SZAKOKTATÓK

 

 2019-BEN ŐK HÁRMAN A LEGJOBBAK!


Év elején rendre megérkeztek azok a 2019-es Pályázatok, amelyeknek hagyományos, módszertani értékelő eredményhirtdetését el kellett halasztanunk a ránk zúduló járvány veszélyhelyzet miatt. Nem halasztjuk tovább! A TANULÓVEZETŐ e szakmai Pályázatának több mint húsz éves múltja van és ennek kapcsán mindig nagyszerű oktatói, tanulóvezetői teljesítményekkel dicsekedhettünk, most is ezt tesszük! 

Kiknek volt idős, mozgássérült, hallássérült, rendkívüli hátránnyal induló, - végül sikeresen vizsgázó tanulóvezetője 2019-ben?
Azokról a kiváló Oktatókról van szó, akik Vezetési kartonjaikkal igazolva, nem mindennapi türelemmel, páratlan szakmai hozzáértéssel oldották  meg tanítási feladatukat. Amiben persze óriási szerep jutott a rendkívüliTanulóvezetőiknek is! 

A beérkezett pályázatok alapján, a Tanulóvezető Szerkesztősége és a felkért Szakmai Zsüri (Frank György, Virágh Sándor, Horváth László) értékelése szerint 2019-ben a legjobb oktatói teljesítményt nyújtották:

 Szabó Levente huszonhét éve, 1993-ban kezdte a gyakorlati oktatást Harkai Zoltán pécsi KÉK T Autósiskolájában, több mint ezer tanulót vizsgáztatott már sikeresen. 2017-től saját PÉCS 2017 autósiskoláját vezeti. 2019-es pályázatában azt igazolja, hogy H. Bernadett 43 éves tanulójával összesen 102 gyakorlati órában tudtak felkészülni. Négy vizsgájuk volt sikertelen, nem szegték kedvüket, az ötödik forgalmi vizsga hozta meg a sikert. Szabó Levente tudhat valamit az oktatásról, mintha környezetében vonzaná is a nehezebben tanuló jelölteket. A korábbi években is több hatvan év feletti vizsgázója volt, de 2019-ben vizsgázott nála másik tanítványa is, akit 98 órás gyakorlással segített hozzá a B kategóriás jogosítványhoz. 

 Budai László András régi, rutinos fővárosi oktató, a Webjogsi KMR Autósiskolánál dolgozik, nem először találkozunk vele a legjobbak között. Ő azt kérte pályázatában, hogy helyette inkább tanulóvezetőjét méltassuk, hiszen ő érdemes az elismerésre. 2019-ben Mézinger Gabriella 43 éves tanulóvezetőjével gyakoroltak és sokáig olyan reménytelenül, hogy a 68-ik óra után PÁV vizsgálatot is javasolt neki. A jelölt persze elfogadta, a vizsgálatot megcsinálta! Alkalmasnak nyilvánították, azzal, hogy sokat kell még gyakorolnia. Ez után pedig újra elkezdték, még ugyanennyi órát vezettek, végül összesen 122 óra gyakorlással elsőre levizsgáztak! Hát ez azért valami!

 Majoros László Budapesti elméleti és gyakorlati szakoktató, aki 1987-ben kezdett még a régi MHSZ iskolákban, aztán évekig dolgozott magániskoláknál, a kilencvenes évektől utánképzési foglalkozásvezető is, ahol a II. programban tart gyakorlati képzéseket. 2012-től tanít az X-Car Autósiskolában jobbára hallássérült tanulóvezetőket, jelenleg is hét főt. Már az idén is sikeresen vizsgázott nála három ilyen tanítvány. 2019-ben a legnagyobb sikere mégis Papp András 68 éves tanulója, aki 69 gyakorlati órával elsőre vizsgázott gyakorlati vezetésből. Nem is akárhogyan: vizsgabiztosi dicsérettel.


 Garamszegi József oktató - képek és mutatószámok


Jövőre lesz negyven éve, hogy a szakmában dolgozik. Gondos feljegyzései vannak, majdnem teljes megbízhatósággal tudja számolni régi tanulóit. Az 1979-es MHSZ idők óta 84 jelöltet megtanított a Moped vezetésére, 30 A1 kategóriás, 24 A2 korlátozott kategóriás, 130 nagymotoros A kategóriás tanulóvezetője volt. Összesen 268-an tanultak nála motorozni. Le is vizsgáztak! 
A legtöbben persze 1400-an, a B kategóriás tanulók jöttek hozzá, ahány annyi félék, mindegyik más ember a kormány mögött, össze nem téveszthető egyedi tanítványok. Tehergépkocsira (C kategória)200-an jöttek hozzá, a D kategóriás buszosok 90-en, de 140-en E kategóriások is voltak. Őket többnyire már a C és D kategóriás elméleti tanfolyamon is tanította. Összesen ez 2000 tanulóvezető, azóta már rutinos gépkocsivezetők! 

Számolja azt is, hogy nyolc évig középiskolában tanította az autós műszaki ismereteket, érettségiztek ebből a diákok, ami újabb 160 tanuló, de az elmúlt évek Gki-s tanfolyamain is adott órákat, itt is voltak legalább 100-an. Télen síoktatás, ez már régi hobbi, évek óta csinálja, itt összesen 30-40 tanítványa volt. Korábban pedig éveken át látogatta Hatvan város általános- és középiskoláit, közlekedési, helyi ismereti előadásokat tartott, tapsoltak a gyerekek. Hányan is lehettek a fiatal gyermek hallgatók? Erről most nem tud számot mondani, de helyette beugrik a repülés. Már 2005-től sportrepülő, oktató vizsgája is van. Zodiak kétkormányos motoros gépén 2018 december 14-én volt a 3718-ik felszállása! Ez teljesen pontos adat, most írta ki repülési naplójából. Ebből persze kb. 800 felszállás átképzős tanulóvezetőkkel történt a kétkormányos gépen. 
Garamszegi József December 31-én tervezi hagyományos, néhány perces évbúcsúztató örömrepülését Hatvan város fölött. Természetesen, ha az időjárás is engedi.
A végén azért összegezzük ezt a sok számot. A majdnem négy évtizedes szakoktatói tevékenységében volt 268 motoros tanulóvezető, 2000 B, C, D, E kategóriás tanulóvezető, 30-40 tanuló a síoktatásban, és 
nyolszáz felszállással 4 tanuló a repülős oktatásban. Csak a gyakorlatot, az elméleti tanfolyamok hallgatóit nem számoltuk. Így is szép a szám: 2312. 
Nemcsak szám ez, 2312 közlekedő ember!

