Moharos kitüntetések 2010-ben
A Moharos kitüntetések névadója a szakmában mindenki által elismert, nagyszerű Moharos Kálmán, aki az egykori Autóközlekedési Tanintézet igazgatója és a Járművezető Vizsgabizottság elnöke volt. Az 1969-es, jobbára a 70-es évek elején zajló magyarországi Oktatási Reform végrehajtója, meghatározó személyisége. A járművezető-képzésben és vizsgáztatásban végzett tevékenységével minőségi mércét állított fel a szakmában, és abban az időben erre figyelt egész Európa és világ. Természetesen Moharos Kálmán mellett ott voltak nagyszerű segítői, azok a kiváló szakemberek is, akik nélkül nem lehetett volna eredmény és siker. Akik még élnek, akik már meghaltak, de akik ma is fontosak nekünk, mert közel négy évtizedes tevékenységükkel példát adnak, most is erőt meríthetünk tőlük, a szakma nehéz helyzetében. Sok ilyen kiválósága van a szakmának, és az idén is közülük kerültek ki a Moharos Társaság kitüntetettjei. Az elismerésekre javaslatot tevő bizottság most először gondolhatott az elhunyt kollégákra is, 2010-ben Moharos Díj posztumusz adományozásra is nyílt lehetőség. A Díjak és Emlékérmek anyagi fedezete elsősorban a szakmai érdekképviseletek és a Kulturált Közlekedésért Alapítvány segítségével valósulhatott meg, de szükség volt hozzá néhány autósiskola és magánszemély támogatására is. Ezúttal is köszönet nekik.
A Moharos kitüntetéseket az idén két részletben, két helyszínen adták át: szeptember 6-án a Kulturált Közlekedésért Alapítvány húsz éves évfordulójának megemlékezésén, és szeptember 23-án a Járművezető-szakoktatók és Képzőszervek Országos Egyesülete által biztosított Római Hotel külön termében. (Lásd fotóink, mindkét helyszínről)
A kiváló szakembereknek illetve a már elhunyt kollégák hozzátartozóinak Rajna Ervin a Moharos Társaság elnöke adta át a rövid méltatást tartalmazó Oklevelet és a Moharos Kálmán arcképét ábrázoló Érmet, ami szakmánkban a legnagyobb elismerést jelenti.
2010-ben Moharos Kálmán Díjat kapott
Dr. Papp Zoltán, aki rendkívül széles skálán, több mint négy évtizeden át tevékenykedett a szakmában. Munkáját a Magyar Autóklub oktatójaként kezdte, később az ATI Pályaalkalmasság Vizsgáló Intézetnél, majd az Országos Pedagógiai Intézetnél és végül a Közlekedési Minisztérium főmunkatársaként végezte. Rendkívül sokat tett a felnövekvő generációk színvonalas közlekedésre nevelése érdekében. Minisztériumi pályafutása során azon kevesek egyike volt, aki a járművezető-képzés minden mozzanatát részleteiben és pontosan ismerte, a szakma mindig számíthatott elkötelezett támogatására.
Linczmayer József, aki közel négy évtizede dolgozik a járművezető-képzés területén. Először oktatóként, később kiképzésvezetőként, majd a Turbó Kft ügyvezető igazgatójaként kiemelkedően eredményes munkát végzett. Tevékenységével nemcsak a megye legelismertebb szakmai vezetőjévé vált, de irányításával a reá bízott szervezet komoly gazdasági eredményeket ért el.
Maráz Vince, aki közel négy évtizeden át az MHSZ Szabolcs-Szatmár megyei Iskolájánál oktatóként, mesteroktatóként, majd iskolavezetőként, később a Partner-T Kft ügyvezető igazgatójaként fáradhatatlanul és rendkívül eredményesen dolgozott azért, hogy az irányítása alatt álló autósiskolában magas színvonalú közlekedésre nevelő munka folyjon.
