Ha az első oktatóm elkerülhettem volna…
| Beszélgető partnerem Böjte István igen elfoglalt ember. Amíg másokkal többnyire valamilyen nyugalmas helyszínen találkozom, addig most nem tehettem mást, mint hogy beálltam mellé egy aluljáróban levő üzlet eladópultjához. Szerencsére, így délelőtt nem sok a kuncsaft, ám azért beszélgetés közben is félszemmel a potenciális vásárlókat lesi, és amikor lehet, akkor beszél.De hát így van ez rendjén, első a megélhetés! A beszélgetésre pedig azért került sor, mert Böjte István nemrégiben tett szert jogosítványra, némi vargabetűvel, amit minden valószínűség szerint joggal sérelmez. |  |
Melyik iskolában tanult?
Itt a fővárosban, Budapesten, a… Kft.-nél. Mielőtt azonban a részletekre térnénk, hadd szögezzem le Önnek, az én történetem nem tartozik a ritka esetek közé. Nekem a harmadik vizsga után sikerült hozzájutnom a jogosítványhoz, de előtte többször is megkaptam, hogy ugyan, mit akarok én, hiszen van aki nyolcszor is vizsgázik gyakorlatból! Őszintén, ez engem egy csöppet sem vigasztalt. Nem is tudom kinek a jövedelméből telik az ilyen beszedett pénzekre, de az nem én vagyok!
Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy voltam két iskolánál, három oktatónál, nagy nehezen a harmadikra levizsgáztam, és ezért mindenkire nagyon haragszom. Nem, dehogy! Akinél harmadszorra voltam, az például nagyon is korrekt módon oktat, és valóban próbálja átadni a tudását.
A másik kettőnél mi volt a probléma?
Az első autósiskolám és oktatóm bizony alaposan erősítette bennem a szakma rossz hírét, a negatív előítéleteket. Ebben a fővárosi Kft-ben a KRESZ-t alig egy hétig tanították, majd ez után két hét múlva következett a vizsga. Ennek ellenére, nekem a KRESZ-vizsga és az egészségügyi vizsga elsőre sikerült.
És aztán jött az első oktatóm. Levezettem nála a kötelező óráimat, vettem még plusz 10 órát, és még mindig csak három járműkezelési vizsgafeladat ment. Közben rájöttem, hogy itt valami gond lehet, hiszen beszéltem néhány ismerőssel, aki hozzám hasonlóan még tanult, vagy éppen csak most szerezte meg a jogosítványt. Ők a 10-15. órában – ahol én akkor tartottam – a járműkezelési feladatokat már bőven tudták! Az én oktatóm azonban nem is szólt a gondokról. Később már egyértelműen lehetett érezni, hogy az ember itt hiába fizet egy csomó pénzt, még oda sem érhet el, ahová mások pusztán a kötelező órákkal eljutnak. Oktatót váltottam.
Konkrétan az oktatás hiányosságai miatt?
Is! Az még csak hagyján, hogy első oktatóm a kötelező órák alatt gyakorlatilag semmit nem tanított…
Akkor mit csinált?
Egy-egy óránk úgy folyt el, hogy találkoztunk a parkolóban, kimentünk a Hajógyári-szigetre, és ő ott szépen hátra döntötte az ülést. Csak tanulgassak-tanulgassak, érezzem a kuplungot, mondta. Közben azért aludt egyet. Az órákról „elfelejtett” nyugtát adni, amikor pedig jeleztem, hogy szükségem van rá, akkor arra próbált rávenni, hogy ad, de minden másodikról. Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor közeledvén a vizsga napja, közölte velem, hogy egyszerűen pocsékul vezetek, és ha ennek ellenére is szükségem van a jogosítványra, akkor a rutinvizsga 15 ezer forint, a forgalmi pedig 25 ezer, és úgy már „jók vagyunk”
Erre Ön mit lépett?
Bementem az irodájukba, és az iskola vezetőjével, tulajdonosával közöltem: én azért fizetek, hogy tanítsanak, nem azért, hogy még 40 ezret adjak „csak úgy puszira”, hiszen nekem sem ad senki.
Mit mondott erre a cégvezető?
Válasszak egy másik autót, másik oktatóval. Kértem, hogy nekem ne autómárkákról meg az autók színeiről beszéljen, hanem adjon egy olyan oktatót, aki megdolgozik azért, amiért fizetek. Sajnos, azt is elmondtam, hogy én úgy tapasztalom, hogy rosszul választottam iskolát, mert itt a teljesen kezdőről annyi bőrt húznak le, amennyit csak lehet. Itt alapvető cél, hogy a tanuló minél több órát vegyen. Kikeltem magamból, ezzel nem tettem magamnak jót …
A második oktatóval hogy járt?
Ő sokkal jobban tanított, de ekkor már ez is kevés volt. Nála inkább az volt a hiba, hogy a még pluszba vett 10 óra után sem figyelmeztetett, hogy én még most sem vagyok felkészülve, most sem állok készen a vizsgára. Pedig ez szerencsésebb lett volna, hiszen rengeteg pénzbe kerül a forgalmi vizsga is, amit bukás esetén újra kell fizetni. Egyébkéntt az első bukásom teljesen jogos volt, a második azonban – amivel újabb pótórák után próbálkoztam – már ismét a „lehúzás” kategóriájába tartozott.
Ennek hatására döntöttem, inkább másik iskolát választok. Át is jelentkeztem egy jó hírű autósiskolához, ahol valóban egy kiváló oktatóra leltem.
Mennyiben oktatott másként ez az oktató?
Kicsit furcsállotta a történteket. Menet közben keveset beszélt, nem vicceket mesélt, nem a nőkkel volt elfoglalva, kizárólag a tanítványra, a tanításra, a munkára figyelt. Pusztán ennyi. Mindent jól csinált, minden rendben ment.
Összességében mennyibe került Önnek a jogosítványa?
Az elsőként említett autósiskola hirdetésében közreadott 45 ezres díjjal ellentétben 185 ezer forintba! Ezt jóval kevesebből is megúszhattam volna, és néhány nagyon kellemetlen tapasztalatot is megspórolhattam volna. Ha például elkerülhettem volna ezt az iskolát, az első oktatómat, akinek – ahogy mondani szokás – „már a szeme sem állt jól”. Szerintem az ilyen embereket az autósiskolák vezetőinek észre kellene venniük, az oktatóknak ki kellene szűrni maguk közül, mert rossz hírét keltik a többieknek.
Gálik István
