Van-e itt korrupció?    

Az újságokban időnként, de az internetes fórumokon sokat lehet olvasni, a gépjárművezető-képzés és vizsgáztatás furcsaságairól, generális problémáiról. A legtöbb embernek van olyan ismerőse, aki azt vallja, hogy csak akkor fog sikerülni gyakorlati vizsgája, ha a vizsgabiztosnak csúszópénzt adunk. Több, mint 25 éve ezen a területen dolgozom, van valami rálátásom a szakmát érintő gondokra és problémákra. Megjegyzem, hogy a most közölt ismereteim Borsod megyére jellemzőek, de nagyon sok oktatóval beszéltem már az országban, az ő területükön is vannak hasonló jellegű problémák.

Kezdjük talán a miértekkel

Amikor elkezdtem a szakmát én már egy „kiforrott” rendszerbe kerültem, nem volt más választásom, mint alkalmazkodni a szokásos viszonyokhoz, de már akkor sem tetszett, ahogy mentek a dolgok. Sokszor fordult elő, hogy a vizsgabiztos a vizsga elején, vagy közben megkérdezte, hogy „van valami”? Ha nem volt semmi, akkor a vizsgázót mindig lehetett olyan szituációba zavarni, ami miatt végül is sikertelen lett a vizsga, ha pedig „volt valami”, akkor az oktató meghívta a vizsgabiztost egy kávéra, vagy éppen a vizsgabiztosnak gyorsan vásárolnia kellett, és egy boltba mentek be. Természetesen a parkolóban állva a vizsgázó nem sok hibát követett el. Olyan vizsga is volt szép számmal, amikor a vizsgabiztos jó előre szólt a STOP táblánál a vizsgázónak: „Remélem, figyeli a táblákat!” Az oktatók pedig - mint az  élet sok más területén is - a munkájukat próbálták könnyebben elvégezni. Egyszerűbb és kifizetődőbb volt így dolgozni, szólni a vizsgázónak, hogy hozzon egy kis plusz pénzt, mert anélkül, úgysem fog átmenni… És hát kinek higgyen az ember fia, ha éppen vezetni tanul, természetesen az oktatónak.
Őszintén meg kell azt is jegyezni, hogy ebből a plusz pénzből nem mindig kapott a vizsgabiztos. Ha a vizsgázó ügyes volt és átment, akkor az oktató azt mondta neki, hogy a csúszópénz segített, ha pedig nem ment valami, akkor azt mondta: ilyen súlyú hibát még csúszópénzzel sem lehet elintézni. A pénz természetesen nem került vissza a vizsgázóhoz. Így teltek, múlnak az évek a szakmánkban, ma is tart, de senkinek nem érdeke, hogy ezeknek a módszereknek vége legyen. Az oktatónak így valamivel könnyebb, a vizsgabiztos többet keres, a vizsgázó boldog, mert megkapta a jogsiját, már nem kell több időt, pénzt, és energiát fordítani a pótórákra. Ha mindenkinek jó valami, akkor miért változtassunk rajta?
Őszintén meg kell jegyezni, mert teljesen igaz, hogy volt nagyon sok vizsgabiztos régebben is, ma is van, akiket nem lehet megvenni!
Nálam pedig eljött az idő, amikor már szakmailag és erkölcsileg is úgy gondoltam, hogy a korrupciót valahogyan vissza kellene szorítani, nem jó irányba vezet az út. Mert ez idő közben egyre jobban elharapózott. Egyre több olyan ember kerül ki ebből a rendszerből, akinek ugyan van jogsija, de azért van reális önértékelése is, nem mer vezetni. És persze szép számmal vannak olyan kezdők is, akik a jogsi birtokában, alapos tudás nélkül is beülnek az autóba. Mert úgy gondolják: a harminc óra alatt mások sem tanulnak meg tökéletesen vezetni, megtanul ő a forgalomban egyedül is… 
Azt is állítom, nagyon sokan vannak a szakmában más oktatók és autósiskolák, akik úgy gondolkodnak, mint most én, - véget vetnének már ennek a régi rendszernek, nem hajlandók már tovább fizetni! Ettől azonban  szenvednek. Egyre több a sikertelen forgalmi vizsgájuk. Ez természetesen még a tanulóknak is feltűnik, a sikertelen vizsgák után sokszor át is jelentkeznek egy olyan autósiskolába, ahol „biztosra lehet menni”. Van, aki már eleve úgy választ iskolát, hogy én ide megyek, mert itt elintézik a vizsgabiztossal. Ez a trend nem kedvez azoknak az oktatóknak és iskoláknak, akik rendes munkát szeretnek végezni. Tudja mindenki azt is, hogy van jelölt, akinek több, sőt, sokkal több órát kellene vezetnie, hogy elérje azt a szintet, ami a sikeres gyakorlati vizsgához kell. Ugyanakkor nagyon sok olyan tanulóvezető is volt, akit oktatója 40-50, vagy éppen 60 óra után vitt a forgalmi vizsgára, mégis sorozatosan, sikertelenül vizsgázott. A tanuló végül kapott egy információt valahonnan, hogy ennél, vagy annál az autósiskolánál elintézik neki a vizsgát. Át is jelentkezett, és ez után egy ismeretlen autóval, egy idegen oktatóval vezetett két órát, a harmadik órán pedig sikeres vizsgát tett… Nem érdekes? Van olyan oktató, aki 60 óra alatt nem tudja felkészíteni tanulóját, és van olyan oktató, aki két óra alatt átszoktatja egy másik autóra, és még le is tudja vizsgázni? Többször is egymás után!

