RÉGI KÖZLEKEDÉSI DOKUMENTUMOK (IV.)


(Szerkeszti: Kopiás András)

Rovatunkban most az Igazolólap és a Kiegészítőlap közlekedéstörténeti okmányokkal foglakozunk

Igazoló-lap: az okmány bevezetésére 1922-ben került sor a 61.000/1922. BM. számú rendelet alapján. E rendelet kötelező jelleggel előírta a világháború és Trianon után az ország területén felelhető gépjárművek kötelező bejelentését, ezt követően műszaki megvizsgálását és új rendszámmal, forgalmi engedéllyel, és az ekkor bevezetett „Igazolólappal” való ellátását. Az Igazolólapot a vezetőnek mindig a gépjárművön kellett tartani, ugyanakkor a forgalmi engedélyt nem. A gépkocsiban a műszerfalon elhelyezett külön tartót rendszeresítettek erre a célra, amint azt a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum tulajdonát képező – 1944-ben kiállított – okmányról készített fotó bizonyítja.

Az 1930. januártól hatályos KRESZ új okmánymintát tett közzé, kibővített adattartalommal. Az alábbi kép ezt a jogszabályi mintát tartalmazza.

1933-ban új okmánymintát vezettek be, további adattartalom bővítéssel. Ez a képünk egy 1944-ben kiállított valós okmányt mutat be, hatályban volt1948-ig

1948-ban új rendeletet adtak ki a közúti járművek műszaki előírásait érintően 20.000/1948. (Közl. M.) szám alatt. E rendelet alapján ismét minden gépjárművet meg kellett vizsgálni, és a vizsgálaton megfelelt járművek részére a rendelet által bevezetett - alábbi - új igazoló lapot kellett kiállítani

1949-ben ismét új igazoló-lapot adtak ki, amelynek lényege, hogy az adott gépjármű éves adó befizetésének igazolására is szolgált, ezért évente cserélték az okmány megszűnéséig

Ezt az igazoló-lapot az 1/1958. (IX. 2.) BM-KPM együttes rendelet –  amelyet a KRESZ módosítására adtak ki – szüntette meg, 1958. szeptember 2-i hatállyal. (e rendelet vezette be a két betűből és négy számjegyből álló rendszámokat is.) E körülményeket is figyelembe véve tudjuk, hogy vannak olyan kollégáink, akik oktatói munkájukhoz még ilyen igazoló-lappal ellátott gépkocsit használtak. Ezúton is köszönti őket, és jó egészséget kíván Nekik a szerző és a főszerkesztő. 
(Meg kell jegyezni, hogy a későbbiekben kiadott környezetvédelmi igazoló-lap, továbbá a segédmotoros kerékpárok kvázi forgalmi engedélyeként kiadott igazoló-lapok semmilyen kapcsolatban nincsenek az ismertetett okmányokkal.)

 

Kiegészítő-lap: Ezt az okmányfajtát a 608.400/1946. BM. számú rendelet vezette be, abból az alkalomból, hogy a háború előtt szerzett jogosítványok cseréjét előkészítse. A régi jogosítványok cseréje egy rendkívül bürokratikus eljárás keretében történt, amelynek több szakasza volt:                                           
1. A jogosítvánnyal rendelkező személynek kérelmet kellett benyújtani a rendőrséghez, amelyben kéri a korábban megszerzett jogosítványának kicserélését. A kérelemhez csatolni kellett egy két példányban kitöltött, 12 kérdést tartalmazó adatlapot a vezető személyéről (hozzátartozóiról) és a meglévő jogosítvány érvényességéről.              
2. A kérelem benyújtásának igazolására kapott egy „Szelvényt”, amelyet a jogosítványban kellett tartania annak érvényességéhez (ez átmenetileg helyettesítette a Kiegészítő lapot).                                                                 
3. A kérelem mellékletét képező adatlapokat a rendőrség elküldte:                   
a.) az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatalnak és                                  
b) A Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztályának (közismert nevén ÁVO)
4. E két szerv megvizsgálta a járművezető előéletét közlekedési előéleti,  illetőleg politikai  szempontból. Amennyiben a két szerv egyike sem emelt kifogást, akkor a kérelmező megkapta a Kiegészítő lapot, amit a jogosítványában kellett hordania annak új okmányra cseréléséig. Ha azonban a két szerv bármelyike kifogással élt, a kérelmező jogosítványát haladéktalanul bevonták.
Az eljárás, főként az előéletet vizsgáló hatóságok eljárásának elhúzódása miatt, lényegesen meghaladta a jogosítványok cseréjére betervezett két évet, ezért a  Kiegészítő lapot csak 1950. február 1-től lehetett megszüntetni.