 



 

 Dekmár Tamás József két tanulóvezetője!


Horváth Zsanett. A lábával nem tud pedálozni, kézzel szabályozza a gázt és így működteti a fékberendezést is, de reményt keltően. Kormányzása csak a forgató gombbal biztonságos, a világítás kapcsolók is mind átszerelve a jobb oldalra. Zsanett jókedvű tanulóvezető, határozott egyéniség, van jövőképe. Jogosítvánnyal még munkát is tudna vállalni, nem szorulna rá annyira szüleire, egy kicsit önállósítaná magát. Mindenben támogatják őt szülei és testvére. Már 10 órát vezettünk, ügyesen mozgatja az autót, mindig örömmel jön vezetni. Úgy látom, nyugodt, jó vezető válhat belőle.


 

Stadler Tamás. Gerincsérült, sportoló. Fekve nyomó, súlycsoportjában országos bajnok, az abszolút kategóriában már több versenyen is nyert, célja a paraolimpián való részvétel. Csak kerekes székkel tud mozogni. Automatikus váltóval megyünk, kézi működtetésű gáz- és fékberendezéssel, a kormányon forgatógombbal. A világító berendezés itt is jobb kézre átszerelve. Tamás nyugodt karakterű egyéniség. Családja mindent megtesz érte. Eddig 20 órát vezettünk. A kézigáz és a kézifék használata még nincs teljesen összehangolva, a műszerfal jelzéseinek érzékelésén is javítani kell. Akarata és lelkesedése azonban hamar átlendíti a nehézségeken. Szurkolok neki.


 KI VOLT A LEGJOBB?

 A  TANULÓVEZETŐ  Pályázatának legjobbjai,

a zsüri által díjazott, hat kiváló oktató:

A hagyományos díjátadó ünnepi eseményére,  2018 március 2-án került sor   Budapesten a Transzport Studium  Kft. tantermében.

A legjobbak

Benkő György szakoktató, aki Budapesten a GyorsJogsi Autósiskolában a 70 éves Bogács Ferenc tanulóvezetőjét 40 órában készítette fel B kategóriás gyakorlati vizsgára. Tanulóvezetője az elméleti ismeretek elsajátításához a korszerű e-learninges lehetőséget választotta, és amit a gyakorlati felkészülésben produkáltak az páratlan siker, a kiváló oktató nagyszerű pedagógiai teljesítménye! Eredményéhez szívből gratulálunk, őszinte elismerésünket fejezzük ki.


Vörös Lajos szakoktató, aki Tatabányán a Vörös Autósiskolában Sasvári Emőke mozgáskorlátozott tanulóvezetőjét 142 gyakorlati órában készítette fel a sikeres B kategóriás gyakorlati vizsgára. Egy igen hosszú, végül sikert hozó gyakorlásban, a kitartás a türelem diadala volt ez. A rendkívüli oktatói teljesítményéhez szívből gratulálunk, őszinte elismerésünket fejezzük ki. 


Budai László András szakoktató, aki Budapesten az S.O.S Autósiskolában Molnárné Taksony Zsuzsannát 63 évesen 84 órában, Szarka Károly Imrénét 56 évesen 65 gyakorlati órában készítette fel B kategóriás gyakorlati vezetésből. Mindkét tanulóvezető másik autósiskolából jött, ott kilátástalan, reménytelen helyzetbe kerülve. Az új helyen az új oktató empátiás közelítése módszertani csodát teremtett, néhány pótóra után visszatért a tanulók önbizalma, gyakorlati vizsgáik elsőre sikerültek.  Ez is példás, rendkívüli oktatói teljesítmény, szívből gratulálunk!

 


Huszár Mihály szakoktató, aki Békéscsabán – a Gyulai Trend Autós – Motoros Iskolában nem mindennapi körülmények között készítette fel Sebestyén József Ádám, fiatal AM kategóriás tanítványát. A jelölt, akinek bal kézfeje maradandóan sérült, csak az első fék és az irányjelző kapcsoló áthelyezésével, vezethette biztonságosan járművét, mely műszaki átalakítás kivitelezése, a kiváló oktató érdeme. A végén pedig sikeres gyakorlati vizsga koronázta meg a felkészülést. Az együttérző hozzáállás, az egyedi átalakítás ötlete, a hozzákapcsolt járműkezelési technika, nagy oktatói bravúr, dicséretes szakmai teljesítmény, minden elismerést megérdemel. Szívből gratulálunk!

 


Romhányi Tibor főállású szakoktató, aki Hódmezővásárhelyen a Sofőr Bt. Autósiskolában Tóth Edit Mariann B kategóriás tanulóvezetőjét 112 órában tanította meg. A felkészülési tervet hajszál-pontosan időzítve, az első gyakorlati vizsgát sikeresen teljesítették. Íme, az eset, amikor az önkritikus tanulóvezető felismerve saját hiányosságait, teljes mértékben átengengedi nagy tapasztalattal rendelkező, kiváló oktatójának a felkészülés teljes menetét, aki pedig pontosan tudta mikor, mennyi gyakorló órával van esély a sikerre. Összesen tehát 112 gyakorló óra, 1500 km. megtett távolság. Elismerés a tanulóvezetőnek, mi inkább az oktató óriási türelmére, példátlan szakértelmére vagyunk büszkék.

 


Dekmár Tamás József Budapesten a Dekmár és Társa Autósiskola szakoktatója, akihárom mozgássérült tanulóvezetőjével jelentkezett a pályázati felhívásra.
B. Miklós tanulóvezetőjével, aki gyermekkori paralízis betegségének következtében a teljesen kézi vezérlésre alakított oktatójárművel 34 órában gyakorolt, 642 km-t vezetett, meglepően ügyes volt, elsőre levizsgázott.

