A szakoktató-képzés manapság…

  Hosszú szünet után 2009-ben elindult a szakoktatók új rendszerű képzése az egyetemeken, és mivel a hatóságok az érdekképviseletekkel egyeztettek (?) azt reméltük, hogy jó is lesz!  
Azt is tudjuk, hogy a járművezető szakoktatók képzését csak az egyetemek végezhetik, egyes egyedül! Igaz, nincs olyan szakembergárdájuk, akik ebben a szakmában felkészültek lennének, de nem baj majd, összeszedjük! Az egyetem tehát továbbadja a képzést egy Alapítványnak! A hospitálásokat pedig majd megoldják az autósiskolák! Ami persze nem egészen sikerült, köszönhetően a nagy szervezetlenségnek és a teljes információhiánynak! A hospitálásra kevés a jelentkező autósiskola.

Eddig megvolnánk, keressünk hozzá vidéki egyetemeket, ahol még kevesebbet tudnak az egészről, így a hallgatóknak a félévi vizsgáig nem is mondanak semmit. Nem is jön le vidékre a Nemzeti Közlekedési Hatóságtól senki, a Műszaki Egyetemről senki, az Alapítványtól senki. Nincs felelős személy, akitől lehetne kérdezni, és aki véletlenül még válaszolni is tudna a felmerült kérdésekre. Elvégre Budapest határától már a senki földje terül el. A tantárgyak oktatásával megbízott tanárokat nyaggatja mindenki, mivel ők találkoznak a jelöltekkel, de ők ezekre a kérdésekre nem tudnak válaszolni, és nem is ez a dolguk. A vidéki egyetem rektora, dékánja, ügyintézője nem sokat tud magáról a gépjárművezető-képzésről sem, őket érdemben nem tájékoztatják, csak a jéghegy csúcsát ismerik, illetve ők a saját egyetemi rendszerük szerint képzelik el a szakoktató-képzést. Az NKH nem tudja, nem biztosítja a felsőfokú képzésben megszokott átjárhatóságot. Ha valaki mégis kérdez, az NKH az egyetemre, az egyetem az NKH-ra mutogat, - mondván - ez a másik fél hatásköre.
  Gyorsan elkezdték a szakoktatói tanfolyamot, megcsinálták a szerződéseket, elkérték az első részletet a 300 ezer forintot, mert hogy még 2009-ben el kell kezdeni a tanfolyamot az NKH-tól igényelhető 200 ezer forintos támogatás miatt, amit a jelöltek majd visszakapnak, ha két évig monitorozzák őket!?  Majd ez követően derült ki, hogy ez csak „három szakos” képzés lesz, igaz a szerződésben erre nem tértek ki, és ezt 2009-ben még nem is tudták. Minden problémás kérdés zárszava pedig az, hogy ez egy „kísérleti szakoktatói képzés" és hogy ”az Európai Unióban csak olyan szakoktatóra van szükség, aki mind a három szakhoz egyformán ért” - mondja az egyetem. Igaz, az NKH elnöki szabályzata nem így írja. Felmentéseket lehet kérni a már meglévő oklevelekre, illetve iskolai végzettségekre. Az NKH megítéli a felmentést a különböző végzetségekre, bizonyos tantárgyakra, de a tandíjat az egyetem állapítja meg, az pedig marad a 600 ezer forint. Arról ne is álmodjon valaki, hogy a meglévő szakoktatói oklevele /oklevelei/ mellé, a hiányzó szakot elvégezze. Erre az elnöki szabályzat hiába ad lehetőséget, az egyetem szerint csak „három szakot” lehet elvégezni, és ha tetszik, ha nem, vizsgázzon le, a tandíj 600 ezer forint. 
  Gondolom az érdekképviseletek ezt is elfogadták, vagy nem is biztos, hogy egyeztettek?
