A szakoktatók kétheti maximum 96 órájához…

Tisztelt Kollégák!

Bozzai Lajos, győri oktató vagyok.

 

Az elmúlt időszakban - itt a Tanulóvezető honlapján is - sok levelet, véleményt olvashattunk a szakmánkat ért rendeleti változások okán. Kollégák, kiváló szaktársaim írták, akiknek megjegyzéseivel mindig azonosultam, mert jogos észrevételeket tettek, a tanulóvezetők érdekében is szóltak. A legtöbben persze az értékarányos tandíj és költségtérítés tárgykörében fogalmazták meg véleményüket, nem véletlenül! Ehhez kapcsolódva, én most egy másik gondot érintenék, ami ugyancsak a rendeletmódosításból következik, ez pedig a kétheti maximum 96 óra kérdése. Véleményem szerint a jogalkotó hibásan húzta ránk a nemzetköziben fuvarozó kamionsofőrök "zubbonyát" - hiszen a változás csak annyi, hogy ott 90 óráról van szó. 
Előre szeretném azonban megjegyezni!   

Személy szerint is rossznak, üldözendőnek tartom, amikor bármelyik szakoktató kolléga is, erőn felül vállal, agyondolgozza magát, ami saját egészségének és persze a munka minőségének is a kárára megy. Ezt teljes mértékben helytelen gyakorlatnak gondolom!

Ugyanakkor azt is tudom, hogy nem vagyunk egyformák! Különbözőek vagyunk, változó szellemi, fizikai adottságokkal! Van kellő önismeretünk, képeztük magunkat a szakmában, hogy vállalkozhassunk! Szabadon! Ez a jelenlegi órakeret egy vállalkozói szektorban tevékenykedő oktatónak, vagy bármilyen más tevékenységet űző egyéni vállalkozónak is, - jogellenes.

Nézzük sorban.

Hál’ Istennek azért sok helyen működnek olyan képzőszervek is, ahová jelentős létszámú hallgatóság jár. Mondjuk ki végre, azért mert itt kiváló szakmai és pedagógia munka folyik a falaikon belül! Ezek az iskolák és oktatóik berendezkedtek egy szintre, úgy a munkaidőben, mint a keresetben. Ezt pedig egy rendelettel most elvágták…Ezt a korlátozást az én környezetemben nem tartják szakmailag alátámasztottnak, de élettanilag sem. A szakoktató kollégák minden nap ágyban alszanak! Saját maguk szervezik meg munkaidejüket, - ez nem ugyanaz a monoton tevékenység, mint amit a kamionsofőr "szenved el" a parkolóban és az autópálya aszfaltcsíkján. 

Mi ezt a munkát választottuk és mi vállalkozók vagyunk. Iparűzési adót, járulékokat fizetünk. Jómagam és sok kollégám szerte az országban komoly járműparkkal rendelkezik, ennek fenntartása, megélhetésünk és további fejlesztéseink lehetősége nem a havi 192 órára van beállítva. A bútorasztalosnak sem mondhatja meg senki sem, hogy hány konyhabútort készíthet el. Dolgozik, amikor munka van. Mondjuk napi 16 órát is. Utána pedig még beül az autójába is, vezeti járművét, - hiszen haza kell érnie! Azt természetesen nem szabad engedni, hogy a ledolgozott munkaidőt illetően az oktató átessen a ló túlsó oldalára. A jelenleg regnáló szabály azonban irreális! 

Javaslatom tehát a következő.
A napi 10 órás limittel egyet lehet érteni, de akkor ezt a hónap minden napján érvényesíthesse a szakoktató! Ha akarja! Ha dömping van, akkor dolgozhasson többet. Meggyőződésem, hogy ez a munka – szakaszokra bontva, jól szervezve – nem növel semmilyen baleseti, veszélyeztetettségi faktort! Tehát 31 nap, 31 x 10 óra! Természetesen csak az a kolléga csinálhatja így, aki – igazoltan - más tevékenységet nem végez. Tehát nem buszvezető pl. a főállásában. A vállalkozás szabadsága, a ledolgozható óraszám nekünk fontos. Ha ez nincs, a tanulóvezető is rosszul jár! Arról nem is beszélve, hogy a kevesebb óraszám növeli a várakozási időt, és lassan már szakoktató sincs. Csak az iskolák megfelelő bevételei biztosítják a minőségi munkát, az oktatók megélhetését, a tanulóvezetők jobb kiszolgálását.

Kedves Kollégák!

Kérjük együtt a jogalkotót, hogy a ledolgozott órákat illetően gondolja át újra a képzési rendeletet! Ez a szabály túlságosan szigorú. Ez a képzés egyetlen résztvevőjének sem válik hasznára. Létezik a középút. Találjuk meg.