B. Lilla tanulóvezetőjével, aki mindössze 120 cm magas teremtmény, automatikus váltóval szerelt járművel, 32 gyakorlati órával és 625 km-rel ugyancsak az első vizsgán átment. A vizsgabiztos megdicsérte teljesítményét. 

B. Richárd kerekes-székes tanulóvezetőjével, aki megint csak kézzel vezette átalakított, személyre szabott autóját, és - oktatója meglepetésére is - csodálatos helyzet-felismerési készséget hozott magával. Mindössze 35 gyakorlati órával (625 km) első alkalommal sikeresen vizsgáztak.

Dekmár Tamás József teljesítményei önmagukért beszélnek, aki már nem először szerepel hagyományos pályázatunkon. Ő a mozgássérültek speciális képzésében már  szakmai gurunak számít. Ez úttal is gratulálunk, minden elismerésünk az övé. 

 


 KI VOLT A LEGJOBB 2016-ban?
 
TANULÓVEZETŐ 2016-os eredményhirdetése, a legjobb oktatók teljesítményének méltatása:

Tóth Dezső iskolavezető oktató a Keszthelyi Mobil Autósiskolától, aki a jeltolmácsos tanfolyam és elméleti vizsga után, egy budapesti iskolától vette át Nóé Viktória hallássérült, B kategóriás tanulóját. Nagyon nehezen indultak, először még hiányzott a "hangzás" ereje, de a rutinos oktató kifejező mozdulataival, előre ejkészített jól érthető szituációs rajzaival megteremtette a tanítás-tanulás feltételeit, az oktató-tanuló kapcsolat tökéletes összhangját. Végül is az 58. gyakorlati órában, 1263 km-t vezetve, sikeresen levizsgáztak.

 

Bazsó Imre Csaba szakoktató a Békéscsabai Magura Hungary Kft. alvállalkozója ugyancsak B kategóriában három fiatal hallássérült tanulóvezetőjét Zsilinszki Orsolyát, Kozma Zoltánt és Frankó Andrást készítette fel a sikeres gyakorlati vizsgára. Mindhárman a SINOSZ jelnyelvi tolmácsszolgálat segítségével, Kernné Fitor Margit és Kesiár Tamás tanárok közreműködésével készültek az elméleti vizsgára, majd Bazsó Csaba tökéletes alkalmazkodással, nagyszerű pedagógiai munkát végzett a tanulókocsiban, mindhármukat a kötelező 30 órában tanította meg. 

 

Székely Sándor, aki Hódmezővásárhelyen a Sofőr Bt. szakoktatója, Borbás Bernadett Zsuzsanna1983-as születésű B kategóriás tanulóvezetőjét összesen 103 gyakorlati órában, 2097 km-en át tanította, az ötödik vizsgájuk sikerült. Megjegyezzük: a gyakorlati oktatásban megtett "tanulóút" (2097 km) nagyjából annyi, mint a Hódmezővásárhely – Frankfurt távolság oda vissza, a 103 gyakorlati órát pedig Janecskó Erika iskolavezető összesen három db. megtelt vezetési kartonnal, 24 oldalon igazolta. Ez sem volt mindennapi teljesítmény.

 

Dekmár Tamás 2016-os pályázati teljesítménye Budapesten történt a Dekmár Autósiskolában és három egészen különleges tanítási esetről van szó.  
Gódorné Barát Ágnes 69 éves tanulóját hatvan óra után vette át egy soproni iskolától, majd további 40 gyakorlati órában már automatikus sebességváltóval tanította, összesen 100 gyakorlati óra után sikeresen levizsgáztak.
Auer Noémi 110 cm testmagasságú tanulóvezetőjét, átalakított, meghosszabbított kézi-gáz, kézi (üzemi)-fék rendszerrel tanította. Az agilis, szorgalmas tanítvány 36. órában és 688 km-rel levizsgázott.
Ivicsics Borbála mozgássérült, aki először távoktatással elvégezte az e-learninges tananyagot, megfelelt a hatósági SZEV vizsgán is, majd Dekmár Tamással a műszakilag átalkított, testre szabottt Fiat 500-as autóján tanulta meg (kezek nélkül!) a járműkezelést, a kormányzást, a jármű teljes vezetését. N
agy kihívás, különleges vezetéstechnika, 42 órában, 749 km-es teljesítménnyel bizonyítottak a gyakorlati vizsgán.

Ezúttal is szívből gratulálunk a négy kiváló oktatónak,

akik a Tanulóvezető szaklap 2016-os pályázatára beküldött vezetési kartonjaikkal teljes mértékben igazolták a levezetett tanórák valódiságát, bizonyították rendkívüli szakmai hozzáértésüket, nagyszerű pedagógiai teljesítményüket. Megállapította mindezt a szakértő zsűri, Frank György és Virágh Sándor, akik aláírásukkal hitelesítették az Elismerő Okleveleket.

Ezek az oktatók nem csak úgy, általában voltak jók, nem átlagos számokat, mutatókat produkáltak, hanem egy-egy konkrét személyre szóló teljesítményt igazoltak. Páratlan empatikus készségről, nagy türelemről és emberségről tettek tanúbizonyságot. 

 És persze tanulóvezetőik is, akik nagy akaraterővel, kitartással és munkával, tudatosan tartottak céljuk felé. Ehhez a sikerhez kellettek a nagyszerű oktatók.

Dekmár Tamás mozgássérült tanítványai elkisérték oktatójukat a díjkiosztó eseményre. Közöttük Ivicsics Borbála, aki azóta is folyamatosan vezet, most is FIAT 500-as autójával jött. Az esemény szünetében pedig az Autóklub belső parkolójában - az szakemberek kedvéért - bemutatta manőverezési ügyességét is. Ivicsics Bori láthatóan élvezi a vezetést, a jobb lábával (lába újjaival) indít és kormányoz, bal lábával pedálozik, fejének jobbra és balra való billentésével pedig az irányjelzőt kezeli. Csak ámultunk és szívből örültünk! (Katt a képekre, VIDEO)

 

Szívesen hallgattuk meg Borbála apukájának, Ivicsics Péternek a tájékoztatóját is, megtudhattunk az autóról néhány izgalmas technikai részletet.

