Olvasom Bozzai Lajos győri oktató kollégám írását és bennem is felvetődik a ledolgozható óraszámról néhány gondolat. Magam is egyetértek azzal, hogy a túlhajszoltság árt a jó minőségi munkának, de azért vannak itt ésszerű határok, és valóban jogellenesnek tartom a vállalkozó oktató ilyen formán való korlátozását a kereseti lehetőségek tekintetében.

Az AETR Egyezmény szerinti órában kifejezett munkaidő 60 perces órákról rendelkezik, míg a gyakorlati képzésnél 50 perces órákat tartunk. Ott a napi 10 óra az 600 perc vezetést jelent, míg az oktatásban ez 500 perc munkaidő. A különbözet (100 perc) pontosan egy tanulóvezető 2 óráját jelenti naponta. Az is tény, hogy a közlekedés veszélyes üzem, s tényleg nem lehet 10-12 órán át hibamentesen koncentrálni, s ezt tényleg ne vállalja az oktató a sűrű forgalomban, de legyen módja szabadon megtervezni munkáját. A szakmai, pedagógiai elveket szem előtt tartva, a tanuló érdekeit mindenkor figyelemmel kísérve!

Aki már egy ideje ebben a szakmában rutinosan dolgozik, annak egyáltalán nem túlterhelő a napi 8-10 forgalmi óra és még 2-4 alapoktatási vagy elméleti képzés sem.

Manapság inkább az jelent gondot az oktatóknak, hogy a tanulók általános képzettségi szintje, a magukkal hozott tudás viszonylag alacsony, így a sikeres vizsgáig egyre több óra szükséges. Az utóbbi pár évben egyre jobban eltolódott és eltolódik az alapoktatás és a főoktatás egymáshoz viszonyított százalékos aránya. Amíg pár éve a teljesen kezdővel 10-16 óra alapoktatással és 24-34 óra forgalmi képzéssel (összesen 34-50 órával) körülbelül 60-70 százalékos volt a vizsgák sikeressége, most 4-12 óra rutinozással és akár 40-60 órás forgalmi gyakorlással is csak 30, maximum 40 százalékos a vizsgaeredményesség. Pedig az évek múlásával, egyre több tapasztalatukkal az oktatók nem végeznek rosszabb munkát!

A hét minden napján persze nem lehet (heteken keresztül) napi 10 órát dolgozni, legalább egy pihenőnap kell. Néha bizony csak egész hétre lehet beosztani a gyakorlást, mert például az egyetemisták hétvégére jönnek/ mennek haza, s nekik is biztosítani kell az időpontokat; de ez nem szabad, hogy rendszeressé váljon.

Szerintem ésszerű és elfogadhatóbb lenne például heti maximum 60 óra (akár 5x12, akár 6x10 formában), havi óraszámként pedig mintegy 250 óra. Ez elég tág határt adna a főállásúaknak, biztosíthatná az idény szerinti dömping jó kezelhetőségét, s talán elfogadható bevételi forrást is jelenthetne a megélhetéshez, fejlesztésekhez. A másodállásúak pedig a főállásában eltöltött idő arányához képest a 250 óra meghatározott százalékát dolgozhatnák. Például ha más helyen 60 százalékos a leterheltség, akkor az oktatásban a 250 óra 40-60 százalékát dolgozhatná. Ha máshol 80 százalékos a leterheltsége, akkor a 20-40 százalékát, hiszen a másodállás az mindig arról szól, hogy a főállású keresetet egészíti ki, 100 százalék fölé, 20-50 százalékkal.

Egyébiránt: ha az átlag havi 22 munkanapot nézem a napi 8 óra munkával, az 168 óra (60 perces). 168 x 60 perc = 10080 perc.

 A négyheti 192 x 50 perc = 9600 perc. A különbözet 8 x 60 perc = 480 perc.

 250 x 50 perc = 12500 perc - 10080 perc = 2420 perc.

2420:60 = 40,3 óra.

2420:50 = 48,4 óra.

A 40-50 óra havi többlet egy 20-30 százalékos másodállást jelent. Amit természetesen nem kötelező kihasználni, de lehetőség, amikor éppen szükséges! (40:168 = 23,8%; 50:168 = 29,76 %)

Ez így nem tisztességtelen!
Régebben is volt egy havi 220 órás keret, ami a főszezonban korlát volt. A világ változásaihoz való igazodás (oktatók fogyása, jelentősebb keresetkényszer) miatt én teljesen reálisnak gondolom a havi 250 órát.

Pataki Melinda - Tatabányáról