Még ha műszaki tanári diplomája is van a jelöltnek, az sem baj, vizsgázzon le még egyszer, ráfér a tanulás. A tandíj ebben az esetben is 600 ezer forint. Ha van egyetemi, főiskolai diplomája, pedagógiai tantárgy szigorlattal, a helyzet akkor is változatlan. Az NKH a tantárgyak hallgatása alól ad felmentést, de a vizsga alól nem! És mily meglepő, a tandíj így is 600 ezer forint. Az egyetem álláspontja szerint ők biztosítják a tananyagot és az a tény, hogy az illető nem jár órákra az ”Ü dolga”- mondja a székely ember. Ők, mármint az egyetem, ott vannak, ez pénzbe kerül, ezért tehát VIZSGÁZNI kell! 
  A hallgatók a félévi vizsgán (áprilisban) tudták meg, hogy az általuk sebtében aláírt szerződésben foglalt, sokat emlegetett tandíj nem foglalja magába az ideiglenes névjegyzékbe vételt és az NKH által szervezett gyakorlati záróvizsga díját. Felháborodásukra reagálva a vizsgáztató közölte: ez a tétel nem az egyetemet terheli, ez hatósági feladatkör, lesznek szívesek ezt külön befizetni, úgy ahogy ezt megtették a felvételi előtt is. A szerződés aláírása feltétele volt a képzésen való részvételnek, de előtte semmilyen felmerült kérdésre nem tudtak vagy akartak választ adni a szervező, lebonyolító szervek. Mára már oda jutottak, hogy az e-mailekre nem válaszolnak, a telefont nem veszik fel!
  A szakoktató-képzés szervezői nagy pozitívumnak tartották a megemelkedett óraszámot és a tananyag mennyiségét, minőségét.  Az interneten, majd dvd mellékleten elérhető tananyag valóban több ezer oldalra rúg, ezt azonban az egyetem más, különböző képzésein használt tananyagaiból ollózták össze. Lerövidítésére, profilba vágóságára senki nem fordított figyelmet és energiát, ezért még az elszánt tanulni vágyó oktatójelölteknek is beletörik a bicskája, az anyag klasszikus tanulásra alkalmatlan. Ez a tananyag nem is a felnőttképzésre készült, ez egyetemi jegyzet, elektronikus formában. Valódi jegyzetek nem is készültek, nem kézbe vehetőek, hacsak a jelölt nem nyomtatja ki saját zsebéből gazdálkodva, ami még inkább megnöveli az eddigi költségeket. 
  A körülményekből az következne, hogy a képzésből kikerülő leendő szakoktatók minimum egyetemi, főiskolai diplomával egyenértékű oklevelet kapnak, de ez nem így van!
  Csak még azt az egyet nem értem, hogy tudnak ezek a hallgatók hospitálni a régi oklevéllel rendelkező szakoktatónál, akinek „elavult tudásuk van” és a „régi, jól bevált módszerekkel” oktatnak. Ha tehát valaki rendelkezik gyakorlati oktatói oklevéllel és csak elméleti oklevelet szeretne, vizsgázzon le még egyszer a már meglévő gyakorlati szakjából is, aztán saját magához jár majd hospitálni gyakorlatból. Az nem számít, hogy havonta reggeltől estig dolgozik már vagy tízen… akárhány éve is, mint gyakorlati szakoktató, rá fér a tanulás, elvégre a jó pap is holtig tanul.  Ebből a képzésből kikerülve majd hiper-szuper szakember lesz, sokkal többet fog tudni mint eddig, hiszen az egészet saját magától tanulta! 
  Az ember pedig saját kárán tanul a legtöbbet, és remélhetőleg mi is tanulunk majd ebből az új rendszerű szakoktató-képzésből! 
  Ha pedig az érdekképviseletek és mi az oktatók, iskolavezetők, autósiskolák nem leszünk képesek összefogni a szakmánkat érintő és lényegesen befolyásoló kérdésekben, akkor bizony saját magunkat is okolhatjuk a kialakult áldatlan állapotokért!

Gelencsér László