 |
 |
 |
 |
A közlekedésben a KRESZ szabályok megtartása fontos, ennél azonban jóval több biztonságot nyújt a defenzív taktika alkalmazása. Nem más ez, mint a sokat próbált járművezetők közlekedési tapasztalatának összegyűjtött, rendszerezett tudásanyaga. Ennek a tudásnak, tehát az előrelátó, önmagunkat is féltő, másokkal együttműködő vezetési taktikának kidolgozott szakirodalma, jól bevált módszerei vannak. Nem veszhetnek a feledés ködébe. A defenzív ajánlások lényegét már a kezdő vezetők is megértik, de az ismeretek elsajátítása önmagában nem elég! Biztos eredményt csak az ajánlások tudatos begyakorlása hozza meg, amivel a lehető legkisebbre csökkenthető a baleseti kockázat.
Első ajánlás:
Legyen mindig távköz, térköz, műveleti tér!
A sündisznók már megtanulták: van optimális távolság, amivel még jól elviselhetik egymás közelségét.
Előttünk, mögöttünk, mellettünk: legyen hely, biztonságos műveleti tér!
Második ajánlás:
Szemléltető, célérthető mozgás!
Ha egyértelmű a tervezett nyomvonalunk, a haladási szándékunk, akkor kiszámítható a mozgásunk. Szemléltető, célérthető mozgás pl. a jobbra tartás, az út vonalvezetéséhez igazodás, a tekintet irányába való haladás, kanyarodás előtt a helyezkedés. A célérthető mozgás több mint irányváltás, lehet gyorsítást, lassítást, de megállást is jelezhet. A tempó és a nyom nyelve beszél! Irányváltási, megállási szándékunkat méginkább megerősíti a villogó irányjelző, az idejében felvillanó féklámpa.
Célérthető mozgás! Mutassuk, hogy irányt váltunk, megállunk, leszállunk!
Harmadik ajánlás:
Legyen mindig biztonsági tartalék!
Hatósági engedélyünk van, lehetünk jók, lehetünk okos, tapasztalt járművezetők, de nem vagyunk tökéletesek! Szükségünk van biztonsági tartalékra! Bármi is történhet. Hagyjunk kicsit többet a legrosszabb helyzetre, a végszükségre is! A jármű teljesítményét, sebességét, teherbíró-képességét sose használjuk el a végletekig. A kanyarban, a kerekek tapadásában is maradjon még, de saját vezetési képességünket, erőtartalékunkat se használjuk ki maradéktalanul. A defenzív vezető úgy készült az útra: egy kicsivel mindig több az ideje, egy kicsivel mindig több a helye a kívánatosnál.
A legrosszabb helyzettel is számoljunk, legyen biztonsági tartalék!
Negyedik ajánlás
Távoltartás, eltávolodás!
Tartsuk távol magunkat a mozgó, veszélyes karosszériáktól, még inkább az agresszív vezető indulati-érzelmi erőterétől. Ne vegyük fel a kesztyűt. Az önuralom nemes erény, a defenzív vezető mindig képes lemondani, mert tudja: a helyzet még rosszabb is lehet! Most legokosabb manőver az eltávolodás. Az óvatos, de határozott gyorsítás vagy éppen a lassú lemaradás.
A nyuszi is a biztonságot tartja fontosabbnak.
Ötödik ajánlás:
Előre látni, meglátni!
Az előre látás nemcsak távolságban, a látótér nagyságában mérhető, hanem a forgalmi történések következményeinek megsejtésében, a különös helyzet megérzésében is. Az előre látó vezető folyamatosan pásztáz, anticipál, a jövőt figyeli! A jelen már késő! Előre vételezi az eseményeket, gondolatban a történések előtt jár. Vezetési tapasztalatának a múltban rögzített képzetei segítik abban, hogy megtalálja a legjobb beavatkozásokat.
A baleset mindig az előre látás hiánya, az anticipáció kudarca.
Hatodik ajánlás:
Látni és látszani!
Nemcsak nézni, hanem meglátni! Nemcsak látó szemmel vezetni, hanem látszani is kell! Szembe tűnni a közlekedőknek, kibújni a holttérből, fényt kapcsolni, villogni, hogy itt vagyok, a valóság vagyok, hogy számoljanak velem. A láthatóság azt is jelenti, hogy tudnak rólam mások, a közlekedésben ez a biztonság fontos feltétele. Aki nappal is kitűnik közlekedési környezetéből, akit éjszaka is látnak az úton, az reménykedhet!
