Elegünk van már ebből!

 

Miért az év végén?

Egész évben hajtunk, és amikor év vége felé szeretnénk már kicsit pihenni, lazítani, készülni a karácsonyra, akkor még jön ez a továbbképzés. Ami persze másképpen is mehetne, de ez így, országos szívatás!
Mindenki dolgozik, mint a barom, a vizsgahelyekért pedig már verekedni kell...
Elhúzódik a tanulók vizsgája is, rengeteg az elintézni való.
Mert csak 96 óránk van, mert 580 km, mert türelmetlen már a tanulóvezető, ideges már az oktató is, a szülők pedig még nehezebben tolerálják az egészet...
És akkor év végére itt van ez a továbbképzés!
Órákig ülünk a gép előtt, természetesen késő este, fáradtan. Tanulj ökör, tesztelj, mint az őrült, hiszen ha nem végzel december 31-ig, törölnek a névjegyzékből.
Pedig lett volna erre a továbbképzésre egy egész év!
Arról nem is beszélve, hogy ennek a továbbképzésnek a vizsgadíját én megint hová küldöm? 
Szívesebben költöttem volna ezt a pénzt karácsonyi ajándékra! És ez akár a minősítése is lehet az egésznek.
Nehogy félreértés essék. Most is vallom, a mi szakmánkban is szükség van a továbbképzésre, de nem így, és nem erre a tartalomra.
Pedagógiából nekem nem ilyen elvont fogalmakra van szükségem. Évek óta ez megy. Mit tudok én ebből használni? Valamikor össze kéne már kapcsolni ezt az egészet a mi gyakorlati munkánkkal, oktatás-módszertani ismeretekkel. A tanteremben és a tanulókocsiban zajló tanítási gyakorlattal. A tanításban kialakuló élethelyzetekkel, amivel mi nap, mint nap találkozunk. 
Egy kis gyakorlati pszichológia is kellene. A mi tanulóink, a mai fiatalok viselkedési sajátosságáról kéne már beszélnünk, mert ebben vagyunk benne nyakig, a Z és az Y generáció problémáival. Ha valami hasznosat, jobbat akarunk, akkor tanulóvezetőink kezelhetőségével, a velük való bánásmód lehetőségeivel kellene foglalkoznunk. 

Mikor kérdeznek már meg bennünket is a továbbképzési tananyag összeállítói?
Miért nincs pl. az oktatóknak kreditrendszerű a távoktatás? Ami emlékezetem szerint már 2006-ban készen volt, de a hatóságnál elakadt valahol. A mi szakmánkban ez a továbbképzési forma sokkal inkább elfogadható lenne! Ezt a közlekedési törvény sem tiltja. Időszakonként lehetne egy-egy fontos, aktuális szakmódszertani téma, hozzá levelezési fórummal, ahol lehetne kérdezni is a legfontosabb témákról, hiszen tudjuk, bőven van itt probléma. 
Hol van itt az együttműködés a magasságos hatósággal? Hol van itt az empátia, aminek igényét maga az e-learninges tananyag is felveti.
Hol van ehhez a szakmai egyeztetés, hozzá a jövőkép, a kitűzött cél? 
Helyette van az iszonyú mennyiségű adminisztráció, ellenőrzés, eltiltás, büntetés és az év végén megalázó teszt-szívatás! 
Nem is értem? Tévednék? Én most is úgy gondolom, hogy az oktatók felelős emberek, gépjárművet tanítanak vezetni, sokat tesznek a közlekedésbiztonság ügyéért. Lassan azonban már csak azok csinálják, akik megszállottak, hivatásszeretetből dolgoznak. Már nem a pénzért csinálják, a tisztességes bérről már régen lemondtak!

Simonyák Zoltán