Kiss Diána Sarolta - Prof. Dr. Holló Péter

Széchenyi István Egyetem Közlekedési Tanszék

1. ábra: Fiatalok népességen és a közúti balesetek halálos áldozatainak számán belüli aránya [4]

2. ábra: Az életkor, a nem és a gyakorlat szerepe a baleseti kockázat alakulásában [4]

 

Magyarországon a közúti balesetek halálos áldozatainak száma folyamatosan csökkent 2006-tól 2013-ig. Ez a kedvező tendencia sajnos 2014-ben megtört, hiszen 35 fővel többen haltak meg közúti baleset következtében, mint 2013-ban [2]. A romlás 2015-ben is folytatódott, az eddig rendelkezésre álló előzetes adatok egyértelműen ezt mutatják. 2007 és 2012 között a gépjármű-vezetési gyakorlat szerint a 2 évnél rövidebb gyakorlattal rendelkezők az összes személysérüléses közúti baleset 7,78%-át okozták. Igaz, hogy ez a szám csak töredéke a 100%-nak, de minden baleset és minden sérülés, nem is beszélve a halálesetről, egyel több a kelleténél. A biztonságos közlekedésre nevelés az egyik kulcstényező a helyzet javításában, de az is fontos, hogy a közlekedők ne csak folyamatosan frissítsék szabályismeretüket, hanem szabálykövető magatartással is vegyenek részt a közlekedésben. 

 

1. Gépjárművezető-képzés

Ahogy minden képzés során, a jelölteknek itt is meg kell felelniük bizonyos feltételeknek. Ezek a következők: 

- igazolt alapfokú iskolai végzettség 

- 17. életév betöltése (különböző határidőkkel)

- igazolt egészségügyi alkalmasság 

A hazai képzést egyfázisúnak nevezzük, hiszen a sikeres elméleti vizsga után úgynevezett „végleges” jogosítvány tulajdonosai lehetünk. Vannak olyan országok (Ausztria, Svédország), ahol többfázisú képzést alkalmaznak, és a gépjárművezető-jelölt a vizsgák után csupán ideiglenes jogosítványt szerez. A képzéstől függően bizonyos idő után „végleges” jogosítványt kaphat, de ehhez ismételt vizsgát kell letennie. [1]

 

3. ábra: Egylépcsős gépjárművezető-képzési rendszer 

 

1.1 Az elméleti képzés

A képzés során először elméleti oktatáson (28 óra) kell részt venniük a tanulóknak, mely a következő tárgyakból épül fel [5]: 

Közlekedési alapismeretek (minimálisan 14 óra):

A tárgy célja, hogy a tanulók jól érthető ismereteket kapjanak a közlekedők jogairól és kötelezettségeiről. Kiemelt szerepet kell kapnia a folyamatos önképzésnek az időközben esetleg megváltozott jogszabályok miatt. A tantervi követelmények fontosnak tartják a szemléltetést is, hogy a tanulókban minél jobban tudatosuljon és rögzüljön az elhangzott tananyag. A Közlekedési alapismeretek c. tárgy részletes tantervében meghirdetett ismeretanyag magába foglalja többek között az alapfogalmakat, a közlekedőkre vonatkozó általános rendelkezéseket (bizalmi elv-kivételek), a közlekedés feltételeit. Fontos témái: elindulás előtti teendők, közlekedés lakott területen, megfordulás-hátramenet, megállás-várakozás, műszaki hiba - KÖZÚTI BALESET. Az előírt tantervben a közlekedésbiztonság témaköre többször is megjelenik, így például a legvédtelenebb közlekedőkkel kapcsolatban, a biztonsági öv és gyermekülés használatánál is.
 

Járművezetés elmélete (minimálisan 6 óra):

A tárgy célja a járművezetési gyakorlat megalapozása a technikai kezelés, a vezetéstechnika és a közlekedési taktika tárgyköreinek tanításával, valamint a tanulók felkészítése olyan helyzetekre, amelyek a gyakorlati képzés során nem, vagy csak nagyon kis valószínűséggel fordulhatnak elő. Olyan közlekedési magatartásmintát kell megismertetni a tanulókkal, ami hosszú távon biztosítja a forgalomba való konfliktusmentes beilleszkedést. 

