Akkor meg mi értelme van ennyire szigorúan venni?

Tisztelt Kollégák! Évtizedek vannak mögöttem az oktatásban, a környezetemben mindenki tudja rólam, hogy szeretem a szakmám. És vallom is, amit csinálok az valóban szép munka, hasznos munka, ezért szeretem.
Mi emberekkel foglalkozunk, tanítunk, nevelünk. Nekünk kell a továbbképzés, kell a friss tudás, hogy még jobban dolgozzunk.
De miért kell nekünk vizsgát tenni minden évben?
És ki állítja össze ezeket a vizsgakérdéseket? Mert akkor magyarázza meg észérvekkel, miért ezek? Lehet, hogy elfogadom!
Engem, mint vállalkozó állampolgárt, gyakorlati oktatót miért korlátoznak ennyire a havi oktatási órákban? Hiszen ismert, tudja ezt a hatóság is, hogy van közöttünk kolléga, aki főállása mellett oktat vagy vizsgáztat is, kétszer annyi órát dolgozik havonta, csakhogy ez nem szerepel a vezetési kartonon. Ráadásul még jól is csinálja a munkáját. Akkor mi értelme van ezt ennyire szigorúan venni?
Miért van az, hogy az oktatók elveszítették szakmai tekintélyüket a hatóság szemében? Mostoha gyerekek lettek, kinek az érdeke lehet ez? A hatóságtól csak ellenőriznek, fegyelmeznek, senkihez nem fordulhatunk gondjainkkal és bajainkkal.

Tapasztalt oktató vagyok, távol áll tőlem, hogy dicsérjem, minősítsem magam. Szerintem az oktató szakmai munkáját az iskolavezető és a tanítványa minősítsék! Ezzel pedig csatlakozom a korábban szóló oktatótársaim véleményéhez. Az NKH bürokratái által legújabban kitalált értékelő betűk és számok nem adnak reális képet az oktatói munkáról. Nem tiszta dolog ez, erősen benne van a   kiskapu keresésének lehetősége.
Jogos a felvetés, magam is nagyon hiányolom a vizsgabiztosokkal való közös szakmai összejöveteleket, a kötetlen beszélgetéseket, a tapasztalatcserét, – nagy szükség lenne ezekre. Nemcsak azért, hogy tanuljunk egymástól, hanem hogy közelítsünk a gyakorlatban, a konkrét helyzetek megítélésében is egymáshoz. szerintem ugyanabban a közlekedésbiztonsági elkötelezettségben vagyunk, közös a célunk.
Az senkinek sem lehet érdeke, hogy mi rosszban legyünk az NKH szakembereivel. Én nagyon, de nagyon szeretném, ha visszaállna az egymás tiszteletén alapuló normális viszony! 

Biztos vagyok benne, hogy csak így lehet normálisan dolgozni!
Végül: senkit nem akartam megbántani, vállalom, saját gondolataimat írtam ide.

Horváth László gyakorlati oktató - Debrecenből