Mit tesz a hatóság?

Amit mindig is tenni szokott. Szabályoz, ellenőriz, bírságol, és természetesen küldi a vizsgabiztosokat a vizsgákra. Az kétségtelen, hogy már a társadalmi nyomás hatására is, a hatóság próbál tenni valamit. Még a képzés színvonalának emelésére is gondoltak, de nem mindegyik próbálkozásuk hozta meg az eredményt. Pl. egyik kiemelkedő ötletük volt, hogy a szakoktatók képzését át kell alakítani, meg kell őket rostálni, az átalakításhoz pedig több évre van szükség. Ezért évekig nem volt szakoktató-képzés, aminek az lett a következménye, hogy mára a szakoktatók száma jelentősen lecsökkent, a tanulói létszám viszont megnövekedett, és van olyan hely, ahol a sikeres KRESZ vizsga után már hónapokat kell várni a jelöltnek, hogy tanulókocsiba ülhessen… Esetleg már a várakozás csökkentéséért is fizetnie kell.
A szakoktatók képzését szakirányú felsőoktatási intézmények hatáskörébe utalták, annak színvonala ugyan semmit sem változott, de az árát jelentős mértékben megemelték.
Eldöntötték azt is, hogy a szakoktatóknak, az iskolavezetőknek, a vizsgabiztosoknak nem elég az évi kötelező továbbképzés, még sikeres vizsgát is kell tenniük azért, hogy a következő évre igazolványaikat érvényesíthessék. Legyen a továbbképzés is távoktatási formában, az oktató és iskolavezető sokkal jobb lesz attól, ha tudja a száraz adatokat, hogy az elmúlt évben mennyi szakoktató volt az országban, hogy mennyien vizsgáztak az országban ebből vagy abból a kategóriából? Jobban fog oktatni akkor, ha tudja, hogy a trolibusz képzésnek követelményeit, ha betéve ismeri a kerékpárosokra vonatkozó szabályokat, amit a kerékpárosok egyébként nem ismernek.
A hatóság egy megint másik intézkedése szerint, a tisztességtelenül olcsó autósiskolák miatt, az összes képzőszervnek a weboldalán és egyéb hirdetési anyagaiban fel kell tüntetni iskolájuk utolsó negyedévében elért Átlagos Képzési Óraszámot (ÁKO), a Vizsga Sikerességi Mutatót (VSM) és a Képzési Költséget (KK) kategóriánként. A szakmán kívüli embereknek, a potenciális jelentkezőknek az „ÁKO: 125%”, vagy a „VSM: 78%” illetve a „KK: 135 000 Ft” szinte semmit nem mond, de azért „beszédes” számok a szakmán belül lévők számára.
Mit is jelent az ÁKO? A kötelező óraszámhoz képest mennyivel vezet többet a tanuló, a jogsi megszerzéséig. Ez minél magasabb, annál „rosszabb” az adott autósiskola. Hogyan is lehet ezen a mutatószámon javítani? Nem írja be az oktató a vezetési kartonra a levezetett plusz órákat, vagy eléri azt, hogy a vizsgabiztos a kevesebb órából, a kevesebb tudással is sikeres vizsgát produkáljon…
A VSM, azt mutatja, hogy az első forgalmi vizsgán a tanulók hány százaléka vizsgázott sikeresen. Természetesen, minél magasabb a szám, annál jobb az adott iskola. Hogyan is lehet ezt befolyásolni? Vagy az óraszám növelésével lehet sikeresebb vizsgákat produkálni, - de az ÁKO értékét ez növeli, ami nem jó - vagy ismét a vizsgabiztos megkörnyékezése a lehetséges módszer…
A KK értékét természetesen az átlagos képzési óraszám befolyásolja leginkább, tehát a korrupció ennél az értéknél is erősen befolyásoló tényező. Az autósiskolák versenyét tehát nem valami jó irányba vitték a mutatószámok által, viszont a korrupció lehetőségét mindenképpen fokozták.
A hatósági ellenőrzések két szinten is folynak. Az egyiket a megyei kormányhivatalok közlekedési felügyeleti szervei folytatják a területükön lévő autósiskolák, oktatók tekintetében, a másik ellenőrzést a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) végzi. Időnként megjelennek a vizsga helyszínein, a vizsgákra bemennek, illetve beülnek a vizsgázó tanulókocsikba.
Hogyan ellenőrzik a terület autósiskoláit a megyei szakfelügyelők? 
Hát az természetesen attól függ! Van olyan autósiskola és oktató, aki a legkisebb szabálytalanságért is pénzbírságot kap. Van olyan is, aki több mint tizenötezer kilométerrel „írta el” a vezetési kartont, ugyanarra az időre, ugyanarra az autóra több autósiskola is írt oktatási órákat. Erre rájöttek, de érdekes módon, az „elkövető” rövid idő után már újra  vizsgáztatott is…
Az NKH szakfelügyelői a vizsgákon pedig mindig azt látják, hogy a vizsga lebonyolítása a szabályoknak teljesen megfelelt, a vizsgabiztosok szinte mindegyike tökéletes munkaerő...
Küldik a vizsgabiztosokat a járművezetői vizsgákra, a vezénylést pedig a megyei kormányhivatalok közlekedési felügyelőségei végzik. Mivel idő közben a régi iskolákból több autósiskola is újjá alakult, egyre több oktató gondolta úgy, hogy szakít a régi "hagyományokkal" elkezd tisztességesen dolgozni. Reményt adott erre az is, hogy néhány vizsgabiztos is eltávozott a szakmából, szép lassan kezdett a levegő tisztulni. Vannak azonban olyan oktatók és vizsgabiztosok is, akik nem hajlandóak szakítani a régebbi, jövedelmezőbb hozzáállással és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a dolgok ne nagyon változzanak. Már ugyan számítógépen tartják nyilván a vizsgák eredményeit és statisztikákat is számolnak az eredményekből, nem könnyű a helyzetük, de azért így is megoldják! Amikor pedig már sok oktatónak feltűnik, hogy ugyanahhoz az iskolához, vagy oktatóhoz mindig ugyanaz a vizsgabiztos kerül, akkor megint tudjuk, valami nincs rendben. Amikor egy vizsgabiztos egy oktatónak 20-25 vizsgázóját „engedi át” zsinórban, és ha véletlenül másik vizsgabiztos kerül az adott oktatóhoz, akkor neki is éppen úgy buknak a tanulói, mint bármely másik oktatónak, akkor… Természetesen ezeknek a vizsgabiztosoknak is vigyázni kell a saját bukási százalékukra, ezért, ha más oktatóhoz, vagy iskolához kerülnek, akkor jóval hamarabb buktatnak. Ez pedig joggal háborítja fel az oktatókat.
Magam pedig, e gyakorlat ellen többször éltem már panasszal mind szóban, mind írásban, de ha ugyanaz a személy vizsgálja ki az ügyet, aki feltételezhetően elkövette a dolgokat, akkor nem is születhet megnyugtató megoldás. Egyszer, valamit azért mégis csak találhattak, mert aki a vezényléseket akkor csinálta, azt elmozdították posztjáról. Most vizsgabiztosként tevékenykedik…