Németh István, aki csaknem négy évtizeden át dolgozott a járművezető-képzés területén. Szakmai pályafutását munkaközösségi oktatóként kezdte, majd az MHSZ Győr-Sopron megyei Iskolájának mesteroktatójaként, kiképzésvezetőjeként, megalakulásától pedig a Bilux Kft ügyvezető igazgatójaként folytatta munkáját. Tevékenysége eredményeként nemcsak magas színvonalú járművezető-képzés folyt az irányítása alatt álló iskolánál, de olyan munkahelyi közösség formálódott, melynek összetartó ereje napjainkig érezteti hatását.
Németh György, aki negyven éve, 1970-től dolgozik a gépjárművezető-képzés szakterületén. Budapesten az ATI-nál kezdett oktatni a Szőnyi úti telephelyen, 1972-től a 4 sz. Munkaközösség vezetője, 1975-től a Munkaközösségek Központi Irodájának gazdasági vezetője, 1990-ben a MAISZ elnökhelyettese, Koncsik Béla közvetlen munkatársa. 1996-ban választották meg a Járművezető-szakoktatók és Képzőszervek Országos Egyesülete elnökének. A Munkaközösségi autósiskolákban végzett évtizedes szakmai tevékenysége példa értékű, nagy érdemei vannak a járművezető-képzés érdekképviseleti munkájának elindításában.
Réthy Attila, aki 1974-ben került az Autóközlekedési Tanintézethez. Előbb a Vizsgabizottság vezetője, majd 1980-ban a nyugdíjba vonult Moharos Kálmán igazgatót váltotta fel a Baross utcai ATI igazgatóság központjában. A közlekedés 1983-as, nagy átszervezése után tíz évig volt a Fővárosi ATI igazgatója, sokat tett a magyar járművezető-képzés szakmai tekintélyének megőrzéséért. Nyugdíjba vonulása után, 1992-től is közlekedésre nevelési munkát vállalt, a Magyar Közlekedésbiztonsági Társaság ügyvezető elnöke, ma is hallatja hangját a legkülönbözőbb szakmai fórumokon.
Orosz János, aki több mint négy évtizeden át az Autóközlekedési Tanintézet oktatójaként, az MHSZ Csongrád megyei iskolavezetőjeként, később a Gépjárművezető Oktatói Munkaközösségek keretében, saját autósiskoláját irányítva meghatározó részese volt a Csongrád megyében folyó közlekedésre nevelés magas színvonalú végrehajtásának. Tevékenysége országos jelentőséggel bír, mivel a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vezető tisztségviselőjeként, továbbá a Magyar Autósiskolák Szövetségének elnök-helyetteseként jelenleg is formálója a hazai járművezető-képzés fejlesztésének.
Tordai Ferenc, aki az 1969-es Oktatási reform idején az ATI igazgatójának és egyben a Vizsgabizottság elnökének Moharos Kálmánnak a munkatársaként meghatározó szerepet töltött be a járművezető-képzés és vizsgáztatás szakmai követelményeinek kidolgozásában. A hetvenes években részt vett az ATI Kísérleti és módszertani iskolájának szakmai fejlesztéseiben. Később a hatósági munkában, a Közlekedési Főfelügyeleten végzett tevékenységével, vizsga-szakfelügyeleti munkájával, a tantervek és szabályzatok készítésével tűnt ki, jelentős szerepet vállalt a vizsgabiztosok módszertani képzésében.
Moharos Kálmán Díjat posztumusz adományozással kapott
Almássy Tibor, aki az ATI 1969-es oktatási reform-időszakának nemcsak kiváló oktatója és vizsgabiztosa volt, hanem mint az Autó-Motor szaklap újságírója és szerkesztője, számtalan publikációban hívta fel a figyelmet az akkori változások közlekedésbiztonsági hasznára, nagyszerű eredményeire. Autósoknak és motorosoknak szóló könyveiben könnyed egyszerűséggel fogalmazta meg szakmánk lényegét, több mint négy évtizedes munkásságával nagyon sokat tett a járművezető-képzés népszerűsítéséért.
Balogh Géza, aki oktatóként és vizsgabiztosként majd az MHSZ Baranya megyei iskolavezetőjeként, a fiatalok közlekedésre nevelésének területén végzett kimagasló szakmai munkát.
