A tél nem sorscsapás, hanem az időjárás természetes változása, ami a járművezetőket is nehezebb, változó feladatok elé állítja. Télen az oktató igazán sokat tehet azért, hogy a tanulóvezető ne csak értse a fizikai mozgástörvényeit, hanem gyakorlás közben érezze is meg a járműre ható erőket. A finom vezetéstechnikai fogásokat, a kerekek tapadásának határait, a túlzott sebesség veszélyeit. A téli vezetésben jártas tanulóvezetőnek többet ér a vezetői engedélye. Az autósiskolák ma eltorzult marketingje változatlanul csak az alacsony árakkal hívja fel magára a figyelmet, messze nem használják ki a téli gyakorlás nyújtotta közlekedésbiztonsági előnyöket. A tanulóvezetőknek sincs is erről korrekt tájékozódásuk. Mert ha például ismernék, és még el is hinnék az egykori kiváló oktató, Sebestyén Zoli bácsi eligazító gondolatait, amit a téli időszakban minden egyes tanulójának elmondott. Ezzel indította az első órát: örülök fiam, hogy most, télen jöttél hozzám tanulni. Igaz korán reggelenként befagyunk, de azért elindulunk. Havat söprünk a kocsi tetejéről, jeget kaparunk a szélvédőről, a gatyód is tele lesz, mert a jégen is táncolunk, de azt is megtanuljuk! Sokat fogsz megtudni az igazi autózásról. Hidd el fiam, minél rosszabb az időnk, annál jobbak lesznek az életben maradási esélyeid! (B)