Aki korábban is figyelemmel kísért bennünket az tudja: a harmadik éve megjelenő Tanulóvezető írásai, az oktatók és iskolavezetők, a tekintélyes szakemberek elemzései folyamatosan kritizálták a közlekedési hatóságok tevékenységét.
|
Magam is, a lap főszerkesztőjeként sokszor és vissza-visszatérően írtam a magyar járművezető-képzés és vizsgáztatás áldatlan helyzetéről. Hol elkeseredve az autósiskolákkal, hol felháborodva a szakoktatókkal, hol együtt érezve a kiszolgáltatott tanulóvezetőkkel. Mindig valami kicsi változásban reménykedve.
Hiába való reménykedés volt.
A 2010-es év eleje sem hozott előre mutató változásokat, semmi, de semmi jó nem történt a szakmában. Az pedig egészen furcsa magatartás volt a hatóságok részéről, hogy a lapunkban megjelent folyamatos kritikákra, az érdekképviseletek jogos felvetéseire sohasem reagáltak, a szűkebb szakma által rendezett eseményeken még a meghívások ellenére sem jelentek meg. Helyette azonban többször is, nagy kampány-üzenetekben válaszoltak a nagyközönségnek. Emlékezhetünk rá: oldalakon át nyilatkoztak és dicsérték magukat a lakájsajtóban, tollba mondták a hozzá nem értő, szenzációra vadászó újságíróknak, hogy a magyar járművezető-képzést a csaló autósiskolák és a trükkös oktatók jellemzik.
Közben mindig megállapították, hogy a makulátlan vizsgáztatás a helyén van, és hozzátették: nagy változások előtt állunk, nagy közlekedésbiztonsági projektek vannak készülőben. Mindezt pedig, a szakmát közelebbről nem ismerő nagyközönség akár még el is hihette. Annál is inkább, mert ezeknek a gyorsan párolgó napilapos újságcikkeknek az állításait nem, vagy csak nagyon gyengén cáfolták meg. Ma az autósiskoláknak és az oktatóknak már arra sincs erejük, hogy megjelenítsék becsületes többségük őszinte hangját. Ráadásul, hamis próféták is hangoskodnak a járművezető-képzés jobbításáért és a hatóság velük is tárgyalást színlel, nem képes arra, hogy elkülönítse az ocsút az egészséges magtól. Vagy nem is akarja.
Látom a televízióban, hallom a rádióban, hogy a szakmában hitelét vesztett, indulatos érdekképviseleti vezetőt összeugrasztották a dilettáns, ellentmondásokba keveredő hatósági vezetővel. Zavaros elképzelések, önigazoló érvelések. A két alany - az egész ország színe előtt - felkészületlenül vitázik a bajban lévő járművezető-képzés és a vizsgáztatás jövőjéről. Szégyenlem magam.
Negyven éves szakmai tapasztalatom birtokában kijelenthetem: még gondolni sem mertem volna, hogy ennyi gonoszkodás, amatőr hiba, suta intézkedés valamikor is előfordulhat ebben a hajdan megcsodált, jobb sorsra érdemes szakmában.
Én tehát így látom a helyzetet, de azért szóljanak erről mások is. Első körben például a járművezető-képzés érdekképviseleteiben felelősséget vállaló szakemberek.
A három kérdés:
- Hogyan értékeli Ön a magyarországi járművezető-képzés jelenlegi helyzetét, különös tekintettel a 2009-ben meghozott hatósági intézkedésekre?
- Nevezze meg a 2010-es év legfontosabb tennivalóit, és tegye hozzá: hogyan lehetne ezeket (figyelembe véve az áprilisi választásokat is) az eddigieknél sokkal hatékonyabban megvalósítani?
- Van-e egyáltalán esély arra, hogy az évek óta szorgalmazott összefogás, az egységes szakmai önkormányzat megvalósuljon?
