Válasz Dr. Szőcs Károly cikkére

 


A személyesség, a példaadó hatás fontos!

Köszönöm dr. Szőcs Károlynak a Németországról szóló cikkemre adott válaszát és értékelését, amiben nagyon jó, átfogó képet adott a német közlekedési oktatási rendszerről is. Szeretném azonban megjegyezni, hogy a cikkem témája nem kizárólag az e-learning problematikájára szorítkozott.
És valóban. Nem lenne helyes arra a következtetésre jutni, hogy Magyarországon a tantermi oktatás hiánya okozza a magas baleseti mutatókat, hiszen az e-learning a közelmúltban került bevezetésre, régebben tantermi oktatás folyt, és a magyarországi balesetezés akkoriban is igen kedvezőtlen képet mutatott.
A régebbi időkben magam is oktatásfejlesztéssel foglalkoztam Magyarországon, részt vettem az oktatók továbbképzésében is, sokszor meg is döbbentett, hogy milyen hamis járművezetési elméleteket, vezetéstechnikai fogásokat is oktatnak. De nem ez volt a legnagyobb baj.
Már akkor is igyekeztem követni a világ baleseti statisztikáját és meglepődve vettem észre az óriási területi különbségeket. Pl. az Egyesült Államokban az északi és déli államok között a balesetezés tekintetében szignifikáns 0,86-os korrelációt lehetett kimutatni. Ez a szám egyértelműen igazolja azt a feltevést, hogy a magas balesetezés sokkal inkább az emberi mentalitással, temperamentummal, magyarul az agresszivitással, a szabályokon való felülemelkedéssel van kapcsolatban. Még hihetetlenebb, hogy pl. Dél-Dakotában 25 %-kal volt magasabb a baleseti arány, mint annak északi országrészében. Elgondolkoztatott, hogy Amerika 13 alapító államban messze jobb volt az átlagos baleseti helyzet, mint az ország egyes déli részein. A mentalitás, a többi emberhez való hozzáállás itt számokkal is ki volt mutatható!
Régi mondás „mindenki úgy vezet, ahogy élni szeretne“. Akik tehát nem tisztelik egymást, az együttélés szabályait, azok a közlekedésben sem tesznek másként. Akik viszont szeretnek mások fölé kerülni, azok a közúton is kíméletlen technikát alkalmaznak, csak itt a veszély sokkal nagyobb, mint a mindennapi életben.
Azért hozzáteszem. Azóta már láttam az Egyesült Államokban: a rendőrség a közúti ellenőrzéshez nagyon gyakran civil járműveket használ. Ha pl. valaki túllépi a „tempo-limitet“ , akkor a rendőrök a civilnek látszó gépkocsival utána mennek, és a büntető cédulát személyesen adják át a vezetőnek. Ugyanígy járnak el a szabályok be nem tartása, és a szemeteléssel kapcsolatban is. E módszernek nagyon erős visszatartó hatása van, senki nem tudhatja, mikor jönnek rendőrök mögötte, és állandó kontrollt tételeznek fel a vezetők.
Azt persze mégsem gondolom, hogy ez lenne az igazi megoldása a közlekedési balesetek csökkentésének!
Én sajnos Magyarországon is rosszat tapasztaltam mostanában, leírtam, féltem közlekedni, ezért most is úgy gondolom:
„Meggyőződésem, hogy ezt a helyzetet, csak professzionális oktatással és megfelelő, pszichológiával megalapozott képzéssel és továbbképzéssel lehet orvosolni.”
És talán a németek is azért ragaszkodnak a tantermi oktatáshoz, mert úgy gondolják, ebben a hagyományos formában a személyesség, a példaadó hatás még érvényesülhet valamennyire.
Dr. Szőcs Károllyal abban is biztosan egyetértünk, hogy az e-learning privilegizálása nem lehet egyedülálló oka a közlekedési baleseteknek, de újra csak ismétlem a cikkem témája nem is a balesetek okainak elemzése volt.
A közúti közlekedési mentalitás megváltoztatására pedig vannak már átgondolt, jól kidolgozott javaslatok (személy szerint nekem is van ilyen tanulmányom), de ezek bőven túlnyúlnak egy ilyen válasz keretein.
Ehhez nagyon komoly pszichológiai, szociálpszichológiai és nevelésbeli változtatásokra lenne szükség, aminek társadalmi és politikai elfogadása igen fontos gazdasági érdekeket sért, ez még Németországban is igen nagy falat. 

Dr. Georg Gati - Németország