az évek tükrében I.
Adódott alkalom, hogy érdeklődő szakmabelieknek tarthattam egy gyakorlati oktatás módszertan előadást szeptemberben. A mindennapi gyakorlatomra támaszkodva összegyűjtöttem olyan témákat, feladatokat, problémákat, közlekedési helyzeteket, amik nehézséget okoznak egy tanulónak, kezdőnek. Mindannyiunk súlyozza a közlekedésben végzendő tevékenységeket. Valamelyest eltérő a hozzáállásunk, lényegkiemelésünk, hiszen ezek az előzetes tapasztalataink alapján fejlődnek.
A közlekedésben nagyon is lényeges – az élet minden területén szintén – az egymással való kommunikáció. A közlekedésnek van egy különleges, speciális nyelve, ahogy a másik partner számára tudtul adjuk a szándékunkat. Minden közlekedési szakember, aki oktatással foglakozik, pontosan ismeri a kötelező jelzésadást, valamint a tempó és nyom nyelvét, a preventív és defenzív vezetés elveit, taktikáit. Ezekből mit és hogyan tudunk átadni egy kezdőnek? Valamivel „kézzel foghatóbbá” kell gyúrnunk ezeket.
Emberek vagyunk, így nem vagyunk tökéletesek. Előfordul, hogy hibázunk. A hiba nagysága, illetve gyakorisága azonban nem közömbös.
Vannak olyan lényeges dolgok – mind a forgalmi vizsgán, mind a mindenkori közlekedés során –, amit nem szabad elhibázni. Én ezt 5+1 támpontként szoktam meghatározni a tanulóimnak.
A saját jármű mozgása, mozgatása során
a) figyelmesen alkalmazzuk a jobbra tartási kötelezettséget: ezáltal szükségtelenül nem leszünk útjában másoknak. Ez a partnerek tisztelete. Megtanuljuk persze, hogy mikor és hogyan módosul ez a haladási követelmény, továbbá a kapcsolódó veszélyforrásokat, biztonsági megoldásokat, esetleges kivételeket.
b) Bármikor haladva – még egyenesen, irányváltoztatás nélkül is – aktívan keressük, figyeljük a közúti jelzéseket. Hiszen ezek alapján tájékozódunk, ezek segítségével nem tévedünk el. Idő- és költséghatékonyan tudunk célba érni.
c) A tükrök rendszeres használata biztosítja, hogy a hátunk mögötti eseményekről is tudomásunk legyen. A mindennapokban jellemzően azt mondjuk, hogy a hátunk mögött lévő dolgok már a múlt időhöz tartoznak. A közlekedésben ez nem feltétlenül igaz, mert a hátulról gyorsabban érkező megelőzhet bennünket. Kell rá számítani.
Amikor pedig szeretnénk megváltoztatni a korábbi haladási irányunkat, pl. bekanyarodni egy másik útra, akkor további teendőink vannak.
d) Nem elegendő a visszapillantó tükrök használata. A szó szoros értelmében létkérdés a holttérbe pillantás.
e) A többi közlekedő tájékoztatására pedig szükséges elvégezni a besorolást: a forgalmi sávunkon, illetve az úttesten abba az irányba húzódunk, amerre kanyarodni szeretnénk. Jobbra a járda mellé, kerékpársáv mellé, stb.; balra a középvonal mellé, egyirányú úttest bal szélére. Természetesen a különleges eseteket is figyelembe véve, pl. villamospályás úttest.
Van még egy roppant lényeges dolog, ami már a közlekedési partnerek irányába fordított figyelmünket mutatja.
f) A védtelen közlekedési partnerekre való fokozott odafigyelés.
Véleményem szerint, ha ezen támpontokkal mindenki többet foglalkozna a haladása során, máris számottevően körültekintőbbek lennénk, így ugrásszerűen csökkenne a balesetek száma (is).
A biztonságos közlekedés elsajátításához szükséges sok pozitív visszacsatolás a tanulónak, kezdőnek. Az oktatói visszajelzések és a jól megoldott helyzetek együtteséből kialakul egy egészségesen magabiztos önértékelés, amivel a későbbi önálló közlekedése során megfelelően (ön)kritikusan tudja szemlélni és minősíteni a saját tevékenységét a vezető.
Lássuk ezek után, hogy ténylegesen mivel, mikkel is van nehézsége egy tanulónak, kezdőnek! Talán a legnagyobb lelki nehézséget a sok negatív, agresszív visszajelzés okozza. De ez megérne egy külön témát. Nézzünk inkább technikai, észlelési, feldolgozási és gondolkodási problémákat!
