Tesztértékelés

  Te hogyan oktatod?

  

MÓDSZERSAROK teszt-kérdésekben című rovatunk azzal a nem titkolt szándékkal készült, hogy valamiféle képet kapjunk és adjunk arról, hogyan gondolkodunk mi gyakorlati oktatók néhány tanítás-módszertani kérdésről?
Hogyan oktatjuk?
Egy-egy témában sokszor persze másképpen gondoljuk, de nem feltétlenül rosszul.
Sok oka van annak, hogy ma egyre inkább nélkülözzük az oktatás-módszertani tapasztalatcseréket, a személyes találkozásokat, pedig nagyon jól tudjuk, így tanulhatnánk a legtöbbet! Egymástól! Ezért is csináltunk most olyan módszertani teszt-kérdéseket, amelyeket közvetlenül az oktató járműből fogalmaztunk meg! Onnan, ahol nap, mint nap megszületnek a tanulóvezető kérdései, és ahol mindig válaszolni kell, - és a legtöbbször azonnal!
A mi feltett kérdéseinkre most 56 kolléga válaszolt, ami persze nem nagy szám, de ők mind szakemberek, önként válaszoltak, fontos az, hogy miképpen vélekednek.
És most újra sorra vesszük a korábbi feleletválasztásos kérdéseket, immár a résztvevők válaszaival együtt. Azt is természetesnek tartottuk, hogy a több jó válasz lehetőségét is megadjuk, hiszen meggyőződésünk, hogy a tanulók eltérő fejlettségi szintje miatt is, többféle módszertani közelítés lehetséges. Az ideális válaszokat 100%-nak vettük, ami persze lehet szubjektív, de mégis fix pont az induláshoz. Azok a kérdések, ahol több választ is megjelöltek, jellemzően kiegyenlítettek, mutatják az elfogadható arányokat.
 
Íme, a 9 tesztkérdés értékelése, majd hozzá a válaszok százalékos aránya:

1. Melyik lehet a legjobb kormányfogás?

a)  10 óra 10 perc, hogy ne csússzon le a tanuló keze a kormányról (35,7%).

b) 9 óra 15 perc, a légzsák és a sávelhagyásos vészkikerülés manőver miatt (69,6%).

c)  A vezető jobb és a bal kezét az óramutató 12-es számának magasságában egymás mellett célszerű tartani, hogy szükség esetén gyorsan tudja a kormányt bármelyik irányba elfordítani (0%).

Rögtön az elején megjegyezzük: szakmailag megosztó lehet pl. a „legjobb” szó értelmezése, de a módszertanban a megállapításoknak motiválniuk is kell, miközben tudjuk, a célszerűség és a biztonság között óvatosan érdemes csak lavírozni.
Az a) lehetőségre szavazott a válaszadók 35,7%-a. A 10 óra 10 perc kormányfogást többféle praktikus okkal szokták magyarázni, mint például, hogy nem olyan fárasztó a karnak és kisebb az esélye, hogy lecsúszik a kéz a kormánykerékről stb.
A b) válaszra már 69,6% jelölt. A 9 óra 15 perc kormányfogással a legbiztonságosabb az álló járművek mellé egy teljes forgalmi sávot váltva manőverezni a kormány elengedése nélkül. A vezetéstechnikai tréningeken is alapvetésként kezelik már régóta ezt a kormányfogást. A prémium kategóriájú autókban már régebben, de most már az alacsonyabb kategóriákba tartozó járművekben is olyan kormánykerekek vannak beszerelve, amelyekben a kényelmes kialakítás is a 9 óra 15 perces kormányfogást ösztönzi.
A c) válasz lehetőségben semmi racionalitás nincs, nem is jelölte meg egyetlen válaszadó sem.

