(Részlet Pataki Melinda oktatási gyakorlatából)

Járműkezelés tanítása hagyományos sebességváltóval

A pedálok használata

Az autóvezetés elsajátításakor többféle területen kell megdolgoztatni az agyat. Egyrészt szükséges elméleti tudást szerezni, másrészt gyakorlati tapasztalatok széles tárházát kell megélni és elraktározni. A testnek különféle mozgásokat kell elsajátítania. A tudatos tanulás alapja, hogy először meg kell ismerni azt a nyelvezetet, ami az autózáshoz kötődik. A fogalmak közötti kapcsolatrendszer kiépítése után pedig megkezdődhet a megtapasztalás, az összefüggések feltárása.
A biztonságos közlekedéshez nélkülözhetetlen a jármű technikai kezelésének megfelelő szintje, a szűkebb értelemben vett gépjármű feletti uralom kialakítása. Ez a tanpályán az alapoktatási fázisban kell, hogy megtörténjen.
Számomra kiemelt fontosságú a pedálok kezelése, természetesen a kormánykezelés mellett.

Most a lábaink használatára és tanítására térek ki.
A lábbeli vékony talpú, lapos sarkú legyen, ami tartja a lábat, rajta keresztül érzékelhetők a pedálok. Papucs használata nem engedélyezett, mert kicsúszik belőle a láb. Mezítláb azért balesetveszélyes, mert nem tudjuk kellően nyomni, illetve megrúgni a fékpedált egy veszélyhelyzetben; fájdalmat okoz a pedál érdesítettsége.
A pedálokat a húsos talppárna résszel nyomjuk, mert így lehet a legnagyobb erőt kifejteni, ha kell. Ha lábujjheggyel nyomjuk, akkor lecsúszhat a láb róluk. A tengelykapcsoló esetén a jármű megugrását és lefulladását okozhatja, balesetveszélyes. Fékpedálnál nem lesz elég fékezőerő, növeli a ráfutás veszélyét. Gázadáskor nem tudunk kimenekülni egy esetleges veszélyhelyzetből, mert nem gyorsul eléggé a jármű.
Ha a láb homorú, ívelt, lábboltozat (talpközép) részével nyomjuk, megint nem lesz hatékony a pedálhasználat. A tengelykapcsolót nem tudjuk teljesen ütközésig benyomni, így recseg a váltó, károsodik. Fékezéskor ismét nem tudjuk a szükséges fékerőt alkalmazni, és így nem megfelelő fékhatás jön létre. Gázadás esetén a lábfej túlságosan hátrafeszül a lábszár irányába, kényelmetlen és nagyon fárasztó.

1. Tengelykapcsoló pedál (kuplung)

Oldható kapcsolatot teremt a motor és a meghajtott kerekek között, biztosítja a hajtáslánc átmeneti megszakítását.

A tengelykapcsoló pedál használata

Kizárólag bal lábbal működtetjük.
Elinduláskor, megálláskor és minden sebességfokozat váltásakor használjuk.
A sarkat ne támasszuk a padlóra: bokából és térdből együttesen finoman szabályozható a mozgatása.
A tengelykapcsolót határozottan, teljesen ütközésig kell benyomni, a végén a lábfej spiccelve nyom még rá, előrefelé.