Dr. Binder Károly, aki 1969-ben már elméleti és gyakorlati szakoktató volt az Autóközlekedési Tanintézetnél, 1973-tól az Országos Szakmai Vizsgabizottság tagja. A nyolcvanas évek közepétől a Közlekedési Minisztérium, majd a Közlekedési Főfelügyelet megbecsült munkatársa egészen 1995-ös nyugdíjaztatásáig. Az iskolai közlekedésre nevelési koncepció kialakításában, ennek a közoktatásban való bevezetésében elévülhetetlen érdemeket szerzett.
Boda Tibor, aki a legkiválóbb oktatási és vizsgáztatási szakemberek egyike volt. A honvédség Zách utcai Gépkocsizó Tiszti Iskolájából jött, ott volt a KPM Autóközlekedési Tanintézet megalakulásánál, az 1969-es Oktatási reform idején az ATI Dankó utcai Tangarázsának vezetője. A hetvenes évek közepétől a Vizsgabizottságok országos szervezetének irányításával bízták meg. Az oktatók és vizsgabiztosok nagy tekintélyű tanára, a híres ABC tematika társszerzője, gyakorlati módszertani tankönyve ma is világos szakmai értékeket hordoz.
B. Tóth László alezredes, a közúti járművezető-képzés irányításában több évtizeden át Szolnokon, az MHSZ-nél végzett kiemelkedő vezetői munkája elismeréséül.
Cseri József, a közúti járművezető-képzés irányításában, több évtizeden át a Szombathelyi MHSZ-nél végzett kimagasló vezetői munkája elismeréséül.
Cs. Molnár László, aki behívott oktatóként kezdte ATI jászberényi kirendeltségén, később munkaközösségi oktató, ATI kirendeltség-vezető. A kilencvenes évektől Kft-ben, családi vállalkozásban dolgozott. Kipróbálta az összes járműkategória oktatását, a vizsgáztatást, a szakoktatók képzését és továbbképzését. Elnöke volt a 2007-ben alapított SZÉF, az Autósiskolák Szakmai Érdekegyeztető Fórumának, 2008-ban a Moharos Társaság alelnökévé választották. Mindenben sikeres, példaadó szakember volt.
Dániel Mihály, aki 1956-ban a honvédség Bp. Zách utcai Gépkocsizó Tiszti Iskolájából került a KPM Autóközlekedési Tanintézethez, és a hatvanas-hetvenes években sokáig dolgozott Moharos Kálmán mellett igazgató-helyettesként. Az 1969-es Oktatási reform lelkes támogatója és végrehajtója, az új szakfelügyeleti rendszer kialakítója, számtalan képzési tanterv, módszertani újítás fűződik nevéhez.
Erdélyi György, aki az 1969-es oktatási reform idején és a hetvenes években az Autóközlekedési Tanintézet Nemzetközi Kapcsolatok osztályát vezette. A járművezető-képzés és vizsgáztatás utazó nagykövete, Moharos Kálmán közvetlen munkatársa volt. Páratlan szakmai felkészültségének, tökéletes nyelvtudásának óriási szerepe van abban, hogy az akkor legkorszerűbb magyar oktatási rendszert nyugat-európában és az egész világon megismerték és csodálták.
Faragó Aurél, aki az MHSZ-nél, a KPM Autófelügyeletnél, majd végül a Csongrád megyei Viktória Kft-nél végzett kiemelkedő közlekedésre nevelési tevékenységet.
Fekete Miklós alezredes, a közúti járművezető-képzés irányításában több évtizeden át a Nyíregyházi MHSZ-nél végzett kiemelkedő vezetői munkája elismeréséül.
Dr. Koppány Géza, aki az ötvenes években – múltja miatt - latin-magyar tanárként kényszerült a volán mögé, majd a gyakorlati oktatói székbe, de aztán itt példamutatóan kamatoztatta nagy tudását, szakértelmét. Az Oktatási reform idején az ATI Tájékoztató című módszertani kiadvány alapító szerkesztője, szakkönyvek írója, a KRESZ-könyvek szigorú lektora. Sokat tett a szakmai nyelv ápolásáért, neki köszönhető, hogy kötelező és népszerű tananyaggá vált a defenzív közlekedési taktika.
