Tanulóvezetőkkel a Hungaroringen

 Ugorj bele a fékbe!

Bármely tanári hivatást gyakorló ember számára az lehet az egyik legnagyobb élmény, amikor a saját tudását átadva láthatja a tanítványa örömét abban, amit tőle tanult. Felemelő érzés látni a tanulók izgatottságát, odaadását, teljesítményét egy olyan helyzetben, ami régebben belőlem is ezeket hozta ki. Fiatalabb korom óta rendszeresen járok a Hungaroringre különböző rendezvényekre és versenyekre. A pályacsíkon belül is részt vettem már többféle kurzuson. Egyedi és különleges hangulatú az egész terület és a sok emlék felejthetetlen. Meghatározó élményeket szereztem itt, amikor annyi idős voltam, mint most az ifjabb tanulóim. Az idei évben lehetőség nyílt arra, hogy megoszthassam a tanítványaimmal is ezt az örömet.

2020-ban a Groupama Tanpálya adott helyszínt annak a programnak, melyben a közúti járművezető-képzés rendszerében résztvevő tanulók egy szűk köre kapott lehetőséget. Akik még a sikeres forgalmi vizsgájuk előtt egy vezetéstechnikai tréningen bővíthették tudásukat és tapasztalukat. Sajnos valóban csak néhány szerencsés tanuló kapott lehetőséget, de a közlekedés biztonságának növelése felé léptünk egyet előre.

A regisztráció online történt. Hamar elfogytak a szabad helyek, de sikerült két különböző napra jelentkeznem négy tanulóval. Ők is nagyon örültek a hírnek, amikor megtudták, hogy megyünk a csúszós pályára. Mindegyikük erős belső motivációval rendelkezett és az órák során is látszott, hogy szeretnének jól teljesíteni. Eddig is változatos útvonalakon vezettek, így az ismeretlen út nem volt különleges számukra. Mégis varázslatos hangulata volt az utazásnak, egy saját úti cél, ami további izgalmakat tartogat. Úgy terveztem meg az útvonalat, hogy az érkezésnél lássák azt, amit én is láttam anno, amikor először voltam a ringen. Hátulról közelítettük meg a főbejáratot, így körbe autóztuk az egész területet, időnként bepillantva a kerítésen túlra. Egyik tanítványom sem volt még itt korábban, így nagy szemekkel csodálták a különleges versenypálya helyszínt. Versenyautók, motorok köröztek mindvégig, így a hangok is megalapozták az egészet. A főbejárat parkolójában volt a gyülekező, ide jöttek értünk a Groupama Tanpálya instruktorai. Meglepő volt számomra, hogy mindkét napon sokan voltak, akik nem jöttek el a regisztrációjuk ellenére sem… Az instruktorok rövid tájékoztatót tartottak és követve őket, konvojban bementünk a tanpályára. Száguldottak a versenyzők pályán, mi pedig libasorban haladtunk a szerviz utakon a „T” betűkkel a fejünk felett. A tanulókat is átjárta a különleges helyszín hangulata, beértünk a központi épület elé.

Kitöltöttük a felelősségvállalással kapcsolatos papírokat és igazoltuk a regisztrációnkat. Rövid elméleti oktatással kezdődött a program, ahol elmondták, hogy a vészfékezéssel fogunk foglalkozni. A tanpálya több elemet tartalmaz, melyeken számos veszélyhelyzet szimulálható és gyakorolható. A valamivel több, mint kétórás programban a vészfékezés témakörét volt célszerű kidolgozni. Kíváncsi voltam, hogy milyen elemeket raknak össze a jogosítvánnyal még nem rendelkezők számára. Nagyon jól megtalálták azt a szintet, amit még tudnak teljesíteni a tanulók és szakmailag is értékelhető közlekedésbiztonsági szempontból.

A két alkalom során három különböző instruktor kollégával is találkoztam, akik tartották nekünk az előadást és foglalkoztak velünk a pályán. Hospitálásnak is tekinthető tapasztalat volt számomra ugyanabban a témában, azonos tematikával három különböző stílusú ember munkáját látni, segíteni. Elhangzott, pl. hogy egy veszélyhelyzet során a vészfékezésnél bele kell ugrani a fékbe, hogy a lehető leghamarabb megálljon az autó. Nem lehet finomkodni, ugrani kell! Szó esett az ABS rendszerekről és a menetstabilizáló rendszerekről is, valamint a járművek súlypontjáról és a helyes kormányzásról.

