Gyakorlati módszersarok

2 rész: Az egyedül vezetés, mint módszer

Az egyedül vezetés, mint alkalmazható módszer, nem tévesztendő össze a tanulóvezető fokozatos, önállóságának kialakításával, ami egy általános, folyamatos didaktikai követelmény.

A tanuló egyedül vezetése sajátos, helyzet adta módszer, aminek elsősorban a B C D kategóriás képzésben van értelme, hiszen például a kétkerekű járművek estében ez a módszer - kényszerű okokból - teljesen nyilvánvaló. Az egyedül vezetést a gyakorlati oktató kezdeményezheti tanpályán, a gyakorlás egy adott pillanatában, és a járműkezelési, a rutin és a parkolási feladatok oktatásának bizonyos szakaszaiban.

Ez a módszer a tapasztalt, legkiválóbb oktatók sajátja. Az arra alkalmas pillanatban, kicsit több kockázatot vállalva, kiszállni az oktatói ülésből, elengedni néhány percre az arra érdemes tanulóvezető kezét. Azért, hogy most ő, egyedül oldja meg bóják közé a kapubejáróba beállást előre, vagy egyedül végezze el a saroktolatást. Miközben természetes, hogy a KRESZ-ben megfogalmazottak szerint az oktató továbbra is felelős vezetője az oktatójárműnek, és meg kell felelnie a képzési rendelet kívánalmának is, ami így szól: vezetési gyakorlat tantárgyat szakoktatói felügyelet mellett lehet gyakorolni.

Ahhoz persze, hogy a módszer alkalmazásában a kockázat a lehető legkisebb legyen, néhány fontos feltételnek még teljesülnie kell:

+ Szükséges hozzá az ingerszegény tanpálya, vagy más, a feladat nyugodt végrehajtására alkalmas forgalomtól elzárt terület.

+ A tanuló járművezetésre alkalmas állapota természetesen alapkövetelmény, de legalább a jártasság kezdő szintjén tkell udnia a legfontosabb vezetéstechnikai alapokat is. Elindulni, lassan, finom menetben haladni, kormányozni, és természetesen megállni.

+ Amikor az oktató úgy döntött, hogy egy-két percre kiszáll a járműből, az összes ablakot leengedve, közvetlenül a tanulókocsi mellett (nem előtte, nem mögötte!), a tanulóvezető látóterében kell maradnia. Az esetleges beavatkozást szóbeli instrukciókkal és az egyéb kommunikációs lehetőségekkel kell megoldania, továbbra is érvényesítenie kell felelős járművezetői, oktatói szerepét.

A módszer lényege, pedagógiai és gyakorlati haszna abban áll, hogy az oktató által pótpedálokkal megvasalt tanulókocsiban most egy minőségileg más helyzet alakulki. A korábbi nyomasztó, direkt beavatkozások megszűnése felszabadítja a tanulóvezetőt. Itt most valóban rábíztak valamit, felelősséget érez. Most egyedüli, saját döntése érvényesül, ezt most Ő oldotta meg! Akár csak arról a „jelentéktelen” kis mozdulatról legyen is szó, hogy például merre felé mozdítsa el a kormányt.

Ha pedig az oktató ezt okosan és kellő hidegvérrel csinálja – tehát hagyja tanulóját kicsit gondolkodni, cselekedni és még dönteni is (!) - a módszer igen gyors eredményt hozhat. Ettől kezdve önbizalma is sokat javulhat, jutalomként, elismerésként élheti meg ezeket a perceket.

Az egyedül vezetés alkalmazása régi, bevált, finom hangolású módszer. Érteni kell a lényegét, jól kell hozzá ismerni a tanulóvezetőt. Én már a hetvenes évek elején, a népligeti rutinpályán ellestem ennek titkait és legfontosabb ismérveit az idősebb, tapasztalt oktatóktól. Ők figyelmezettek arra is, hogy az egyedül vezetés gyakorlatát, - mint ahogy a jó toros káposztát - soha nem szabad eltúlozni. Különösen az ügyes tanulóvezetők esetében nagy a kísértés. Hiba, ha az oktató ezt a kelleténél tovább csinálja, vagy túlságosan hosszú pórázra engedi tanulóját. Egyrészt veszélyessé válhat a helyzet, másrészt a céltalan próbálkozások következtében, csorbát szenved az oktató tekintélye, vezető szerepe. Természetesen, már abban az időben is volt olyan oktató, aki visszaélve a helyzettel, magára hagyta a tanulóvezetőt. Sőt, olyan is volt, aki egészen „tudatosan” alkalmazta a módszert: tanulóvezetője mellé (a jobb egyesbe) beültette másik megfigyelő tanulóját, kinevezte oktatónak, megmutatta neki a pótféket, majd az óra végéig nyugodtan kávézott a büfébe. Gyorsan hozzáteszem, hogy ennek a találékony oktatónak a trükkje nem terjedt el, mert az eset után két napra már ki is rúgták Dankó utcai munkahelyéről. Akkoriban ez még így ment.

Egyébként pedig abban az időben az egyedül vezetés mint módszer, mindennapos gyakorlat volt a tanpályákon. Most pedig azt látom - legalábbis a fővárosban - még ha adottak is a feltételek, akkor is kevesen vállalják fel ennek kockázatát. Tudom, nagyon sok minden megváltozott az óta. Saját autóval oktatunk, kényelmesebbek is lettünk. Amire azonban nem is szívesen gondolok, hogy már ez a módszer is (mint a tanpályás, rávezető gyakorlatok nagy része) áldozatul esett a szakmában eluralkodó piaci viszonyoknak. Kicsi pénz, kicsi kockázat.

Balogh Zoltán