Koncsik Béla, aki a 60-as évek végén oktatóként kezdte a Magyar Autóklubnál, ott volt a Gépjárművezető-képző Munkaközösségek 1972-es megalakulásánál, évtizedekig a budapesti 5. számú autós-motoros iskolát vezette. A Munkaközösségek Központi Irodáját 1975-ben hozta létre, annak 14 évig volt vezetője. Elsőként fogalmazta meg az autósiskolák és szakoktatók érdekvédelmének fontosságát.
Kozák Béla, a közúti járművezető-képzés irányításában több évtizeden át a Szolnoki MHSZ-nél végzett kiemelkedő vezetői munkája elismeréséül.
Litványi Tibor, aki Baranyában volt következetes támogatója és végrehajtója az 1969-es Oktatási reformnak, alkotó módon, nagy tehetségével járult hozzá ennek sikeréhez. 1974-től a jól felszerelt Pécsi ATI iskolában a legkorszerűbb módszereket vezette be a tanpályás képzésben, elért eredményeit nemcsak itthon, külföldön is elismerték, követendő példának tartották. A rendszerváltás után évekig a Magyar Autósiskolák Szövetségének alelnöke volt, érdekképviseleti munkájával is példát mutatott.
Mayer Ferenc, aki már a második világháború előtt egy fővárosi magán autósiskolánál oktatott, majd az ötvenes években az Állami Sofőriskolából lett Autóműszaki Intézetnél, illetve az ATI Budapesti Dankó utcai tangarázsában folytatta. Több mint ötven évig szolgálta a járművezető-képzést és a vizsgáztatást. A végtelen nagy türelemmel megáldott gyakorlati oktatót kedvelték, keresték a tanulóvezetők, szerették kollégái. Hosszú, tiszteletet parancsoló szakmai életútja példát ad az utódok számára.
Mozsdényi Ferenc, a közúti járművezető-képzés irányításában több évtizeden át Zalaegerszegen, az MHSZ-nél végzett kiemelkedő vezetői munkája elismeréséül.
Pesti István, aki először a Budapesti 19-es sz. Gépjárművezető Munkaközösség jó képességű szakoktatójaként, majd sikeres vezetőjeként vált a szakmában ismertté. A Fővárosi Közlekedési Felügyelethez kerülve - 1989-ben - főállású vizsgabiztosként, majd korrekt képzésfelügyelőként vívta ki a szakma elismerését. Korai halála megszakította sikeres szakmai életútját.
Radnai Béla, aki 1972-ben oktatóként kezdett a Baranya megyei Pécsi ATI iskolában, majd 1976-tól a Gépjárművezetői Vizsgabizottság vezetőjeként harminc évig dolgozott a szakterületen. Nyugdíjazása után is nagy szenvedéllyel végezte munkáját, szakértelmével és tapasztalatával elsősorban az utánképzésben és a szakoktatók képzésében szolgálta a közlekedésre nevelés ügyét.
Remeczki János, aki a hatvanas években már a Békés megyei ATI-nál dolgozott oktatóként, 1972-ben pedig Gyulán megalapította az 1. számú Gépjárművezető Munkaközösséget. Az országosan jó hírű autósiskola kiváló vezetőjeként több mint negyven évig szolgálta eredményesen a járművezető-képzést és vizsgáztatást, miközben nagy szakértelemmel és aktívan tevékenykedett a megye és a város baleset-megelőzési munkájában.
Sallay Károly, aki évtizedekig elismert kiváló vezető volt a Borsod megyei MHSZ-nél, később a Rutin Kft vezetőjeként is rendkívül sokat tett a járművezető-képzés fejlesztése érdekében.
Sebestyén Zoltán, aki pedagógiai őstehetségével a leggyengébb tanulóvezetőkkel is bánni tudott, megtanította azokat is, akikről mások már teljesen lemondtak. Az ötvenes évek elején, az Állami sofőriskolából alakult Autóműszaki Intézetnél kezdett, majd az ATI következett, ahol a hetvenes évek elejétől a Kísérleti és módszertani iskolát vezette, a nyolcvanas években a Bécsi úti oktatóbázis kiválósága volt. Szakmai tudását kollégái részéről is mérhetetlen tisztelet övezte, neki az oktatás nem foglalkozása, hanem hivatása volt.
