OKTATÁS A SZOMSZÉD AUSZTRIÁBAN (1.)

  Sokat gondolkodtam, hogyan tovább. Maradjak vagy menjek? Várjam meg azt, amíg elmennek a hatóságtól „azok”, akiknek ugyan semmilyen szakmai múltjuk nem volt, de éppen „beleilletek” az új vezetők koncepciójába, akiknek éppen jó barátaik voltak? Várjam meg, amíg megjönnek azok, akik tényleg meg akarják és meg is tudják állítani a járművezető-képző szakma teljes lerohadását? Akiknek még van hitelük… Hátha visszajönnek azok a szakemberek, akik letettek már valamit az asztalra, de a „politikai széljárás” teljesen elsodorta őket?  Sokan persze marasztaltak is, itt akarsz hagyni huszonkettő évet?

  Elmentem. Azért az elmúlt hét hónapos Ausztriai tartózkodásom alatt próbáltam a járművezető-képzéssel, az oktatássalkapcsolatos információk után is érdeklődni, hiszen nagyon kíváncsi voltam. Vajon itt is csak egy megtűrt szakterületről, vagy jól működő rendszerről van szó. Szerencsére sikerült olyan személyes kapcsolatotokat is kialakítanom, – a jelenleg még létező nyelvi nehézségek ellenére is –, hogy talán be tudom mutatni a legfontosabb különbségeket a magyar és az osztrák járművező-képzés, szakoktató-képzés között. Úgy próbáltam az információkat összegyűjteni, igyekeztem azokat a kérdéseket feltenni, amelyek otthon valószínűleg a legjobban érdeklik az oktató kollégákat.
Mennyit keres Ausztriában egy oktató?
Mennyit dolgoznak ezért a pénzért?

Korruptak-e a vizsgabiztosok?

Hogyan történik itt a szakoktatók képzése?

  Ennek érdekében személyesen beszéltem autósiskola tulajdonossal, elméleti és gyakorlati oktatóval, még a hatóság munkatársával is. A legtöbbször természetesen tolmács segítségével is, hiszen nem jó dolog az, ha az embert esetleg félreértik.  És természetesen beszéltem olyan tanulóvezetővel is, aki már túl van a vizsgák egy részén, most éppen szülői felügyelettel autózik, L17-es táblával az autón. A későbbiekben majd erről is szeretnék írni, hiszen Magyarországon az oktatásnak ez a formája nem is létezik…Persze mondhatják, hogy a néhány ember által elmondottak nem biztos, hogy tükrözik a teljes valóságot. Ez valószínűleg így is van, de a lényeget azért majd mindenki eldöntheti magában. Azt, hogy a magyarországi rendszerhez érdemes-e ragaszkodni, így tovább fenntartani, ahol „lehet a zavarosban is halászni”, vagy esetleg jobb lenne egy jól működő rendszer kialakítása az oktatók és a tanulók számára is.
  Visszatérve tehát… egy régi magyar „disszidens” szakembertől származik a legtöbb információm. Gyakorlatilag nem tudtam neki feltenni olyan kérdést, amire ne válaszolt volna. Kicsit meg is lepődtem ezen a hozzáálláson, mert ugye a magyarországi viszonyokra általában nem ez a jellemző. Különösen pedig akkor van ez így, ha az illető szakember „valamilyen hatóságnál dolgozik”. Miután pedig ő elmondta, hogy milyen körülmények között kezdett új életet Ausztriában, és hogyan jutott el a saját autósiskola megalapításáig – feltettem a néhány kérdést.

Mennyit dolgoznak az oktatók havonta, érezteti-e itt hatását a gazdasági válság, és ennek köszönhetően kevesebb-e mostanában a tanuló? 
  Elmondta, hogy jelenleg öt gyakorlati oktató (Fahrlehrer) dolgozik nála főállásban, az elméleti tanfolyamokat pedig nagyobbik fiával együtt tartja. (Az elméleti oktató megnevezése egyébként a Fahrschullehrer, aminek a későbbiek folyamán még jelentősége lesz). Minden gyakorlati oktató ledolgozza az előírt munkaidőt (még az év elején is!), ami egyébként heti 40 óra. Kérdésemre hozzátette, hogy van lehetőség túlórára is, de ez általában nem jellemző. A gazdasági válság nem befolyásolta sem tavaly, sem a jelenlegi időszakban a tanulók létszámát az autósiskolában. Tudomása szerint ez a városban működő többi képzőszervnél sem jelentett problémát, ugyanis a vezetői engedély megszerzése, valamint az autó használata itt Ausztriában a teljes hétköznapi élethez hozzátartozik. Itt a demográfiai adatok sem olyan lehangolóak, mint Magyarországon, tehát van utánpótlás. (Ezt én azzal tudom erősíteni, hogy itt a környékünkön nem ritka az egy családban 3-4 gyerek).
  Beszélgetés közben, a főnöki irodából az ügyfélfogadón keresztül átmentünk az autósiskola tantermébe. Az ügyfélfogadóban egy fiatalember látta el az „ügyintézői teendőket”, - mint később kiderült – szintén főállásban. (Az ügyintézői beosztásra még szeretnék majd visszatérni, éppen a fizetések kapcsán). A tanterem berendezését, és a technikai felszereltségét én a budapesti Petzvál utcai vizsgateremhez tudnám hasonlítani. Miközben ámultam ennek tisztaságán és felszereltségén, érdeklődtem az ügyfélfogadási rendről is. Kiderült, hogy mindennap van ügyfélfogadás idő, és általában este 18 óráig tart. (Igaz 12-14 óra között ebédszünetet tartanak.) Egyébként az általam felkeresett többi autósiskolában is minden nap volt ügyfélfogadási idő, az ebédidőt leszámítva bármikor be lehetett menni az érdeklődőnek vagy a tanulónak.

