KRESZ 28-31. §
Az útkereszteződésre vonatkozó szabályok tárgyalása előtt át kell tekinteni az elsőbbség fogalmát.
„Elsőbbség: továbbhaladási jog a közlekedés más résztvevőjével szemben. Azt a járművet, amelynek elsőbbsége van, az elsőbbségadásra kötelezett nem kényszerítheti haladási irányának vagy sebességének hirtelen megváltoztatására. Azt a gyalogost, akinek elsőbbsége van, az elsőbbségre kötelezett nem akadályozhatja és nem zavarhatja áthaladásában.”
KRESZ 1. számú Függelék az 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelethez: III. A közúti forgalommal kapcsolatos fogalmak
Tehát az elsőbbség továbbhaladási jog. Mindig két közlekedési partner viszonyában beszélhetünk róla. Az egyik kapja az elsőbbséget a másiktól: ő a jogosult. A másik adja az elsőbbséget az egyiknek: ő a kötelezett. (Itt nem foglalkozunk most a gyalogossal, hiszen a járműközlekedés szabályait tárgyaljuk.) Azonban járművezetőnek adunk elsőbbséget, s nem járműnek. A közlekedésben a jogalany az ember! Nem a gép.
KRESZ 1. számú Függelék az 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelethez: I. Az úttal kapcsolatos fogalmak; k) pont
A különböző irányokból érkező forgalmat szét kell választani. Van mód szétválasztani egyrészt térben. Ekkor szintkülönbséggel keresztezik egymás útját a járművek, s lényegileg nincs találkozási pontjuk, nem keresztezik egymás útját vagy nem fonódik össze az. Ilyen forgalomtechnikai elszeparáló megoldások a híd, a felüljáró, az aluljáró vagy éppen az alagút. Ezek általában költséges megoldások, s főleg számottevően nagy forgalom esetén alkalmazandók, amikor a baleseti kockázat kifejezetten nagy. Ha és amennyiben nem indokolt, illetve nem lehetséges a forgalom térbeli elválasztása, az időbeli forgalomszeparálást alkalmazza a közútkezelő, útkereszteződések kialakításával. Ez utóbbi az általános. A találkozások biztonságossá tételére szükséges az ide vonatkozó szabályok megadása.
A haladás, a célhoz való eljutás során ugyanazt az útfelületet a többféle irányból érkezők megközelítőleg egyszerre akarják használni. Kis forgalom esetén még nem alkalmaznak közúti jelzéseket (lámpák, elsőbbséget szabályozó táblák), csupán szabály adja meg a továbbhaladási jogot. [KRESZ 28. § (1)]
„28. § (1) Az útkereszteződésben – ha a (2) bekezdés rendelkezéseiből más nem következik – a járművel elsőbbséget kell adni
a) a jobbról érkező minden jármű és
b) a balról érkező villamos
Valamivel nagyobb forgalom esetén már alkalmazzák az „Elsőbbségadás kötelező” és/ vagy az „Állj! Elsőbbségadás kötelező”/ STOP táblákat. Ekkor a forgalomsűrűség még lehetővé teszi, hogy a kötelezett jármű vezetőjének se kelljen méltánytalanul sokat várakoznia a továbbhaladás lehetőségére. Ha viszont már olyan nagy a forgalom, hogy a táblás (alárendelt) útról jövő soha nem tud bekapcsolódni, akkor lámpás irányítást telepítenek, építenek ki.
Egy útkereszteződésben a két, egymással kapcsolatba kerülő jármű érkezhet továbbá egymáshoz képest a keresztező utakon [KRESZ 28. § (2) b), c) és d) pontok], valamint azonos úton: egymással szemben vagy akár azonos irányból is. Ez utóbbiakat viszont a Bekanyarodás 31. § (5) bekezdésében és az Irányváltoztatás, irányjelzés 29. § (1) bekezdésében szabályozták.
