(szerkeszti: Kopiás András)

A régi magyar rendszámok rövid összefoglalása

    A magyarországi rendszámok története 1901-ig vezethető vissza, igaz, ekkor még nem országos hatályú, csak Budapesten érvényes rendelkezés jelent meg. A budapesti rendőrfőkapitány, Rudnay Béla rendelete kötelező érvénnyel előírta, hogy minden Budapesten honos gépjárművet egyéni azonosítóval, rendszámmal kell ellátni. A rendszám tartalmát a rendőrség határozta meg, de a kivitelezést a jármű tulajdonosára bízta. Ennek következtében voltak olyan járműtulajdonosok, akik – nyilván figyelmetlenségből – olyan rendszámot készítettek, és úgy helyezték el, hogy az nem elégítette ki az elvárt láthatósági feltételeket. Emiatt (is) szükségessé vált a rendelet módosítása 1905-ben, amikor is a láthatóság elrendelése mellett szankciókat is kilátásba helyeztek a rendelet megsértőire. A módosító rendelet kötelezte a vidékről, vagy külföldről érkezőket, hogy Budapesten áthaladásuk során a rendszám méretének megfelelő táblát helyezzenek el, amely tartalmazza a tulajdonos nevét és lakcímét.
Országosan 1910-ben vezették be a gépjárművek üzemeltetési feltételeként a rendszám használatát. Ezt a rendszámot a hatóság adta ki, és nem is került a gépjármű tulajdonos tulajdonába. Ekkor vezették be, hogy az általánosan fehér alapszínű rendszámokkal szemben a szolgáltató (pl.: személy és áruszállító bérkocsik) gépkocsik rendszámának alapszíne fekete, és fehérek rajta a betűk. Ezt a szisztémát lényegében megőrizték 1990-ig, amikor áttértek a sárga alapszínre az e körbe tartozó gépjárművek rendszámának alapszínét illetően. Az 1910-től 1929-ig használatban lévő rendszámokról már vannak dokumentumok, mind a jogszabályi rendelkezéseket illetően, mind életből vett fényképek (lásd: a fortepan.hu oldalakon: keresés: „rendszám”).

Az 1910-ben bevezetett rendszámok lényegüket tekintve átéltek két jogszabály-módosítást, de megőrizték az övezeti jellegüket, vagyis, hogy a rendszám első betűjele meghatározta azt a körzetet, amelyben a tulajdonos lakóhelye volt. (Budapest jele értelemszerűen „Bp”).
1910-ben még 12 körzet volt, az első világháború után már csak 8.

1922-ben elrendelték, hogy a trianoni Magyarországon maradt gépjárműveket műszakilag meg kell vizsgálni, és az új körzeti rendnek megfelelő új rendszámmal ellátni. Ekkor a rendszámok megjelenése nem változott.

Az 1930-ban hatályba lépő KRESZ új rendszámtípusokat vezetett be, de a meglévőket nem érintette.

1933-ban megszűnt a körzeti jelleg. Bevezették a két betű három szám kombinációjából álló rendszámokat, amelyek már nem utaltak a tulajdonos lakókörzetére. Az állami tulajdonú gépjárműveket egy betű, három számjegyű, és nemzeti szín jelzést tartalmazó rendszámmal látták el. Ez a szisztéma 1946-ig üzemelt.

1946-tól a rendszám egy betűt és négy számjegyet tartalmazott. Ez kötelező cserét jelentett, műszaki felülvizsgálattal egybekötve. (Gyakorlatilag az 1922-es eljárást ismételték meg a háború után megmaradt járműállomány megvizsgálásával és „leltározásával”.)

1948-ban újabb műszaki felülvizsgálatot és rendszámcserét rendeltek el. Az új rendszám két betűt és három számot tartalmazott, valamint a hátsó rendszámot ellátták a Kossuth címerrel. Ez utóbbit az 1949-ben rendszeresített „Rákosi” címer bevezetését követően egy kötelező rendelet alapján a tulajdonosnak le kellett festenie (a rendszám alapszínével megegyező színre).

1958-ban újabb rendszámcserét rendeltek el. A már megkezdődött, és várhatóan folytatódó gépjárműállomány növekedést figyelembe véve már szükségessé vált a két betű, négy szám kombináció bevezetése. A rendszám első betűje utalt a tulajdonosra (használóra) Néhány példa:

„A”  állami,

„C”, „I”  magán,

„H” honvédségi,

„J” taxi,

„MA” mentő,

„RA” rendőrségi gépkocsik.

1990-ben elrendelték az újabb rendszámcserét. Az új rendszám három betűt és három számot tartalmaz (hat pozíció) általában, de vannak kivételek, sőt lehetőség van egyedi rendszám megrendelésére és elkészíttetésére (ez gépjármű csere esetén továbbvihető az új gépkocsira). Ahogyan a mellékelt ábrázolásnál, az előforduló változatok nagy száma miatt nem törekedtem a teljes-körű szemléltetésre, a betűk speciális felhasználására is csak példálózó jelleggel említek néhány esetet:

- „RA” betűk és négy számjegy, rendőrségi gépkocsiknál

- „MA” betűk és négy számjegy, mentő gépkocsiknál

- „E”+további két betű és három számjegy taxiknál,

- „OT” betűk és négy számjegy a tanúsítvánnyal rendelkező veterán járműveknél.