Kinek szól a továbbképzési anyag?

 

Kedves Kollégák! Nem értem a felháborodást! Köszönetet kéne mondanunk, hogy az év utolsó napjaiban is ránk gondolnak! Éjt, nappallá téve küzdenek, hogy végre megtanuljuk az „Egyirányú utca” és a „Kötelező haladási irány” jelzőtáblák közötti különbséget. Hála nékik, hogy ismételten ráébresztenek, hogy a zebra nem mozgólépcső! Mit akartok még? Örömünket csak fokozzák, hogy az áthaladás sorrendjét 5 azonos képen, 5 azonos megoldással gyakorolhatjuk. Dicséret illeti őket. Visszaröpítenek minket a múltba a Magyar Köztársaságra vonatkozó kérdésekkel. Hovatovább, még a tompított fényszóró helyes használatát is fejünkbe sulykolják! Hát nem csodálatos? Micsoda összeszedett, átgondolt és időszerű tan-és vizsgaanyag!

Ha pedig nem haragszotok, még pár szót az autósiskolák értékelési rendszeréhez is, mert legutóbb lemaradtam róla.
Vajon tudják-e az illetékesek, hogy volt már ilyen, hasonló értékelése az autósiskoláknak? Akkor azonban még volt szavunk a szakmában, és akkor még hozzáértő emberek ültek a megfelelő helyeken. Az értékelést persze nem ÁKÓ-nak VSM-nek hívták.  A Fővárosi Közlekedési Felügyelet dolgozott ki ilyen értékelést, és ebben a legjobb, a győztes, a „Budapest Legjobb Autósiskolája” címet kapta.  Az elismeréseket évenként osztották ki, az első 10 helyezett oklevelet kapott és persze valamennyien jutalmat! Az idő haladásával az értékelés finomodott, folyamatosan javítani, tökéletesíteni kellett, és nem  kizárólag a számok alapján döntötték el az eredményt. A Felügyelet akkor felismerte, hogy ennek a kényes, bonyolult rendszernek a kialakítása, a valósághoz közelítése, csak az iskolavezetők, oktatók észrevételei, javaslatai alapján lehetséges. Így sem volt persze tökéletes, de torz eredmények, durva következtetések soha nem jöttek ki belőle. Olyan rendszer volt, amelybe  – különböző szorzók alapján – beleillesztettek sok, egyéb más szempontot is. A teljesség igénye nélkül néhány: az autósiskola tárgyi feltételei, oktatási eszközeinek minősége; a nyitva tartás idejének hossza; az iskolaépület esztétikai állapota, az oktatók megjelenése; az iskolától elment tanulók száma; az autósiskolára vagy oktatóira érkezett panaszok; az ellenőrzések által tapasztalt hibák, stb. Ez így már közel valódi értékelésnek látszott, közelebb járt a realitáshoz. A valamirevaló autósiskolák pedig próbáltak is ehhez alkalmazkodni. Akik nyertek büszkék voltak, akik nem, azok talán irigyek a „Budapest legjobb autósiskola” cím birtokosára, a rangot is adó oklevelére.
Szomorúan állapítom meg, hogy a jelenlegi értékelési módszer, ha egyáltalán lehet ezt annak nevezni, minden becsületes iskolavezetőből előhozza a csalási ösztönt. A „Nem minden arany, ami fénylik” bölcs mondást újraírta az NKH, miszerint „Minden arany, ami fénylik”

 K. K.