„29. § (1) Aki járművel irányt változtat (terelővonalat, az úttest szélét vagy képzeletbeli felezővonalát átlépi, forgalmi sávot változtat, másik útra bekanyarodik, főútvonalról vagy szilárd burkolatú útról letér stb.) köteles az azonos irányban vagy szemben haladó, irányt nem változtató járműveknek elsőbbséget adni.”
A bekanyarodásra vonatkozó szabályokról később részletesen szólunk.
Nagy forgalmú utak esetén a jelzőtáblás szabályozás szükséges, így vannak olyan utak, amelyeket a közútkezelő jelzőtáblákkal védeni kíván. Köznapi fogalomként használjuk a védett és az alárendelt utak fogalmát, amiket a KRESZ nem definiál.
„28. § (2) A másik jármű érkezési irányától függetlenül elsőbbséget kell adni az útkereszteződésben
b) az olyan útról érkező járművel, amelyen az útkereszteződés előtt „Elsőbbségadás kötelező” vagy „ÁLLJ! Elsőbbségadás kötelező” jelzőtábla van, a keresztező – illetőleg a kiegészítő táblán vastag vonallal jelzett – útról érkező jármű részére;”
Az egyértelmű felismerhetőség végett pár jelzőtáblánk a hátoldaláról is felismerhető, nem téveszthető össze semmivel. Ezek a „Főútvonal” – csúcsára állított sárga rombusz; az „Elsőbbségadás kötelező” – csúcsára állított piros szegélyű háromszög és az „Állj! Elsőbbségadás kötelező” –nyolcszög alakú piros tábla, STOP felirattal.
A főútvonal speciális védett útvonal. Számos esetben az út vonalvezetése az útkereszteződésben kanyarodik. Ekkor kiegészítő táblán jelzik vastag vonallal a főútvonal, illetve a védett út további vonalvezetését.
„28. § (2) A másik jármű érkezési irányától függetlenül elsőbbséget kell adni az útkereszteződésben
c) földútról érkező járművel a szilárd burkolatú útról érkező jármű részére;”
A földút mindig alárendelt viszonyú a szilárd burkolatú úthoz képest. Még akkor is, ha az utak csatlakozása előtt legfeljebb 50 méteren sárrázóval (burkolattal) látták is el.
Speciális útkereszteződés a körforgalom, melyet a magyar szabályozás nem körforgalomként, hanem körforgalmú útként definiál, de mindenképpen speciális szabályokat követel:
„28. § (2) A másik jármű érkezési irányától függetlenül elsőbbséget kell adni az útkereszteződésben
d) körforgalomban haladó járművel a körforgalmat keresztező villamos részére.”
Helyenként a körforgalmat villamospálya keresztezi. Egyrészt a közösségi közlekedésnek előnyt kell biztosítani, másrészt a szabályoknak összhangban kell lenniük egymással is. Így a körforgalmat keresztező villamos részére a jogalkotó elsőbbséget biztosít még a körforgalomban haladó járművel szemben is. Ez a jogalkotási mód biztosítja a szabályozás egységességét, hiszen ez a passzus analóg a 28. § (1) b) pontjával: az egyenrangú útkereszteződésben a balról jövő villamos elsőbbségi szabályával.