Felengedni a súrlódási pontig (fogáspont, csúszási pont, mérlegállás) egyenletesen, nem gyorsan, de határozottan kell. A súrlódási ponton meg kell tartani – a motorhang változik, mélyülni kezd, a fordulatszám csökken. Esetleg vissza kell nyomni, a lábfej ekkor megint spiccel. Az I. és a hátramenetnél (R) kell tartani a leghosszabb ideig, hogy meginduljon a jármű és stabilizálódjon a lassú mozgása. A súrlódási pont után folyamatosan, egyenletesen, lassabban kell teljesen felengedni. Ez azt eredményezi, hogy zökkenőmentesen kapcsolódik össze a motor és a hajtott kerék.
A tengelykapcsolóval tudjuk szabályozni a nagyon finom, lassú menetet azzal, hogy a súrlódási pont környékén változtatunk a pedál állásán. Ha beljebb nyomjuk a pedált, akkor csökken, illetve megszűnik a motor és a kerék kapcsolata; az autó lassul, mert a kerék gördülési ellenállása visszafogja a járművet. Ha följebb engedjük a pedált, akkor a motortól több vonóerő kerül át a hajtott kerékhez, ami felgyorsítja a járművet adott határon belül.
A tengelykapcsoló finommenetben való használatakor a pedál kis elmozdulását bokából szabályozzuk.
A tengelykapcsolót a sebességváltások használatakor térdből szabályozzuk, nagyobb az elmozdulás: a térdízületnél kevesebb az olyan érzékeny receptor, ami a kisebb, rövidebb, finomabb elmozdulást érzékeli.

Pedálkezelési hibák

Ha nem engedjük fel a súrlódási pontig, akkor nem tud elindulni a jármű, nem alakul ki a kapcsolat a motor és a hajtott kerekek között. Ha túl magasra, a súrlódási pont fölé engedjük hirtelen, akkor a motor megrántja a kereket, az autó esetleg lefullad.

A tanítás-tanulás során a tengelykapcsoló benyomását és felengedését gyakoroljuk álló motornál is, hogy megtaláljuk az optimális lábhelyzetet. Aztán – a fokozatosság elve szerint – járó motornál, hogy megérezzük a pedálerő nagyságát.

2. Fékpedál (lábfék, üzemi fék)

A jármű üzemszerű lassítására és megállítására alkalmas.
A motor álló helyzetében nagyon kemény, szilárd az ellenállása, mert nem működik a fékrásegítő; az csak járó motornál van.
Kizárólag jobb lábbal működtetjük normál használat során.
A motor indításakor – a fékpedált enyhén nyomva – ellenőrizzük a rásegítő működését: a fékpedál enyhén besüpped, majd ismét felkeményedik.

A fékpedál használata

Finom fékezéskor a sarkat letámasztjuk, ha kis fékhatást akarunk kialakítani, a talppárnával éppen csak „simogatjuk” a pedált.
Normál, üzemszerű fékezéskor és intenzív fékezéskor a sarok a levegőben van, a talppárna támaszkodik a pedálon, mert ekkor tudunk jelentősebb fékhatást elérni. A jármű folyamatosan lassul.
Vészfékezéskor a testünket tartja a fék és a kuplung, a blokkolásgátló (ABS) dolgozik, a pedál pulzál a lábunk alatt, és kerregő hangot ad az autó. Addig nyomjuk erősen a pedált, ameddig a jármű meg nem áll.

A lassulási igényünknek megfelelő erővel nyomjuk, hogy a kívánt lassulási értéket hozzuk létre; ezzel komfortosabbá tesszük utasaink számára is a közlekedést.
Nagyobb tempóról fékezve a fékezés kezdetén erősebben nyomjuk a pedált: a nagyobb lendületet, mozgási energiát nagyobb fékezőerővel kell megfogni.
A fékezés (lassulás, lassítás) vége felé kisebb fékezőerő is elegendő: lazítsuk vissza a fékpedált, de ne engedjük el teljesen.

Pedálkezelési hibák

Hiba, ha a tengelykapcsoló benyomásakor – csökkent fordulatszámnál – még rányomunk a fékre: a két láb együtt mozog (lefelé, befelé), így erőteljesen megtorpan az autó. Ez veszélyes – belénk jönnek hátulról –; és kellemetlenül előrelendül a testünk. Hiba még, ha többször változtatjuk a fékerőt, darabos lesz a fékezés. Váltakozva jobban, illetve kevésbé lassul a jármű, longitudinális hullámban közlekedünk. Ez megint veszélyes, mert mások nem tudnak alkalmazkodni hozzánk, könnyebben utolérhetnek. A féklámpa fényintenzitása nem változik a pedálerővel. Hiba továbbá, hogy többször fékezzük meg a járművet: világít – elalszik – világít – stb. a féklámpa. Nem! Egyszer fékezzük meg a járművet, mert ha elengedtük a féket, akkor a hátunk mögött a másik sofőr úgy gondolja, hogy azzal a tempóval elvégezzük a tervezett manővert, például befordulunk. Ha nem figyel, és mi ismét ráfékezünk, akkor hátulról nekünk jöhet.

