A 65 éves ATI képeskönyve
(I. rész)
Az Autóközlekedési Tanintézet alapító szakemberei – bár jogelődnek tekintették az 1912-ben alapított Állami Sofőriskolát – az ATI születését mindig is 1949-től, az Autóműszaki Intézet (AMI) megalakulásától számították. Egészen pontosan a 13 450/1948 sz. kormányrendeletre hivatkozva, ami 65 évvel ezelőtt,1949. január 31-én lépett hatályba. A fővárosban a Népszínház utcai Technológián ekkor szűnt meg végleg az Állami Sofőriskola, a háború után még megmaradt tansegédleteket az új, kijelölt központba költöztették, Budapesten a VIII. kerületi Baross utca 76-ba, az egykori MATEOSZ székházba.
 |
|
Az Autóműszaki Intézet főhatósága a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium. Az új oktatási intézményt azzal a feladattal bízták meg, hogy a gépjárművezető jelölteket és garázsmestereket kiképezze és vizsgáztassa, szakmai továbbképzésüket ellássa. Köteles továbbá gondoskodni alap-, közép- és felsőfokú, illetőleg a különleges tanfolyamok létesítéséről, ehhez megfelelő vizsgabizottságok szervezéséről, és nemcsak a fővárosban, hanem szükség szerint vidéki városokban is.
A Baross utcai központi épület mellé megkapták a Bp. VIII. ker. Dankó utcai egykori kék taxi garázsát és Budán a Bicskei utcai volt Renault szerviz javítóműhelyét.
Az AMI személyi, oktatói állománya a megszűnt állami sofőriskola és az államosított magániskolák alkalmazottaiból tevődött össze, hozzáértő szakemberekkel kezdték a munkát.
Ügyvezető igazgatónak Dr. Kóródi Tibort nevezték ki, a szervezeti szabályzat kialakításában nagy szerepe volt a minisztériumból Dr. Dömény István és Dr. Márkos Jenő főelőadóknak, Bálint Jenő tagozatvezetőnek, akinek további érdeme, hogy a háború utáni oktatójármű hiányt sikerült enyhítenie a saját maga által konstruált, működő tanpaddal. Az oktatók szakmai munkáját Temesi Márton művezető, Wittenberg Ottó mérnöktanár és Sebestyén Zoltán gyakorlati oktató irányította.
A tanfolyamszervezők az első években a fővárosból és vidékről toborozták a hallgatókat, a hivatásos sofőr jelölteket, - nagy létszámú tanfolyamokat tartottak.
A tanárok hagyományosan, a műszaki ismeretek tanítására helyezték a hangsúlyt.
 |
 |
Tantárgyak az első hivatásos tanfolyamokon:
műszaki elmélet (56 óra) műszaki film (8) szerelési gyakorlat (100) közlekedésrendészet (30) politikai ismeretek (10) tanpad (6) tűzrendészet (4) elsősegélynyújtás (4) gyakorlati vezetés; szgk. (20), tgk. (15), mkp. (4).
Négy hónapig tartó, felsőfokú garázsmesteri tanfolyamot is szerveztek, indítottak továbbá autó villamossági és porlasztó-beállító szaktanfolyamokat.
A sikeres vizsgák után a hallgatók képesítő bizonyítványt kaptak. Pl. Urvölgyi Béla és Bánlaki Ottó hallgatók képesítő bizonyítványai (katt.) közületi vagy magán hivatásos gépjárművezetői engedélynek számítottak, ez akkor segédlevéllel egyenértékű munkavállalási lehetőséget jelentett.
 |
 |
Kezdetben, Budapesten a MÁVAUT forgalmi tiszti szaktanfolyamait is az intézet oktatói tartották a Petneházy utcai járműtelepen. Kihelyezett tanfolyamokon képezték a traktorosokat és a mezőgazdasági vontatók vezetőit is. Először a Szabadság-hegyen, később a Pest-megyei Csömörön tanítottak és gyakoroltak, ebben a traktorosiskolában építették meg az ország első tanudvarát.
A bal oldali képen a Petneházy utcai tanterem, jobbra a csömöri tanudvar, a Zetor traktor mellett Schatzl István, - később országos hírű KRESZ oktató.
 |
 |
Az Autóműszaki Intézetben a legkülönbözőbb márkájú és típusú (34 féle), a háborút is megjárt, elhasznált járművekkel kezdték a gyakorlati oktatást (Jeep, Adler, Stöwer, DKW, Dodge, NSU, Rába, GMC, Steyr, Büssing stb).
