Mi tantermi továbbképzést választottunk, Békéscsabán…

A szakoktatók, iskolavezetők és vizsgabiztosok éves továbbképzésének létezik tantermi változata is, az idén két helyszínen volt elérhető. Tavaly Nyíregyházára utaztunk, most úgy döntöttünk Békéscsaba legyen az úti cél. Budapestről a reggel kilenc órás kezdésre túl korán kellett volna indulni, már péntek este a Viharsarok felé vettük az irányt, ott aludunk. 

A budapesti oktatók társasága (katt) Papp Endre, Macskásy Árpád, Náday Csaba, Izsó Zoltán, Szénásy Ferenc

A másnap reggeli első meglepetésünk az volt, hogy láthattuk, a Csabagyöngye Kulturális Központban szép számmal gyülekeznek, talán százharmincan is voltak a kollégák, akik ugyanezt a módját és helyszínét választották a továbbképzésnek. Természetes örömmel fogadták a mi öt főből álló budapesti társaságunkat is, úgy vettük észre, egymást is jól ismerő, összeszokott társaságba csöppentünk. Nekünk meglepetésnek számított a közvetlenség is, hogy kicsit lazább, baráti hangulat jellemezte a továbbképzési eseményt.
Csak nagyon röviden, pár mondat a programról. 
Az első előadás feszes ritmusban taglalta a KRESZ-szabályokkal kapcsolatos értelmezési problémákat, néhány fontosabb kérdést is megvilágítva számunkra.
A második előadó a képzés folyamat rendelkezéseit, adminisztrációs buktatóit taglalta, igyekezett segítséget adni az itt előforduló nehézségek megoldásához. 
A harmadik, egy közvetlen hangvételű előadás átnyúlt az ebédszünet után időre is. Itt az oktatói munka valós problémái kerültek terítékre, ennek sokféle gyakorlati aspektusát megvizsgálva és igen sok gondolkodtató kérdést is felvetve. Hogy mennyire fontos az oktató elfogadható életvezetése, példaadó tevékenysége és felkészültsége, ami egyértelműen meghatározza a tanítás minőségét is.

Az előadások szünetében lehetőségünk volt a szervezőkkel is beszélgetni. Elmondták: náluk tematikusan szoktak ilyen összejöveteleket tartani, fontosnak tartják a személyes kapcsolatok ápolását, igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a szakemberek egymás közti kommunikációjának. Külön hangsúlyozták, nem az internetes távoktatás ellen vannak, sőt az egyik előadásban el is hangzott, hogy az e-learning fontos eszköz az oktatásban, a helyén kezelve és megfelelőképpen használva kiváló módszer. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartják a személyes kapcsolatokat is, mint ahogy a továbbképzésen kialakuló folyosói beszélgetéseket, az egymás közti eszmecseréket is hasznosnak gondolják.
Azt pedig mi tapasztaltuk, hogy Békéscsabán az előadók jól felkészültek (Harangozó László, - Mogyoróssy Zoltán, - Benkő Mihály) pontosan vitték az előre megtervezett továbbképzési programot, végig fenntartották az érdeklődést, bármikor kérdéseket is lehetett intézni hozzájuk.
Délután pedig olyan foglalkozással, a gépjárművezetői stílust is vizsgáló tesztlap kitöltésével majd ennek önálló értékelésével zárult az esemény, ami általános tetszést aratott a résztvevő kollégák körében.

A hazafelé úton azért megálltunk a Kőrös-parti halászcsárdában is. Megéheztünk, és nemcsak ettünk, ittunk, hanem jót is beszélgettünk. Természetesen még mindig a tantermi foglalkozáson elhangzottakról, a szakmáról, a munkánkról. Méltó zárása volt ez mi hagyományos, csapatépítő, szakmai továbbképzésünknek.

Papp Endre