  Ez után nagyon hamar az is kiderült, hogy Ausztriában egyáltalán nincsenek egyéni vállalkozó oktatók, csak alkalmazottak dolgoznak, mégpedig az autósiskola tulajdonában lévő oktatójárművekkel. Megmondom őszintén, ez számomra teljesen új információ volt. Bár, ez alatt a néhány hónap alatt nekem már szembetűnő volt a környékünkön, hogy az egyik autósiskola csak piros.

  Mazdákkal a másik csak kék Ford Focusokkal, a harmadik pedig fekete Audikkal mutatja magát, akkor persze nem tudtam mi ennek az oka.  Tehát az azonos típusú és színű oktatójárművek itt azzal magyarázhatók, hogy az autósiskola tulajdonát képezik. Közben vendéglátóm megjegyezte, hogy éppen most fog a Toyotáról Audira váltani, mert így a vételárból nagyobb, körülbelül 16 százalékos kedvezményt kapott a közeli kereskedőtől. Ennek kapcsán kérdeztem meg, hogy a tanulóknak nincs-e olyan igényük, hogy különböző típusú oktató járművek között tudjanak válogatni (lásd a hazai viszonyokat). Elmondta, hogy az érdeklődőket korrekt módon tájékoztatják az iskola által nyújtott szolgáltatásokról, a járművekről, a tanfolyamról, és ez után ők majd eldöntik, hogy számukra megfelelő-e az ajánlat. Az biztos, hogy a jelentkezőknek mindent megígérő, „akciódömpinggel” senkit nem akarnak beiskolázni. Bár van itt is konkurencia az autósiskolák között – ezt nem is titkolta a tulajdonos –, a tanulókért „vérre menő harc” azonban nincs.

 

Térjünk rá akkor a fizetésekre… 
  A heti munkaidő 40 óra, ezért az oktatók fix fizetést kapnak! Van egy kollektív szerződés (Kollektivvertrag), ami rögzíti az oktatói jövedelmeket, külön az elméleti és külön a gyakorlati oktatókét, valamint az autósiskolában tevékenykedő egyéb munkaerőt (pl. az általam „csak” ügyintézőnek nevezett fiatalembert). Csak mellékesen jegyzem meg, hogy amikor a hazai szakoktatói fizetések kiszámításának „tematikáját” elmondtam, (vagyis az oktatott óraszám az óradíjjal), illetve a vezetési kartonok és óraütköztetők alapján történő elszámolást említettem, vendéglátóm azonnal „ráérzett” a kiskapukra, és ebben a sok visszaélési lehetőségre. Olyan segítőkész volt, hogy a gyakorlati oktatók jelenleg aktuális jövedelmi táblázatát is kinyomtatta. Ezt a bértáblázatot most bemutatom az olvasóknak.

Gehaltsstafeln (Fizetési fokozatok)

Berufsjahr (Ledolgozott évek)

Fahrlehrer (Gyakorlati oktató)

1-2 év

1729 Euro

3-4 év

1870 Euro

5-8

1953 Euro

9-11

2035 Euro

12-14

2053 Euro

15 évtől

2089 Euro

Ezekhez a havi fizetésekhez még különböző jogcímeken úgynevezett „pótlék” (Zulage) jön, ami a következő tételeket jelentheti (a teljesség igénye nélkül);
- ha a gyakorlati oktató motorkerékpár, vagy traktor kategóriában oktatott, akkor minden óra után még 2,92 Eurót,
- ha a gyakorlati oktató tehergépkocsi kategóriában oktatott, akkor minden óra után 2,25 Eurót,
- ha a gyakorlati oktató „C+E” kategóriában oktatott, akkor minden óra után 3,21 Eurót,
- ha a gyakorlati oktató „D” kategóriában oktatott, akkor minden óra után 2,65 Eurót,
- ha a gyakorlati oktató mozgássérült tanulót oktatott, akkor minden óra után 2,25 Eurót kap. 
Egy oktatási óra itt is 50 percet jelent.
  A már említett kollektív szerződés következő fontos eleme, hogy a gyakorlati szakoktató, aki tíz évig ugyanabban az autósiskolában dolgozott legkevesebb 2085 Euró, tizenöt év után legkevesebb 2140 Euró, huszonkét év után pedig 2176 Euró havi fizetésre jogosult. Hozzáteszem, ezek bruttó fizetések és Ausztriában a levonások kb. 3-400 Eurót tesznek ki.
  Hozzá kell azonban tenni azt is, hogy itt igazi fizetésről van szó és nem „üzemeltetési díjról” hiszen az oktatójármű az autósiskola tulajdonában van, a tankolás, szervizelés stb. költségeit nem a szakoktatónak kell előteremteni.

 Ifj.Wennes András

(Folyt. köv.)