Rajna Ervin, a Magyar Autósiskolák Szövetségének (MAISZ) elnöke |
-
A hazai járművezető-képzés több mint egy évtizede egyre mélyülő szakmai és erkölcsi válságban van. Ez részben a hiányos szabályozással és a követelmények teljesítésétől elmaradók elleni szankciók hiányával magyarázható. A szakma egészére züllesztően hatnak a szélhámos autósiskolák, a korrupt vizsgabiztosok és a velük szemben tehetetlen hatóság. Az NKH még a 2007. márciusi „emlékeztetőben” rögzített vállalásait sem teljesítette. A szakminisztérium követelménye és az érdekképviseletek konkrét javaslatai ellenére a mai napig nem alakította ki, illetve nem bocsátotta vitára az új képzési rendelettel kapcsolatos elgondolásait. Mindezzel egy időben „kísérletre” hivatkozva az autósiskoláktól elvonta a szakoktatói képzés lehetőségét és nem volt hajlandó korszerűsíteni az oktatói és iskolavezetői továbbképzés rendszerét. A legutóbbi időszak néhány pozitív fejleményétől eltekintve érdemben nem kezelte partnerként a civil érdekképviseleti szervezeteket.
-
Megfelelő szakmai vita után adják ki a képzésről és vizsgáztatásról szóló új jogszabályt. Ebben támasszanak életszerű követelményeket az autósiskolákkal szemben és szankcionálják ezek be nem tartását. Tegyék lehetetlenné a szélhámos autósiskolák és korrupt vizsgabiztosok működését, amelyhez vegyenek igénybe társadalmi szakfelügyelőket. Az NKH az egész országban valóban egységes szervezetként korszerű szolgáltató hatóságként működjön. A döntés előkészítésbe vonják be az érdekképviseleteket és vegyék figyelembe javaslataikat. Újítsák meg a szakoktatók képzését és továbbképzését.
-
Ha a jelenleg széttagolt civil szervezetek képesek félretenni lokális érdekeiket, sérelmi politikájukat stratégiai és taktikai kérdésekben egységes álláspontra jutnak és érdekképviseltek szövetségeként lépnek fel, változtatni tudnak a jelenlegi helyzeten
Németh György, a Járművezető-Szakoktatók és Képzőszervek Országos Egyesületének (JASZKOE) elnöke |
-
A 2009-ben meghozott hatósági intézkedések a rendszerváltás óta zajló kormányzati ciklusok legzavarosabb, koncepció nélküli, agyonfoltozott jogalkotási tevékenységei a járművezető-képzésben. Az állami szerepvállalás a nyomasztóan túlzó hatósági látszatintézkedésekben, az erőfitogtatásban nyilvánult meg. Például képzésfelügyelők ülnek villogó szirénázó rendőrségi autókban, így ellenőrzik a gyakorlati szakoktatókat. Ma a Nemzeti Közlekedési Hatóságnak van minisztériuma, de a minisztériumnak nincs közlekedési hatósága. Az érdekegyeztetésnek nevezett folyamat egyirányú utca, amibe az egyes érdekképviseletek behajthatnak. Aki nem, az „durcás”. A szakoktató-képzés „magánegyetemen” való „kísérlete” az rejtély! Az új, év végén módosított 24-es képzési rendeletben a szakoktatói, iskolavezetői engedély is rejtély! A közúti közlekedési szakemberek továbbképzése, vizsgája pedig még nagyobb rejtély! És mindezekhez még uniós magyarázatot is kreáltak.
-
Az áprilisi választások várható eredménye ellenére sem lehet tudni pontosan a szakmát érintő változások irányát, súlyát. A megoldásra váró feladatok előtt viszont fontos lenne fajsúlyos kérdéseket tisztázni.
- Milyen engedéllyel rendelkezik a közúti közlekedési szakember?
- Mi a szerepe az autósiskolának, mint oktatási intézménynek és hol van a szerepe a közúti közlekedési szakembernek az intézményen belül?
- Miért nincs ennek a szakembernek tisztességes munkaideje már öt éve?
- Milyen alá és fölérendeltségi viszony van a közlekedési hatóság és a közlekedési szakember között egy piacgazdasági vállalkozás munkahelyén?
- Milyen törvénnyel lehet ezt megmagyarázni?
- Meddig települ rá a szolgáltató képzésre a hatóság, amihez – a piacgazdaság szabályai szerint – semmi köze?
- A járművezető-képzésben mit jelent a szolgáltatás (mint a négy, uniós alapelv egyike) magyar és európai szemmel? Kinyitottuk a belső piacot vagy nem?
- Milyen kapcsolat van a tanterv és az új képzési rendeletben megfogalmazott Közlekedési Szakértői Testület között? Miért kellett létrehozni ezt a testületet? - - Miért nincs ehhez köze a szakmának?
- Mikor változik meg a több mint négy évtizedes, finoman szólva is elévült oktatási koncepció?