A használtan vásárolt FIAT 500-as személygépkocsi kombinált (mechanikus és automata váltóval felszerelt) műszaki átalakítását Vas József tatai autószerelő vállalta, hatósági engedélyezését a Komárom-Esztergom megyei Kormányhivatal szakemberei végezték.

 Az átalakítással érintett funkciók:

Ülésmagasítás, miután a vezető magassága 152 cm, keményhab, kagylós kialakítás volt szükséges, megfelelő huzattal;
A pedálok (fék és gáz) duplikázása 20 cm-rel magasabban, a meglévők megtartása mellett;
A megemelt pedálokhoz lábtámasztó doboz behelyezése, kivehető fadobozból kialakítva;
A kormányhasználat megkönnyítése érdekében kormányfogó gomb, rúd felerősítése;
Az irányjelző funkció kivezetése a fejtámaszra szerelt billenő kapcsolóval;
A biztonsági öv megtoldása a könnyebb használat érdekében;
Nyomógombos lámpaváltó kapcsoló (országúti és tompított) beépítése a lábtámasztó dobozba;
Kézifék rudazat megtoldása a könnyebb használat érdekében;

Legyen még itt Kocsis Barna Péter véleménye is, aki 2016 április 20-án, Budapesten vizsgáztatta Ivicsics Borbálát forgalmi vezetésből. Így emlékezik. - Nem mondom, az elején kicsit meglepődtem, de amikor a jelölt hozzákezdett az elindulási teendőkhöz és magabiztos, tökéletes mozdulataival megindult a járművel, - teljesen megnyugodtam. Nagyszerűen építette fel magát a forgalomi vezetésben, egy nyugodt hangulatú, tökéletesen abszolvált forgalmi vizsgát értékeltem. Úgy a közlekedési látásmód, mint a technikai kezelés, tökéletesen megfelelt a vizsga követelményeinek, az ötven perc alatt mindössze két hibapontocskát jegyeztem fel. Megerősítem, hogy Dekmár Tamás oktató kiváló szakmai munkájának és ügyes, erősen motivált vizsgázójának a rendkívüli teljesítménye volt ez. A lelkiismeretes tanítás, a kitartó szorgalom diadala.

 


 
Suzuki Ignis Tanpályás teszt

Simonyák Zoltán szakoktatóval  >>> tovább

 

 


A 2016-os év nagyszerű oktatói!

 

Tóth Dezső a Keszthelyi Mobil Autósiskola iskolavezető oktatója, Bazsó Imre Csaba a Békéscsabai Magura Hungary Kft. szakoktatója, Székely Sándor Hódmezővásárhelyi Sofőr Bt. szakoktatója, Dekmár Tamás József a Budapesti Dekmár Autósiskola szakoktatója, négy kiváló nyertes a TANULÓVEZETŐ  2016-os pályázatán. 
Részletes képes beszámolónk a Tanulóvezető 2017/1-es számában.




 

Karácsonyi üdvözlet - 2016

 Varga Józsi bácsi, aki a legidősebb oktató Debrecenben, de minden bizonnyal Magyarországon is! Papa már 92 éves, családja körében él, jó egészségnek örvend, 84 éves korában még tanított az Automobil2003 Autósiskolában. Hatvanhét éve már annak, hogy a háborút frontkatonaként túlélve, 1949-ben tanult meg autót vezetni Budapesten a Zách utcai Gépkocsizó Tisztképző Iskolában. Azon a helyen, ahol Csonka János automobil remekeit, század eleji szépséges kisautóit már tanalvázként csodálták, őrizték és vigyázták.

Vigyázzatok magatokra! - üzeni Varga Józsi bácsi!  Minden Kedves Oktató és Vizsgabiztos kollégámnak Békés Karácsonyi Ünnepeket Kívánok!  


Oktatói perspektíva

Ötvennégy éves vagyok, tehát emberi számítás szerint kb.tíz évem van még a nyugdíjig. Azért mondom, hogy emberi, mert a nyugdíjszámítás nálunk nem mindig emberi. Lehet, hogy a tíz évből több lesz. Én 22 évesen lettem oktató, már 32 éve vagyok a szakmában. Még kimondani is sok, de eddig még nem bántam meg, hogy oktató lettem. Eddig legalábbis.

Ugyanis a közelmúltban egy új tanuló jelentkezett nálam, akivel a néhány perces beszélgetésem igen elgondolkoztató volt. Mély nyomot hagyott bennem, meg is próbálom ezt szó szerint, olyan „riportszerűen” leírni.

- Kedves Oktató Úr, szeretnék egy üzenetet átadni Önnek.

- Mi lenne az?

- A nagyapám szeretettel üdvözli.

- Köszönöm. Honnan ismer engem a nagyapa?

- Ő is oktató volt, régebben Önnel együtt dolgozott.

- Bevallom, ismerős volt a vezetéknév, ezek szerint nem csak névrokonságról lehet szó. Hogy van most a nagyapa?

- Sajnos, néhány éve nagyon beteg. Az volt a vágya, ha betöltöm a 17. évemet engem is megtanít vezetni, mint a család többi tagját, de ez már nem sikerülhet. Az oktatást kénytelen volt befejezni, mert betegsége miatt nem hosszabbítják meg a jogsiját sem.

- Ezt szívből sajnálom. Mi a betegsége?

- Hosszú lenne felsorolni a bajait… vércukor,.. az idegei sincsenek rendben.

- Az idegei? Ő volt a tanpálya egyik legnyugodtabb oktatója!

- Igen a tanítványai szerint is türelmes ember volt, de a család azt is tudta, hogy az egész napos türelmének mekkora ára van. Gyakran otthon „borult ki a bili” és sokszor előjött a stressz. A nagymama akkor el is vált tőle. Persze anyagi problémák is voltak. Rengeteget dolgozott, mégsem jutottak egyről kettőre.