A következő képeken is a régi oktatójárművek láthatók. Bal oldalon felnyitott motorháztetővel az Opel Kadett, jobbra a Renault BFK 4-es (Juvaquatre) kiskocsi. Ezekből az ötvenes elejére már teljesen lefutott MOGÜRT-taxikból 84 darabot passzoltak át az intézetnek, nencsak Budapesten, több vidéki városban is ezzel oktattak. Mind koromfekete fényezéssel, első ajtóik előre nyíltak, belül kényelmetlenül szűkre szabottak, „pupos rönónak” nevezték őket. Akik pedig az autók mellett, a fényképezőgép lencséjébe néznek, elméleti tanárok és oktatók, tanulóvezetők, - sajnos nem tudjuk a nevüket sem.
 |
 |
Tudjuk viszont az Autóműszaki Intézet fiatal női oktatóinak neveit, szerencsére ránk maradtak igazolvány-képeik is. Az ötvenes években nagy "politikai divatja" volt a női, hivatásos gépkocsivezetők képzésének, így a női oktatók alkalmazása is fontos lehetett. Nem is tudunk arról, hogy korábbi időkben, akár a háború előtt is, dolgoztak volna női oktatók ebben a szakmában.
Íme, az első öt női oktató Magyarországon: Troszt Margit (motoros!), Dutkainé, Hartmann Emi, Pelekné, Gladiszné.
 |
 |
 |
 |
 |
Ugyancsak az ötvenes évek elején a Csepel D 350-esek megjelenése már javította a gyenge műszaki feltételeket, segítette a hivatásos járművezető-jelöltek gyakorlati felkészítését, de közvetve még az elméleti képzését is.
Az Autóműszaki Intézet második igazgatója Kovács Lajos, sajnos korai halála miatt csak nagyon rövid ideig teljesíthette feladatát, így 1952-ben Táborszky Kálmán lett az igazgató.
Kemény évek, nehéz idők következtek. Felsőbb politikai utasításra szovjet mintájú tantervek bevezetését szorgalmazták, a javítóműhelyben sztahanovista munkaversenyt hirdettek, az oktatókat az Utkim (élenjáró szovjet gépkocsivezető) féle mozgalomban lehetetlen üzemanyag-spórolásra kényszerítették.
Sokszor még a jó szándékú, de a szakmai hozzáértést figyelmen kívül hagyó kezdeményezések is kudarccal végződtek. Elrendelték pl. a kötelező hegymenetet, ennek gyakorlására Budán a Marcibányi-tér környéki meredek utcákat jelölték ki, és itt nemcsak az elindulást, hanem a megfordulás, tolatási manővereket is követelték. A kezdeményezés két hónap alatt megbukott. A nagyjavításra szoruló gyenge Renault motorok nem bírták, bőrbetétes kuplungjaik sorra leégtek, üzemképtelenné váltak, pótalkatrész nem volt. Ugyanígy, este 20 órától éjjel 2-ig bevezették a kötelező éjszakai vezetést, ez is nagyon gyorsan elhalt. Egyszerűen azért, mert nem vállalták a tanulóvezetők, a késői időpontokban nem tudtak haza utazni.
Újabb vezető-váltás következett, 1954-ben Fehér János alezredest, a Zách utcai Honvéd Gépkocsizó Tisztképző Iskola parancsnoki helyéről vezényelték az intézet igazgatói székébe.
Az ötvenes évek közepén vagyunk!
A közületi, hivatásos vezetők képzésére nagy volt a kereslet, de az úrvezetők oktatása már teljesen szünetel. A pártállami megszorítások (benzinjegy, gumiabroncs utalvány stb), az egyre szigorúbb rendelkezések miatt magán gépkocsi már alig létezik az országban, csak a jó káderek, a neves orvosok és művészek, a sztahanovisták tarthattak személyautót.
 |
 |
 |
Budapesti képek: a macskaköves Rákóczi út - Lenin krt. kereszteződése, a Baross tér a dobogós közlekedési rendőrrel, a Kossuth Lajos utca, héttérben még régi Erzsébet híddal ill. a járművek, a Csepel, az IZS oldalkocsis, a háborús Skoda Colonial, a Pobeda, mögötte a csőrös ZIL - az ötvenes évek forgalmában.
 |
 |
 |
Az Autóműszaki Intézet már elég jól összekovácsolódott kollektíváját 1955-ben, váratlanul nagy veszteség sújtotta. Párthatározatra, országos gazdasági racionalizálás címén a személyi állomány 272 dolgozójából 98 főt elbocsátottak, maradt összesen 172 szakember. Valójában tisztogatás volt ez. "...megszabadultunk a régi, beolvadt autós magániskolákból átkerült kispolgári, tőkés elemektől, a taxi-tulajdonosoktól, a Mateoszos-októl…” számolt be erről az intézet stencil nyomtatásban megjelent üzemi lapja, a korabeli VILLÁM-híradó.
