Befizettük a dézsmát!

Ez is meg volt. Befizettük a dézsmát. Sikerült a vizsga is. Úgy izgultam. Hátha elfelejtettem volna egy év alatt, hogy a vizsgajelentőt hány példányban kell leadni és persze kinek?

Ebből a kis pénzből így karácsony előtt szép kis jutalmat, prémiumot lehet majd kiosztatni. Számolj kicsit, 5-6 ezerszer tanfolyamdíj, plusz 5-6 ezerszer a vizsgadíj 78 százaléka, plusz 5-6 ezerszer a vizsgadíj 22 százaléka. Nem rossz!

Az ismétlés a tudás Anyja! Azért nem gondoltam volna, hogy az előző évek továbbképzéseit ilyen mértékben sikerül majd alulmúlni. Ha valaki nem tudta volna eddig, tanulónként 348 és 580 kilométereket is oktatunk, tanteremben tanítjuk a közlekedési ismeretek órákat. Megtudhattuk, hogy az egypúpú táblának mi a neve.

Talán ragadt ránk valami az általunk oktatott tananyagból. Ha pedig oktatás közben elbizonytalanodnánk, hogy mit is mondtunk a tanulónak, a továbbképzés anyaga rögtön emlékeztet: balra kanyarodás előtt az egyirányú utca bal szélén kell elhelyezkedni. Az egymás után előforduló szakmai és fogalmazási hibákról én nem is beszélnék. Bemagoltam, kész vagyok vele.

Csak kérdezem, ha ennyire nincs mondanivaló, akkor miért kell ezt évente erőltetni?

Akkor legyen inkább két, három, vagy négyévente továbbképzés. Amikor van fontos változás, amikor van mondanivaló. Jövőre bejelenthetnék, nem lesz továbbképzés, de regisztráljunk, a pénzt fizessük be! Kell az extra bevétel! Égető szükség van a pénzünkre, még az ilyen színvonalú továbbképzések árán is. Ezt értjük.

Tudom, hogy nem csak az én véleményem, és nem először fogalmazták már meg: másról kellene szólni az oktatók továbbképzésének. Amihez persze hozzáértő szakemberek kellenének. Nem a hosszú, nyakatekert hatósági rendeletsorokat kellene tőlünk számon kérni, - mire megyünk ezzel?

Kellene, ami segítené a munkánkat, a szakmaiságot, a tanulóinkat, hogy valóban többet tehessünk a közlekedési kultúra javításáért. Hogy a vállalkozó képzőszerveken keresztül anyagilag is biztosabban tudjuk fenntartani magunkat. Érthetetlen, hogy ez a többnyire vállalkozóknak szóló e-learninges tan- és vizsgaanyag semmit nem tartalmaz pl. a kereslet és kínálat viszonyainak legalább az alapelveiről, a fontosabb jellemzőiről? Mondjuk: hogyan történjen az árképzés? Mert én csak azt látom, ez a tudás kimerül abban, hogy a képzőszervek megnézik a konkurens cég árait, és alá kínálnak néhány száz forinttal. Gondolván, ha azok kijönnek a pénzből, akkor nekik is sikerülni fog. Ha ez nem megy, azonnal faragnak a kiadásokon, és ha ez is kevés, jön a szolgáltatás színvonalának csökkentése. A GKI-is képzésben, továbbképzésben pl. nem adnak tankönyvet, de megmondják, honnan lehet letölteni. A 35 órás szaktanfolyamot lezavarják két nap alatt. Három tantárgy háromszor tíz órával, tanpálya vagy szimulátor és a konzultáció!

Már levelezőn is megy. Nem e-learning, hanem levelező! A hallgatót a vizsgán látják először. Lehet azon csodálkozni, hogy az értéket és tudást már alig szolgáltató, csak a pénzt kérő képzőszerv és a vizsgabiztos felé egyre inkább eldurvul a jelentkezők hozzáállása és viselkedése? Eleinte még az volt az elvárás, hogy minél olcsóbb, rövidebb legyen a tanfolyam, most újabb elvárás van. Hol garantálják a vizsga sikerességét? A tisztességes vállalkozónak azonban ezt már nem bírja szakmai önértékelése és persze a gyomra sem. Abbahagyja, vagy belerokkan. Pedig ezzel a tanfolyammal bizakodón indultunk öt-hat évvel ezelőtt. Aztán valakik kitalálták, hogy itt márpedig csak szakirányú, felsőfokú végzettséggel lehet a katedrára állni. Megdöbbentek ezen, akik addig jól oktattak, nagy tudású és tapasztalatú gépkocsivezetői múlttal rendelkező oktatók.

Mennyit tudhat, mondhat a szakmáról az akár tehetséges fiatal, aki a húsz, harminc, negyven éve balesetmentesen vezető nagykategóriás profik elé áll. Milyen tapasztalatok birtokában tudja elmondani, hogyan jut el a kamionos Brémába, két-három le- és felrakodási helyet is érintve? Melyikük bográcsozott már a B tengely mellett? Hogyan kell kezelni autóbuszán az idegenvezető és még ötven utas kívánságait? Tudja-e kezelni a legalább öt féle tachográf készüléket, hogy a digitális tachográf „kinyomaton” mit jelentenek a kérdőjelek?

Vannak olyan GKI-s tanfolyamok, ahol a képzési engedélykérelemhez leadott tanár személye papíron rendben van, de más az, aki valójában a hallgatók előtt áll. 

Zűrös az egész, mint most ez a közlekedési szakemberek éves, kötelező továbbképzése. Ideje lenne már - megismétlem, a teljes járművezető-képző szakma bevonásával - átgondolni az egészet. Mert ami most van, annak nincs értelme. Azaz hogy van. Befizettük a dézsmát.

Halász Sándor