Szerkezeti és üzemeltetési ismeretek (minimálisan 2 óra):

A tárgy célja a járműbiztonsági ellenőrzések megalapozása és összefüggések megvilágítása, ismeretek átadása a jármű szerkezetéről és működéséről. A tanterv kimondja, hogy a környezetvédelemnek az egész elméleti oktatás során kiemelt szerepet kell kapnia. 

Az elméleti oktatás összesen 28 óra, melyet az oktatónak kell beosztania a tanulók igénye szerint. 

Az elméleti oktatás központosított számítógépes vizsgával zárul, mely akkor sikeres, ha a tanuló az elérhető maximális 75 pontból 65-öt megszerez. 

 

II. Felmérés készítése és értékelése 

 

A jelenlegi elméleti képzés közlekedésbiztonság központúságának felmérésére az egyik legjobb lehetőség a tanulók kérdőíves kikérdezése, illetve a velük készített személyes interjú. 2015 nyarán végeztünk felmérést arra vonatkozóan, hogy az előírt tananyagban mekkora szerepet kap a közlekedés biztonsága, illetve a biztonságos közlekedésre való hajlandóság kialakítása. (A felmérés névtelenül történt, és nem az autósiskolákról szeretnénk véleményt alkotni, csak a tanulók szemléletét kívánjuk bemutatni). A kiküldött 100 kérdőív 13 kérdést tartalmazott, és 94 darab értékelhető kérdőív jutott vissza hozzánk, melyeket elemeztünk. A felmérés egyik legfontosabb célja annak megismerése volt, hogy a tanulók tudatában vannak-e a korcsoportjukra jellemző kiugró baleseti kockázatnak, illetve rendelkeznek-e ismeretekkel arról, hogy a lelkiállapot, az alkoholfogyasztás milyen hatást gyakorol erre. Ezen túl megvizsgáltuk a balesetek elemzésének gyakoriságát és hatásosságát is. Az eredmények értékelésénél alapvetően pozitív a kép, de még nem elégedhetünk meg vele. Kedvező, hogy egyre nagyobb hangsúly helyeződik a közlekedésbiztonságra, azon belül is az emberi test sérülékenységére. 

A következő diagramok bemutatják a válaszok arányait. Az 1. diagram ábrázolja a baleseti kockázattal kapcsolatos válaszok gyakoriságának megoszlását.

 

1. diagram: Beszéltek-e a korcsoportjára jellemző baleseti kockázatról?

 

Kedvezőnek értékelhető, hogy a megkérdezettek 12%-a arról számolt be: részletesen átbeszélték a rájuk és a többi közlekedőre vonatkozó kockázati jellemzőket. Ehhez társul még a válaszadók 29, illetve 42%-a. Összesen a kitöltők 17%-a nem beszélt a kérdésről, vagy meg sem említette az elméleti oktatás során a baleseti kockázatot. A 17% az az arány, amit minél előbb nullára kellene csökkenteni. Minden gépjárművezető-jelöltnek ismernie kell a baleseti kockázatot, főleg azt, ami a saját korcsoportjára vonatkozik. A balesetek elemzésével lehet a legjobban hatni a viselkedésre és a lelki tényezőkre. A Közlekedési alapismeretek c. tárgy keretein belül a tanterv előírása alapján elemezni kell közúti baleseteket. Mivel ez a képzés kiemelt szakasza, az általunk feltett kérdések között is szerepelt, melyre a következő válaszokat kaptuk.

 

2. diagram: Elemeztek-e baleset(ek)et az elméleti oktatás során?

 

A kitöltők közül 70% adott olyan választ, hogy legalább egy balesetet átbeszéltek. Azonban a válaszadók 30%-a válaszolta azt, hogy egy balesetet sem elemeztek. Egyrészt ez azt jelenti, hogy a kötelező tananyagból maradtak ki fejezetek/részek (így alapvetően nem várhatjuk el, hogy tudják, milyen következményei lehetnek egy „csak anyagi káros” és személyi sérüléses közúti balesetnek). Másrészt a kérdőív következő kérdése arra irányult, hogy a baleset elemzése milyen módon változtatta meg a tanulók viselkedését/közlekedéshez való hozzáállását (természetesen itt csak azok válaszoltak, akik az előző kérdésre „igen” választ adtak).

 

3. diagram: A balesetek elemzése milyen hatással volt Önre?

 

A balesetek elemzése 85%-ban befolyásolta a tanulókat annyira, hogy hatással volt közlekedési magatartásukra, vagyis elővigyázatosabbak lettek. 