- A oktatás okozta volna a stresszt?

- Volt néhány nehéz esete, de a tanulóiról inkább szeretettel beszélt. Nagyon sok humoros története van a „mazsolákkal” kapcsolatban. A hetvenes, nyolcvanas években minden sikeres vizsga után ajándékot kapott tanulóitól, a szekrény tetején ott vannak még különböző márkás italok. Harminc éve ott porosodnak, ki kellene dobni, de a papa ezt nem engedi. Azt mondja, az egész oktatói múltjából ennyi maradt. Az idegi megterhelését inkább a forgalom okozhatta. Gyakran szidta azonban a szakma felett bábáskodó, de inkább basáskodó közlekedési hatóságokat is. Miután jó szakember volt, látta és kritikus szemmel nézte az állandó és ésszerűtlen változtatásokat, melyek a munkáját nehezítették. Az egyre nagyobb adminisztráció, hogy a rendeletek minden betűjéből az jött: az oktatók csaló gazemberek, rajta kell őket kapni, a mozdulataikat is szabályozni kell. Becsületes embernek született, nagyon bántotta mindez.

- Értem én, hiszen a hatóság hozzáállása ma, engem is nagyon bánt. Pedig ha valaki oktató lesz, nem válik azonnal csalóvá. Még akkor sem, ha erre pont a hatóság kényszeríti, még ha indirekt módon is. Ilyen pl. a munkaidő lekorlátozása is. A pénzre most nagy szükségünk lenne, most munka is volna, nagyon kevés az oktató, a tanulók sorban állnak. Tudom én azt, hogy ideális lenne a kevesebb munkaidő, az óraszám, de nem elég az érte járó pénz! Segítene rajtunk még néhány „hétvégi” plusz óra engedélyezése is, persze kétszeres óradíjért, mint ahogy a kereskedelemben dolgozóknak. 

- Sajnos az én nagyszüleimnél is éppen a pénz hiánya volt a legnagyobb gond, a válóok is. Ha maradt egy kis félretett pénzük, akkor tönkrement az autó. A hetvenes-nyolcvanas években még készpénzért vették az autót, később ez már csak hitelből sikerült. A papa utolsó autója - mire azt kamatostól kifizette - négymillió forintjába került, pedig az olcsó kis Suzuki volt. Amikor eladta, ugyanaz a kereskedő háromszázezret adott érte. Nem maradt semmi tartalék pénze.

- A Suzukit azért kellett eladnia, mert nem hosszabbították meg a jogosítványát?

- Igen, de a nyugdíjából már amúgy sem tudta volna fenntartani.

- Mennyi a nagyapa nyugdíja?

- Hetvenötezer-kétszáz forint.

- Ezt is ilyen pontosan tudod?

- Nem nehéz megjegyeznem, naponta többször is elmondja.

- Kire haragszik ilyenkor?

- Azt hiszem, saját magára. A nagymama nyugdíja is sokkal több, aki varrónő volt egy ruhagyárban, utána pedig Kft-ben dolgozott.

- Mi lehetett volna a jobb megoldás nagyapád számára?

- Talán ha szakmát vált, de ez nem biztos. Hívták egyszer vizsgabiztosnak is, erre mondta: szeret inkább nyugodtan aludni. A saját maga főnöke volt, de egyben saját maga kizsákmányolója is. Kora reggel sötétben ment, sötétben jött, amikor KRESZ órát tartott egészen későn ért haza.

- Hol lakik most papa? Meglátogatnám.

- Inkább ne. A válás után nagyon pici lakás jutott neki, és rossz környéken. Még ezt is nehezen tudja fenntartani. Ha gyógyszert vesz, már hetekkel a nyugdíj előtt nincs pénze, ilyenkor a piacon bevásárolunk neki. Ha velünk jön, azért mindig találkozunk egy két tanítványával. Nagyon tisztelik Őt, Tanár Úrnak szólítják.

- Ez legalább jól esik neki.

- Igen, de ő azt mondja, ezért a boltban egy kiló kenyeret sem kap. Tréfásan azt is szokta mondani, ő már milliomos.

- Hogyan?

- A több mint, negyven éves oktatással eltöltött idő alatt egymillió balesetmentes kilométert tett meg. Ez az ő milliója!

- Tetszik-e valamit üzenni neki ?

- Nagyon jó egészséget kívánok neki! Meg egy lottó ötöst, hogy igazi milliói legyenek!

Ennyi volt a beszélgetés fiatal tanítványommal.

Talán még nem késő - a saját sorsomat is át kéne gondolni…

Radics Miklós - katalizátor

 Én most változtattam kicsit a dolgokon…

A mostani generáció már össze van nőve mobiltelefonjával. Megkérem a tanulót az elméleti foglalkozáson, hogy kapcsolja ki a telefont, rossz szemmel néz rám. Sokszor nem is kapcsolja ki, csak lehalkítja. Az előadáson pedig böngészi a telefonját.
Most változtattam kicsit a dolgokon. A foglalkozás elején megkérek mindenkit, vegye elő az „okos”-t, mert az órán használni fogjuk. És ha van valami jó ábra, jelzőtábla, vagy problémás a tesztkérdés, kapjuk le gyorsan
Én azért szeretem a Kotra féle tankönyvet, mert az abban lévő QR kódok segítségével kisfilmeket is tudnak nézni. Ez meg jó ok arra is, hogy kapcsolatot teremtenek egymással, hiszen ha valakinek valamiért nem megy át a film, akkor megnézi a mellette ülő okostelefonján.
Máskor arra kérem őket, hogy videón vagy audión rögzítsék az információt, pl. a vizsgaidőpontot, a fontosabb ügyintézést, vagy egy-egy zűrösebb tesztkérdés elérhető paramétereit. Amióta használjuk az okos telefont, jobban szeretnek együtt dolgozni. 
A gyakorlati vezetésben is tapasztalom, csak lehalkítják az okost. Van, aki az első ülésre, a lába közé teszi, legutóbb volt egy kislány, aki nem is volt hajlandó a boxba tenni telefonját, kijelentette: az már túl messze van tőle. Inkább az ajtó kilincsében tartotta. Sajnos, tudomásul kell vennünk, hogy sok fiatal tanulónál függési viszony alakult ki a telefonjával. 
A gyakorlati foglalkozásokon is sok mindent változtattam. Régen még lerajzoltam a forgalmi helyzetet, ha nem értette magyarázgattam. Most, ha többször is elszúrtuk, egy pillanatra félre állunk és fotót készítünk vagy felvesszük videóra a kereszteződést. Otthon is nézegesse egy kicsit.