A szervezeti életben pedig újabb, fölöttébb érdekes változások jöttek. Az Autóműszaki Intézet majdnem két éven át "Gépjárművezető-képző Tanfolyam" néven működött, bélyegzőjére is ez a megnevezés került, majd 1956 tavaszán a 3/1956 sz. miniszteri rendelettel kap (végleges) elnevezést, ez már a
KPM Autóközlekedési Tanintézet !
Változatlanul a legnagyobb országos hatáskörű gépjárművezető-képző iskola Magyarországon, de új terveiben már azzal a változással is, hogy a jövőben nagyobb figyelemmel lesznek az úrvezetői tanfolyamok, a magánautósok oktatására.
Még ennél is nagyobb veszteség: a forradalom leverése után, nagyon sok tapasztalt, kiváló oktatási szakember disszidált, elhagyta tanintézeti munkahelyét, az országot.
 |
 |
Csak lassan, évek mulva állt helyre a KPM Autóközlekedési Tanintézet normális oktatási tevékenysége. Első lépésben Fehér János igazgató a Honvéd Gépkocsizó Tisztképző Iskolából - korábbi munkahelyéről - hozott oktatásban jártas szakembereket, akik később igazolták rátermettségüket. A nagy nevekből néhányan, akikre az idősebb ATI-sok még emlékezhetnek: Békési Ádám, Boda Tibor, Jánosi István, Fülöp Gáspár, Hiki János, Dániel Mihály, Keller Ervin, Szücs Gyula, Almássy Tibor.
Az 1958-as év végén Dr. Máthé Mátyás a 17. AKÖV forgalmi osztályának vezetője lett az ATI igazgatója. Nagy hangsúlyt helyezett az elméleti és gyakorlati szakoktatók iskolai végzettségére és képesítésére. Az AKÖV megyei telephelyein ügyfél irodákat nyitott, a vándortanfolyamok helyett a vidéki iskolahálózat teljes kiépítését, új kirendeltségek létrehozását szorgalmazta.
A vidéki iskolák már 1949-től működtek Debrecenben, Győrben, Kecskeméten a bajai kirendeltséggel, 1950-től Pécsen, Miskolcon, Szegeden, 1958-tól Székesfehérváron, Szolnokon és Tatán, majd a hatvanas évektől az Egerben, Kaposváron, Zalaegerszegen, Békéscsabán, Salgótarjánban, Szekszárdon, Nyíregyházán létrehozott ATI bázisok.
A hatvanas évek elején a KPM Autóközlekedési Tanintézet által szervezett hivatásos (személy-teher-motor) tanfolyamok időtartama 10 hét, napi 4-6 órai elfoglaltsággal, összesen 251 órás kiképzéssel.
Óraszámok tantárgyanként:
műszaki elmélet (52) műszaki filmvetítés (8) szerelési gyakorlat (96) közlekedés-rendészet (30) tanpad-gyakorlat - csak Budapesten (6) személygépkocsi vezetés (20) tehergépkocsi vezetés (25) elsősegély (4) politika (8) tűzrendészet (2).
A sorköteles, fiatal hivatásos vezetők, bár MHS tanfolyamra jártak, a KPM-ATI által kiállított (személy-teher-motor) Bizonyítványt kaptak; a tanfolyamok hivatalos tankönyvei: Dr.Dömény István - Dr. Márkos Jenő: A közúti közlekedés rendje és Ternai Zoltán: A gépkocsi.
 |
 |
 |
 |
 |
A sorban utolsó képen a KPM Autófelügyelet magazinszerű oktatási füzete az Útravaló, ami 1958-ban jelent meg először, tíz évig segítette a hivatásos gépkocsivezetők szakmai tájékoztatását, továbbképzését. Szerkesztők: Idősebb Szitnyai Jenő, Kucsara Pál, a hatvanas évek elejétől pedig Dr. Koppány Géza gyakorlati oktató írásai is olvashatók már itt, aki később az ATI-Tájékoztató szakmai-módszertani kiadvány szerkesztője.
Az Útravaló kiadványból az 1958-as év megdöbbentő közúti baleseti számait közöljük:
meghalt 543 fő, súlyosan sérült 2819 fő, könnyen sérült 2582 fő. Ekkor a magyarországi gépjárműállomány 240 ezer db, ennek egytizede személygépkocsi és ezeknek is harmada (kb. tízezer) volt magántulajdonban!