2. Parkolási manőver során melyik az ajánlható pedálkezelés a tanulóvezető számára?

a)  Mindig kis gázzal a lefulladás ellen, a kuplung csúsztatásával szabályozva a sebességet (42,9%).

b) Lehetőleg csak kuplunggal szabályozva a sebességet, a jobb lábát fékkészenlétben tartva (57,1%).

c) Jól hallható nagy gázadással és a tengelykapcsoló-pedál lassú felengedésével határozottan hajtson a beálló helyre (3,6%).

Ennél a kérdésnél már látható a válaszok kiegyenlítettsége, de egyben megosztó is a téma. A tanuló fejlettségi szintjétől is függhet az alkalmazott módszer.
Az a) lehetőséget 42,9% jelölte meg, hiszen úgy gondolják a rutinpályán való első manőverezési gyakorlatok során még a finommenet kis gázadással is a feladat részét képezheti.
A b) választ 57,1% jelölte. A különbség a gázadáson és a fékkészenléten kívül a mindig és a lehetőleg kifejezés között van. Az ugyan lehetséges, hogy kis gázadással csúsztatott kuplunggal, lassú menetben végezzük a parkolási manővert például rossz minőségű útburkolaton, vagy emelkedőn, de nem mindig. Mivel a biztonság továbbra is az első szempont, ahol tudjuk, lehetőleg csak kuplunggal szabályozzuk a sebességet (ez az Otto motorral szerelt autókkal is lehetséges nagyjából már harminc éve), a jobb lábat pedig fékkészenlétben tartva tudunk gyorsabban reagálni például egy váratlan ajtónyitásra a szomszéd járműből. Gyengébb tanulóknál nagy a kockázata annak is, hogy arra a pedálra lépnek rá, amelyik a lábuk alatt van, - ha pl. egy hirtelen esemény meglepi őket.
A c) válaszra 3,6 % jelölt, talán véletlenül vagy sem. Ebből a válaszból pozitívumként a határozottság emelhető ki, ami nem jelent egyet a dinamikus hozzáállással.

3. Szabad-e visszagurulni elinduláskor a kereszteződésbe való behaladás során?

a)  Igen, mert ezt kis mértékben a tantervi- és vizsgakövetelmények is megengedik (35,7%).

b) Legfeljebb akkor, ha nincs mögöttes jármű, melynek vezetőjét ezzel megijesztené, veszélyeztetné (17,9%).

c) Nem, mert már az is balesetveszélyes, ha egy gyalogos megijed tőle (48,2%).

Az a) választ, amit a Tanterv -és vizsgakövetelmények is megengednek 35,7% jelölte. Ez igaz is, de tudjuk, hogy nem minden körülmények között van így.
A b) válaszban a mögöttes jármű jelenléte már közelít a lehetséges kivételek lényegéhez, amit a válaszadóknak 17,9%-a jelölt.
A c) válaszra 48,2% jelölt. Szerintünk is, a védtelen közlekedési partnerekkel szembeni magatartást mindig jobban szükséges hangsúlyozni. Egy kereszteződésben álló helyből való elindulás során számítani kell a gépjármű mögött az úttesten átkelő gyalogosokra, akik hátragurulásnál megsérülhetnek. Tanulóvezetők esetében a gyakran nagyobb gázadással való induláskor a motorhang és a visszagurulás együttesen olyan mértékben megijesztheti a gyalogost, hogy akár már ez is balesetveszélyes lehet.

4.      Mit tegyen a tanuló, ha nem veszi be a váltó a hátrameneti fokozatot?

a)  Állítsa üresbe a váltókart és próbálja újból (35,7%).

b) Kapcsoljon egy tetszőleges előremeneti fokozatot és próbálja újból (39,3%).

c) Kapcsoljon egy tetszőleges előremeneti fokozatot és próbálja újból. Ha így sem megy, akkor a váltókart tartva a hátramenet felé, lassan engedje fel a kuplungot a fogáspontig (39,3%).

