Fontos javaslatok a járművezető-képzés megújításához!

Mint ahogy ezt egy korábbi közleményünkben jeleztük, a magyarországi érdekképviseletek vezetői 2011. szeptember 7-én szakmai konzultációt tartottak a járművezető-képzésről és vizsgáztatásról megjelent 179/2011. (IX.2.) Kormányrendelet, illetve a megújítandó 24/2005. (IV.21.) GKM rendelet kapcsán. A megbeszélésen nagyon sok szakmai probléma vetődött fel. Végül, a tanácskozás résztvevői úgy határoztak, hogy a Moharos Társaság, az érdekképviseletek szövetsége nevében fogalmazzák meg legfontosabb javaslataikat, amelyeket hivatalos levél formájában az ágazati miniszterhez is eljuttatnak. A szakmai megbeszélésen most is megállapították, hogy a rendeleteket előkészítő munkába – többszöri kérésük ellenére – nem vonták be az oktatók és az autósiskolák többségét képviselő nagyobb szakmai érdekképviseleteket. Sajnálatos ez a helyzet, mert a közlekedésre nevelésnek igen fontos része a járművezető-képzés, ennek legfontosabb szereplője a tanulóvezető, és a nevelési cél elérésében ugyancsak fontos eszközök az autósiskolák és az oktatók.

A szakmai érdekképviseletek vezetői, akik eddig még nem kaptak lehetőséget álláspontjuk kifejtésére, néhány fontos szakmai kérdésre kívánják felhívni a jogalkotók figyelmét:

- A 179/2011. (IX.2.) Kormányrendelet 3.§. (4) bekezdése értelmében, képzési engedély alapján az ország egész területén végezhető járművezető-képzés. A készülő miniszteri rendelet bizonyára meghatározza majd a képzés személyi és tárgyi feltételeit is. Ezek hiányában ugyanis megbízható, színvonalas járművezető-képzés nem lehetséges.
Javasolják, az országos hatáskörű képzési engedéllyel rendelkező szervezetek és iskolák a tanfolyamok indításakor igazolják a területileg illetékes megyei közlekedési hatóságoknál, hogy rendelkeznek a járművezető-képzés előírt feltételeivel.

- A tapasztalatok szerint a közlekedési hatóság az elmúlt évtizedben kb. 800 - 1000 autósiskola tevékenységét nem volt képes hatékonyan ellenőrizni, ezért az utóbbi években a főváros után egyre több megyében teret nyert a „szélhámosság”, melynek keretében a tájékozatlan tanulókat félrevezették és sok esetben korrupt vizsgabiztos közreműködésével szereztek vezetői engedélyt a felkészületlen tanulók.
Ezzel kapcsolatban aggályosnak tűnik, hogy a közlekedési hatóság hogyan fog megbirkózni 800 helyett akár 3-4000 önálló képzési engedéllyel rendelkező oktató ellenőrzésével?

- Világviszonylatban fontos társadalmi érdek az emberi élet védelme, a közúti balesetek és a halálesetek számának csökkentése. Nemzetközi és hazai statisztikák igazolják, hogy a közúti balesetek túlnyomó többsége nem a közlekedési szabályismeretek hiánya, hanem a szabályok tiszteletének hiánya miatt következik be. A közlekedési morál formálása azonban csak neveléssel lehetséges. Ezért nem elégednek meg a magas közlekedési kultúrával rendelkező nyugat-európai országok azzal, hogy az elméleti oktatás során pusztán szabályismeretet tanítsanak. Tanulóközpontú módszereket alkalmazva, aktív, csoportos beszélgetésekkel, érzékekre és érzelmekre ható közösségi munkával igyekeznek elérni, hogy a tanulókban tudatos felelősségérzet alakuljon ki. Ezt szolgálják például a HERMES projekt, a MODULE CLOSE TO módszer és az úgynevezett Coaching eljárások.

Mindezek miatt is nélkülözhetetlen, hogy a hagyományos és az e-learninges távoktatásban, minden járműkategória kiegészüljön egy – a tantervben előírt – tapasztalt elméleti oktató által vezetett közlekedésre nevelő tréninggel.
Javasolják, hogy a most készülő miniszteri rendelet tantervi követelményként írja elő a hagyományos és az e-learninges elméleti képzéssel párhuzamos, legalább 12 órás közlekedésre nevelési tréning végrehajtását.

Kérik továbbá, hogy az NKH az e-learninges szakmai követelményeket idejében bocsássa rendelkezésére a képzőszerveknek, hogy a szakembereknek érdemi lehetőségük legyen a pályázatokon részt venni és színvonalas programokat bemutatva, választható alternatívákat felmutatni.

- A járművezetés oktatásának a közlekedés biztonsága szempontjából alapvető feladata, hogy a tanulóvezetők elsajátítsák a jármű feletti uralmat.
Ehhez pedig nélkülözhetetlen, az „M”, az „A” és a „B” kategóriás járművezetők tanpályás képzése, ami természetesen nem zárja ki az összevont gyakorlati vizsga lehetőségét.

A tanulóvezetők érdekeinek védelme és a szakmai követelmények maradéktalan teljesítése érdekében kérik, hogy kötelezően írják elő az elektronikus vezetési karton alkalmazását, határozzák meg a vizsgára bocsátáshoz szükséges minimális vezetési óraszámot és megtett kilométert (30 – 40 óra és 600 – 800 km). Az elektronikus vezetési karton biztosítja az oktatásban eltöltött idő és megtett kilométerek megbízható, pontos mérését, hogy a tanulóvezető csak az általa ténylegesen igénybe vett idő és kilométer alapján fizessen.

- A szakoktató-képzés alapvetően pedagógusképzés, ennek nélkülözhetetlen eleme a tanítási gyakorlat, melyet csak aktív elméleti és gyakorlati képzést folytató autósiskolák tudnak biztosítani.

Javasolják, hogy miniszteri rendelet írja elő, a felsőoktatási intézmény – pályázat alapján – válassza ki e feladatra leginkább alkalmas autósiskolákat és a velük kötött szerződés útján biztosítsa az oktatójelöltek tanítási gyakorlatát.

Végül, az érdekképviseletek szövetségének vezetői arra kérik az ágazati minisztert, járjon közbe, hogy a nagyobb szakmai érdekképviseletek részére is tegyék lehetővé az előzetes konzultációt, a készülő szakanyagról ne csak informatikai úton, hanem közvetlenül is véleményt nyilváníthassanak, hiszen a készülő jogszabály jelentős hatással lesz a közúti közlekedés biztonságára.