Nagy örömmel, érdeklődéssel olvastam még a Tanulóvezető év eleji számában, hogy a KAV szakemberei továbbképzési foglalkozásokon igyekeznek majd tisztázni olyan tanítás-módszertani kérdéseket, amelyeket a vizsgán is egységesen lehet majd értékelni, elkerülendő a felesleges vitákat. Egyetértek Lenkefi László kollégám hozzászólásával is, aminek lényege, hogy a mögöttes forgalom ellenőrzése nagyon fontos a biztonság szempontjából, de a tennivalókról mindig pontosan kell fogalmazni, így pl. a menetközben való hátra nézés gyakorlatáról, annak kivitelezéséről is.

Nekem az a megfigyelésem, hogy autós társaim nem mindig pontosan alkalmazzák pl. az előzés után a megfelelő sávba való visszatérést, vagy pl. az elindulás célszerű mozdulatainak folyamatát, a tükör, az irányjelző használatát, a holt terek betekintését.
Szerintem, - ha személygépkocsiban ülünk, - a holt terek elsőként a tükrök által kitakart területen, majd a jármű középső oszlopa által kitakart részen jönnek létre.
Az is tény, nagyobb sebességekben, mint pl. autópályán vagy lakott területen kívüli sávváltoztatás előtt, vagy bármilyen manőverezés során a hátranézés valóban veszélyes lehet, mert a vezető egy ideig nem lát, tehát vakon vezet, még ha néhány pillanatra is.
Szerintem ilyenkor a megfelelő alapossággal végzett teendők sorrendje a következő lehet:

1.Tükörbe pillantunk, hogy meggyőződjünk arról, zavarhatjuk-e a forgalmat már az irányjelzőnk bekapcsolásával.

2. Ha nem látunk olyan helyzetet, ami különösebben zavarná a forgalmat, akkor elvégezhetjük az irányjelzés bekapcsolását. Tehát a szándékunkat jelezzük, hogy manőverezésre készülünk fel.

3. Mielőtt pedig a kormányt megmozdítanánk, holttér-betekintést kell végrehajtanunk. Ez nem a hátranézés! A hátranézés durvább, nagyobb mértékű mozdulatnak felel meg, ami most veszélyes lehet.

4. Ha a járművet utolérjük, célszerű a manővert időben megkezdeni, mert ha túlságosan megközelítjük, egyrészt gátoljuk a szabad kilátásunkat, másrészt hosszabb távon tudjuk csak az előzést vagy a manőverezést végrehajtani. Ráadásul az előzni készülő járművünk is belekerülhet az előzendő jármű holtterébe. Így annak vezetője nem láthat, nem érzékelhet minket. Ez is balesetveszélyes.

Szerintem helytelen az a gyakorlat, hogy előzés előtt az előzendő járműre szorosan felzárkóznak, felveszik az előttük haladó jármű sebességét, közvetlen mögötte haladnak egy ideig, majd durva kormánymozdulattal, hirtelen kivágódnak az előttük haladó jármű mögül, így váltanak sávot.
 
Az előzési manőver közben két jármű párhuzamosan halad egymás mellett! Ekkor is keletkezhet veszélyes holt tér, amire számítania kell az előzést végrehajtó járműnek is, hogy az előzendő jármű holt terébe kerül.
A visszatérés kezdetén a belső visszapillantó tükörben a vezetőnek már látnia kell a megelőzött jármű elejét, el kell végeznie most is a holt tér betekintést. Csak ezt követően kezdheti meg úgy az irányjelzést, mint a visszatérés jelzését. A visszatérés mozzanatai is nagyon fontosak. Sokan itt csekélyke lehetőséget hagynak maguknak, mert a szükséges mozdulatokat nem végzik el, nem akarnak erre kellő időt biztosítani. Pedig minden mozdulat végrehajtása során elengedhetetlenül fontos, hogy a megfelelő időben történjen. Ne legyen túl korán, ne legyen túl későn, mert így téves információt adhatunk mások számára.
Összegezve: Én a sávváltás, manőverezés előtt mindig meggyőződök a tükrökön keresztül arról, hogy kitehetem-e az irányjelzőt, zavarhatom-e ezzel a forgalmat.
Ezt követően a holt terek betekintése jön, majd ha a forgalom engedi, az irányjelzés után még egyszer a holt térbe pillantok, hogy valóban jól láttam-e, hogy nincs ott senki, és csak ezt követően gyorsíthatok, vagy végezhetem tovább a manővert. Amit pedig csak finom, szinte észrevétel nélküli kormányzással, az autó belengetése nélkül érdemes végrehajtani! Közben nézek ismét a tükörbe, hogy milyen ütemben gyorsítsak a kialakult forgalmi helyzetnek megfelelően! Bizony sok-sok mozdulat és sokfelé irányított figyelem szükséges az ilyen manőverek esetében néhány másodperc alatt is, mert a forgalomban történő autóvezetés, csak így biztonságos! Mert a saját sorsunk és mások élete múlik ezen.

Garamszegi József