Két csoportra osztottak minket, külön modulon gyakoroltak az egy tanulóval és külön a két tanulóval érkező oktatók, így mindenkinek ugyanannyi gyakorlási lehetősége volt. Minden tanuló többször ismételhette a feladatokat. Jó volt, hogy különböző évjáratú és gumiabroncsú autókkal voltunk, így azt is remekül lehetett szemléltetni, hogy milyen különbségek lehetnek a műszaki tartalom és egyebek függvényében, mivel mindenki látta, hogy a többi autó hogy mozog a pályán.
Általában 20-30 és 30-40 km/h közötti sebességekről kellett megoldani a feladatokat.   
Az első feladat a vészfékezés nedves aszfalton. Itt tapasztalhatták meg a tanulók, hogy milyen az, amikor az ABS „dobol” a lábuk alatt és érezhették a testükre ható erőket. Körről-körre rövidebb úton tudott megállni mindenki, már az első feladat során is.
A második feladat ugyanez volt, csak úgy, hogy az autó jobb oldali kerekei vizes aszfalton futottak, míg a bal oldali kerekek már vizes műgyanta felületen, ami a letaposott hóval megegyező tapadású. Eltérő tapadású kerekek esetén lehetett gyakorolni az egyenes futást vészfékezés közben. Az egyik instruktornál még azzal is kiegészült a gyakorlat, hogy el kellett engedni a kormányt egy adott ponton túl, hogy érezzék a tanulók a hibás kormányzás jelentőségét a megpördülések során. Még elengedett kormánnyal is olyan egyenesen haladt az autónk mintha cérnán húzták volna, pedig az én kocsimban nincs menetstabilizáló program, csak ABS.

 

A következő feladatok célmegállások voltak különböző sebességekről, vizes műgyanta pályán, kormányzás nélkül. Az első körökben meg volt határozva a tempó és a fékezés pontos helye is, majd figyeltük, hogy milyen hosszú úton állunk meg. Ezekkel a tapasztalásokkal a következőkben már csak a minimum sebességet határozták meg és a megállás helyét egy távolból látható vízfüggöny jelölte. Itt már a tanulóknak önállóan kellett eldönteniük, hogy mikor kezdik a vészfékezést az adott körülmények között, hogy pontosan a vízfüggöny előtt álljunk meg. Lemostuk a tanulókocsit párszor, de egyre pontosabbak lettünk, körről-körre. Később váratlan távolságban bukkantak fel hirtelen a vízsugarak, amik előtt meg kellett állni.
Az egyenes kormánnyal való vészfékezés begyakorlása után következett az ívmenetben haladó jármű irányítása feletti uralom gyakorlása. Ötletesen oldották meg az instruktorok a feladatok bevezetését. Volt, aki egy baleseti helyszínt képzelt el számunkra a pályán sérült járművekkel, kiérkező segítséggel. Szinte láttam a helyszínt magam előtt, ahogyan kerülgetjük az elénk bukkant akadályokat. Három különböző távolságban előre láthatóan jöttek fel a vízsugarak egymás mögötti vonalban. Ezek között kellett különböző minimum sebességekkel szlalomozni. A tempót úgy határozták meg, hogy mindenki meg tudja tapasztalni milyen érzés, amikor elkezdenek oldalirányba csúszni a kerekek. Láttunk példát arra is, hogy milyen, amikor erős a tempó, amikor sok a kormányzás és milyen az, amikor belefékez valaki feleslegesen és ezzel okozza a kicsúszást. 
Az utolsó feladat az összes addig szerzett tapasztalatot megkívánta. Csak a minimum sebességet határozták meg és hirtelen felbukkanó akadályokat kellett kerülgetni megállás nélkül. Több vízfüggöny ugrott az égnek váltakozva és nem egy vonalban, hanem oldalirányban is eltértek. Mindezt persze véletlenszerűen.

 

A program végén minden tanulóvezető kapott névre szóló emléklapot és mindenkinek gratuláltak a teljesítményéhez. Én biztos vagyok ezeknek a tréning-napoknak az eredményességében. Sosem fogják elfelejteni a tanulóim azokat a tapasztalatokat, amiket szereztek és jó szívvel fogják felidézni, mint emléket is. Talán segít számukra alázatosnak maradni a kormánnyal a kezükben, hiszen megtapasztaltuk, hogy a fizika makacs dolog. Nagyon bízom benne, hogy az elkövetkező években is lesz még hasonló program a járművezető- képzésben tanulók számára. Magam is szorgalmaznám az ilyen tréningeket a képzés kötelező elemeként!

Kulics Péter - ABC Autósiskola