3. Gázpedál

A jármű mozgását segíti, egyenletes haladásra (sebességtartás) és gyorsításra alkalmas. Ezzel változtatjuk a motor fordulatszámát, így változni fog a jármű hangja is. Kizárólag jobb lábbal működtetjük; azaz vagy a gázpedált vagy a féket nyomjuk normál használat során.
A húsos talppárna résszel nyomjuk a pedált, a sarkat támasztjuk. Amikor tartósan azonos sebességgel kell haladni (például autópályán), akkor a láb helyzetén nem változtatunk a pedálon. Ez a statikus izommunka eléggé fárasztó. Úgy tudunk segíteni rajta, hogy egyrészt a lábujjakat néha megmozgatjuk a lábbeliben, másrészt a külső talpélet és a lábszárat nekitámasztjuk a két lábteret elválasztó boxnak, harmadrészt időnként megállunk és átmozgatjuk a testet. Ha a lábfejet túl meredeken tartjuk, akkor hamar elfárad. Ilyenkor a sarkunkat húzzuk hátrébb a padlón.
A gázpedál használatakor is bokából szabályozzuk a gázmennyiséget.

A gázpedál használata

Benyomásának mértékében a jármű – egy bizonyos határon belül – gyorsul.
Ha elértük a kívánt sebességet, kicsit visszalazítunk a pedálon – de nem engedjük el –, így sík úton azonos gázpedálállással egyenletes, állandó tempóval tudunk haladni.
A domborzat miatt változtatni kell a pedálálláson: emelkedőn jobban kell nyomni, hogy megtartsuk a fordulatszámot – azonos maradjon a jármű hangja, ne változzon –, így a sebességet is meg tudjuk őrizni. Lejtőn kissé vissza kell lazítani a pedált, hogy a jármű ne gyorsuljon fel.
Amikor teljesen alaphelyzetbe visszaengedjük – a haladás során – a pedált, akkor az üzemanyag bejuttatás minimális, a motor alapjárati fordulatszámra áll vissza, lassulni kezd, a motorfékhatás elkezdi lassítani a járművet a motor belső ellenállásából fakadóan, a sebességfokozat függvényében eltérő mértékben.
Egyre több új járműben – az üzemanyag-hatékonyság növelésére – van regeneratív fékezésre lehetőség. A lassulás, lassítás során a mozgási energiát a rendszerek visszatáplálják elektromos energia formájában az akkumulátorba, így az nem veszik el kidobott hőként. Később – például a villamos fogyasztók számára vagy a jármű hajtására – felhasználható.