- Kinek fontos a piacgazdaságban a minőségi közúti közlekedési szakemberképzés és továbbképzés? A hatóságnak vagy az oktatási intézménynek? Ez a hatóság két lovat akar megülni, csak nem vette még észre, hogy a fogathajtók a bakon ülnek és nem a lovon. Ez a hatóság maga teremtett magának intézményi bürokratikus tehetetlenséget, eközben elnöki imázst épít, és önigazoló újságcikkeket rendel meg a járművezető-képzés helyzetéről - immár három éve. -
Szerintem nincs esélye az egységes szakmai önkormányzatnak! Most miért lenne, ha 1996-tól 14 éven át sem volt, soha! A szakmai kamara létrehozását (2005-ben) „fúrta” egy érdekképviselet. A múlt év végén kétszer 5 perc alatt megmutathatta volna a szakma összefogási képességét, elutasítva a jelenlegi helyzetet! A kétszer 5 perc nem a szakmai tudásról szólt volna, hanem a hatósági kézi irányítás csődjéről. Helyette azonban a szakma megmutatta csigaszerű életképességét, padlógázos spuri technikáját, törökös megoldásait. Nem látom rózsaszínben a kibontakozást.
Vig András, a Magyarországi Gépjárművezetői Szakoktatók Érdekképviseleti Szervezetének (MAGSZÉSZ) elnöke |
-
Ha egy szóval kell kifejeznem a járművezető-képzés jelenlegi helyzetét, akkor siralmas! A helyzetet számtalan jelzővel lehetne még bővíteni, de most legyen elég ennyi is. Az NKH még egyetlen egy az oktatót vagy iskolavezetőt segítő, ésszerű rendelkezést nem hozott. Az érdekképviseleteket egyszerűen bábfiguraként kezelték. Javaslatainkat rendre lesöpörték az asztalról, meg sem hallgatták, vagy azt elferdítve a saját érdekkörükbe tartozó vállalkozásokra írták meg.(Lásd szakoktatók képzése) Az egész ténykedésük egy színjáték, amiben arra használtak fel bennünket, hogy a nyilvánosság felé jelezzék, ők természetesen konzultáltak az érdekképviseletekkel. Pedig mi érdekképviseleti megbeszélés helyett, csak „parancskihirdetésre” jártunk. Amit mi elleneztünk (például a szakoktatók továbbképzése utáni vizsga megszüntetése), azt az NKH bevitte a 24-es rendeletbe, így most már törvényes, van mire hivatkozniuk. Ugyanakkor pedig az 1988. évi I. törvény 18. § (3) bekezdésében csak ez áll: „A külön jogszabályban meghatározott tevékenységet végző járművezető és közúti közlekedési szakember időszakos szakirányú továbbképzésen köteles részt venni.” A szakoktatók továbbképző tanfolyamainak megtartásában is megszüntették az érdekképviseletek kizárólagosságát. Mi ez, ha nem az érdekképviseletek elleni retorzió? Sorolhatnám mindezeket tovább is, de aki ma az oktatással foglalkozik az nap, mint nap szembesül a problémákkal.
-
Most a legfontosabb az lenne, hogy az érdekképviseletek egyszerre, és egy irányba húzzák a szakma szekerét, ne pedig önös érdekeiknek megfelelően. Dolgozzák ki közösen az új, szakmának megfelelő új 24-es rendeletet, és terjesszék elő az új vezetésnek elfogadásra.
-
Ha pedig a szakma összefogna, beleértve az érdekképviseleti szervezeteken kívüli szakembereket is, akkor van esélyünk a képzés alakítására. A szakmai önkormányzatot már régen meg kellett volna alakítani ahhoz, hogy legalább a képzési rendelet tiszta, érthető és végrehajtható legyen. Most pont fordítva van, zavaros, érthetetlen, törvénytelen, felülről kezdeményezett, végrehajthatatlan.