A vizsgabiztos pedig nem tévedhet!

A forgalmi vizsgán az indulástól számított 1 perc, 28 másodperc után, egy olyan osztott pályás útszakaszra értünk, ahol a villamossín mellett, a beton „buborékok” mellett egy szabálytalanul álló és balra indexelő autó várja a balról, a villamos síneken keresztül szintén szabálytalanul közeledő gyalogost. Az út - a normál forgalmi sáv mellett lévő különösen hosszú buszöböl miatt is - 8,5 méter széles, ami majd három sávra is elegendő. A vizsgázó a derékszögű jobbra kanyarodás, és a gyalogos-átkelőhely után a második fokozatba kapcsol, és a széles úton jobbra húzódva elhalad a szabálytalanul álló autó mellett. Én az oktató is úgy láttam, hogy balesetveszély nincs, minden a lehető legnagyobb rendben, eszembe se jutott, hogy beavatkozzam. Az eset után, amikor már harmadik fokozatba kapcsolt a vizsgázó, megszólalt a vizsgabiztos a hátsó ülésről: „Hát…” majd megint pár másodperc múlva: „Akkor a következő kereszteződésnél kanyarodjatok be jobbra!” Nem értettem, hogy miért is kellene bekanyarodni az adott útszakaszra, és megkérdeztem talán volt valami probléma? A vizsgabiztos annyit válaszolt, hogy „ne itt beszéljük meg”. A vizsgázó sikertelen minősítést kapott, olyan indokkal, hogy a közlekedési helyzetet nem ismerte fel kellőképen…
Ez a vizsga több kérdést is felvet. Mennyire egységes ma a követelményrendszer a vizsgabiztosoknál, mennyire eredményes az évenkénti továbbképzés és a vizsga, ha mi a vizsgabiztosok is (mert én a vizsgabiztosi névjegyzékébe is vagyok!) gyökeresen másként láttuk ezt az eseményt? Én ezt azonnal jelentettem a vizsgabiztos feletteseinek, de ők kijelentették: a vizsgabiztos döntése megfelelő volt, egyébként sem lehet a vizsga végeredményét vitatni, fellebbezésnek helye nincs. Természetesen ezeket én, mint vizsgabiztos tudtam, nem is vártam különös jogi, vagy szakmai lépést, mégis azt mondom: ezzel a döntéssel a vizsgabiztos nem csak a vizsgázót, hanem az oktató munkáját is minősítette, aki nem tudja korrekt módon megítélni a helyzetet, pl. a beavatkozás szükségességét.
Sajnos, a jelenlegi szabályozás nem teszi lehetővé a vizsgák lebonyolításának vagy eredményének felülvizsgálatát, a vizsgázó csak akkor tehet újabb vizsgát, ha újra befizette a vizsgadíjat.
A vizsgabiztosnak naponta sokszor kell döntenie és gyorsan. Lehet azonban, hogy nem mindig dönt jól! De a téves döntésének az árát mindig a vizsgázó, illetve az oktató fizeti meg.

