Nem a Tesco parkoló a lényeges…

Tisztelt Kollégák, barátaim! Maximálisan egyetértek az előttem véleményt nyilvánítókkal. Olyan dolgokat követelnek tőlünk és a tanítványainktól a vizsgán és az oktatásban, amire ebben a formában semmi szükség. Nem akarom szóról-szóra ismételni, amit az előttem szólók már kifejtettek, csak röviden. Mi magunk sem parkolunk be soha két autó közé „egyes” helyre. Arrébb állunk akár tíz üres helyből álló parkolóhely területre is, nem szeretnénk azt sem, ha autónkra nyitnák az ajtót. Hagyjuk meg a vizsgázónak is, hogy a friss vezetői engedély birtokában ő is így tegyen. Majd ahogy a rutinja növekszik, gyarapodnak a kilométerek, majd ő eldönti, hogy bevállal-e egy szűkebb parkolást.
Ezt a „kockázati faktort” simán bent lehet hagyni a rendszerben! Igaza van a kollégának: nem parkolás közben halnak meg az emberek. Viszont azzal, hogy mást szinte nem is csináltatunk velük, mint az egy-helyes parkolásokat, azt a hamis illúziót keltjük, hogy ők ezt a sikeres vizsga után már profi módon érzik. Meg kellene hagyni ezt az önálló fejlődési folyamat részeként. Nem lesz sem kevesebb, sem több parkolóhelyi koccanás, meghúzásos baleset attól, hogy mi kilenc manőver feladatra hegyezzük ki a képzést és a vizsgáztatást.
A képzés ilyen irányú torzulásáról pedig nem mi szakoktatók tehetünk, hanem maga a szakmaiatlan döntés és a körülmények, a miliő, amiben ezt nekünk végre kell hajtani. A bevásárlóközpontok szűk, nyomorgós parkolóhelyei, az autós partnerek unszimpátiája, a tanulók ellenszenve és az 580 km. Hány órában is képezzünk? Hadd ne folytassam…
Szerintem a forgalmi vizsgának 40-50 perc mozgásból, életszerű feladatokból kellene összetevődnie. Pl. a forgalmi sávváltás! Amit az oktató célzott utasítással adna ki. 
- Váltson forgalmi sávot áramló forgalomban. Soroljon be a szélső sávból a belsőbe. Döntse el, hogy két jármű közé gyorsítással, vagy lassítással, esetleg visszakapcsolással fonódik be. Majd a belső sávból soroljon vissza a külsőbe. Ezt a feladatot lehetne számszerűsíteni is a minősítő lapon is, 2-2 sávváltás, szélsőből a belsőbe és vissza. Hangsúlyozom áramló forgalomban!
A hatóság embereinek mondom, hogy a hagyományos vizsgán végrehajtott, szükséges forgalmi sávváltások nem ugyanazok, mint amiről én beszélek. Hiszen a jobb egyből lehet úgy kérni a kanyarodást egy kereszteződés előtt, hogy a sávváltás nem feltétlenül adja fel a leckét a vizsgázónak. De ezt egy szakembernek úgysem kell bizonygatni. Aki persze oktatói tapasztalat nélkül, az íróasztal mellől  (a mi megkérdezésünk nélkül) állít fel vizsgakövetelményeket, annak ez még újszerűnek is tűnhet. Természetesen tisztelet a kivételnek! 
Szerintem fontos elem az lehetne, hogy a vizsgaprogramokban célirányosak legyenek a „telezöld” lámpás csomópontokban történő jobbra-balra kanyarodások. A tanulóvezető, a jelölt, minél többször találkozzon gyalogossal, kerékpárossal, szemből érkező másik járművel, egy időben, azaz alkalmazza a kanyarodási szabályokat! Ha ezt számszerűleg is többször gyakorolnánk, nagyobb biztonságban tudhatnánk tanulóinkat a forgalomban akkor is, amikor már egyedül fognak közlekedni! Mert a városi dinamikus, gyorsan áramló, telitett forgalomnak ez a sava-borsa! 
Nem pedig az, hogy be tud e állni két autó közé egy darab helyre! 
Amit én elegendőnek tartanék, az egy parkolási feladat, ahol nem kötjük ki, hogy kilencven fokban, vagy párhuzamosan a szegély mellé! Csak annyit kérünk, hogy ebben az utcában parkolja le a járművét. Természetesen legyen parkolás „szaga” ennek, ne csak az üres utca jobb oldalán álljunk le. De csak ennyit, nem többet! 
Ma arra lenne szükség, hogy a jelölt a vizsgán rendelkezésre álló időben minél többet haladjon, a dinamikusan változó forgalomban győzzön meg mindnyájunkat arról, hogy el lehet engedni a kezét! Ezt kívánná a közúti közlekedés biztonsága és nem a Tesco parkolót! 
A megfordulás. Döntse el a jelölt, hogy ezt egy íven vagy ipszilon „stílusban” csinálja meg! A saroktolatásnak becézett feladatot el kellene felejteni. Kicsit kutakodjon mindenki az emlékezetében, hogy mikor fordult meg így utoljára. Ha meg is fordult, akkor szüksége volt-e a feladat konkrét gyakorlására, de tanulóink is maguktól beilleszthetik ezt a repertoárjukba, ha akarják. Nekem azonban a gyanúm, hogy a mai forgalomban inkább elgurulnak a következő körforgalomig… 
Én azt is megfontolnám - persze vizsgára kijelölt települések helyi adottságaitól függően -, hogy minden vizsgázó autózzon lakott területen kívül. Legalább az első körforgalomig, az ipari park megfordulásra alkalmas területéig, vagy az első közeli településig. Nem több mint 3-4 km, de a vizsgázó kapcsoljon 5. fokozatot, haladjon 80-90 km/órás tempóval. Természetesen megmaradhatna a vizsgaprogramok között a hosszabb országúti szakasszal, esetenként autópályás vezetéssel megspékelt egy-két vizsgaútvonal is.
Szerintem ez a követelmény is életszerű. Mert ha tanulóvezetőnk átvette a jogosítványát, már azonnal autózni fog az iskolába, a munkahelyre, akár két település között is, mert ma ilyen jellegű mobilitásban zajlik az életünk!

 Bozzai Lajos - Győr