A balesetelemzés egy másik csoportnál is hatással volt a tanulókra, viszont a közlekedésüket már nem befolyásolta. Itt kérdésként merülhet fel, hogy az elemzett baleset milyen jellegű volt, milyen volt a kimenetele, kellően szakszerű volt-e az elemzés, stb. 

A válaszadók legkisebb hányada (2%) jelentette ki azt, hogy rá egyáltalán nem volt hatással a baleset(ek) elemzése, és úgy gondolja, vele nem történhet ilyen a közlekedése során. Véleményünk szerint ez az a terület, ahol még biztosan változtatni kell. Nem kerülhetnek ki úgy kezdő vezetők újonnan megszerzett jogosítvánnyal a közutakra, hogy ne lennének tudatában annak, hogy a közlekedés veszélyes üzem, és hogy valamilyen baleseti kockázattal mindenkinek számolnia kell (itt gondolunk például olyan balesetek elemzésére, amelyeknél a szabályosan közlekedő /vétlen/ lett a baleset áldozata).

 

4. diagram: Tanulók véleménye a lelkiállapot járművezetésre gyakorolt hatásáról

 

Ahhoz, hogy teljes mértékben a közlekedésre tudjunk koncentrálni, tisztában kell lennünk azzal, hogy hány tényező és hogyan befolyásolja a járművezetést. A megkérdezettek közül 8,5% válaszolt úgy, hogy véleménye szerint teljes mértékben ki tudja zárni a lelkiállapotot. A kutatási eredményekkel alátámasztott valóság azonban az, hogy ezen tényezőket nem lehet teljes mértékben kizárni, ezek mindenképpen befolyásolják koncentrációnkat, reakcióidőnket, és a környezetünkre való reagálásunk módját. 

A képzés egyik kiemelt közlekedésbiztonsági céljává kell válnia a fiatalok „tudatosságra” nevelésének, és a korcsoportra jellemző magas baleseti kockázat megértetésének. 

Jelenleg folyamatban van egy másik felmérésünk, amely a biztonsági öv viselési hajlandóságot és tudatosságot méri fel a fiatalok körében.

III. Külföldi képzési rendszer bemutatása

Több ország elméleti képzését is megvizsgáltuk, amelyek közül Norvégiát emeljük ki. Számos országban (Svédország, Finnország, Dánia, stb.) nevezhetjük a képzést ”emberi tényező” központúnak, hiszen az elméletben és a gyakorlatban is erre fektetik a legnagyobb hangsúlyt. Az összes vizsgált ország tananyagában megjelennek: a baleseti kockázat, a veszélyes helyzetek, a fiatalkori sajátosságok, a ittas/bódult állapotban történő vezetés veszélyei, stb. [6]

Norvégiában az elméleti képzés 21 órás és öt fő pillére van, melyek a következők:

1. Bevezetés
Ebben a szakaszban a tanulók megismerik a képzésen való részvétel feltételeit, és azt, hogy a gépjárművezető képzés több mint egy tanfolyam. Magába foglalja az egészség, a biztonság és a környezeti elemek megismerését is.

2. Az emberi tényezők és irányelvek

A közlekedők kerülnek a központba ebben a részben. A tanulóknak meg kell érteniük a lehetőségeiket, hogy milyen megoldásokat alkalmazhatnak az előforduló forgalmi helyzetekben. Megismertetik velük saját képességeiket és a határaikat. A tanulóknak ismerniük kell a vezetést befolyásoló különböző testi-lelki tényezőket, mint a személyiség, társadalmi beilleszkedés, betegségek, fáradtság, alkohol. Ezen felül a különböző közlekedő csoportok jellemzőit is elsajátítják (gyerekek, idősek, mozgássérültek), és megtanulják, hogyan kell viselkedni velük közlekedés közben

3. A jármű, az út és a közlekedési környezet

Az egyik legfontosabb tényezőként a jármű folyamatos ellenőrzését és karbantartását tanítják. Ebben a fázisban az út és a közlekedési környezet sajátosságait ismerik meg, valamint a közúti közlekedési balesetek adatait. Megtanulják, hogy a közlekedésbiztonság függ a közlekedő, a jármű, az út és környezet rendszertől. 

4. A közlekedési magatartás/viselkedés

A biztonságos, hatékony, és környezethez alkalmazkodó közlekedési magatartás alapjait ismertetik. Kiemelik a baleseti kockázatot, valamint azokat a közúti balesettípusokat, amelyek jellemzőek a fiatalok generációjára (!). 