Dr. Sepsey József, aki az 1969-es Oktatási Reform idején érkezett az Autóközlekedési Tanintézethez, nem is véletlenül, Moharos Kálmán igazgató meghívására. Óriási szerepe volt a magyar járművezető-képzés megújításában. Oktatási osztályvezetőként, majd Tanügyi igazgató-helyettesként azonnal új tananyagokat készítetett, rendszerbe állította az akkor legkorszerűbb, országosan egységes audiovizuális elméleti oktatást, megindította a hivatásos vezetők szakmunkássá képzését, ami egy teljesen új szemléletű hozzáállást, nagyszerű eredményeket hozott a szakmában.
Szeles János, aki Somogy megyében, Kaposváron a Didaktika Kft-nél már emléktáblát is kapott az utódoktól, és akinek elévülhetetlen érdemei vannak az MHSZ szakoktatóinak képzésében, a fiatalok közlekedésre nevelésében.
Taba István, aki ott volt az ATI Oktatási reformjának kezdeteinél, oktatóként, szakfelügyelőként, majd vizsgabiztosként is évtizedekig szolgálta a közlekedésre nevelés ügyét. A főállású vizsgabiztos, akinek legendás volt kérlelhetetlen szigorúsága és igazságossága, akinek döntéseit mindig zokszó nélkül fogadták el a jelöltek. Presztízsét, szakmai tekintélyét még a hivatalosan kinevezett vezetők is irigyelték. Bár elment közülünk, itt maradt példaképe a vizsgabiztosoknak.
Spitzer Ferenc, aki kiváló vezetői tevékenységével, a hazai járművezető-képzés fejlesztése érdekében, Moharos Kálmán alkotótársaként, szellemiséget és iskolát teremtő, közösséget formáló munkájával vívta ki az elismerést.
Szalay Ernő, a felnövekvő generációk közlekedésre nevelése érdekében, több évtizeden át a Győr-Sopron megyei MHSZ-nél végzett kimagaslóan eredményes oktatói munkájáért.
Tárnok Géza, a közúti járművezető-képzés irányításában több évtizeden át Szekszárdon, az MHSZ-nél végzett kimagasló munkája elismeréséül.
Thernesz Tiborné, aki az 1960-es évektől 25 évig volt az Autóközlekedési Tanintézet Baján működő iskolájának igazgatója. Nemcsak szakértelmével, hanem szervezőkészségével is kitűnt az Oktatási reform utáni időszakban. A bajai ATI-nál épült meg - helyi összefogással, és igen rövid idő alatt – 1973-ban elsőként az ország legkorszerűbb tanpályája, ami a tenni akarás nagyszerű példája volt, és egy csapásra új lendületet adott a magyar járművezető-képzés további fejlődésének. Példát adó közlekedésbiztonsági, szakfelügyeleti, vizsgabiztosi munkát végzett a nyolcvanas, kilencvenes években is.
Varga Sándor, a közúti járművezető-képzés irányításában, több évtizeden át Kecskeméten, az MHSZ-nél végzett kimagasló vezetői munkája elismeréséül.
Vámosi Jenő, a közúti járművezető-képzés irányításában több évtizeden át a Győri MHSZ-nél végzett kimagasló munkája elismeréséül.
2010-ben Moharos Kálmán Emlékérmet kapott
Balogh Géza, aki 1967-ben kezdett oktatni a Magyar Autóklubnál, 1972-ben alapító tagja és vezetője a budapesti 7 sz. Gépjárművezető-képző Munkaközösségnek. 1975-től a Munkaközösségek Központi Irodájában vezetőségi tag. Negyven évig tartó színvonalas, aktív szakmai tevékenységével sokat tett a magyar járművezető-képzés elismertsége érdekében.