Máskor megkérem őket, hogy a Google térkép alapján rögzítsék, merre is jártunk aznap, hány kilométert tettünk meg. Ha pedig volt valami zűrös helyzet, amit utólag is érdekes lehet, akkor a Google earth-be - ha szerencsénk van - meg tudjuk is nézni. Ez a módszer azért is jó, mert egyszerűen nincs vita a megtett kilométerekkel kapcsolatban, döbbenten látja a tanuló is, hogy két órán keresztül igyekeztünk, dolgoztunk, és mindössze csak 14 km-t futott az autónk. Sajnos változatlanul az a „gáz” hogy én az oktató alkalmazkodok a kilométerekhez, ezt is nagyon kell figyelnem, igazándiból pedig az autóvezetést kéne tanítani. Mert az autóvezetés gyakorlása az persze nem vált „okos” vezetéssé, a tennivaló ugyanaz, mint hatvan évvel korábban: van az ember, a gép és benne az elektronika. 

Én pl. nagy hasznát veszem a youtube-on látható saját kisfilmemnek, amit kb. negyvenezren néztek már meg, és nekem elég csak hivatkozni rá. 
Van egy oktatós oldalam is, ahol a tanulóvezetők hibáit diaképekben dolgoztam fel. Érdekes, ha szóban megemlítem, hogy figyeljünk, mert most a jelzőtáblánál csak 30 km/h-val szabad menni, nem vált ki olyan reakciót, mintha a diaképek sorába is megnézte volna tanulóm. Sőt, amikor felismeri a helyzetet, felsikít: ezt a diaképeken már láttam! Ebből tanultam meg, hogy a fiatal, Z generáció imádja a képi, és a rövid videó információkat, a digit megközelítéseket
Azért szaporodnak itt a gondok is. Értem én, hogy virtuális, de vegyük tudomásul a valóságot is: itt ez gép, az autó, út, idő, sebesség! Veszély is van! Vigyázzunk, ne csússzanak nagyon félre a dolgok… 
Egy időben a soronkövetkező vezetési időpontokat mindig beírtuk az okos telefonba, de teljes megdöbbenésemre ezek a fiatalok annyira flúgosak, hogy a 24 órás órabeosztást már nem ismerik, félreértelmezik. A 15:30 például az neki du. 5:30, és persze így rossz időben jön vezetni. Ez ellen már úgy védekezek, hogy betűkkel, papírra leírom, ekkor kell jönni vezetni: lefotózza az okossal és bízom benne, hogy meg is fogja nézni. 


 

 

https://ssl.gstatic.com/ui/v1/icons/mail/images/cleardot.gif

 

Simonyák Zoltán


 

Tanítás helyett, tanulás a középpontban…

Örültem, hogy erről a témáról olvashattam a Tanulóvezetőben, mert ezzel a problémával minden oktatással foglalkozó szakember szembesül.
Tudnunk kell, hogy a neveléstudományokban az utóbbi évtizedekben paradigmaváltás történt és ma már a tanítás helyett a tanulás került a középpontba. A formális csatornák mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a nonformális és informális tanulási módszerek, sőt napjainkban egyre nagyobb teret hódít az élménypedagógia és élményandragógia is. A tanulás élményszerűségét a több érzékszervre ható módszerrel lehet még inkább fokozni. Ebben a folyamatban domborodik ki a tanulás élményszerűsége, a játszva tanulás. 
A gyakorlati képzés során a motivácó felkeltésében nagy haszna lehet pl. egy vezetéstechnikai szimulátornak, az oktatóautóban pedig a fedélzeti kamerának, melynek segítségével később újra átélhetővé válnak a vezetés alatt szerzett élmények.

 


Vagy amikor pl. a parkolási feladatok gyakorlásához már az elméleti képzés során használhatnak a tanulók kormányozható kis autót, de sokaknak korszerű segítség lehet az okostelefonra letölthető parkoló applikáció is.
Régi, de kicsit elfeledett gyakorlat, magam is szívesen alkalmazom: zárt tanulópályán kiszállok az autóból és a tanuló önállóan hajtja végre a manőverezési feladatokat, ami rendszerint nagy sikerélményt jelent számára.
Mi, a járművezető-képzésben tevékenykedő szakemberek nem lehetünk a motivációs témák iránt közömbösek, hiszen az új, korszerű szemléletmódnak köszönhetően javul a tanulók elégedettsége és persze eredményessége is jobb lesz.
A motiváció a tanulásban alapvető fontosságú, olyan erő, amely cselekvésre késztet. Egy belsőleg motivált tanuló úgy érzi, hogy a világot is kifordítja a helyéről és valóban, sokszor csodát is láthatunk a tanulókocsiban. 
Az ún. intrinzik, a belső indíttatású motiváció sajnos nem mindegyik tanulóvezetőnek sajátja a tanfolyam kezdetén. Sokszor csak a külső motiváció miatt iratkoznak be a tanfolyamra (munkavállalás, gyermek születése a családban stb), ilyenkor az oktató feladata, hogy ez az interiorizáció során, fokozatosan átalakuljon át belső motivációvá. Ez bizony néha komoly erőfeszítést igényel, de nagyon megéri!
Szerintem az oktató személyes példamutatása, szakmája iránti elkötelezettsége, türelme, beleérző képessége segíthet a legtöbbet abban, hogy a kölcsönös bizalmon alapuló légkör létrejöjjön az autóban. 
Nagyon fontos az is, hogy a tanulót az oktató partnernek tekintse és építsen az előzetes ismereteire, tudására. A különböző sportági ismeretek, és pl. a hangszeres tudás jó alap lehet a mozgás összehangolásához és a figyelem terjedelmének a növeléséhez.
A fokozatosság didaktikai elve ugyancsak fontos szempont, és Csíkszentmihályi flow elmélete alapján a gyakorlatban is rendre beválik. Ha pl. a tanuló pont olyan nehézségű feladatot kap, ami erőfeszítést igényel tőle, de ami azért még a siker reményével kecsegtet.
Mivel a mi szakmánkban a felnőtt vagy a felnőtt kor küszöbén álló emberek tanulásáról beszélünk, kerülendő a "kisiskolás" módszerek alkalmazása. Az oktató feladata, hogy a tanulót facilitálja, vagyis megkönnyítse számára a tanulást, továbbá mediálja, töltsön be közvetítő szerepet az önálló tanulás során, és a sok esetben előforduló, a tanulással kapcsolatos félelmeket, nehézségeket támogató attitűdjével, humorával segítse a tanulóban legyőzni.
E közös munka végén pedig fontos feladat, hogy az oktató a most már megfelelő, felelős szemléletmód birtokában lévő tanulóját tovább segítse az önállósodásban. Azért, hogy az önálló tapasztalatszerzés segítségével képessé váljék az önfejlesztésre is.