Pedálkezelési hibák

Durva, átmenet nélküli, erőteljes a pedálnyomás.
Túl finom, óvatos, nem kellő mértékű a pedálnyomás; ami miatt a jármű túl hosszú idő alatt gyorsul fel a kívánt sebességértékre. Ez félelem a hirtelen megugrástól, felgyorsulástól: a vezető nem tudja uralni a járművet. Benyomott tengelykapcsoló mellett nagy gázzal a jármű egy helyben marad. Ha viszont a tengelykapcsolót engedjük fölfelé, akkor megmozdul, elindul. Már haladásban lévő járműnél következhet be, hogy hirtelen gázadáskor meglendül az autó. A gáz tehát a mozgás fenntartásában, illetve fokozásában játszik elsődleges szerepet.
Koordinálatlan, durva és óvatos a pedálmozgatás rendszertelenül: nem érzékeli a vezető a pedál mozgásának hatását, eredményét.
Fék helyett gázra lép a tanulóvezető: elfelejti áttenni a lábát egyik pedálról a másikra (gáz→fék), csak nyomja a talpa alatt lévő pedált.
A tengelykapcsoló benyomásakor nem engedjük el a gázpedált vagy még gázt is adunk: a két láb nem ellentétesen, mérlegszerűen mozog, hanem együttesen; azonos irányba, lefelé; nincs szinkronban, harmóniában a két láb.
A sebességváltás teljes ideje alatt tartjuk a gázpedált, rajta felejtjük a lábunkat.
A gázpedállal együtt, egyszerre bal lábbal féket nyomunk: azonos irányú, lefelé, befelé történő mozgás; a két láb mozgáskoordinációja még szorosan összekapcsolt, nem független egymástól.
A tengelykapcsoló felengedéséhez időzítésben nem megfelelő a gázpedál használata: megy a gáz – jön a kuplung; ami a súrlódási ponttól hatásos.

Könnyebb a mozgás összerendezése, ha már a súrlódási pont alatti helyzetben úgymond először beszabályozzuk a gázt, mert ekkor egymás után – kis időkülönbséggel – tudunk a két lábra koncentrálni külön-külön (gáz, majd tengelykapcsoló) és kevésbé kell megosztani a figyelmet. A dízelautókkal – mivel nagyobb a nyomatékrugalmasságuk –, gáz nélkül is el lehet indulni. A benzines járműveknél nagyon kifinomult, precíz kuplungkezeléssel – viszonylag sokáig tartjuk a súrlódási ponton, ameddig stabilizálódik – azért megoldható a csak tengelykapcsolóval való elindulás is.

A gázpedál működésének, működtetésének megtapasztalását, a fordulatszám változásának érzékelését álló járművön kezdjük. A feladat az, hogy meghatározott fordulatszámokig terheljük meg a gázpedált, figyeljük a fordulatszámmérőt, hallgassuk az autó hangját. Ezeket az érzeteket összekapcsoljuk: látás, hallás, tapintás érzékelése.

Következtetést kell levonni, összefüggést kell feltárni a tapasztaltak között:
a) A gázpedál viszonylag érzékeny. Főleg a gázadás kezdetén reagál finoman, érzékenyebben; magasabb fordulatszámnál határozottabban kell nyomni.
b) Ha kisebb mértékben nyomjuk a gázt, akkor alacsonyabb a fordulatszám és kevésbé hangos a jármű. A gázadás fokozásával nő a fordulatszám és emelkedik a jármű hangja, magasabb és hangosabb lesz.
Az egyes pedálok kezelése merőben eltér egymástól.

A pedálok kezelésénél elsődlegesen megtanulandó a két láb független mozgása, mozgatása, használata. A mindennapokban nem szoktunk ilyen aprólékos, finom mozgást végezni a lábunkkal, ezért a mozgás összerendezése fejlesztésre szorul.
A fejlődés kezdeti fokán a pedálkezelés durva, nagy mozdulatokkal történik, majd fokozatosan eltűnnek a felesleges mozdulatok, és beáll az intenzitás megfelelő foka.

Tapasztalatom szerint érdemes alaposan, sokféle feladattal, többféle módon, különböző domborzati viszonyok között is megtapasztaltatni egy kezdővel a pedálok eltérő kezelésének hatásait, megmutatni a hibázási lehetőségeket. Később, a forgalomban történő figyelemelterelődés miatt bekövetkező pedálkezelési baki így nem fog pánikot kelteni, hiszen már korábban, nyugodt környezetben megtapasztalta a tanuló a jelenséget. Megelőzhető, illetve csökkenthető így a forgalmi oktatás során előforduló hiba is, a benyomott tengelykapcsolóval történő kanyarodás.