Bánki Gyula, aki a KPM Autóközlekedési Tanintézetnél már a hatvanas években is a legkiválóbbak közé tartozott. Az ország első főállású vizsgabiztosa az új Oktatási reform nyitányaként, 1969. szeptember 15-én vizsgáztatta a legelső olyan jelöltet, akit már a legkorszerűbb követelmények szerint és a felemelt, kötelező 30 gyakorlati órával készítettek fel. Páratlan szaktudását később is kamatoztatta a buszvezetők képzésében, vizsgabiztos volt a Rádió Csúcsforgalom című műsorában is, sokat tett a közlekedési kultúra fejlesztéséért.
Budavári László, aki a hatvanas években hivatásos járművezetőként szerzett nagy közlekedési tapasztalatot, majd ezt kamatoztatva, 1972-ben az Autóközlekedési Tanintézetnél kezdte az oktatást. 1978-tól másodállásban dolgozott az MHSZ-nél, majd 1990-től az átalakulás után, a fővárosi V. Sebesség autósiskola megbecsült szakembere. A 77 éves szakoktató ma is dolgozik a szakmában, színvonalas elméleti foglalkozásokat tart, büszkék lehetünk teljesítményére.
Frank György, aki Budapesten, 1972-ben kezdett az MHSZ másodállású oktatójaként, 1977-ben a 24 sz. Munkaközösségben folytatta, majd 1982-től a jó hírű 12 sz. Munkaközösség vezetője. 1997-ben a Fővárosi Közlekedési Felügyelet képzésfelügyelője, vizsgabiztosa. A szakmában közismert igényessége, módszertani írásai jelentek meg az Autóvezetőben és a Tanulóvezetőben, 2001-ben kidolgozta a Fővárosi Autósiskolák minősítésének jól bevált értékelési rendszerét. Napjainkban, nyugdíjasként is aktív szakfelügyelő és vizsgabiztos.
Horváth István, aki Borsod megyében, 1970-ben kezdett műszaki oktatóként a Miskolci Autóközlekedési Tanintézetnél, majd igazgató-helyettese, 1976 és 1988 között igazgatója volt ennek a patinás, országosan jó hírű autósiskolának.
Ez után kapott megbízást a Borsod megyei Közlekedési Felügyelet Vizsgabizottságának vezetésére, ahol megint csak bizonyította kiváló vezetői adottságait, páratlan szakértelmét.
Ikotics István, aki az MHSZ oktatójaként, majd műszaki mesteroktatóként munkájával jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a szövetségen belül az egyik legszínvonalasabb járművezető-képzés folyjon Fejér megyében. Kiemelkedő kreativitással olyan eszközöket fejlesztett, amelyek lehetővé tették, hogy a járművezetés oktatása során a tanulók felkészülhessenek a különösen veszélyes útviszonyok közötti helytállásra.
Kappéter László, aki 1974-től az MHSZ Komárom megyei iskolájánál tanított tizenhárom évig, majd 1987-től Tatabányán a Micra ATI autósiskola megbecsült elméleti és gyakorlati szakoktatója. 2001-ben az Autóvezető szaklap által meghirdetett legidősebb tanulóvezető oktatója, teljesítményéért rangos elismerést kapott a Közlekedési Főfelügyeleten. Nagyszerűen felkészült, a járművezető-képzés minden területén alkalmazható, kiváló szakember.
Kovács Sándor Lóránt, aki több mint három évtizede dolgozik a járművezető-képzés területén. Az MHSZ Somogy megyei iskolájának oktatójaként, később kirendeltség-vezetőként, majd a Didaktika Kft ügyvezető igazgatójaként fáradhatatlanul tevékenykedett a színvonalas közlekedésre nevelés érdekében.
Lados Attila, aki 1969-ben tehergépkocsin kezdett oktatni Budapesten az ATI Szőnyi úti telephelyén, a hetvenes-nyolcvanas években a Dankó utcai telephelyen oktató-garázsmester, majd 1990-től magániskoláknál oktató-iskolavezető, később hatósági vizsgabiztos. Több mint negyven éves szakmai tapasztalatával, mindig tisztességes erkölcsi hozzáállásával a járművezető-képzés és vizsgáztatás legkiválóbb szakemberei közé sorolandó.
