Miért tiltakozunk a közlekedési szakemberek évenkénti vizsgája miatt?

 

    A közlekedési szakember foglalkoztatója a képzőszerv. Önálló, független vállalkozás, tagjaival, alkalmazottaival, egyéb jogviszonyban foglalkoztatottjaival és oly módon, hogy a tevékenység végzéséről törvény szerinti engedélye van! A szakmai (oktatási, képzési) tevékenységet a jelenlegi érvényes jogi szabályozás szerint, korlátozás nélkül és teljes körűen köteles végezni.
Miért nem érti ezt a szakmát felügyelő, irányító minisztérium és végrehajtó szerve a Nemzeti Közlekedési Hatóság már hosszú évek óta?
Mit jelent a közlekedési szakember oklevele, végzettsége?
Mit ér ez a „felsőfokú szaktanfolyami” végzettség, ha évenként vizsgát kell tenni? 
Határozza már meg valaki, hogy mi a tartalma a „felsőfokú szaktanfolyami” végzettségnek?
   A 90-es évek végéig megfelelő színvonalú képzés folyt a szakoktatói tanfolyamokon. Miért változott ez meg?

Ki vagy kik abban a személyi felelősök, hogy 2005 tavaszára odáig fajult a helyzet, hogy a képzést le kellett állítani?
Milyen képzési engedélyek „fedele” alatt lehetett ezt ilyen szintre süllyeszteni? Legfőképpen azonban, miért nem sikerült hat év alatt, ismétlem, HAT ÉV alatt ezt rendbe tenni?
Kérdések, kérdések és nincsenek rá válaszok.

Nincsenek felelősök sem! 
   A Járművezető-szakoktatók és Képzőszervek Országos Egyesülete mindig is fontosnak tartotta a szakemberek tudásszintjének, napra készségének fejlesztését, mindig is szorgalmazta a példamutatás, az elhivatottság fontosságát. Olyannyira így van ez, hogy egyesületünk a 90-es évek közepéig folyamatosan és rendszeresen több napos továbbképzéseket szervezett az oktatóknak, és nem is akárhogyan! A szakmai tárgyú témakörök mellett mindig ott voltak a ma is korszerűnek számító „csapatépítő tréningek” az önismereti, konfliktuskezelő, személyiségformáló foglalkozások. Mindemellett, az európai uniós belépésünkkel párhuzamosan Angliába, Németországba, Franciaországba, Ausztriába, Szlovákiába, Romániába szerveztünk szakmai utakat. A programokat az IVV és az EFA vagy az illető ország szakmai szervezetének segítségével szerveztük meg. A Közlekedési hatóság ezeket a szakmai utakat soha nem ismerte el továbbképzéseknek! Meg tudja valaki ezt magyarázni?
A közlekedési hatóság inkább előírja, kitalálja nekünk a nyolc órás „foxi-maxi” továbbképző tanfolyamot!

Ki a személyi felelőse ennek a „nyolcórás igazolás” gyártásnak?
  A Közúti Közlekedési Törvény világosan meghatározza a feladatokat. Ennek ellenére a hatóság útmutatóival, szabályzataival, „tájékoztató jellegű figyelmeztetésnek” nevezett utasításaival, a képzési engedéllyel rendelkező vállalkozásokat saját vállalkozásainak tekinti, ebből következően parancsot hirdet, büntet, töröl, szankcionál. A tréfás ebben az, hogy sokszor a saját útmutatóiban, szabályzataiban kihirdetett előírásokkal is szembekerül. És a hatalmi arrogancia. Majd a hatóság megmondja, mit tekint elfogadhatónak, megfelelőnek és jónak a saját értékítélete szerint! Ha viszont ez valakinek nem tetszik, akkor küldenek oda rendőri kísérettel,  szirénával, fényjelzéssel,  szakfelügyelőt, hogy az oktató fogja be a száját. Fújja a szondát a nyílt utcán! Ezzel bizony lehet a szakma minimális presztízsét még hatóságilag tovább rombolni!
  A közlekedési szakember és a hatóság közötti jogviszonyról már nem is beszélve!

Vagy tényleg nincs is ilyen jogviszony?
Akkor meg mitől van ez a nagy alá és fölé rendeltség?

  Illene legalább ezt megmagyarázni.Ha jogállamban élünk, ha alapvető közlekedési szabályok betartására nevelünk és tanítunk embereket, akkor természetesen joggal várható el, hogy közlekedési szakember is maradéktalanul ismerje és tartsa be a vonatkozó előírásokat, mégpedig a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 18. § (3) bekezdése szerint. Tehát, időszakos továbbképzésen kötelesek vagyunk részt venni. Ez a feltétele a közlekedési szakember névjegyzékben tartásának és oktatási tevékenységének. Ezért, nem is szólhatja meg senki azt a szakembert, aki ennek a törvénynek maradéktalanul eleget tesz! Mert ennek mi eleget is tettünk.
  Mi határozottan elutasítjuk a közlekedési hatóság egyes régióiban gyakorolt nyomás minden tisztességtelen eszközét. Természetesen nem ítéljük el azokat a kollégákat, akik elmentek vizsgázni, de elvárjuk, hogy tiszteljék és becsüljék jogkövető magatartást folytató kollégákat is, mert ők a szakmáért teszik azt, amit ma kevesen vállalnak.

Németh György