 Papp Endre 


Bármit megtehetek helyetted, de akarni nem akarhatom...

Az autóvezetés megtanulása nem kötelező oktatási, képzési előírás az emberek számára – ellentétben a közoktatási tankötelezettséggel. Ebből fakadóan a vezető-jelöltek többé-kevésbé saját elhatározás alapján iratkoznak be a különböző kategóriás képzésekre. Szerintem viszonylag csekély azoknak a száma, akik valamilyen külső kényszer hatására érkeznek.
Motiváción az oktatás elméletében két – egymással szorosan összefüggő – dolgot értünk. Egyrészt azokat a belső hajtóerőket, amelyek a tanulót a tanárral való együttműködésre, a tanulási folyamatban való aktív részvételre késztetik, másrészt azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a tanár tesz azért, hogy a tanulót rávegye az együttműködésre. Ez utóbbira a motiválás szóval is hivatkozhatunk.
A motivációt bizonyos szükségleti állapotok hozzák létre, illetve irányítják, amik a szervezet egyensúlyának helyreállítására irányuló viselkedést indítanak meg, indukálnak. Megkülönböztetünk elsődleges (belső), és másodlagos (külső) hajtóerőket. Minél erősebb a drive, annál nagyobb a motiváció megjelenésének valószínűsége. A mai képzésben részt vevőknél a fiatal generációnál én nem elsődlegesen motiválatlanságáról beszélnék, inkább azt látom problémának, hogy nincsenek hozzászokva a teljesítménybiztos tanulási helyzetekhez és az ezzel járó erőfeszítéshez. Pillanatok alatt azonnali sikert akarnak. Pedig türelem, kitartás és verejték nélkül nincs siker! A mostani élet a hedonizmust sugallja: most élvezd, élj a pillanatnak! Rohanj, kapkodj, légy felszínes, vedd a következőt! Pedig mindenre rá kell szánni az időt!
Persze akad, aki külső kényszer hatására jön tanulni, a szülők szorgalmazzák, hogy legyen jogsi, hiszen ma szinte elengedhetetlen feltétele a munkavállalásnak. Lehet, hogy jót akarnak, segíteni a gyereket, de ő még nem annyira érett személyiségű, gondolkodású, így érdektelenséget mutat. Őket az oktató a fiatalos gondolkodással befolyásolhatja. Pl. Akard jól csinálni és érezd jól magad! Akár a kortársaid segítségére lehetsz, ha megvan a jogsid! A sikered a tudásodra épül. Ha többet akarsz az élettől, többet kell tanulnod! Kevés dolgot tudsz pillanatok alatt megváltoztatni, de egyet bármikor: a hozzáállásodat! Ahová érdemes eljutni, oda nem vezet könnyű út. Ne habozz, és ne keress kifogásokat; egyszerűen indulj el és csináld! Meglátod, nagyon sikeres leszel!
Mint minden új dolog, az autóvezetés tanulása is idegen mindenki számára, így természetes, hogy izgalommal érkeznek az első órákra. Nem tudják, hogy milyen lesz a kapcsolat az oktatóval, szimpatikusak-e egymásnak, mennyire tudják majd a saját maguk elvárásai szerint jól megcsinálni a kapott feladatokat. Ez izgalmat okoz, de egy furcsa kíváncsiság is ott bujkál, hogy mennyire ügyesek, meg akarnak felelni az oktatónak, saját maguknak és semmiképpen nem akarnak lemaradni a kortársaktól hallott felnagyított történetek alapján a vonatkoztatási csoportjuktól.
A tanuló és oktató megismerkedése során az oktató is mondjon pár szót magáról, illetve irányítottan kérjen információkat a tanulótól. Például milyen közlekedési tapasztalatai vannak (gyalogos, utas, kerékpáros, robogós…). Kipróbálta-e már az autózást? A jogosítvány megszerzése után lesz-e lehetősége gyakorolni? Miért állt neki? Miért most kezdte? 

 

 

 

Legfontosabb, hogy mindig kipihent állapotban jelenjen meg, hiszen saját magának segít ezzel. Egyébként megnyúlik a képzési idő, romlik a hatékonyság, így több pénzébe fog kerülni. Nekem nem érdekem, hogy több órát vegyen. Akkor lesz elégedett, ha a nagyjából eltervezett anyagi keretből kitelik a sikeres képzés.

A járművezetés tanulása egy komplex folyamat, ahol elsősorban mozgássorozatokat, mozgásmintázatokat tanulunk, aminek van egy érési folyamata, ideje, ezt nem lehet meggyorsítani. Tehát mindenre rá kell szánni az időt! Hasonlít az írni tanuláshoz, de magasabb szintű mozgás-összerendezésre van szükség (szem-kéz-láb koordináció). Felnőttként a tanulási folyamat életkor függvényében megnyúlik, de mivel tudatosan irányított, így az ideje le is rövidíthető.