Pető Attila, az Iskolák a Közlekedés Biztonságáért Egyesület (IBKE) elnöke |
-
A magyarországi járművezető-képzés sok problémával küszködik, de nem lehet attól sem elvonatkoztatni, hogy az országban nagyon sok egyéb más gond és nehézség is van. Így minden kellemetlenséget, amelyet például a közlekedési hatóság nem kellően átgondolt intézkedései jelentenek, sokkal erősebb nagyítón vagyunk kénytelenek látni. A vizsgadíjak emelésről például néhány éve még azt tartottuk, hogy szükséges lenne, ezzel nagyobb értéke, felelőssége lenne a vizsgáztatásnak. Az emelés megtörtént, és azt látjuk, hogy még nagyobb a káosz, a tanulók pedig a tandíjból próbálják ezt az összeget megspórolni. Sok példát lehetne még említeni, de az alapvető gond továbbra is a szakmában dolgozók erkölcsi, szakmai és anyagi elismerésének teljes hiánya. Ebben a folyamatban pedig közös felelőssége van a hatóságnak, a képzésben résztvevőknek és a beiskolázott tanulóknak egyaránt. Mivel a jobbítás szándéka ennyi feltételtől is függ, nagyon nehéz – főleg az érdekképviseletei oldalról –érdemben, bármit is tenni. Sokak szerint a 2010-es év, az vízválasztó lesz. A szakma tűrőképessége a végére ért, mint ahogy várhatóan, a gazdasági válság hatásait is idén fogjuk jobban megérezni. Ez tovább növeli a káoszt, így bármilyen terv, elképzelés bizonytalan kimenetelű, hiszen sokkal nehezebb a konszenzust és az egyetértést is megteremteni. Most az elégedetlen oktatók minden olyan intézkedést, amely direktben nem az anyagi helyzetük javulására irányul, kritikával és kétkedéssel fogadnak. Ugyanakkor pedig több olyan hosszabb távon eredményt nyújtó intézkedést kellene megvalósítani, amely a teljes szakmára bírna jobbító hatással.
-
Elő kellene készíteni a szakoktatók korszerű és hatékony továbbképzési rendszerét. Ebben most már halaszthatatlan feladat az oktatók informatikai ismeretének növelése, az iskolavezetők marketing és üzletvezetési tudásszintjének bővítése is. A kreditrendszerű képzés bevezetése a magas szintű önképzésre is jótékony hatással lenne. Ebben az oktatók közötti minősítő rendszer szintén egy fontos előrelépés lenne, amely kihatna még a gazdasági értékrendszerre is. Sürgősen meg kellene oldani néhány jogszabályi kuszaságot. Elsőként szétválasztani a felnőttképzést és a járművezető-képzést. Az ezzel kapcsolatos egyeztetések elindítása már ennek az évnek az egyik fontos feladata lehetne. A hatósággal pedig konstruktív együttműködésre lenne szükség. Erre szerencsére az elmúlt év végén már kedvező előjelek is voltak, így ezt mindenképpen tartósítani kellene. Azt reméljük, hogy a választások eredményei alapján a hatóságnál is megindul egy olyan szakemberváltási folyamat, ami számunkra is egyértelműen kedvező lesz.
-
A Moharos Társaság megalakítása az utóbbi évek összefogási kezdeményezéseinek az egyik legfontosabb eredménye volt. Sajnálatos ugyanakkor, hogy nem sikerült mindenkit beállítani ebbe a sorba, bár az utolsó fél év érdekképviseletei találkozóin szinte miden esetben, és mindenki képviseltette magát. Személy szerint én úgy vélem, hogy nem reménytelen az összes érdekképviseletet egy cél érdekében közös irányba terelni. Ehhez azonban szükséges lenne egy olyan vezető, akit mindenki elfogad. Sajnos ilyen személy jelen pillanatban nem létezik. Ennek ellenére sem szabad a törekvést feladni, mert már az idén is láthattuk, hogy közösen fellépve sokkal hatékonyabban lehet megnyilvánulni. Úgy gondolom, hogy a közeljövő legfontosabb feladat lesz az egység és a közös gondolkodás megteremtése.
Lengyel Zoltán, a Közlekedési Szakemberek Országos Egyesületének (KSZOE) elnöke |
-
Továbbra sem látom a meghozott intézkedésekből eredő pozitív változásokat. Megítélésem szerint konzerválták az egyre inkább nehezedő anomáliákat és vele együtt a tanulók kiszolgáltatottságát. Az NKH elképzeléseiből alig valósult meg valami, mert ezt többek között még a saját végrehajtó emberei is bojkottálták. A járművezető-képzés rendszere sokkal szakszerűbb és alaposabb átalakítást igényel. Mi a fő gondot abban látjuk, hogy ha egy-egy hatósági intézkedés tartalmazott is pozitív elemeket, a megfelelő modellezés hiányában ezek többször negatívan csapódtak le. A másik oldalon, az érdekképviseletek sem tudtak minden esetben konstruktív álláspontot kialakítani.
