Kanyarodó útjelzés a kereszteződésben (10)

 (avagy az elsőbbségi joggal bíró út iránya)

Még mindig a címmel jelzett Lenkefi László által indított cikksorozatban vagyunk. Ezúttal „Fülöp Ágnes, Fülöp Natasa, Major Róbert: A KRESZ értelmezése a joggyakorlatban Harmadik, hatályosított, bővített kiadás, 2014.” c. kiadványból közlünk idézeteket, bízva abban, hogy a végén majd közös állásfoglalást tudunk kialakítani az „Ön jelezne, vagy nem jelezne” gyors-tesztünk megoldásaiban is.

Irányváltoztatás, irányjelzés
(KRESZ 29.§)

 „Az irányváltoztatás fogalmi körébe tartozó műveleteket a KRESZ – egy látszólagosan példálózó jellegű – felsorolással jelöli, majd e felsorolásra utalva, az útmutatóban fogalmi meghatározást is ad: a „példálózó felsorolásból következik, hogy az út lényegesen vagy jelzett vonalvezetésétől, illetve a forgalmi sáv vonalvezetésétől való eltérés, irányváltoztatás. Másképpen kifejezve: az úttest felezővonalával való párhuzamos haladás az egyenes haladás”. A Bécsi Egyezményben foglaltak szerint az irányváltoztatás bekanyarodás, mely történhet másik útra, vagy annak nem minősülő területre: „másik útra való ráhajtás, vagy útmenti ingatlanra való behajtás végett történő jobbra vagy balra kanyarodás”.[1] A fogalmakat tovább egyszerűsítve: irányváltoztatásnak nevezhetjük az adott jármű részére kijelölt, rendelkezésére álló forgalmi sáv, vagy annak megfelelő úttestrész vonalvezetésétől való eltérést.  A vonalvezetés – nézetünk szerint – az út vagy főútvonal tengelyével párhuzamosan az útfelületen futó felületrész térbeli elhelyezkedése...  

A meghatározás szűkíthető paraméterei ellenére a vonalvezetés szélessége nem azonosítható a jármű nyomvonalával, annak a forgalmi sávon belül kisebb mértékű oldalirányú megváltoztatása egyértelműen megengedett. Ezen meghatározás alkalmazkodik az út kialakításának sajátosságaihoz is, így például nem végez irányváltoztatást „az útkereszteződésben kanyarodó főútvonal jelzett vonalvezetését követő jármű” sem.[2]

Az irányváltoztatással összefüggésben rendelkezésünkre álló meghatározásokat, illetve megalkotható fogalmakat összevetve megállapíthatjuk, hogy konkrét forgalmi műveletek közül irányváltoztatás, ha a jármű vezetője a terelővonalat átlépi, az úttest szélét átlépi, az úttest képzeletbeli felezővonalát átlépi, forgalmi sávot változtat, másik útra bekanyarodik, főútvonalról letér, vagy szilárd burkolatú útról letér. A KRESZ-ben adott felsorolás példálózó jellegű, irányváltoztatás – nézetünk szerint a hozzá kapcsolódó jogosultságokra és kötelezettségekre is tekintettel – az ott írtakon kívül, ha a jármű a forgalmi sávon belül elsőbbségei vagy zavarási tilalommal érintett zónába behalad. Az út tartozékai és az út részei tekintetében a terelővonalnak, az úttest szélének, illetve képzeletbeli felezővonalának átlépése minősül irányváltoztatás.  A terelővonal mellett még három, az út vonalvezetésével párhuzamos vonalat ismer a KRESZ: a záróvonalat, az úttest szélét jelző vonalat, azaz az optikai vezető csíkot és a kerékpársávot kijelölő vonalat. Ez utóbbi kettő azonban nem záróvonal, hanem az úttest szélét jelölő vonal…

Az úttest szélének átlépése az optikai vezető csík, illetve a kerékpársávot jelző sárga csík átlépését is magába foglalja. Nem minden úttesten alkalmaznak útburkolati jeleket, így az úttest szélét jelző vonalat sem… 

[1] Bécsi Egyezmény (1980. évi 3. tvr.) 16. cikk 1. pont.

[2]  Útmutató a 29.§-hoz.