Egy kicsit műszakias kérdés, mégis a gyakorlatból van. A válaszok kiegyenlítve oszlanak meg, ami nagyon meglepő még azzal együtt is, hogy a százalékok összegéből kiderül, hogy többen is két lehetőséget jelöltek meg.
Az a) lehetőséget 35,7% jelölte, a következő két válaszban megfogalmazottak pegig még jobb eredményre is vezethetnek, amelyekre teljesen egyenlően 39,3% és 39,3%-ban szavaztak. A személyautókban általában nem szinkronizált a hátrameneti fokozat, ezért természetes jelenség, ha nem veszi be rögtön. Az előremeneti (szinkronizált) fokozatnál a körmös kapcsolóival segíthetjük elő a tengelyek kismértékű elfordulását.
A b) és c) válasz között a tanulóvezető fejlettségi szintje okozhat különbséget. A kuplung óvatos, fogáspontig való engedésével szintén elérhető a tengelyek elfordulása, ami viszont azzal a veszéllyel jár, hogy ha pontatlanabb a pedálkezelés, megugorhat az autó.

5.      Miért kell benézni az egyenrangú útkereszteződés jobbra eső becsatlakozása felé akkor is, ha onnan tilos behajtani?

a)  Nem kell benézni az útkereszteződésbe, mert úgysem kell számítani onnan közlekedési partnerre (1,8%).

b) Azért, hogy meg tudja állapítani az adott út forgalmi rendjét (12,5%).

c) Azért, hogy meg tudja állapítani az adott út forgalmi rendjét, valamint szükség szerint számítania kell olyan partnerekre is, akik ott szabályosan közlekedhetnek a forgalommal szemben (87,5%).

Az a) választ 1,8% jelölte, valószínűleg ezt is tévedésből.
A b) lehetőséget 12,5% jelölte. Azt mindenképpen meg kell állapítanunk egy kereszteződéshez közeledve, hogy mely irányokból kell számítanunk közlekedési partnerekre és kinek van ott elsőbbsége.
A c) választ már 87,5% jelölte. Ha egyirányú forgalmú utat keresztezünk, akkor is meg kell állapítani, hogy jöhet-e szabályosan a forgalommal szemben kerékpáros vagy autóbusz. Továbbá fontos felhívni a figyelmet az éjszaka, figyelmeztető fényjelzéssel közlekedőkre és bármely napszakban a megkülönböztető fény- és hangjelzéssel közlekedőkre (bizony a hangjelzést sokszor később kapcsolják be).

6.  Táblával jelölt parkoló kijárata lehet-e egyenrangú kereszteződés?

a)  Igen (39,3 %). 

b)  Nem (66,1 %).

Ez inkább KRESZ kérdés, mint módszertani, de a válaszok arányából adódik ennek a módszertani vetülete. A 39,3% igen, és 66,1% nem válaszok aránya önmagában is érdekes, tanulsága pedig a nagy-nagy bizonytalanság. Fontos tehát itt is a defenzív tétel hangsúlyozása. A tanulóvezetők vegyék fel a szemkontaktust és kommunikáljanak a parkolóból kijövő közlekedési partnerekkel, mert csak így lehet a bizonytalanságból fakadó balesetet megelőzni.

7.      Hangsúlyozod-e a tanulódnak a zöld rendszám jelentőségét a forgalomban?

a)  Nem tartom fontosnak, nincsenek sokan és nem is indokolt kiemelni őket (16,1%).

b) Legfeljebb azért, mert az ilyen járművek vezetőinek nem kell fizetniük a parkoló övezetekben (8,9%).

c) Igen, mert a villanyhajtás olyan dinamikus gyorsulást tesz lehetővé, hogy egy álló helyből való elindulásnál, vagy a forgalomba való becsatlakozásnál kritikus is lehet (76,8%).