Molnár Gábor, aki az MHSZ Hajdú megyei Iskolájának oktatójaként, kiképzésvezetőjeként, majd a Hajdú Kft ügyvezető igazgatójaként több mint három évtizeden át tevékenykedett. Kiváló szakmai felkészültségével és igényes vezetői munkájával elérte, hogy az általa irányított iskolánál magas színvonalú közlekedésre nevelés folyjon.
Monoki Endre, aki 1972-ben kezdett oktatni a MHSZ Dagály utcai iskolájában. Hat év múlva - 1978-ban – főállású vizsgabiztosként folytatta az akkor még ATI-hoz tartozó Gépjárművezetői Vizsgabizottság szervezeténél. A vizsgáztatásban eltöltött több mint három évtizedes múltja azt bizonyította, hogy ezt a felelős tevékenységét mindig a szakértelem, a türelem, a tárgyilagosság, és a feddhetetlenség jellemezte. Követendő példát adva ezzel valamennyi, a szakmában dolgozó kollégának.
Németh-Csóka László, aki több mint három évtizeden át az Autóközlekedési Tanintézet oktatójaként, iskolavezetőjeként, majd a megyei közlekedési hatóság szakirányítójaként, később a Bilux Kft kiképzésvezetőjeként, majd ügyvezető igazgatójaként tevékenykedik. Munkáját minősíti, hogy az Alapítvány által a legjobb autósiskolának odaítélt Spitzer Ferenc Kupát a Bilux Kft egymást követő 6 alkalommal elnyerte.
Nyerges Tibor, aki még a második világháború előtt szerezte vezetői engedélyét, 1949-ben hazatérve a hadifogságból motorosok, tehergépkocsi-vezetők, autóbuszvezetők képzését vállalta a honvédségnél. A MÁVAUT, az AKÖV, a Volán következett, a hatvanas években az ATI keretein belül oktatott, később a Miskolci 1sz. Gépjárművezető-képző Munkaközösség oktatója, vezetője, egészen 1994-ig. Az autót, az oktatást megszállottan szerető kiváló szakember hosszú és küzdelmes életútja csodálatot és nagy tisztelet érdemel.
Örökös József, aki a 1966-ban már az ATI Pest-megyei iskolájánál oktatott, 1972-től a veresegyházi Munkaközösség egyik alapítója, majd 1976-tól újra az ATI-nál oktat a Bécsi úti korszerű iskolában. Fáradhatatlanul kivette részét a Pest megyei baleset-megelőzési munkában, gazdag oktatás-módszertani tapasztalatát mindig szívesen adta át a fiataloknak. Ma is aktív szakember, Fóton, a jól felszerelt Örökös Bt. autósiskola tulajdonos iskolavezetője.
Papp Károly, aki Debrecenben, még 1963-ban, a Hajdú-Bihar megyei ATI-nál kezdte oktatói pályafutását. A nehezebb időkben sem adta fel, az önkormányzat által már elhanyagolt képzőszervet HBM-ATI Kft néven vitte tovább, nagyszerű kollégáival megcsinálta a lehetetlent. Debrecenben az ATI iskola ma is működik.
Papolczy Attila, aki Budapesten 1973-ban, a második hullámban alapította a 27-es sz. Gépjárművezető-képző Munkaközösséget. Nemcsak igazán jó vezetői képességeinek, hanem mint a kiváló elméleti és gyakorlati szakoktatónak is, óriási szerepe van abban, hogy ez a Munkaközösség a közel negyven év alatt stabil, és kedvelt autósiskolává lett Pesterzsébeten. Ma is dolgozik, igaz már kicsit kevesebbet, de a 27-es autósiskolában a színvonal most is magas.
Pinczés András, aki az MHSZ Országos Központjában kiemelkedő módszertani fejlesztő munkát végzett. Később a budapesti iskola helyettes vezetőjeként magas színvonalú szakoktatói tanfolyamokat szervezett és aktív pályafutását főfoglalkozású vizsgabiztosként fejezte be. Kiemelkedő pedagógiai felkészültsége nemcsak személyes munkájában nyilvánult meg, hanem komoly segítséget nyújtott a szakterületen dolgozó többi vezető számára is.
