Nekem ezekről a parkolásokról Karinthy Frigyes: Így irtok ti munkájából, Bródy Sándor: Linolea átirata jutott eszembe. Csak nagyon röviden: a történet arról szól, hogy egy feltaláló ötletéből meggazdagodott, majd hosszú idő múlva egyik vevője kifogásokat emelt, hogy a szer az mégsem olyan jó. Mi volt a feltaláló válasza: van más megoldás is.
Vajon mi szakoktatók tudunk-e más megoldásokon gondolkodni? A demokrácia megteremtette a morgás jogát, de a beleszólás, a változtatás lehetőségét csak soványan. A behódolt érdekképviseletek ma egy irányba tekintenek. És itt van a mi szakmánk, amibe az oktatók és a vizsgabiztosok is bele tartoznak, csak a kimeneti (output) oldal varázsában élnek. Mindenekfelett ez határozza meg a munkájukat.
Mondhatjuk úgy is: mit kérnek a vizsgán! Mit kérnek?
- Önállóan, kezdő szinten tudjon a tanuló vezetni
- Képes legyen biztonságosan, kulturáltan, szabályokat betartva, környezetet kímélve és a szerzett tapasztalataik alapján továbbfejlődni.

Önállóan? - Úgy gondolom az önálló vezetés evidens és elfogadott, de mi van akkor, ha hátsó ülésről érkeznek a (nem jó indulatú) megjegyzések, sziszegések. Természetesen az oktatói befolyásolás sem megengedett.

Kezdő szinten? - Nekem úgy tűnik inkább profi szinten. A tanulóvezetőket bele kényszerítették ebbe az 50 perces vizsga időbe. Melyik nagyhatalmú NKH vezér tud ennyi ideig vizsgaszituációban koncentrálni? És úgy, hogy sok múlik a végeredményen. A vizsgabiztosok védelme érdekében mondom, nem miden Vibi viszi a bukásig a tanulót. Ez a kevesek tömege! No de három tele zöldön, 90%-ban balra kanyarodva, 10%-ban jobbra kanyarodva, öt kerékpárutat keresztezve és a négy „pici” pakolóhelyet keresgélve teljesíthető a bukási százalék.

Konkrétan a parkolásokról.
Magát a feladatokat a tanpályán meg lehet tanulni, nem nehéz és teljesíthető, viszont a forgalomban a megfelelő hely kiválasztása az igazi kihívás. A „pici” hely probléma előjön a forgalomban, ami ennek kicsi, annak nagy.
Párhuzamosan előre miért nem lehet parkolni, vagy ha két hely van, miért nem lehet abból egy helyre beállni? Szerintem párhuzamosan hátra könnyebb is a parkolás.
Mi itt feszültség forrása? Az ,hogy „ A közúti közlekedés biztonsága és ZAVARTANSÁGA fontos társadalmi érdek.” 1/1975.(II.5)  A zavartalanság minden partner közlekedőnek eszébe jut, amikor egy tanuló a nagy forgalmú úton „pici” helyre próbálja  betuszkolni az autót. Egy nagy gyakorlattal rendelkező ismerősömmel erről és más autós bánatainkról beszélgetve arra a megállapításra jutottunk, hogy van másik lehetőség is. Például, keresünk a közelben egy csendes utcát és ott állunk meg, vagy egy áruházi parkolóban a szélére állunk, vagy a biztonság érdekében kevésbé „pici” helyre toljuk be az autónkat. Amikor vizsga közben a 39-ik percben hasonló helyre kér egy megállást a Vibi, akkor tudjuk, ilyenkor már „kivanatanuló sic”
Az én másik nagyobb bajom a jobbra előre parkolással van. Képzeljük csak el (most vannak is ilyen jellegű elméleti kérdések a KRESZ vizsgán) a tanuló a jobb oldalon haladva kiválasztja a „pici” helyet, majd jobbra indexel, megáll. Meggyőződik, ha oké tesz egy bal indexet és áthúzódik a baloldalra, ismét meggyőződik a jobb oldalról érkezőkről, tesz egy jobb indexet és szorosan beáll a két kocsi közé - ha közben nem nyitja  ki az ajtót a pakoló autós.
Kérdem én, mi szükség van ilyen feladatra? A Vibi-nek nem itt kell megállapítani, hogy kezdő szinten tud-e majd önállóan gyakorolni a jogsi birtokában!
Van itt persze még ezer baj és az ezer helyen vérző járművezető-képzés problémáját egyszerre úgy sem lehet megoldani.
Azért javasolnám, próbáljuk oldani ezt a régi problémát. Pl, hogy mi is az a kezdőszint? Biztos vagyok benne, hogy a szakma résztvevői ehhez még hozzá tudnának tenni egy kicsit, és vannak más megoldások is, előállhatunk-e valamivel a hatóságnál?

Hodosi Sándor