A cikksorozat Sebesség, illetve Követési távolság részeiben szó volt a gyorshajtásról: mind az abszolút, mind a relatív sebességtúllépésről. A sebességválasztás legalább áttételesen minden balesetnél kérdésessé válik, hiszen jellemzően valamit nem sikerült biztonságosan megoldani az adott helyzetben. Így a szabályozás olyan területein, ahol mozgó járművek, haladás van, valamilyen formában – legalább burkoltan – megjelenik a tempóhoz kötődő előírás. Az emberek – főleg a közlekedésben – a látványra támaszkodnak, s az érzetük alapján, valamint korábbi megtapasztalások sorozatára építve (előzetes tudás) hozzák a döntéseiket. Ez szubjektív, hiszen egyrészt teljesen egyéni, másrészt nagyon eltérő az idegrendszer érzékenysége. Ami az egyiknek el sem éri az ingerküszöbét, az a másiknak már rémisztő esemény. A valóságban azonban a fizikai paraméterek alapján mozog egy jármű, ami objektív. A szabályok megalkotásánál is meghatározható, mérhető, így számonkérhető, illetve büntethető meghatározásokat, rendeleteket kell alkotni, objektivizálni kell. A nagy számok törvénye alapján kisebb számban vannak szélsőségek, s van egy populációra jellemző átlag, középérték, egy olyan szűkebb tartomány, ahova az emberek (itt közlekedők) jelentős hányada beletartozik. Erre az értéktartományra kell kialakítani a szabályt. Amikor 50 éve készült a jelenleg hatályos szabályozás, akkor a szabálytisztelet erősebb volt, mint manapság. Akkor elegendő volt a jogszabályba írni, hogy az alárendelt útról érkező (kötelezett) nem tévesztheti meg a sebességével a védett úton haladót (jogosultat, elsőbbséggel rendelkezőt). Ekkor a 28. § (3) bekezdését így fogalmazta meg a jogalkotó [KRESZ 28. § (3)]:
„(3) Útkereszteződést járművel csak olyan sebességgel szabad megközelíteni, hogy a vezető eleget tehessen elsőbbségadási kötelezettségének és e tekintetben másokat a jármű sebességével ne tévesszen meg.”
Manapság a gyakorlatban egyre inkább az a probléma, hogy az elsőbbséggel rendelkező téveszti meg az alárendelt úton érkezőt bődületes abszolút sebességtúllépéssel. A kötelezettnek kell tudnia elsőbbséget adni, amihez viszont feltétel, hogy képes legyen észlelni a jogosultat. Nem tudunk elsőbbséget adni annak, akinek a jelenlétéről nincs, és nem is kellene, hogy legyen tudomásunk. A büntetőeljárásban is létezik, hogy a különböző bíróságok eltérő ítéleteket hoznak azonos témában. Ilyen esetekben a Kúria egységesít, iránymutatást ad az ítélkezéshez, jogegységi határozattal. Az ide vonatkozó jogegységi határozat a 6/1998. BJH. Az elsőbbségsértéshez kötődő balesetekben jellemzően mintegy 98%-ban az elsőbbségadásra kötelezett a felelős, de olyan mértékű sebességtúllépésnél, amikor megtévesztő a védett úton haladó tempója vagy nem is lehetett észlelni a jogosultat, akkor a kötelezett fél vétlen. Két jármű/ partner esetén – az útkereszteződésben bekövetkezett balesetkor – háromféle módon alakulhat a felelősség kérdése.
1. Ha a jogosult sebességtúllépése minimális, akkor a kötelezett a felelős.
2. Ha a jogosult sebességtúllépése igen jelentős, akkor ő a felelős, és a kötelezett mentesül.
3. Ha a jogosult sebességtúllépése közepes, akkor mindkét érintett felelős lehet.
A bírói gyakorlatban jellemző, hogy igen jelentősnek tekintik a sebességtúllépést, ha egy lakott területen lévő 50 km/h helyett a duplájától, 100 km/h-tól kezdődő sebességértékkel érkezik a jogosult. Az autópályán, ahol nincs szemből érkező, és a kis felületű, kétdimenziós képből (a tükörből) kell(ene) megállapítani a hátulról érkező sebességét egy előzés megkezdéséhez, ott a 130 km/h helyetti 180 km/h is már megtévesztő lehet. Egy csökkentett sebességű területen (pl. Lakó-pihenő övezet: 20 km/h, vagy egy Korlátozott sebességű övezet: 30-as zóna) a 40-60 km/h-s, két-háromszoros sebesség sem lesz megtévesztő elsőbbségadási tekintetben, hiszen a 40-60 km/h-val történő haladás alapvetően mindennapos, normális sebesség.
Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a bekanyarodást és az irányváltoztatást el kell különítsük egymástól. Tudni illik a bekanyarodás nem minden esetben jár irányváltoztatással. Általában együtt járnak, de például a kanyarodó főútvonal esetén nem. Amikor a kanyarodó főúton, annak vonalvezetését követi a jármű, akkor ugyan bekanyarodik (eltér az euklideszi geometria szerinti egyenestől), de nem változtat irányt, halad tovább az eredeti út vonalvezetése szerint. Ugyanezen kanyarodó főútvonal esetén, amikor geometriailag egyenesen halad tovább a jármű (nem fordítja el a kormányt a vezető), akkor nem kanyarodik, azonban irányt változtat, hiszen letér a főút vonalvezetéséről.
„(2) Az irányváltoztatást – ide nem értve a körforgalmú útra történő bekanyarodást – a művelet előtt kellő időben megkezdett és annak befejezéséig folyamatosan adott irányjelzéssel kell jelezni. E rendelkezést kell alkalmazni a körforgalmú útról történő letérés esetében is. A jármű vezetője egyéb esetben (pl. útkereszteződésben kanyarodó főútvonalon való továbbhaladás esetén) is adhat irányjelzést, ha ezzel továbbhaladási irányáról a közlekedés más résztvevői számára többlettájékoztatást ad, az irányjelzés azonban megtévesztő nem lehet.”
Kellő időben. A többi közlekedési partnert tájékoztatjuk a jövőbeli szándékunkról. Nekünk megvan a terv a fejünkben, hogy mit szeretnénk csinálni, hova akarunk továbbhaladni. Azonban a partnerek nem látnak a fejünkbe, csak az irányjelzés láttán tudnak elkezdeni gondolkodni, hogy mit is szeretnénk. Kell számukra elegendő időt hagyni, hogy kitalálják az éppen aktuális körülményekből a szándékunkat. Hiszen akkor tudnak megfelelően hozzánk viszonyulni, igazodni. Ha a másik tud a szándékunkról, akkor tekintetbe tudja venni. Számít rá, tervez vele, hogy az irányváltoztatáshoz általában le kell csökkenteni a jármű sebességét. Az irányváltoztató járművezetőnek a helyes partnerséget mutató cselekvése tehát: tükör ellenőrzés, irányjelzés, újra tükörbe pillantás, fékezés. Először tájékozódunk, hogy várhatóan mit fogunk okozni egy jelzés (index) megjelenésével: megijesztjük-e a másikat. A jelzésadást követően ellenőrizzük, hogy a partner látja-e, feldolgozta-e a szándékunkat, kezd-e igazodni hozzá, hogy fékezni fogunk.
Kellő ideig. Az irányváltoztatás megkezdése előttől a művelet teljes befejezéséig. Sem túl hosszan, sem túl röviden, figyelve arra, hogy a jelzés ne legyen megtévesztő.