A macska szeme lát, a „macskaszem” az látszik is!
Hetedik ajánlás:
Egyedül biztosabb!
A szoros egymás melletti haladásban a másikra, az ismeretlen partner bizonytalan vezetési képességére is rá vagyunk utalva. Közelsége nagyobb kockázatot jelent! Kerüljük a partner manővert, válasszuk az elkülönülés módszerét. Inkább szólóban! Most helyénvaló lehet a bizalmatlanság. Különösen ha a nyakunkon van, ha érezzük zaklatott sietését. Engedjük, menjen az útján! Inkább egyedül manőverezzünk!
Ha szabad a térköz, szabad a távköz, miénk a nyugodt vezetés élvezete!
Nyolcadik ajánlás:
Folyamatosan figyelni a közlekedő társakat, mire készül, mit akar most tenni? Ha nyomvonalunk keresztezi mások útját, ha forgalmi viszonyba kerülünk, azonnal kapcsolatot teremteni. Keresni tekintetét, mozgásunkkal tájékoztatni a tempó és a nyom nyelvén. Ha szükséges fényjelet, hangjelzést, kézjelet adni. Úgy köszönünk egymásnak, hogy szándékunkat is megüzenjük egymásnak!
Ha megegyezünk, nem ütközünk!
Kilencedik ajánlás:
A veszély előszobája!
A dynomen helyzet még nem a közvetlen veszély, de már izzik, bármikor robbanhat! Most kettőzött a figyelem! Nincs baj, nincs robbanás, ha idejében észrevettük. Akkor már időt nyertünk, helyhez, műveleti térhez jutottunk, észféket, szívet kaptunk a sikeres beavatkozáshoz. A veszély előszobájában mindig sebességcsökkentés, fékkészenlét, kettőzött figyelem! Bevált módszerek!
Dynomen helyzet, a veszély előszobája!
Partnerismeret, alkalmazkodás (I.)
Gyalogosok, kerékpárosok!
Az úttesten védtelenül közlekedő gyalogosok, kerékpárosok sérülékenyek és gyengék a forgalomban, nem képesek a motoros járművek ritmusában haladni. Már a közelségük is dynomen helyzet! Ha lassítunk, ha optimális távközt és térközt tartunk, védjük őket! Magunkat is védjük, mert most beszállunk, hogy vezessük az autót, hamarosan pedig kiszállunk, hogy két keréken tekerjünk, majd erről is leszállunk, hogy gyalogosként szedjük a lábunkat.
Mi vagyunk az autós-motoros-biciklis-gyalogok, a modern kentaurok.
Tizenegyedik ajánlás:
Partnerismeret, alkalmazkodás (II.)
Gyermekek, öregek!
A gyermekek, akik majd sokkal jobbak lesznek nálunk a közlekedésben, de MÉG NEM képesek a tartós figyelemre, a mindig elvárható alkalmazkodásra.
Az öregek, akik tapasztaltak, jóval többet is tudnak nálunk, de MÁR NEM képesek a tartós figyelemre, a mindig elvárható reakciókra.
Vigyázat! Gyermekek! Vigyázat Öregek!
Tizenkettedik ajánlás:
Partnerismeret, alkalmazkodás (III.)
Mozgássérült, hallássérült, látássérült emberek!
A sérült emberek előtt nagyon magas korlátok vannak, a közút nekik akadálypálya! Fogva tatja őket a testi bénultság, hallásuk az üres csend bizonytalansága, a fényben, világosban is vakon kell tapogatózniuk, hogy előbbre jussanak, hogy célhoz érjenek. Nekik kell az előny, számukra csak a handikep adja meg az esélyt. Minden rajtunk múlik!
Miden áron helyet adni, előnyt adni, utat mutatni! SEGÍTENI!
A tizenkettedik ajánlás, ami Bibliai Dörgéssel szól!
A defenzív ajánlások lényegét már a kezdő vezetők is megértik, azonban az ismeret önmagában nem elég! Biztos eredményt csak a tudatos begyakorlás hoz, amivel a lehető legkisebbre csökkenthető a baleseti kockázat.
