Régi adósságom, mint főszerkesztőnek, hogy ne csak közvetlenül reagáljak az olvasói levelekre, hanem itt az internetes Tanulóvezetőben közöljem is ezek legfontosabb gondolatait, és erőmhöz mérten, a magam módján válaszoljak is rájuk. A szerkesztőségnek címzett levelek mindig izgalmasak, ezekben fontos, praktikus szakmai kérdésekről írnak az olvasók. Természetesen abban is bízom, hogy a nyilvánosság ereje még segíthet is bennünket a gondok megoldásában.
 
Horváth Gábor írja Kalocsáról: Szerintem a különböző érdekképviseleteknek nem arra kellene törekedni, hogy új ellenőrző szervezeteket hozzanak létre, hanem arra, hogy segítsék a szakmában becsületesen dolgozó autósiskolákat. Szorgalmazzák például azt, hogy emeljék fel a gyakorlati vezetés óraszámait. Egyre nehezebb győzködni a tanulóvezetőt, hogy a mai közlekedésben a 30 óra az kevés!
Valamilyen módon limitálni kellene az autósiskolák számát és nagyon fontos lenne a minimális óradíjat is megállapítani! Aki ma a jármű üzemeltetési költsége alatt dolgozik, az hogy bírja el az APEH ellenőrzését?
Az A korlátlan kategóriás képzés minden előképzettség nélküli lehetőségét felül kellene vizsgálni! Jelentkeznek olyan tanulók is, akik ugyan betöltötték a 21 évet, de egyáltalán nem tudnak motorozni, - bár ezt állítják magukról.  A 35 kW teljesítmény feletti motorok súlya 2-3 mázsa, értékük is több milliós, a gyakorlásban itt túl nagy a kockázat. Szerintem ez így nincs rendben.
   Válasz Horváth Gábor első gondolatára: Igen, én is azt mondom, inkább a becsületesen dolgozó autósiskolákat kellene valamilyen módon támogatni. Túl sokat beszélünk a szélhámos autósiskolákról, de ezzel semmi eredményt nem sikerült elérni. Ami a gyakorlati óraszámok emelését illeti, azt biztosan tudom, hogy az érdekképviseletek legfontosabb javaslatai között szerepel. Az autósiskolák számának limitálása nagyon nehéz ügy, mint ahogy a minimális óradíj kötelezővé tétele is. Állítólag ellentmond a szabad vállalkozás elvének, a piaci törvényeknek. Mindenesetre az eddigi kísérletek mind kudarcba fulladtak. Egy jogász erről biztosan többet tudna. A motoros képzés rendeleti módosításához már többször is hozzákezdtek a hatóságok, de mindig elmaradt. Most már tényleg megérett arra, hogy az egészet újra szabályozzák.
 

Gajdos Zoltán javasolja Debrecenből: Olyan feltétellel engedjék a távoktatást, hogy az elméleti tanfolyamra írjanak elő kötelező konzultációs órákat. Ez kb. 26-28 órában lenne kötelező. A konzultációra személyesen kellene megjelenni az autósiskolában, vagy virtuálisan (élőkép és hangban, például video formában), és erről kötelező legyen dokumentációt rögzíteni. Véleményem szerint, így nem sérülne az iskola, de az oktató szerepe sem!
Valóban, valahogy így kellene. Szerintem éppen erről akarnak megállapodni az érdekképviseletek a szakmai döntéshozókkal. A távoktatás, a számítógépes információ-átadás korszerű lehetőségeit ma már ép eszű ember nem vitatja, ebből a járművezető-képzés nem is maradhat ki. Az autósiskoláknak azonban garanciák kellenek arra is, hogy megmarad az autósiskola és a szakoktató közösséget, személyiséget formáló szerepe.

 Kovács József Kazincbarcikáról, aki régi-régi ismerős, már az Autóvezetőbe is sokszor közöltük a KRESZ anomáliákról szóló, mindig jogos észrevételeit. Most ezt írja: Véleményem szerint a szakmában addig nem lesz eredményes előrelépés ameddig X mennyiségű érdekképviselet van. Egyiket sem akarom bántani, de ez a helyzet csak erősíti a hatóságok pozícióját. Így tudják érvényesíteni az oszd meg, és uralkodj elvet.

   A másik felvetésem. Valamilyen fórumon ki kellene harcolni, hogy a kerékpárosok részére is legyen kötelező valamiféle oktatás, amiről aztán igazolást is kapjanak.