Radnai Mátyás, akit a Tolna megyei ATI Szekszárdi iskolájában 1971-ben kezdett, elsőként nevezték ki főállású vizsgabiztosnak. Az ATI és a VIB 1976-os, országos szétválása után a Vizsgabizottság vezetője, majd az 1983-as átszervezést követően a megyei Közlekedési Felügyelet Képzés- és vizsgáztatási osztályának vezetője, még további 20 évig, 2003-ig. Határozott, nagy szakmai presztízzsel rendelkező vezető volt, kollégái nemcsak tisztelték, hanem szerették is.
Sevecsek András, aki Kecskeméten, 1962-ben kezdte az oktatást az ATI-nál, majd 1972-ben alapítója, vezetője volt az 1 sz. Gépjárművezető-képző Munkaközösségnek. Évekig elnökhelyettese a fővárosban működő Koncsik Béla vezette Munkaközösségek Központi Irodájának. Alkotó szakmai tevékenységéhez tartozik, hogy 1976-ban, a járművezető-képzésében elsőként alkalmazta az URH-s rádiósoktatást, amivel új iskolát teremtett, minőségileg változtatta meg a motoros-képzés addigi gyakorlatát.
Simon László, aki a Magyar Néphadseregben, majd a Honvédelmi Minisztériumban szakirányítóként, később Alapítványunk Kuratóriumi elnökeként és napjainkban az Autópest-V. Sebesség Kft ügyvezető igazgatójaként kiemelkedően eredményes munkát végzett a sorkötelesek, a katonai tanintézeti hallgatók és a lakosság magas színvonalú járművezető-képzése érdekében.
Sipos Imre, aki Budapesten, 1970-ben jelentkezett oktatónak az ATI Dankó utcai Tangarázsában, majd 1978-től a Gizella úti oktatóbázisra kerül. Itt elméleti tanár, a teljesen új gépjárművezető szakmunkásképzés felelőse. Később a nyolcvanas években a Fővárosi ATI tanári csoportvezetője. A rendszerváltás után 1991-ben alapította társával az Új-ATI Bt autósiskolát, amiben nyugdíjasként ma is ott van, vigyázza a minőséget, garantálja a régi ATI-s szellemiséget.
Szathmáry Zoltán, aki 1963-tól a KPM ATI Veszprém megyei iskolájának oktatója, 1969-től főállású, vezető vizsgabiztosa. A közlekedés 1983-as átszervezése után 1990-ig a Veszprém megyei VIB igazgatóhelyettese, ezt követően képzésfelügyelő. Ma is dolgozik vállalkozó oktatóként a szakmában. A több mint négy évtizedes szakmai iránti elkötelezettségével, emberi tisztességével elismerés és tisztelet övezi a megyében, mindannyiunk példaképévé vált.
Tóth Ferenc László, aki a 70-es évek közepén került az Autóközlekedési Tanintézethez és nyomában sok minden megváltozott. A tanításban az emberi tényezők fontos szerepére hívta fel a figyelmet, korszerű pedagógiai-andragógiai gondolatokkal töltötte meg a szakoktatók és a vizsgabiztosok képzési anyagait. Erről szóltak keresett tankönyvei, az Autóvezető szaklapban írt cikkei és nagyhatású, szuggesztív erejű előadásai, amelyek a járművezető-képző szakma legnépszerűbb tanárává avatták.
Vig András, aki a honvédségnél már 1969-ben oktatta az ATI új reform téziseit, 1975-től a Csepeli ATI főállású szakoktatója. A rendszerváltás után 1990-től, Budán a Rózsadomb autósiskolában dolgozott, majd 1996-ban megalapította az ATI Oktató Kft. autós-motoros iskolát. Azok közé a szakemberek közé tartozik, akik felvállalták az oktatók érdekképviseletét és folyamatosan azon fáradoznak, hogy a magyarországi járművezető-képzés kilábaljon méltatlanul rossz helyzetéből.
Öszeállította Balogh Zoltán
