A tanpályák, az alapok kellenek, a műanyag-láncos bóják közé parkolások nagyon fontosak, de később megváltozik a helyzet. A tanulóvezető, ha a bójához vagy lánchoz is ér, nem érzi úgy a veszélyt, nincs a beállásoknak valódi tétje. Én Százhalombattán a Budiás Autós-Motoros Iskola tanpályáján oktatok, ahol lehetőségünk van arra, hogy a bójás beállások után „valódi” autók között is gyakorolhassuk a parkolásokat. Tehát még a tanpálya ingerszegény környezetében, valódi autók között. Egyébként a „valódi” autók forgalomból kivont, rendszámnélküli járművek. Lényeges az, hogy a tanulók nyugodt körülmények között találkoznak először a két kocsi közé beállásokkal. Így már az utcán, a forgalmas parkolóban is könnyebben boldogulunk, csak arra kell koncentrálni, hogy jó-e, a kiválasztott hely, és hogy milyen szempontok érvényesüljenek. Tanulóimnak is tetszik, Sztehárszki Dávid: én úgy érzem ez nagy segítség, mert már a tanpályán is igazi autók közé parkolhatok, nem azon idegeskedem, hogy hamar engedjem a többi autóst, hanem koncentrálhatok. Kukuts Renáta: a párhuzamos parkolásban nekem sokat számít az, hogy nem a bóják tetejét látom, hanem a mögöttes autót, a lámpákat is!
Nekem, az oktatónak is bevált, magam is úgy látom, így kevésbé zavarjuk a városi parkolóhelyek forgalmát, még időt is nyerünk vele. Ez lenne tehát a lényege, a Budiás autósiskola parkolási szlogenjének. ÁLLJ BE KÖZÉNK!
Balog István szakoktató