-
El kell érni, hogy az érdekképviseletek egységesen tudjanak fellépni, így javítva érdekérvényesítési képességüket. Ki kell dolgozni azt a módszert, amivel a járművezető-képzést kiemelhető a piaci verseny kizárólagos érvényesüléséből. (Erre jó referencia például a gyógyszertárak létesítésének szakmai alapú korlátozása.)
-
Az egyesületek önkormányzatának megvalósulására ma megvan az esély, hisz az elmúlt évek történései minden érintett számára azt bizonyították, a közösen kialakított álláspontokat csak egységes szervezeti formában lehetséges hatékonyan képviselni. A 2009-ben történtek egyértelműen ezt az álláspontot támasztják alá. Az egységes önkormányzathoz feltétlen szükséges lenne a saját lobbizás kizárása, az érdekképviseletek önös érdekeinek félre rakása.
Jovánovics János, a Magyar Autóközlekedési Tanintézetek Országos Szövetségének (MATOSZ) elnöke |
-
A jelenlegi járművezető-képzés - az autósiskolák sokasága miatt - kaotikus állapotot mutat, szétszórt, szétdarabolt, áttekinthetetlen, ellenőrizhetetlen. Magyarország lakosságához képest túl sok képzőszerv alakult és alakul még napjainkban is, ami nem segíti a hatékonyabb és tisztességesebb oktatást, hanem hátráltatja és akadályozza. Az egységes érdekképviseleti rendszer azért nem tud kialakulni, mert csak bizonyos érdekek mentén történtek és történnek a megalkuvások. A hatóság a szakma megújításában és reformálásában jogszabályi háttérrel próbál változtatni. Ez azonban nem vezet eredményre, mert nem egyeztet az érdekképviseletekkel annak érdekében, hogy a jogszabályi változásokat megvitatva elfogadhatóvá és vállalhatóvá tegye ezeket. Az ATI Szövetség folyamatosan azokat az elképzeléseket tartja a legfontosabbnak, amelyeket már korábban is kitűzött maga elé, és ezeket minden fórumon képviseli a jövőben is. Véleményem szerint, a legnehezebb és legfontosabb feladat a 24/2005-ös GKM rendelet egységes szerkezetbe foglalása, módosítása lesz, hiszen a jövő oktatási, szabályozási kérdéseinek megalkotása döntő szerepet fog játszani abban, hogy 2011-től milyen gépjárművezető-képzési forma lesz Magyarországon.
-
Én úgy gondolom, hogy a 2010-es év fordulópont lesz a gépjárművezető- képzés helyzetében. Az érdekképviseletek szorosabb együttműködése és a szakmát érintő bizonyos kérdések egységes képviselete javítaná a képzés tisztaságát, elfogadottságát. Továbbá határozott meggyőződésem, hogy az NKH szervezetével, és a képzést érintő szakminisztériumokkal egy szorosabb és rendszeresebb egyeztetési rendszer kialakítása hozná meg azt a lehetőséget, hogy a szakmában dolgozók véleménye is tükröződjön.
- Nem látok esélyt az egységes szakmai önkormányzat megvalósulására, hiszen – mint ahogy az első pontban is megfogalmaztam – az elsődlegesnek vélt egyéni érdekek ezt nem teszik lehetővé.
Kapitány Tibor, a Gépjárművezető-képző Szakoktatók Független Szakszervezetének (GSZFSZ) elnöke |
- A közlekedési hatóság nem hazudtolta meg magát, és az utóbbi évek méltó folytatása gyanánt, csak a szakmát hátráltató intézkedést hozott. Én azt érzem, hogy az NKH csak nyűgként tekint a járművezető-képzésre, és nem érzi a felelősségét annak, hogy a hatóságnak kéne a szakmánkat megfelelő intézkedésekkel, ha kell jogszabályok létrehozásával, módosításával, abba a mederbe terelni, hogy az normálisan működhessen. A jól működő képzés, jól felkészített gépjárművezetőket eredményez, és ez későbbiek során nagyban javíthatná a közlekedés biztonságát.
A hatóság intézkedései és nyilatkozatai, bizony minősítik az ott folyó munkát. Például:
- A továbbképzéshez kapcsolt vizsga, amelynek törvényességét, létjogosultságát megkérdőjelezi a többször módosított elnöki szabályzat is.
