 35 órás tanfolyamot szimulátorral, vizsgával 2-3 nap alatt lezavarni?
Erre válaszoljon valaki. Milyen szakmai színvonal ez az oktatásban? Korábban írtam, hogy a beiskolázásnál találkozik a képzőszerv a tanulóval. És meddig lesz ez így?
Az e-learning mögötti érdekcsoportok már megtalálták biztos támogatóikat. Innen most már bármi megtörténhet. Csak elhatározás kérdése.
 Az okmányirodában – pardon, kormányablakban – az ügyintéző és egy web-kamera készíti el az igazolványunkba kerülő képet. Lehetne a web-kamera az ügyintézőtől akár száz, vagy ezer kilométerre is? Semmi akadálya. Némely bank már úgy reklámozza hiteleit, hogy személyes iratainkat elegendő a web kamerának megmutatni. Van-e esélye annak, hogy a tanuló személyes megjelenés nélkül is jelentkezzen az otthoni számítógépe web-kamerájával tanfolyamra? Ha az e-learningen múlik, ez már a közeli jövőben lehetségessé válhat. Iskolavezető, szakoktató kiküszöbölve. Nincs is rá szükség. 
Most ugyan még – találkozunk tanulónkkal az elméleti vizsgára jelentéskor, de az e-learningben kihagyható ez a lépés. 
Csak elhatározás kérdése. A tanuló pedig a vizsgaigazolás birtokában a virtuális elméleti vizsgára belépési kódot kérhet. Nem kell tehát vizsgaterem. Nem kell takarítani. Nem kell bérleti díjat, fenntartást fizetni. és ami a legfontosabb, nem kell vizsgabiztos sem! A vizsgaprogram automatikusan értékel. A tanuló úgy juthat el az elméleti vizsgáig, hogy otthonról ki sem kell tennie a lábát. Már számítógépe előtt ülve eljuthat a sikeres elméleti vizsgáig. Mert a tanuló az kényelemszerető ember.
Most még azt hisszük, nem baj, majd a gyakorlati oktatáson találkozunk vele. És mi van, ha felveszi a VR szemüvegét és az e-learning által központi szerveren tárolt virtuális, hipermodern realisztikus szimulátoron elkezdi a gyakorlati képzést is? Otthon ülve. Elképzelhetetlen? Talán. De ha mégsem, akkor virtuálisan levizsgázik forgalmi vezetésből és beül az igazi autóba, ahol keresni fogja a le-fel nyilakat a gázadáshoz és fékezéshez, továbbá az egeret a kanyarodáshoz. 
Azt gondoljátok, hogy ez utópia? Az emberek már most is alig érintkeznek egymással. Az irodákban az egymás mellett ülő munkatársak is számítógépen érintkeznek egymással. Az iskolákban virtuális ellenőrző könyvet használnak. Szinte már minden emberi társas érintkezés a virtuális közösségi oldalakon történik. Semmi személyesség. A webáruházakban bármi megvehető, amit megvásároltunk házhoz jön. Az e-learninges lecke után olvassátok el a Ready Player One című könyvet vagy nézzétek meg a filmet! Tanulságos! Szép, új világ vár ránk, igaz?