Idén vezeti be a közlekedési hatóság a járműkezelési vizsgák formai, tartalmi módosítását. Magam az új rendszer szükségességével, annak egészével általában egyet értek, ugyanakkor mint régi motorosnak és motoros oktatónak, néhány észrevételem is van.
Pl. az A kategóriás ún. nyolcas tolás feladathoz. Szerintem nagyon jó, hogy ez megmarad, hiszen jól méri a vizsgázó fizikai tartását, a motor súlyának megfelelő biztonságos mozgását.

Sajnos, a vizsgaleírásban nincs kiemelve az oldal-sztenderes és a dupla-sztenderes jármű mozgatása, felállítása. Ez baj, mert ha dupla-sztenderes a jármű, másfajta a követelmény, ezt lényegesen nehezebb felállítani, mint az oldal-sztenderes járművet. Ezt el kellene különíteni, melyik vagy milyen jármű felállítását fogadják el.

Ugyanígy nincs kiemelve, hogy az egyes feladatok befejezése után a vizsgázónak le kell-e szállnia és át kell-e tolnia a motort az érkezési pontról a végrehajtási pontra. Áttolja, vagy a motoron ülve átmotorozik? Az eddigi gyakorlat szerint le kellett szállni és át kellett tolnia az érkezési pontról a végrehajtási pontra a járművet.

A motoros járműkezelési vizsgán a jelenleg is érvényben lévő szabályok szerint három feladattípust kell elvégezni. Ezek precíz végrehajtásával bizonyíthatja a jelölt, hogy a készség szintjére jutott a jármű kezelésében.
Az egyik feladattípus volt a lassú manőverezés irányjelzéssel, ezt váltotta fel most a kis sebességű manőverezés és iránytartás. Itt könnyítettek a jelzés adásában, ami persze nem az én „módszertani világom”. A nagykategóriás motorok esetében mindig jelezni kellett a menetirány változásait, most csak az elindulásnál kérik az irányjelzést. Szerintem pedig a kézzel való jelzések megkövetelése fejleszti a motorvezetők járműkezelési biztonságát, hiszen így megtanulják a tengelykapcsoló és a gázkar időszerű használatát is.
A lassú manőverezés megkívánta a biztonságosabb motorkezelést, mivel egy szűk bójasor között kellett 1 m/sec sebességgel áthaladni. Ez pontos egyensúlyérzéket követelt meg. A kis sebességű manőverezés során azonban a vezető egy felfestett vonal mentén hajtja végre ugyanezt, de a bóják hiánya miatt egyszerűbbé válik a feladat végrehajtása, mivel nem képeznek látható akadályt. A vonal melletti haladás szerintem jóval könnyebb, megengedi a bizonytalanabb mozgást is.

A második feladattípus a kanyartechnikát ellenőrzi. Ennek régi megfelelője a gyors manőverezés volt. Ez az új gyakorlat is egyszerűbb a régi követelménynél, mivel itt szélesebb kanyarodási íveket kell leírni.

A harmadik feladatsor kombináltabb az előzőnél. Megköveteli a gyors manővert, az akadály kikerülését és az intenzív fékezést. Ennek előnye, hogy összetettsége révén a vizsgázótól nagyobb koncentrációt igényel, a közúti forgalomra is jóval hasznosabb mozgássort tanít be a korábbi vizsgafeladatoknál.
Sajnos, az intenzív fékezés folyamata nincs szétbontva a pontos végrehajtást illetően. Ez a tanterv egyszerre, egy időben kéri az első és a hátsó kerekek fékezését, ami szerintem balesetveszélyes, mivel nem alapoz az ún. húzott fékezésre. Előbb a hátsó, majd az első kerék fékeződjön, hogy kialakulhasson a valós fékhatás, hiszen így stabilan lassul a jármű. A két fék egyidejű működtetése időbeli eltolás nélkül az oldalerők hatására veszélyes kitérést okozhat, ezért nem biztonságos.

Az intenzív vészfékezés folyamatát - véleményem szerint - nem ismerteti elég részletesen a vizsgakövetelmény leírása. Ugyanis fékezéskor a lassulás mértékében, a fokozatosság alapján kell csökkenteni a fékezőerő nagyságát, hogy ne alakuljon ki a csúszás. Addig kell lassítani a járművet együttes fékkel, amíg a lelassult jármű fékezettsége a gördülési ellenállás határértékét el nem éri. Aztán kell megszüntetni az üzemi fékek működését, hogy a gördülési ellenállással történő lassulásnak adja át a vezető a fékező hatást. Ez a gyakorlat eredményezi a legkisebb és leghatékonyabb fékutat. Ebben az esetben a jármű nem sodródik ki az oldalerő hatására, nem fog égni a gumi, jóval nagyobb és biztonságosabb lassulás következik be.
A túlfékezés hatására a kerekek a talajon megcsúsznak, ezáltal a súrlódásból eredően nagymértékű kopás keletkezik, a gumik elkezdenek füstölni, gázok keletkeznek, amelyek lecsökkentik a kerekek tapadását, lényegesen meghosszabbodik a fékút is. Kétségtelen, hogy nem egyszerű a dolog, de érdemes ezt megtanulni, a motorosok nem szállnak ki a kanyarból a gyorsfékezésből eredő túlfékezettség miatt.

Véleményem szerint a legnehezebb feladata az AM kategóriás vizsgázóknak lesz. Itt megkövetelik az irányjelző használatát a kis sebességű manőverezés végrehajtása során is, a többi kategóriánál pedig nem, hiszen csak az elindulást kell jelezni. Korábban ez a feladat minden kategóriában kötelező volt, most pedig csak ebben a kategóriában jelenik meg elvárásként.

Szerintem a jelzések megfelelő használata mindenkire nézve kötelező, nem is beszélve arról, hogy amikor nincs a járművön irányjelző készülék, ezt csak karral történő jelzéssel tudjuk megoldani. Ez ugyan most is nehezítené a feladatok végrehajtását, de sokkal alaposabb vezetéstechnikai pontosságot igényelne.

Megjegyzéseimmel természetesen segíteni szeretném a vizsgák követelményeinek pontosabb értelmezését.

 Garamszegi József