- Az érdekegyeztetés a 24-es rendelet módosításával kapcsolatban, amikor az ott megjelenő érdekképviseleti vezetők egyhangúan elutasítják a továbbképzésekhez rendelhető vizsgákat, egy hét múlva a megjelenő 24-es pedig tartalmazza ezt.(Ezzel próbálja a hatóság törvényessé tenni a vizsgát, vagy azért, hogy megmutassa, hogy „neki” van igaza, vagy szüksége van még arra a plusz 30-40 millió forintra is.)
- Új magyarázat hozzá a következő értekezleten: a szakoktató állami feladatot ellátó személy, ezért a hatóságnak joga van vizsgáztatni.
- Az utána következő értekezleten viszont az derült ki, hogy semmi közünk a hatósághoz, mert ha a hatósági vizsgán műszaki probléma lép fel, vagy ha a vizsga az oktató betegsége miatt marad el, akkor a vizsgadíj megfizetése az oktatót terheli.
- Ilyen volt az NKH elnökével készített év eleji interjú is, ami a Népszabadságban jelent meg. Amikor még államtitkár helyettes volt a minisztériumban, én egy szakmai találkozón felhívtam a figyelmét azokra az anomáliákra melyeket e cikkben is felsorol. Gratulálok neki, négy évre volt szüksége ahhoz, hogy rájöjjön, ezek a problémák valósak és nem kitaláltuk őket.
- Én nagyon remélem – és ezt az oktatók szakszervezete nevében is mondhatom – hogy 2010-ben a választások után, a hatóságnál személyi változások következnek be. A mi feladatunk semmit nem változik. Ha új vezetője lesz a hatóságnak felhívjuk a figyelmét arra, hogy milyen megoldandó problémák vannak a szakmánkban. Azt is remélem, nem lesz szükség négy évre, hogy ezt megértsék.
-
A szakmának valóban nagy szüksége lenne szakmai önkormányzatra, vagy szakmai kamarára, de politikai elhatározás nélkül ez megvalósíthatatlan. Csak reménykedem, hogy a választások után meg tudjuk értetni a döntéshozókkal, ez fontos lenne, és pozitív változásokat hozna.
Varga József, az Autósiskolák Szakmai Érdekegyeztető Fórumának (ASZEF) elnöke |
-
A jelenlegi helyzet siralmas. Ma az iskolák a megélhetésért folytatott küzdelemben áraikat olyan szinten csökkentették, hogy oktatóikat nem tudják megfizetni, ezért rákényszerülnek a csalásra. Az autósiskolák és az oktatók a továbbélésért küzdenek. A hatóság által hozott intézkedések csak rontanak a helyzeten. Az oktaméter használatának csak a lehetősége nem oldja meg a problémát, mert azok az iskolák, akik bevezetik, azoknak többletköltséget jelent, akik nem vezetik be azok továbbra is olcsóbban tudnak dolgozni. A hatóság megint adott egy pofont a becsületes jól működő iskoláknak azzal az intézkedésével, hogy nem tette kötelezővé a használatát. Ezzel az ár alatt olcsón dolgozó, a szakmai tudást nélkülöző autósiskolákat segíti, és növeli a tanulók kiszolgáltatottságát.
-
A legfontosabb tennivalók közül kiemelném az érdekképviseletek összefogásának, az egységes fellépésének a szükségességét, a tanulók kiszolgáltatottságának megszüntetését. A becsületes, jól működő autósiskolák szakmai elismerését. A hatóságot rá kell vennünk arra, hogy intézkedéseivel ne az olcsó, rosszul működő iskolákat segítse. Nagyszerű elődeink még 1969-ben létrehozták az Európában akkor legkorszerűbb járművezető-képzést. Ma, az elektronikus vezetési karton kötelező bevezetésével, – amivel már a Budapesten rendezett EFA kongresszuson is megismerkedhetett Európa – ismét az élvonalba kerülhetnénk. Sajnos azonban a hatóság tevékenysége az idén már nem a szakmai változásokról fog szólni, a választások hatásai pedig csak az év vége felé jelentkezhetnek majd.
-
Az egységes szakmai összefogásra csak az érdekképviseletek között látok esélyt. Ennek megvalósításáért pedig néhány érdekképviseletnek háttérbe kell tennie önös érdekeit, mert a közös cél csak így, az egységes fellépéssel valósulhat meg. Szakmai önkormányzat létrejöttére a közeljövőben kevés az esély, többek között az áprilisi választások miatt is.