5. A járművezetői felelősségvállalás

A jármű vezetőjének és a jármű tulajdonosának egyaránt számos kötelezettsége van. A regisztráció, a felelősségvállalás, valamint az elsősegély és a közlekedési balesetek megismerése ebben a részben zajlik.

Az elméleti rész feleletválasztós, 90 perces számítógépes vizsgával zárul (az egyik leghosszabb vizsga Európában), amely 45 kérdést tartalmaz. A sikeres vizsgához 80%-ot kell teljesíteni, és 5 évig érvényes.

Következtetés

A gépjárművezető-képzés elméleti részében véleményünk szerint az emberi tényező megismerésének nagyobb szerepet kell kapnia. Ahhoz, hogy a fiatal gépjárművezetők tisztában legyenek a járművezetés biztonságát hátrányosan befolyásoló tényezőkkel, vagyis saját képességeikkel, a baleseti kockázattal, a lelki és fizikai tényezőkkel, fel kell hívni ezekre figyelmüket. Minden kezdő vezetőnek tudatában kell lennie a saját korcsoportját jellemző tulajdonságokkal. A Nemzeti Közlekedési Hatóság tanterve alapján legalább egy balesetet elemezni kell a képzés során, azonban a megkérdezettek 30%-ánál nem volt ilyenre példa. Ez semmiképpen sem fogadható el, hiszen e nélkül nem várhatjuk el a tanulóktól a közlekedés veszélyeinek megértését. Számos ország elméleti képzése emberi tényező központú. Véleményünk szerint a hazai képzésben/oktatásban is jobban hangsúlyozni kell azokat az elemeket, amelyek ezzel kapcsolatosak, illetve a képzés rendszerébe be kell integrálni azokat a részeket (pl. közlekedési magatartás/viselkedés, különböző közlekedő csoportok tulajdonságai, stb.) amelyek a magyarországiban egyelőre nem találhatóak meg. 

 

 

Irodalomjegyzék

[1] Kiss Diána Sarolta, Prof. Dr. Holló Péter: A „B” kategóriás gépjárművezető-képzésben és vizsgáztatásban bekövetkezett változások és hatásainak elemzése, Közlekedéstudományi Szemle, 2015. I szám, 65-74. old.

[2] Prof. Dr. Holló Péter: Csupán átmeneti romlás, vagy trendváltozás? Közlekedéstudományi Szemle, 2015. V. szám, 55.-70. old

[3] Fehér Könyv: Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához- Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé, Brüsszel, 2011.

[4] OECD ECMT Joint Transport Research Centre, 2004.: Young drivers: the road to safety

[5] NKH: Tantervi és vizsgakövetelmények a „B” kategóriás járművezető-képző tanfolyamok számára

[6] Henrik Jonsson, Anna Sundtröm, Widar Henrikkson: Curriculum, driver education and driver testing; A comparative study for the driver education systems in some European countries, 2003.

 

 

---

Szerkesztői megjegyzés:

Kiss Diána Sarolta – Prof. dr. Holló Péter előadása a Közlekedéstervezés és irányítás a 21. században címmel, egy Győrben rendezett konferencián hangzott el, 2016. március végén, a Széchenyi István Egyetemen. A hazai gépjárművezető-képzés elméleti oktatásának közlekedésbiztonsági elemzése és hatása a kezdő vezetőkre témakör számunkra izgalmas terület, már csak azért is, mert évek óta nem olvastunk ilyen felmérésről, tanulmányról. Kíváncsian várjuk pl. az anyagban is említett, már készülőben lévő, a fiatalok biztonsági öv viselésével kapcsolatos felmérést, amiben az oktató példaadó szerepét mi igen fontosnak tartjuk. Ugyancsak szívesen olvasnánk a járművezetők elméleti oktatásban immár négy éve folyó, korszerű E-learninges képzés tapasztalatairól, különös tekintettel a nemzetközi gyakorlatra is.
A most közölt tanulmányban pedig teljes mértékben egyetértünk azzal a következtetéssel is, hogy az elméleti tanfolyamokon igen fontos az emberi tényezők szerepének hangsúlyozása, szükség van a balesetelemző kiscsoportos foglalkozásokra, hogy a fiatal vezetők értsék meg a közlekedés veszélyeit.