A KPM Alkalmasság-vizsgáló Laboratóriumát 1961-től indították el. Az Ikarus 620-as autóbusz speciálisan felszerelt lakókocsival, mozgó laboratóriumként járta az országot, vizsgálták, tanácsokkal látták el az új tanfolyamra jelentkezőket, pszichológusok segítették a hivatásos sofőrképzést. Itt is, sorban a kiváló szakemberek: Dr. Székely Bertalan, Dr. Dienes Erzsébet, Dr. Dulin Jenő, Dr. Perczel Tamás, Ried József, Dr. Papp Ágoston, Dr. Papp Zoltán, Dr. Andrássy Béla és Dr. Völgyesi Pál.
 |
 |
A tanfolyami vizsgák, vizsgabiztosok tartalmi munkájának elemzése a következő ATI igazgató Balogh János igazgató idején kezdődött, akit 1963-tól neveztek ki az ATI vezetőjének.
Ebben az időben a KPM VI. főosztályáról vezényelt vizsgabiztosok a műszaki ismeretekre, a műhelygyakorlatokra és a közlekedési szabályokra, azok tételes felsorolására helyezték a hangsúlyt. A közlekedésrendészeti vizsgán a közúti jelzőtáblákat nem az ábrákról kellett felismerni, hanem szóban elmondani formájukat, színüket… Pl.: fehér alapon, piros szegélyű, csúcsára állított háromszög…
A fokozatosan erősödő, eluralkodó szubjektivitás csökkentésére már az ötvenes évek közepétől kétfős vizsgabizottságot működtettek, később az ötletszerű kérdezések kiküszöbölésére vezették be a tételhúzásos rendszert, - így a jelöltek bélyegzett lapon kapták az előre megfogalmazott hivatalos vizsgakérdéseket.
A vezetési, gyakorlati vizsgák ideje ebben az időben átlagosan 8-10 perc, a vizsgabiztosok már az első benyomások alapján is dönthettek.
A hatvanas évektől már képzés tartalmi része is előtérbe került. Egyre több úrvezetői (csak személygépkocsi) tanfolyamot szerveztek. Az ATI Baross utcai elméleti bázisának tanári csoportjában kiváló előadók tűnnek fel: Békési Ádám, Jánosi István, Keller Ervin, Babos Ferenc, Hiki János, Schatzl István... Elindították a gyakorlati oktatók továbbképzését, vizsgához kötötték felvételüket, erre esetenkénti KPM-ATI vizsgabizottságot hívtak össze.
Megjelent Boda Tibor - Dr. Koppány Géza: A gépjárművezetés oktatásának módszertana című segédkönyv. Magyar nyelven ez volt az első ilyen szakanyag, alkalmazását kötelezővé tették minden gyakorlati oktató számára, új felvételkor a szakoktatói vizsga legfontosabb forrásának számított.
A képen Boda Tibor az ATI Dankó utcai tangarázsának vezetője eligazítást tart vizsgabiztos jelölteknek.
 |
 |
Lassan elkezdődött a tansegédletek, a műszaki háttér fejlesztése, gyarapodásnak indult az ATI gépkocsi állománya is. Megjelentek a Moszkvics 407-esek, a Tanintézet történetében először vadonatúj tanulókocsik, melyeket az Ipoly utcai javító-műhelyben dupla pedálokkal is felszereltek.
 |
 |
 |
 |
 |
A hatvanas évek közepén Sebestyén Zoltán az ATI ún. „módszerátadó” gyakorlati oktatója, aki már a kezdeteknél, 1949-ben is ott volt. Nemcsak megnyerő, intelligens tanítási modorával, végtelen türelmével adott példát munkatársainak, hanem tabló-szerű, saját rajzaival meg is hökkentette őket. Grafikái ott sorakoztak a tanterem falán, az iskola folyosóján és arra figyelmeztetettek: az oktatásban sok még a gond! Ideje lenne, hogy jó pedagógus módjára, figyelnénk már a kiszolgáltatott Tanulóvezetőre is! Mert nyersek, durvák az oktatók. És amikor a vizsgabiztos beül a tanulókocsiba, megfagy a légkör...
Balogh Zoltán
(Folyt. köv.)
- A magyar járművezető-képzés és vizsgáztatás története - Autóvezető c. szaklap 1996
- MTI - korabeli képszolgálat
- TANULÓVEZETŐ szerkesztőségi képarchívum
