Koreczky Karcsi gondolkodik…

Az enkáhá (hadd nevezzem én így őket!), nem oldja meg a régi-régi tandíj problémánkat (állítólag nem szólhatnak bele, de szerintem nem akarják), hanem harminc nappal év vége előtt továbbképzést szervez, felesleges vizsgára küld bennünket. Egyáltalán mi szükség van az ilyen továbbképzésre?  Az oktatói váróban pedig ott a tájékoztatás: Ellenőrzés! – hurrá, de jó! Vérnyomás rendben? Cukor rendben? Prosztata?
Vezetési karton és a km/óra állás? 
Becsületesen dolgozunk, mégis be vagyunk kakálva!
Még jó, hogy a közutasok, az ellenőrzők rendesek, udvariasak, ahogy mondják: küldték őket. Ellenőriznek, körbefognak és eszembe jut: miért gondolják, hogy én csaló vagyok? 

Gondolkodom:
- Nem is én találtam ki, hogy a kerékpáros jöhet szembe az egyirányú utcában.
- Nem is én kevertem össze a költségtérítés 20 km-ét a kötelezően levezetendő 20 km-rel.
Én nem vagyok hibás, mégis pironkodva kerülöm a KPM-est (így hívja őket mindenki!), mert ki szereti az ellenőrzést?
Pedig én magán vállalkozó vagyok, nem állok velük jogviszonyban. Mégis pironkodom, mert pl. az éjszakai vezetés nem du. 3-5-ig volt (bevallom) hanem 2-4-ig. Tényleg csaltam.
Az enkáhá nemrég emelte meg a kötelező kilométerek számát, ezzel az óraszámot is megemelte a tanulóknak, de az áremelés „dicsőségét” átadta az iskoláknak és az oktatóknak. 
Az enkáhá nagyon kedveli ügyfeleit, az iskolákat, az oktatókat és a tanulókat, de leginkább a pénzüket.
Ma az adminisztráció az a teljes bizalmatlanság bizonyítéka. Kettő aláírásra egy házat is el lehet adni, nem egy gyakorlati órát igazolni! Az iskola, az oktató azonban nem egyetlen órára szerződik, hanem az egész tanulási folyamatra. Arra, hogy megtanítja vezetni a jelöltet, és ehhez a kifizetett órákat korrektül leadja. 
Én már hatvanas oktatók közül való vagyok, ha úgy tetszik, az enkáhások tőlem tanultak meg vezetni. Tudhatnák tőlem azt, hogy az egymás iránti bizalom a legfontosabb. Akármennyi aláírást is kérnek tőlem.
Volt az a bizonyos fővárosi autósiskola, amelyik visszatartotta az oktatók fizetését, ezzel tőkét halmozzon fel magának, de aztán befuccsolt, tovább állt. Kapott persze új képzési engedélyt. Többen voltunk, engem se fizettek ki! Lehetetlen helyzetbe kerültem, elegem lett! Az enkáhá sem segített, még ezt az autósiskolát sem zárták be! Nem volt az ügyük! 
Én meg itt vagyok, és csak gondolkodom…