Minden kezdet nehéz. Az elindulás is. A manuális váltós autóknál a kuplunghasználat. Meg kell tanítani, hogy merőben eltérő kezelési, használati módja van a tengelykapcsolónak. Egyrészt a lassú, finommenethez tartozó csúsztatott kuplung: a manőverezéshez – parkolás, szűk helyen megfordulás. Másrészt a folyamatos haladáshoz a felengedett kuplung és a sebességváltásokhoz kapcsolódó használati dinamika.
Az elindulásnak én többféle technikáját tanítom. 1. Csak kuplunggal: parkoláshoz lesz jó ez a finomszabályozás. 2. Gázadással együtt kuplung felengedés: egy dinamikus elinduláshoz a zöld lámpánál. 3. Kuplung-fékes elindulás: amikor ellenirányba kicsit visszagurulna a jármű. Ennek valamelyest különleges változata, amikor van már visszagurulás-gátló az autóban. A fékpedált erősen megnyomva tudjuk aktiválni ezt a funkciót a Yaris-omban. 4. A meredekebb emelkedőn pedig a kézifék/ rögzítőfék használatával tudjuk biztosítani a jármű egy helyben tartását addig, amíg a gáz-kuplung összhangja biztosítja a hajtásláncon át az elindulást.
Elindultunk! No, haladjunk! Az úttesten, a forgalmi sávunkon a jármű elhelyezése, a jobbra tartás gondot okoz. Kezdőként meg kell szokni, hogy nem a jármű középsíkjában ülünk. Más a kilátás, térérzékelés. Először egyenes haladásnál, majd ívmenetben a tekintet irányításával – hova nézünk, hova nézzünk – tudjuk megadni egy kezdőnek a nézési, látási, megfigyelési taktikát. Mindig ugyanaz a kérdés: hova szeretnénk menni? A tekintetet futtassuk be azon a pályán, útszakaszon, ahol haladni kívánunk.
Különleges közlekedési hely a körforgalom, ahol ugyanúgy érvényes a jobbra tartási kötelezettség, mint bármilyen egyéb úton. A körforgalom területe is egy külön úttest. Jellemző hiba, hogy a körforgalomba belépéskor egyenesen áll a kormányzott kerék, nincs ívre téve, elfordítva a jobb szegélynek megfelelően. Ennek eredménye, hogy megcélozzuk a körforgalom középszigetét: megyünk füvet nyírni, virágot szedni. Az oktatónak itt az a feladata, hogy egyrészt mutasson egy sorrendiséget: mit mi után nézek, figyelek és mit csinálok. Másrészt a közelítési sebességhez igazodóan határozzon meg egy időbeliséget: mikor csinálom mindazt, amit az előbb meghatároztunk. Ez az időzítés. A közlekedésben a balesetmentességhez nagyon lényeges, hiszen egy-egy tevékenység csak egy igen szűk, meghatározott időintervallumban megfelelő; előbb-később nem jó. A folyton változó környezet miatt ez az időzítés a legnehezebb alkalmazkodási feladat. Az idegrendszernek határozottan rugalmasnak, plasztikusnak kell lennie ehhez. A fiatalabbak ezért tudnak könnyebben tanulni (bármit) az idősebb korosztályokhoz képest.
A közlekedésben nem feltétlenül lehet lineárisan tanítani dolgokat, egyszerűen egymás után. Inkább a koncentrikus tananyag felépítés jelenik meg, ahol többször, ismétlődően, visszatérve, egyre összetettebb helyzetekben mutatunk meg forgalmi szituációkat és azok megoldásait. Nehézséget okoz, hogy nincs két egyforma közlekedési helyzet, csak nagyon hasonló. Ráadásul egy adott szituációnak lehet, sőt van többféle megoldása, hiszen különböző partnerekkel találkozunk eltérő időben ugyanazon a helyszínen, s mindenki másképp gondolkodik, illetve reagál jelekre, jelzésekre, partnerekre. Ezt a hatalmas komplexitást kell(ene) kezelnie rugalmas alkalmazkodással egy kezdőnek. S valljuk be: energiaigényes feladat! Nem véletlen, hogy a járművezetést a könnyű fizikai munka kategóriájába sorolják. A biztonságos közlekedés aktív szellemi tevékenység. Mindenkori gondolkodással végezhető megfelelő szinten.
Legközelebb további témákkal folytatjuk ezt a fárasztó, de annál élvezetesebb, különleges tevékenységet, a járművezetést!
