Kedves Szerkesztő Úr!

 „A túl szélesre nyílt ollót össze kell zárni!” cikkhez szerettem volna néhány gondolatot írni, mert Radics Miklós kolléga olyan cikket írt, hogy amikor elolvastam, hirtelen azt hittem, hogy én írtam. Minden szavával és gondolatával mélységesen egyetértek. Nem mondom, hogy az elmúlt 44 év alatt nem találkoztam még olyan vizsgaeredménnyel, amivel nem értettem egyet, de a tegnapi vizsga elbírálása kiverte a biztosítékot nálam is.
Ezen a vizsgán 100 métert sem mentünk és megbuktunk.
A magyarázat a következő volt: „Nem állt meg a stop táblánál. Igaz, hogy megállt, de forgalmi okból, nem a stop tábla miatt. De már kikanyarodáskor adott egy okot a bukásra, mert annak a fekete autónak nem adott elsőbbséget…”Tehát… A stop táblás kereszteződésnél a vizsgabiztos szerint is megálltunk. (Az említett kereszteződésben nincs megállást jelző vonal!) Nagyjából a tábla és az elsőbbséggel rendelkező út között álltunk, - hosszú másodperceket! - mert állt előttünk egy autó. Amikor kitisztult a hely, a tanuló finoman elindult, figyelve a balról épp elinduló teherautóra, aki intett, hogy menjünk. Mivel megállási kötelezettségünknek már eleget tettünk, eszembe sem jutott, hogy ott még egyszer meg kellene állni. Szerencsére a tanulónak sem, mert a mögöttünk szorosan ránk ragadt teherautó át is tolt volna minket. (Kikanyarodáskor láttam, hogy a pilóta már a mögöttem jövővel van szemkontaktusban és neki legyezi a kezét.) Ha forgalmi okból álltunk, az miért is baj? A stop táblánál – és minden egyéb megállást parancsoló jelzésnél (!) – nem forgalmi okból állunk? Nem ismerek a KRESZ-ben – a definiált „megállás” és a forgalmi okból történt megálláson kívül – egyéb megállást.

A másik, ill. az előtte történt eset:
A vizsgabizottság udvarából történt kikanyarodáskor balról egy tanuló kolléga érkezett és kezdett jobbra bekanyarodni a kapun, annyira lassan, hogy a mögötte közlekedő „fekete autó” szorosan mögötte megállt. Mivel nekünk jobbról tiszta volt a pálya, tanulóm az ő árnyékukban balra kikanyarodott. A fekete autót – mely állt az előtte beforduló kolléga miatt, – még elindulásában sem akadályoztuk, nem, hogy kényszerítettük volna sebességének vagy haladási irányának hirtelen megváltoztatására. (Az elsőbbségadás fogalma…) A vizsgabiztos kollégának már voltak furcsa buktatásai régebben is. (Még sikeres vizsgám nem volt vele.) Egy alkalommal azért buktatta meg a tanulómat, mert (szerinte!) nem ellenőrizte megfelelően a tükör holtterét. Amúgy ellenőrizte, bár a tükreimnek nincs holtterük. Ez világosan kiderült akkor, amikor visszaérve a kirendeltségre visszaültette a tanulót a vezetőülésbe, hogy szemléltesse igazát, és beállt az autó mögé.
- Most lát?
- Igen, - válaszólt a tanuló. Ezek után a vizsgabiztos beállt a szerinte „holttérbe”, jobbra az autó mellé, egy kicsit hátrébb.
- És most?
- Most is.
- Na ugye, - volt a válasz, mert nem hallotta a tanuló válaszát. (Nem szóltam bele.)

 Én azért bízom abban, hogy az érvényes KRESZ szabályok szerint kell tanítanunk, ahogyan azt eddig tettük. Közel sincs olyan könnyű dolgunk, mint 40 évvel ezelőtt, mert a mai tanulóanyag figyelmetlen és nagyon nehéz őket rávenni arra a gondolkodásmódra, ami kellene a közlekedéshez. Jó példa erre, hogy órákat tudnak azon rágódni, hogy miért kell használni az irányjelzőt, ha egyszer a kötelező haladásiirány tábla nem teszi lehetővé, hogy másfelé menjünk. Örök visszatérő kérdés: „de itt ugye nem kell jelezni?” Mint, ha olyan borzalmasan nehéz lenne azt bekapcsolni.
Jó lenne, ha a vizsga nem nehezítené a dolgunkat azzal, hogy – mint Radics kolléga is írta, - nem egyszer sok éves rutinnak megfelelő vezetést követelnek meg vizsgán a tanulóktól, máskor pedig nem hiszik el róluk, hogy látják és észreveszik, amit kell akkor is, ha éppen nem bámulnak oda mereven.

 Lenkefi László