A kérdés persze költői, mert a válaszra minden oktató és vizsgabiztos egyértelműen azt feleli, hogy nem!
Magam 28 éve vagyok szakoktató, tapasztalatból tudom, hogy a mostanában jelentkező fiatal tanulóvezetőknek csak kis hányada motivált az autóvezetés megtanulására. A hetvenes években még minden második fiúgyerek autószerelő akart lenni - köztük persze én is -, ma azonban az informatikus szakma a divat. Ma a fiatalok többségének annyi kapcsolata van a gépkocsival, hogy utaznak benne, és már eközben is okos telefonjukat érintőzik, otthon ugyan játszanak a számítógépen autóversenyt, ami persze egészen más, mint a valóságos vezetési gyakorlat! Sajnos nem nagyon lelkesednek az autóvezetés tanulásáért, mintha csak kényszerből, szükségből jönnének. Én ezt tapasztalom. Gyorsan hozzáteszem, tisztelet a kivételnek! Mert kivétel mindig van.
És ez még nem is lenne olyan nagy baj! Változnak az idők, az érdeklődés más irányba fordult. Tetszik, nem tetszik, tudomásul kell venni. Az oktatónak kell alkalmazkodni. Ma másként kell tanítani, mint régen!
Az már nagyobb baj, hogy a szakma irányítói az elmúlt években egyre másra csak rendeleteket alkotnak, és meglepetésszerűen nyakunkba öntik a kitalált változásokat. Ilyen például a B kategóriás gyakorlati vizsgafeladatok követelményszintjének emelése. Szerintem ilyen magasan még soha nem volt a léc, mint jelenleg.
Amúgy a vizsgák követelményszintjének emelése jól hangzik, csakhogy ehhez a kötelező órakeret bővítése az elmaradt! Azt pedig minden szakember tudja, hogy a követelményszint emelésének akkor van értelme, ha annak van realitása, ha az valóban meg is valósulhat!
Ma úgy vagyunk, hogy - miután a 30 gyakorlati óra nem elég – szinte minden alkalommal rá kell beszélni a tanulóvezetőket a pótórák befizetésére. Ismerve pedig a gazdasági helyzetet, ez nagyon nehéz. Sokszor nem is a tanítványt kell meggyőzni, hanem a tanfolyamdíjat, a gyakorlati órákat fizető szülőket. Rendszeresek a telefonhívások, miért van szükség a kötelezőn felüli pótórák befizetésre? Folyamatosan bizonygatni kell, hogy sajnos a gyerek még nem tud magára és másokra vigyázni, még veszélyes lenne, ha egyedül közlekedne. Van, aki érti, van, aki soha meg nem érti.
De hiszen 30 vezetési óra van előírva? Egyre kellemetlenebb, sokszor megalázó a pótórákért való könyörgés! Van szülő, aki azzal zárja a beszélgetést, hogy majd akkor „én gyakorolok a gyerekkel”. Ezt természetesen nem javaslom neki, mert veszélyes és törvénytelen is!
Arról van tehát szó, hogy a korábbi években tanpályán, biztonságos körülmények között számon kért vizsgafeladatokat 2012. januártól élesben, a forgalomban kell bemutatni. Mind a kilencet a forgalmi vizsgára kell megtanítani! Ezzel pedig időigényesebb lett a gyakorlati oktatás, még több gyakorlati órára van szükség!
Már csak azért is, mert a forgalomban történő parkolások tanítása alkalmával a közlekedő partnerek nem mindig toleránsak a kezdő vezetőkhöz. Gyakran, türelmetlenül „ránk is állnak”. A rossz pozícióból pedig, nagyon sokszor kapkodva, átgondolatlanul próbálunk beparkolni. Én is, most csak próbálom megokolni, hogy a tapasztalatlan vezető nehezen tudja még a helyet kiválasztani, ő még a tanulóvezető, neki idő kell a feladat megoldásához. Sokszor több kört is meg kell tennünk, amíg dönteni tud, hogy hová álljon be. Az értékes percek gyakran „kóválygással” telnek el, és persze így van ez a vizsgán is!
Amennyi időt pedig a parkolással eltöltünk, az hiányzik a forgalmi vezetésből!
A lényeg most az lenne, hogy ha ez így van, akkor a kötelező vezetési órák számát jelentősen fel kellene emelni! Szerintem például Budapesten átlagosan kb. 45 órát kellene vezetni a tanulóvezetőknek ahhoz, hogy eljussanak a kívánatos önállóság szintjére. És ez még akkor is így van, ha a vezetési kartonokon ennél jóval kevesebb óraszámok vannak beírva! Álszent dolog a tanulók pénztárcáját félteni, amikor mindenki tudja, hogy nálunk alapból is nevetségesen olcsó a képzés. Ha pedig tudás hiányából balesetet okoz a kezdő vezető, akkor az százezrekbe, vagy saját és mások életébe kerülhet! Lehet, hogy a lágymányosi hídra rossz irányból felhajtó fiatal vezető, aki sajnos tragikusan végezte, az 30 órás tanulóvezető volt?
Nem tudom, csak azt tudom, hogy a fővárosban amúgy is nehéz! A gyakran kusza, szinte érthetetlen közúti jelzések között kell tanítani. Ez a közlekedés még a gyakorlott vezetőket is próbára teszi. Haladjunk csak végig a Rákóczi úton és a Keleti pályaudvar előtt. Az útburkolati jelek (nem) láthatósága, össze-visszasága félelmetes! Ebbe a városba engedjük ki a 17 éves gyerekeket és 30 gyakorló órával?
Én csak azt mondom, amit szakmai meggyőződésből jónak gondolok, és tudom, hogy ezt kollégáim is így gondolják. Ha a hatósági szakemberek minket oktatókat is szakembernek tartanak, akkor hagyják meg nekünk a lehetőséget, hogy taníthassunk!
Ma megjósolható az, hogy a kötelező óraszámok jelentős emelése nélkül tovább fognak szaporodni a bukások, még ennél is nagyobb mértékben fog „virágozni” a korrupció, és még több fiatal meghalhat az utakon! Mert ha összességében csökkennek is a balesetek, a fiatalok nagy veszélynek vannak!
Az autósiskolák és az oktatók adminisztrációjának értelmetlen felduzzasztása miatt, ma a gyakorlati órák hosszas írogatással kezdődnek és azzal is végződnek, gyors fejszámolással színesítve. Ez ugyancsak időt emészt fel, rámegy a szünet is!
Pedig a szünet az oktatóé is!
Mi oktatók természetesen azt szeretnénk, ha nem a pihenés rovására menne az értelmetlen adminisztrálás! A tanórák pedig - ha az oktatás bármelyik területén vizsgálódunk is -, mindig és mindenhol 45 percesek.
Ennek pedig különösen így kellene lennie a gyakorlati oktatásban is!
Tudományosan igazolt, hogy az ember fárad, 20-25 percig képes koncentráltan figyelni. Ha a vezetési órán fáradtság miatt kalandozik el a figyelem, abból jóvátehetetlen hiba is lehet, ami a tanulóra és az oktatóra egyaránt leselkedő veszély! Amikor tehát a kötelező gyakorlati órák számát felemelik, vegyék figyelembe az oktatóknak tanóránként járó 15 perces szünetet is!
Radics Miklós
a Katalizátor Autósiskola iskolavezető oktatója