Ez is azok közé a kérdések közé tartozik, amelyekre egyértelmű többséggel válaszoltak. Tehát 76,8% szerint fontos hangsúlyozni a zöld rendszámú Hybrid vagy tisztán elektromos hajtású autók dinamikus gyorsulását. Csak 16,1% gondolja, hogy egyáltalán nem érdemel említést a téma. Ezek a rendkívül dinamikusan gyorsuló járművek tömegével vannak már a közutakon, persze függ az adott jármű vezetőjétől is, hogy milyen stílusban közlekedik, mennyire használja ki járművének átlagostól jobb gyorsulóképességét. Mint ahogy ez a motoros esetében is így van. Már a tilos jelzésnél álló kocsisorban felhívjuk a tanuló figyelmét, hogy számítania kell a gyors előre soroló motorosokra.

8.      Megelőzheti-e tanulókocsival a záróvonal érintésével, a gyalogos tempóval haladó kerékpárost?

a)  Nem, mert tilos érinteni, átlépni a záróvonalat (83,9%).

b) Igen, ha nincs szemből forgalom, akkor fokozott óvatossággal és biztonságos oldaltávolságot tartva megelőzheti a kerékpárost (19,6%).

Ha a KRESZ szabály szövegét nézzük, egyértelmű az a) tehát Nem… a helyes válasz. Voltak azonban, akik alaposabban elolvasták itt a megadott válaszokat és végig gondolták a b) Igen… választ is. Akik úgy gondolták ezt a kérdést sem érdemes lezárni egy egyszerű nem válasszal. Az persze egyértelmű, hogy KRESZ szabályt nem lehet sérteni és az oktatójárműben nem hangozhat el az erre buzdító utasítás! Azonban érdemes felhívni a tanuló figyelmét arra, hogy ha egy olyan szituációban, ahol alacsony sebességgel (gyalogos tempóval) az úttest jobb szélén közlekedik egy kerékpáros és hosszabb távon követjük, akkor a mögöttünk feltorlódó kocsisor számára takarjuk őt, mint a védtelen partnert. Tehát, ha irányjelzéssel, záróvonal mellé húzódással jelezzük a mögöttes forgalom számára, hogy takarunk valakit, de minket a sokadik mögöttünk haladó már nem fog látni, és idővel ebből a helyzetből komolyabb konfliktus is adódhat. Éppen a felelőtlenül előző járművek vezetőivel, akik veszélyeztethetik a kerékpárost is a visszatérésük során. Amíg viszont elől haladóként látjuk, hogy nem jön szemből senki, biztonságosabb lehet az előzés, a folyamatos haladás a biztonságos oldaltávolság megtartásával. Talán erre gondolt a válaszadók majdnem 20 %-ka is.

9. Kikerülésből való visszatérés során használjon-e a tanulóvezető irányjelzést jobbra, ha az irányváltoztatással jár?

a)  Igen (41,1%)

b)  Ne (7,1%).

c) Csak akkor jelezzen, ha jobbról nincs betorkolló út, mert az index megtévesztő lehet az onnan érkezők számára (58,9%)

Ennél a kérdésnél is kiegyenlítettnek tekinthetők az a) és c) válaszok közti arányok. Összesen 41,1% jelölte az igent, ami azért is szabályos, mert az irányváltoztatást jelezni kell. Tehát nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a visszatérést ne jelezzük, amire 7,1% jelölt. 58,9% jelölte a c) választ, ami utal arra is, hogy a megtévesztő jelzés balesetveszélye miatt nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy minden kikerülésből való visszatérést jelezni kell. Ezekben a helyzetekben is fel kell hívni a tanuló figyelmét arra, hogy mérje fel az adott helyzet kockázatát, mert ugyan a visszatérést is jelezni kell, de nem adhatunk megtévesztő jelzést, mert az balesetveszélyes.

Végül. Ez a mi értékelésünk! Bármilyen bírálatot, kiegészítést elfogadunk, azonnal közzétesszük, miden módszertani megjegyzést megosztunk Kedves Olvasóinkkal.

Kulics Péter szakoktató és Balogh Zoltán főszerkesztő