(Szerkeszti: Kopiás András)

Forgalmi engedélyek

Ezúttal a Magyarországon kiadott forgalmi engedélyek történetét, és a rendelkezésünkre álló dokumentumokból mutatunk be jogszabályi mintákat és valós okmányokról készült képeket. Az ismertetés vezérfonala a „forgalmi engedély”, de – a teljesség igénye nélkül – kitérünk ennek mutációira is (nemzetközi, egy alkalomra szóló, stb.).

Magyarországon a gépjárművek forgalmi engedélyét 1910. május 1-től¹ tette kötelezővé a gépjárművekhez kapcsolódóan az 57.000/1910. B. M. számú rendelet, amely „Szabályzat a gépjárművek közúti forgalmáról” cím alatt jelent meg a Belügyi Közlönyben. (Meg kell említeni, hogy ugyanez a rendelet tette országosan kötelezővé a gépjárművekre a rendszámot, továbbá a gépjárművek vezetői számára a gépjármű-vezetői igazolványt is.)

Az első forgalmi engedélyeket 1910-től 1922-ig adták ki. Egyszerű, négyoldalas okmányok voltak, melyekről eredeti okmány nem áll rendelkezésre, csak a rendeleti minta alapján szerkesztett (olvashatóvá tett) dokumentumot mutatjuk be.

1922-ben – a világháborút követően – elrendelték a Magyarországon maradt járműállomány műszaki megvizsgálását, valamint az üzemképes gépjárművek új rendszámmal, forgalmi engedéllyel történő ellátását, és ekkor vezették be az „Igazoló-lapot” ² is.

A második forgalmi engedélyt 1922-től 1930-ig adták ki. Ennek szintén a jogszabályi mintáját (61.000/1922. K. M. rendelet) mutatjuk meg, a „gépjárműkerületben beállott változások” rovat lapjainak – terjedelmi okokból – való mellőzésével. Itt azonban már lehetőségünk van egy korabeli eredeti – 1928-ban kiállított motorkerékpár forgalmi engedélyéből egy páros lap bemutatására is. A bemutatott eredeti okmány lapok a Magyar Országos Levéltár tulajdonát képezik. Érdemes az 1910-es és az 1922-es okmányok műszaki adattartamának összehasonlítását elvégezni, látható, hogy utóbbi okmány lényegesen több adatot rögzít a járműről általában, de a motor adatait tekintve is. Ebből az adattáblából két azonos lap is szerepelt a valós nyomtatványokban (ezért a hivatkozás, hogy: 4-5. oldal), annak érdekében, hogy a változás egyértelműen átvezethető legyen. A figyelmes szemlélőnek feltűnhet, hogy az 1922-es dokumentum már nem feltételezi, hogy a jármű tulajdonosa csak „úr” lehet.

A harmadik forgalmi engedélyt „Gépjárómű forgalmi engedély” néven, 1930-tól 1954-ig adták ki. Kiadásáról a 250.000/1929. B. M. számú, „A közúti közlekedés rendjének és a közutakon a közrend fenntartása” című rendelet intézkedett, de nem rendelte el a már forgalomban lévő okmányok kötelező cseréjét. A rendelet egyidejűleg bevezette az „Ideiglenes forgalmi engedélyt” is és a „Gépjárómű³ nemzetközi forgalmi engedélye” megnevezésű okmányt is. A nevesített okmányok jogszabályi mintái mellett bemutatunk egy 1938-ban kiadott „Gépjárművek nemzetközi igazolványa” megnevezésű valós okmányról készült fotót is.

„Ideiglenes forgalmi engedély” kiadására a „próba rendszámot” használó gépjárművek esetében került sor. „Gépjárómű⁴ nemzetközi forgalmi engedélyt” a jármű külföldre közlekedése esetén adott ki hatósági ellenjegyzés mellett a „Királyi Magyar Autóklub” és a „Magyar Touring Klub”.

Az 1950-től hatályos KRESZ még használja a forgalmi engedély fogalmát, de ideiglenes forgalmi engedélyről nem tesz említést. A forgalmi engedély okmány mintáját nem tette közzé.

Az 1954-től hatályos KRESZ nem használja a forgalmi engedély fogalmát sem, előírásaiban az „Igazolólapot” említi, mint a forgalmi engedélyt teljes körűen helyettesítő okmányt: „Próbarendszám használata esetén ideiglenes „Igazolólapot” kell kiállítani.” ( A két okmány párhuzamos használatának indokoltsága korábban is megkérdőjelezhető volt.) A kérdést egyértelművé az 1/1958. (IX. 2.) BM-KPM. együttes rendelet⁵ tette azzal a rendelkezéssel, amelyben előírta, hogy az „Igazolólap” egyidejű bevonása mellett, a gépjárműveket forgalmi engedéllyel kell ellátni.

E rendelet által bevezetett – negyedik – forgalmi engedélyt – csekély módosítással – 1958-tól 1981-ig adták ki. A rendelet nem tartalmazta az új forgalmi engedély mintáját. Erről az okmányról teljeskörűen egy valós okmány képeit mutatjuk be.  

Az 1963-tól hatályos KRESZ ismételten „Ideiglenes forgalmi engedély” kiadását írja elő a „próba rendszámot” használó gépjárművek esetében, de nem határozza meg annak mintáját.
Az 1958-tól 1981-ig alkalmazott okmánynak a rendeleti mintája, az „Ideiglenes forgalmi engedély” és az „Egy alkalomra szóló forgalmi engedély” mintája az 1/1976. (I. 10.) BM. számú rendeletben található.

Az ötödik forgalmi engedélyt – csekély módosítással – 1981-től 1999. december 31-ig bocsátották ki. Ez két lapból álló (négyoldalas) okmány volt, melyről jogszabályi mintát tudunk bemutatni. 

A hatodik forgalmi engedélyt 1999. január 1-től 2004. december 31-ig adták ki. Ennek a mintáját az okmány bevezetését elrendelő 35/2000 (XI. 30.) BM rendelet már nem tartalmazza. A rendelet ismer állandó és ideiglenes forgalmi engedélyt, valamint előírja, hogy: „A lassú jármű, annak pótkocsija, valamint a négykerekű segédmotoros kerékpár forgalomba helyezése esetén „igazolólap” megnevezést tartalmazó forgalmi engedélyt (a továbbiakban: forgalmi engedély) kell kiadni” Erről az okmányról valós kép áll rendelkezésünkre a bemutatáshoz. 

A hetedik forgalmi engedély bevezetésére Magyarország EU-s csatlakozását követően 2005. január 1-től került sor és jelenleg is hatályos. Erről az okmányról is valós képet mutatunk be.

Megjegyzések:
1.Ennek az okmánynak a használata ez év május 1-jén lesz 110. éves.

2..Az Igazoló-lap ismertetésére a közelmúltban már sor került.

3. Az 1920-as évek közepétől az 1950-es évek elejéig jogszabályokban is meghonosodott a „gépjárómű” kifejezés, aztán újra visszatért a „gépjármű”.

4. Az okmány eredetije a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum tulajdona, fotózta a szerző.

5. Megjegyzendő, hogy ez a rendelet írta elő - minden gépjármű kötelező műszaki megvizsgálása mellett a „megfelelt” járművek új rendszámmal való ellátását is. Ekkor vezették be a két betű-négy számjegyből álló rendszámot, ami az 1990-ben elrendelt újabb teljes rendszámcsere lezajlásáig hatályban volt.