A szabályozás lehetővé teszi a többlettájékoztatás érdekében adott irányjelzést, ami segít egyértelműsíteni a tervezett mozgásunkat, azonban ez sem tévesztheti meg a másikat. Lényeges viszont, hogy az elsőbbségadásra kötelezettnek meggyőződési kötelezettsége van, hogy az irányváltoztatás ténylegesen hol fog bekövetkezni. Meg kell győződnie róla, hogy az irányjelzést adó ténylegesen bekanyarodik-e. A jármű fizikai mozgásáról kell meggyőződni. Az is lehet, hogy csak megcsillant a napfény az indexen. Hol és mikor tegyen irányjelzést az a védett úton haladó, aki az alárendelt kereszteződés elhagyása után rögtön várakozóhelyre szeretne félreállni? Kénytelen lesz jelezni még a kereszteződés előtt. Másik példa: balra kanyarodó főútvonalról jobbra irányjelezve geometriai egyenesben kívánja elhagyni az utat a vezető. A jobb oldali alárendelt útról becsatlakozónak meg kell várnia az elsőbbséggel rendelkezőt, míg ténylegesen elhalad. Nem megyünk ki a jobbra irányjelzést adó elé! A védett útról irányváltoztató valamelyest tudja segíteni a szándékának észlelését, feldolgozását a kötelezett számára a tempó és a nyom nyelve segítségével, a kötelező jelzésadáson túlmenően. Azonban a kötelezettnek meg kell győződnie a jelzett irányváltoztatás pontos helyéről. Hiszen az irányjelzés letérési szándékot mutat az eredeti vonalvezetéshez képest, azonban pontos helyet nem tud mutatni.
„(3) Az irányjelzést irányjelző készülékkel, ilyen készülékkel fel nem szerelt jármű esetében pedig karral vagy jelzőtárcsával kell adni, oly módon, hogy az elölről, hátulról és a megfelelő oldalról jól látható legyen.”
Készülékkel/ berendezéssel, karral, jelzőtárcsával, az új KRESZ tervezete szerint esetleg lábbal (elektromos rollernél). Jól láthatóan elölről, hátulról és az adott oldalról, amerre az irányváltoztatás bekövetkezik.
A jelzésadás témájában nem csak a fényjelzést, hanem a hangjelzést is szabályozni kell. Ugyan a fényjelzés körében a II. Fejezetben találjuk „A járművek kivilágítása” címet, amin belül a 44. §-ban szerepel „A forgalomban résztvevő járművek kivilágítása” (3) bekezdésében a távolsági fényszóró használati szabálya, annak felvillantása, mint fényjelzés. De hogy szól a hangjelzés szabálya? [KRESZ 30. §]
„30. § Hangjelzést adni csak balesetveszély esetében, a baleset megelőzése érdekében, valamint – lakott területen kívül – az előzési szándék jelzése céljából szabad.”
A bekanyarodás, mint manőver egy folyamat – ahogy az egész közlekedés is az –, így egymást követő szakaszokra, részekre bontható, amiknek során különböző tevékenységekre kötelezett a járművezető, illetve eltérő tevékenységeket engedélyezhetnek számára.
Először az útkereszteződést meg kell közelíteni, fel kell készülni a bekanyarodásra; ezt besorolási fázisnak nevezzük. Az (1) bekezdés általános elhelyezkedési helyet és módot ad meg, a (2) bekezdés pedig speciális szabályokat ír le (villamospályás úttest, egyirányú forgalmú út). [KRESZ 31. § (1) és (2)]
„31. § (1) Az útkereszteződésben másik útra bekanyarodni szándékozó vezető a járművel
a) az útburkolati jelek által meghatározott forgalmi sávba,
b) útburkolati jelek hiányában
– jobbra bekanyarodás esetében az úttest jobb szélére,
– balra bekanyarodás esetében az úttest felezővonala mellé, illetőleg osztottpályás és egyirányú forgalmú úton az úttest bal szélére köteles – az útkereszteződés előtt kellő távolságban – besorolni. A bekanyarodási szándékot irányjelzéssel [29. § (2) bek.] jelezni kell.
(2) Villamospályával ellátott úttesten, ha az (1) bekezdés b) pontjában foglaltaknak megfelelő besorolás a villamos forgalmát zavarná, a villamos elhaladásához szükséges területet szabadon kell hagyni. Az egyirányú forgalmú úton az ellenirányban kijelölt autóbusz sávot és az ellenirányban kijelölt kerékpársávot a besorolás szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.”
