Ma nem olyan világban élünk, hogy bármelyik munkahelyen a felső vezetés megkérdezné a dolgozók véleményét egy-egy döntés meghozatala előtt. Tehát oly mindegy, hogy személy szerint kiknek a javaslatára született meg a jelenlegi vizsgaszabályzat.
A parkolási feladatokról: véleményem szerint a vizsgán nemcsak a szegéllyel párhuzamos, hanem a merőleges parkolási feladatok bemutatása is szükséges. Régi tapasztalat: az oktatók többsége csak azt és olyan mélységig tanítja meg a tanulóival, amit a vizsgán is be kell mutatni – tisztelet a kivételnek!
A hozzászólókkal annyiban egyetértek, hogy a vizsgán egy járdaszegéllyel párhuzamos és egy merőleges vagy ferde, 45 fokos parkolás bemutatása elég lenne.
A parkolási feladatok kiválasztását én nem bíznám a vizsgázóra, mert annak az lenne a vége, hogy a legkönnyebb feladatot tanítaná meg az oktatók többsége, ezt választanák a vizsgázók is, amit már nagyon jól begyakoroltak.
Nagyon egyetértek Köves Szilárd véleményével: „A teljes tárgyilagossághoz azonban hozzátartozik, hogy vannak oktatók, akik a rutinpálya mellőzésével, korán gyakorolnak az éles parkolóban, így próbálva költséget csökkenteni. Ez pedig a lehető legrosszabb gyakorlat.”
Szerintem is: tanpályán kell megtanítani a parkolási és megfordulási feladatokat olyan szinten, hogy a tanuló oktatói segítség nélkül, önállóan végre tudja hajtani azokat. Tehát az oktató szóbeli vagy kézjelekkel, vagy bármi más módon történő segítsége nélkül! Csak ezután van értelme a forgalomban járművek közé parkolni. Erről szól az alapoktatás. Sajnos, a járműkezelési vizsga megszüntetésével az oktatók elfelejtették a tanpályát, legfeljebb az első egy-két alkalommal viszik ki a tanulókat.
A parkolóhelyek hosszúsága a párhuzamos parkolások esetén szükséges, különben nem lenne egységes a vizsgáztatás.
Tény az is, hogy ma nemcsak a parkolási manőverek helyes végrehajtását kell elsajátítani a tanulóknak, hanem külön munkával tanítani kell a megfelelő parkolóhely kiválasztását is. Az oktató kollégák egy része ezzel nem foglalkozik, hiába gyakorolnak 70-80-100 órát a vizsgáig.
A parkolások esetében ugyancsak szükséges, hogy két jármű közé álljon be a vizsgázó - ne vonalak közé - hiszen ami nincs ott, azzal nem fog ütközni, nem is tanulja meg a megfelelő kormányzás és figyelés technikáját.
A jobbra előre merőleges parkolásnál nem az a követelmény, hogy a vizsgázó a menetirány szerinti baloldalról indulva egy menetben parkoljon be, hanem hogy helyezkedjen a felezővonal mellé, és javítással álljon be. Meg kell tanítani a tanulót korrigálni is.
Én úgy látom, a parkolási feladatok miatt módosítani kellene a vizsgaútvonalakat is, ez a megyei VIB vezetők feladata lenne. Úgy meghatározni az útvonalakat, hogy gyér forgalmú utcákban is haladjanak a vizsgázók, ahol van lehetőség pl. a merőleges parkolásokra. Kíváncsi lennék, hogy a vizsgaszabályzat módosítása után hány megyében változtattak a régi vizsgaútvonalakon azért, hogy több lehetőség legyen a parkolási feladatok végrehajtására. Éppen azért, hogy néhány rövid útszakaszon ne öt-hat vizsgázó kísérletezzen egy időben a merőleges parkolás végrehajtásával.
Megfordulás: mind a három fajta megfordulás maradhatna, a végrehajtás az oktatón múlik, hogy milyen széles és milyen forgalmas úton adja ki az utasítást a feladat végrehajtására. A saroktolatási feladathoz gyér forgalmú útszakaszt kellene kiválasztani az oktatónak. A megfordulások konkrét helyét természetesen a vizsgázó maga választja meg az adott útszakaszon.
Országúti vezetés: a kijelölt vizsgaútvonalak egy része lakott területen kívüli szakaszt is tartalmaz. Téli időszakban nem lenne jó minden vizsgázóval országútra is menni. Pl. erős ködben vagy jegesedés esetén örülünk, ha lakott területen belül végighaladunk az útvonalon és időben visszaérünk.
Összegezve tehát a javaslatom: két parkolási és egy megfordulási feladat, mégpedig szegéllyel párhuzamosan a járművek közé; merőleges vagy ferde parkolás a járművek közé; egy megfordulás.
A parkolások végrehajtása legyen dinamikus. A vizsgázó döntsön önállóan a megfelelő hely kiválasztása tekintetében, ne tartson „órákig”, amíg sebességet vált, körültekint, majd elkezdi a gurulást és a kormányzást. Természetesen nem attól lesz dinamikus a parkolás, hogy nagy sebességgel bevágódik az álló járművek közé, hanem hogy az indulási pozíció elfoglalása után gyors tempóban felkészül és elkezdi a feladat végrehajtását. Nem várja meg azokat, aki még öt utcával arrébb vannak. Ezért is lenne szükséges a tanpályán gyakorolni az önálló végrehajtásig, és csak utána kezdeni a járművek közé beállásokat.
Egyetértek Bozzai Lajos véleményével is: Forgalmi sávváltás! Amit az oktató célzott utasítással adna ki. - Váltson forgalmi sávot áramló forgalomban. Soroljon be a szélső sávból a belsőbe. Döntse el, hogy két jármű közé gyorsítással, vagy lassítással, esetleg visszakapcsolással fonódik be. Majd a belső sávból soroljon vissza a külsőbe. Ezt a feladatot lehetne számszerűsíteni is a minősítő lapon is, 2-2 sávváltás, szélsőből a belsőbe és vissza. Hangsúlyozom áramló forgalomban!
Talán annyi változtatással: ne ide-oda sorolgasson a vizsgázó, hanem a jobbra kanyarodás után, a harmadik-negyedik lehetőségnél kanyarodjon balra. Ehhez is vizsgaútvonal változtatás kellene.
A vizsgán kezdő szintű vezetést kell bemutatni, de a vizsgázónak el kell jutnia az önállóság olyan fokára, hogy a vizsgabiztost győzze meg, egyedül is tud majd közlekedni a mai felgyorsult és sűrű forgalomban.
A közlekedéshez a parkolás és a megfordulás is hozzátartozik. A vizsgázó a vizsga után természetesen választhat olyan parkolóhelyeket, ahol bőven van hely. Az oktató felügyelete mellett azonban biztonságosan meg tudja tanulni a szűk helyen történő manőverezéseket és ez jobb, mintha magára hagyatva kísérletezik a parkolásokkal.
Végül: a szakma minden résztvevője örülne, ha figyelembe vennék a döntéshozók a javaslatainkat. Már az is eredmény lenne, ha meghallgatnának bennünket.
Szilágyi Józsefné - Szeged