   Kedves Kovács Józsi! Az érdekképviseletek számát illetően igazad van. Az is gond, hogy az „országos bejegyzésű érdekképviselet” fogalomnak nincsenek meghatározott, pontos kritériumai. Ha azonban már megvannak az érdekképviseletek, akkor mit lehet velük csinálni? Szerintem folyamatosan biztatni őket arra, hogy a szakma fontosabb dolgaiban fogjanak össze, értsenek egyet! A kerékpárosok oktatásával is egyetértek. A Tanulóvezető c. lap már megtette az első lépést. Ebben a számunkban Virágh Sándor tesztkérdései éppen a kerékpáros szabályokról szólnak.

Nagy Lajos írja Nagyhegyesről: Nem akarom elhinni, hogy például Debrecenben nincsenek jó szakemberek.  A hatóság megbízott főosztályvezetője és vizsgabiztosok Nyíregyházáról jönnek, az igazgató Budapestről jön. Az én szemléletemmel ez nem takarékosság.  Egyáltalán miért van szükség itt a régiós rendszerre?

  A megállapítás és a kérdés is teljesen jogos, de most még várjunk egy kicsit. Éppen hogy küszöbön van, elkezdődött a közigazgatás területi átalakítása.

Várhegyi László Törökbálint: A D1 alkategóriával kapcsolatban lenne egy felvetésem. Itt az oktatójármű feltételek 17 ülőhely, legalább 5 m hosszúság, és legalább 4000 kg megengedett össztömeg. Ebben a kategóriában pedig a forgalomban résztvevő járművek (pl. a 17 fős MB Sprinter, a Ford Transit, a VW Crafter és az Iveco is, éppen a behajtási lehetőségekhez igazodva) kb. 95%-ban 3500 kg össztömegűek. A jogszabályi hátteret 3500 kg-ra kellene levinni.

  Tartok tőle, hogy akik a jogszabályi hátteret írják, azok nem ilyen praktikusan gondolkodnak, de az is lehet, hogy oka van a 4000 kg-os megengedett össztömegnek. Én mindenesetre egyetértek a felvetés jogosságával, ezért terjesztem, máshol is elmondom.

Szilágyi József írja Berettyóújfaluból: Talán érdemes lenne egy cikksorozatot megfuttatni arról is, hogy hová tűntek a szakemberek a közlekedési hatóság képzési és vizsgáztatási szakterületéről, hisz lassan nem marad már ott olyan ember, aki látott volna eleven szakoktatót. Elkelne pedig néhány olyan irányító személy, aki még emlékszik arra a pedagógiai elvre, hogy követelek, mert tisztellek.

A Moharos Társaság javaslatai között azt olvasom, hogy szét kívánják választani az amúgy sem igazán összhangban működő oktatást-vizsgáztatást. Biztos vagyok benne, hogy MOHA papa soha nem támogatott volna ilyen javaslatot. Én személyesen ismertem, több alkalommal hallottam szakmai fórumokon, de még vadászat közben is beszélt erről.

   Szilágyi József első felvetése bizony helytálló. Az utóbbi években a jó gyakorlati szakembereket sorban elküldték a hatóságtól. Jöttek ugyan újak, de a váltás gyengén sikerült. Most újra napirenden van a közigazgatás átalakítása, megint reménykedhetünk a jó szakemberek kiválasztását illetően. A második megjegyzéshez is fűznék két gondolatot. Itt félreértésről lehet szó. Az igaz, hogy a kiváló Moharos Kálmán pedagógiai szempontból nagyon fontosnak tartotta a képzés és vizsgáztatás egységét, de a Moharos Társaság érdekképviseleti vezetői most nem ezt vitatják, másra gondoltak. Például arra, hogy a hatóságok magas vizsgadíjat szednek, de a vizsgapályák, a vizsgaidőpontok tekintetében mégis kiszolgáltatott helyzetben van az autósiskola és az oktató, nem biztosítják a motorosvizsga tárgyi feltételeit, stb. Ezeket bizony egyszer s mindenkorra rendezni kellene.

 Zsigmond István írja Sajószentpéterről: Én nemcsak az interneten, hanem a korábbi, nyomtatott formában is szeretném olvasni a Tanulóvezető szakmai híreit.

   Válasz: Én, a főszerkesztő is szeretnék kinyomtatott, színes szaklapot, bár tudom az online megjelenésnek is vannak nagy előnyei. Most már én is úgy gondolom, hogy a kettő együtt lenne a legjobb. A Tanulóvezető nyomdai kiadására azonban már nem tudom összeszedni a pénzt. Ez egy-két évvel ezelőtt még sikerült, egy megjelenésre még év az elején is jutott. A korábbi nagyobb támogatók is anyagi gondokkal küszködnek. A nyomdai megjelenést természetesen nem adtam fel, minden év elején reménykedem.