Szerencsére vannak még a szakmában abból a korosztályból, akiknek az autóbusz-vezetői jogosultsága az 1970-es éveket megelőző időszakra tehető, ők az alábbi – kissé beugrató – kérdésre gyorsan és helyesen tudnának válaszolni, de a fiatalabb korosztályt már könnyen megtéveszthetik az időközben feledésbe merült szabályozások. Nem segítség, inkább zavaró az is, hogy a menetrendszerű autóbusz-közlekedés Aradon már 1909-ben (Budapesten 1915-ben) elindult, a trolibusz pedig ugyancsak Budapesten 1933-ban.

Tehát a kérdés

Hivatásszerű foglalkozáshoz melyik járműre lehetett hamarabb vizsgát tenni, az autóbuszra, vagy a trolibuszra?

Helyes válasz: a trolibuszra.

Akkor nézzük, hogyan és mi történt:

A gépjármű vezetéséhez Magyarországon, 1910 óta [1] kell jogosítvány. Autóbuszt 1910-től, 1969. június 30-ig az - 1947-ig csak férfi -  vezethetett [2] , aki rendelkezett személy- és tehergépkocsi vezetésére jogosító vizsgával. Nem „B” és „C” kategóriával, mert ezek a fogalmak 1964 előtt még nem léteztek. További feltételként bizonyos időszakokban előírták egy, vagy két év tehergépkocsi vezetési gyakorlat igazolását is. 1965. február 1. után adták ki az első olyan jogosítványt, amelyben a kategóriák „A”-tól ”E”-ig szerepeltek. A jogosítványcserék meglehetősen sok problémát okoztak a hozzá nem értő ügyintézőknek, mert a „D” kategóriát olyan gépjárművezetőknek is be kellett jegyezni, akiknek személy és teher (esetleg motor) jogsijuk volt, de nem tettek „D” kategóriás vizsgát. Akkor még nem is lehetett, bár az is tény, hogy ATI és az MHSZ hivatásos tanfolyamain (az elméleti vizsgán is) elég szigorúan számon kérték a tehergépkocsival csoportos személyszállítás feltételeit, ennek pontos ismereteit. A jogszabály egyértelműen fogalmazott, hogy be kell jegyezni mindenkinek a „D” kategóriát, aki rendelkezik előző okmánya alapján személy- és tehergépkocsi vezetésére jogosultsággal és igazolni tudja, hogy legalább két éven keresztül vezetett tehergépkocsit. A jogosultságnak persze nem volt egyszerű érvényt szerezni, a vezetési gyakorlatról szóló igazolást a Dob utcai KPM hivatalnokával kellett aláíratni. Hasonló volt a helyzet az „E” kategóriával is, amely jogosultság minden olyan személynek járt, aki 1969. június 30-ig szerzett tehergépkocsi-vezetői (1965-től „C” kategóriás) engedélyt. Ehhez vezetési gyakorlat igazolás becsatolása sem volt szükséges. Talán azért sem, mert az ATI és az MHSZ hivatásos tanfolyamain legalább egy gyakorlati foglalkozást (2 óra) kötelezően pótkocsival kellett végrehajtani.

Minden esetre 1969. július 1-től az autóbusz vezetési jogosultság megszerzéséhez, a mai helyzethez hasonlóan tanfolyamot kellett végezni, és elméleti, valamint gyakorlati vizsgát is kellett tenni. A feltételek időben változtak: egy időszakban feltétel volt (most is az), hogy legyen a jelentkezőnek „B” és „C” kategóriás vezetői engedélye, de ebből bizonyos időszakokban az egyiket el is engedték.

A trolibuszvezetők [3] vizsgáztatásáról pedig egy 1933-as belügyminiszteri rendelet intézkedett, kapcsolódva a Budapesten (Budán) beindított, első tartósnak minősülő trolibuszüzem [4] létesítéséhez. Ebben előírták, hogy trolibuszvezető az lehet, aki a rendőrségtől ilyen gépjármű vezetésére engedélyt kapott. A vezetői engedély megszerzéséhez szükséges vizsgára az a férfi jelentkezhet, aki legalább 22 éves és egészségileg alkalmas. 1947-től pedig eltörölték a nők számára előírt tilalmat az összes közhasználatú járművek vezetésére vonatkozóan, így már autóbuszt és trolibuszt is vezethettek. 

Ezt pedig igazolja egy Nárai Bélától, a Csigavér  gyakorlati oktatójától származó történeti anyag, amit nem is olyan régen bocsátott rendelkezésünkre. Egy régi, az ötvenes évekből származó újságcikk az Autóbuszüzem c. lapból, eredeti fotókkal, melyben két nagyszerű, talán a legelső autóbuszt vezető nővel készült a riport.  Témánkhoz kapcsolódik, örömmel közöljük ezt az érdekességet is.         

Kopiás András