„(3) A járművel másik útra – ha közúti jelzésből más nem következik – jobbra kis ívben, balra nagy ívben kell bekanyarodni, úgy, hogy a jármű a bekanyarodás után a menetirány szerinti jobb oldalon maradjon. Ha az úttest menetirány szerinti jobb oldalán kerékpársávot jelöltek ki, a jobbra bekanyarodásra – a kerékpár forgalom akadályozása nélkül és ha burkolati jel ezt lehetővé teszi – a kerékpársáv igénybevételével kell felkészülni.”
Jobbra kis ívben, balra nagy ívben, a menetirány jobb oldalán. A balra kanyarodáskor a kereszteződés középpontját elvileg megkerülve, hogy a két jármű (jobbra kis íves és a keresztező úton jobbról érkező balra nagy íves) egyidőben elférjen. A valóságban a balra kanyarodó jármű ideális íve a menetirány szerinti baloldalra átlóghat, de a jobbra kis ívben kanyarodó térrészét nem érintheti. Tehát a fordulási ívnek ugyanolyannak kell lennie, azonos középpontú (koncentrikus) köríveken, egymással párhuzamosan kell fordulni. Ha a balra nagy íven forduló levágja a kanyart és átlóg a menetirány bal oldalára, ütközés esetén ő a szabályszegő. A rendeletnek ilyenkor is meg kell határoznia a teendőket, különleges helyzetekben. [KRESZ 31. § (4)]
„(4) Ha a jármű méretei vagy egyéb ok miatt az (1)–(2) bekezdés rendelkezéseit megtartani nem lehet, a bekanyarodást fokozott óvatossággal – szükség esetén erre alkalmas irányító személy igénybevételével – és úgy kell végrehajtani, hogy a bekanyarodó jármű a többi járművet ne veszélyeztesse.”
Nagyméretű járművel vagy egyéb ok (elháríthatatlan akadály, beszakadt útfelület, stb.) esetén veszélyeztetés nélkül, fokozott figyelemmel kell eljárni. Még a besorolás, felkészülés során előre kell tervezni, gondolkodni, elő kell készíteni a bekanyarodáshoz a következő, az ún. elsőbbségadási fázist.
A bekanyarodáskor elsőbbséget kell adni számos közlekedési partner részére, általánosan az (5) bekezdés, és speciálisan a (8) bekezdés szerint (kanyarodó főútvonal). [KRESZ 31. § (5) és (8)]
„(5) Elsőbbséget kell adni, ha a 28. § (2) bekezdésében foglaltakból más nem következik
a) jobbra vagy balra bekanyarodó járművel
– annak az útnak az úttestjén áthaladó gyalogos részére, amelyre a jármű bekanyarodik, továbbá
– az azonos irányból érkező villamos részére,
b) jobbra bekanyarodó járművel a kerékpársávon vagy az úttest mellett levő, attól jobbra eső kerékpárúton, gyalog- és kerékpárúton érkező jármű és gyalogos részére,
c) balra bekanyarodó járművel
ca) az úttesten szemből érkező és egyenesen továbbhaladó vagy jobbra bekanyarodó jármű,
cb) az úttest mellett levő, attól balra eső kerékpárúton, gyalog- és kerékpárúton érkező jármű és gyalogos
részére.”
„(8) Az útkereszteződésben kanyarodó főútvonal esetén
a) az (5) bekezdés a) pontjában meghatározott szabály a főútvonalon kanyarodó és az arról letérő járműre egyaránt vonatkozik;
b) a főútvonalról letérő járművel elsőbbséget kell adni a főútvonalon továbbhaladó jármű részére.”
„(6) A balra bekanyarodó jármű vezetője párhuzamos közlekedésre nem alkalmas úton a bekanyarodást akkor hajthatja végre, ha meggyőződött arról is, hogy balról járművének előzését vagy kikerülését másik jármű nem kezdte meg.”
1/1975. (II.5.) KPM-BM együttes rendelet, KRESZ: https://njt.hu/jogszabaly/1975-1-20-24