Hová fordulhatok panasszal?

A jelenlegi furcsa hatalom megosztás miatt, mert a munkáltató a megyei kormányhivatal, a szakmai irányító pedig az NKH, - a szakmai felettes szervhez, az NKH-hoz nyújtottam be a panaszomat. Innen – többszöri telefonos érdeklődés ellenére is - a 35. napon kaptam, egy általános szabályismertető választ, amiből szintén kiderült, hogy a vizsgabiztosi döntés miért is volt megalapozott. A válaszlevelet követően egy újabb levélben értesítettek, hogy visszaküldték a panaszt Miskolcra, további kivizsgálás végett. Miskolcon pedig azok vizsgálták ki az ügyet, aki a vizsga után is úgy nyilatkoztak, hogy rendben volt minden a vizsgabiztos döntésével kapcsolatban. A helyszínt nem is nézték meg, az út szélességét nem mérték meg, nem vizsgálták, hogy az adott helyen milyen sebességgel közlekedhetett a vizsgázó jármű, az oktatóval ismételten nem beszéltek, a vizsgázót nem keresték a részletek tisztázása végett, csak az érintett vizsgabiztost hallgatták meg ismét. Ez volt egy kivizsgálás…

Mit tesznek ma az érdekképviseletek?

A Tanulóvezető c. szakmai folyóirat Főoldalán láttam, jelenleg kilenc országos érdekképviselete van a szakmának. Írásban kerestem meg az összes érdekképviseletet vezetőjét, segítséget, az eset kapcsán szakmai állásfoglalást kértem tőlük. Érdemben két érdekképviselet reagált, az egyik válaszlevelében ez állt: „Ezt eldönteni csak a helyszínen és csak ott, abban a helyzetben lehet. Minden más csak okoskodás. Egyébként nem értelek, ha te is vizsgabiztos vagy, akkor miért panaszkodsz?” A másik érdekképviselet vezetője megígérte, hogy az NKH illetékesével is beszélt az ügyről, vele még személyes találkozót tervezünk.
Azt is tudom persze, hogy az érdekképviseletek többször próbáltak már eredményt elérni a korrupció csökkentése érdekében is, nem sikerültek a próbálkozások, többnyire a hatóság nem engedett teret ezeknek a kezdeményezéseknek. Nem valósulhatott meg - többek között - az oktaméteres oktatás, és az sem, hogy a gyakorlati vizsgákon a kamera használata kötelező legyen. Ennek oka valószínűleg az is, hogy az erősen széttagolt érdekképviseletek nem tudtak ebben sem közös nevezőre jutni, mást-mást gondolnak a szakmáról. A legtöbb érdekképviselet azonban már belefáradt a szélmalomharcba, szinte csak névlegesen működnek.
Ebben a szakmánkban pedig általános és elfogadott, hogy „mindig a vizsgabiztosnak van igaza”. Én más megyékből, több oktatótól is kapok folyamatosan jelzéseket az érdekképviseletek hozzáállásáról, arról is, hogyan viselkedik a Nemzeti Közlekedési Hatóság az autósiskolákkal. Aki pedig egyszer is felemeli a szavát akár maga, akár a tanuló érdekében is, hirtelen közellenséggé válik, bármilyen szakmai munkát is végzett eddig.
Miközben itt van már előttünk a legújabb szakmai hír: megszűnt a Nemzeti Közlekedési Hatóság! Megtaláljuk-e jogutódját? 

Mihály Zsolt - Miskolc