Mindig hangsúlyozom, hogy „Követelek Tőled, mert tisztellek!”. Mindig ugyanúgy fogok kérni tevékenységeket, hiszen hamarabb kialakul a mozgásséma, ha az egyes tevékenységek sorrendje megegyezik. Ezeknek általában közlekedésbiztonsági oka van, amiket el is magyarázok. Lényeges továbbá, hogy „Bármit megtehetek helyetted, de akarni nem akarhatom”. Ha a tanuló nem akarja, akkor az oktató megfeszülhet, akkor sem lesz pozitív eredmény, sikeres forgalmi vizsga.
A gyakorlások során egy felmerülő probléma esetén azonnal kérdezzen. Ez egyrészt visszajelzés a gondolkodásról, másrészt – mivel általában halad a jármű és folyamatosan új információk érkeznek be hozzá – elfelejti, felülíródik, törlődik a tartalom. Ez a csökkent csatornakapacitás következménye.
Az oktatási óra során folyamatos visszajelzést kell adni a tanuló tevékenységéről, kiemelni a jót, megbeszélni a javítani valót. A foglalkozás végén mindenképpen legyen visszacsatolás: megerősíteni, hogy akarta jól csinálni, amit kértem. A tanuló általában nem direkt ellenkezni akar az oktatóval a gyakorlati képzés során, hanem csak egyszerűen fizikálisan nem képes kivitelezni, amit kérnek tőle. Ilyenkor az oktatónak még apróbb elemi lépésekre (itemekre) kell bontani a mozgást, hogy kevesebb dologra kelljen koncentrálnia a tanulónak. Kivitelezhetővé váljon számára, ezzel biztosítottá válik a sikerélmény. Ami további hajtóerőként fog szolgálni. Mindig kell egy napi összegzés, hogy mit csináltunk, és az hogyan ment. Én el szoktam mondani a következő foglalkozás tervezett programját, így gondolatban is tud készülni.

Az első gyakorlati foglalkozás végén még fel szoktam hívni a figyelmet egy-két jelenségre, törvényszerűségre.

- A napi tevékenységi ritmus: kezdéskor bele kell rázódni, aztán tartósan jól tudjuk csinálni, majd fellép az elfáradás, így csökken a teljesítmény. Gyakorlatilag egy harang alakú görbével írható le a napi vezetésünk.Én mindig adok egy általános tájékoztatót arról, hogyan zajlik a gyakorlati képzés felépítése, hogyan tudunk gördülékenyen együtt dolgozni, mik az elvárásaim.

- A fejlődés üteme nem lineáris. Először meredeken emelkedik a görbe, amikor az elején minden még új. Aztán kezdünk ismételni és gyakorolni, ekkor lelassul a fejlődés. Amikor az önállósodási fázisba kerülünk és megvonom a segítségeket, akkor átmeneti információhiány lép fel; a gondolkodás után kialakított cselekvés üteme jóval lassabb, de ekkor válik a sajátjává, belsővé, ekkor dolgozza meg önmagában igazán. Ahogy a kezelőszervek használata automatizálódik, úgy felszabadul a figyelem, a gondolkodás felgyorsul.

- Az óraközi folyamatos visszacsatoláson túl dicséretet viszont csak a nap végén mondok. Mindannyiunk tulajdonsága, hogy örülünk a dicséretnek, így elmegy a figyelmünk a tevékenységről és elrontjuk, ha az menet közben van. A napi gyakorlás végén örömmel száll ki az autóból: de jó, megdicsértek! Van ideje örülni neki és a következő alkalommal is megpróbálja „kiharcolni”.

- Mindenkinek vannak jó tulajdonságai, melyek előnyére vannak a vezetésben, ezeket ki kell emelni és megerősíteni. Pl. a fiatalok könnyebben tanulnak járműkezelést, mert plasztikusabb az idegrendszerük, sokkal nyitottabb az újra. A kevésbé fiatalok több élettapasztalattal rendelkeznek, ami például előny lehet a forgalomban a veszélyhelyzetek észlelésében.

- A járművezetés egy gyakorlati tevékenység: meg kell próbálni, meg kell tapasztalni, gyakorolni kell. Ha soha nem próbáljuk meg, soha nem fogjuk tudni. Nem baj, ha valami nem sikerül, azért vagyunk, hogy megtapasztaljuk. Bizonyos tekintetben az a különbség oktató és tanuló között, hogy az oktató régebb óta járja az adott utat, több a tapasztalata. (Persze tudnia kell tanítani is!)

- Nem számít, ha elesünk, de fel kell állni és tovább kell menni! Nem azok a győztesek, akik soha nem hibáznak, hanem azok, akik soha nem adják fel! Van egy pont, amikor úgy érezzük, nem megy tovább. Ez a holtpont. A halál pontja. Akiben ilyenkor a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább, és megnyeri a csatát. Minden fejben dől el! Az akaraterő megteremti az utat.

- Az optimálisnál jobban motivált tanuló túl jól akarja csinálni, ezzel legátolja önmagát. Mindent egyszerre, gyorsan és hibátlanul akar megcsinálni, türelmetlen magával szemben. Sokszor a hibáinkból, rontásainkból sokkal többet tudunk tanulni, mint egy tökéletesen megoldott feladat pozitív tapasztalataiból. Például a kézifékes elindulásnál hogyan lehet elrontani, minek mi a következménye.

Megpróbálom rávenni, hogy csak egyszerűen élvezze az autózást. A feladatok adásakor visszalépek egy szintet, amit már kevés hibával meg tud oldani, így sikerélményhez juttatom, feloldom a görcsöt, majd ezt követően emelhetjük ismét a mércét.

Az új dolgok tanulása leköti a figyelmet, jóval több energiát igényel, mint a napi begyakorolt ritmus szerinti tevékenységek. A mai világ magas követelményt állít mind az iskolások, mind a dolgozó felnőttek elé, így párhuzamosan elég sokféle, illetve hosszú ideig tartó tevékenységeket kell csinálniuk a hétköznapokban. Például a középiskolásoknak magas szintű nyelvtanulás, különórák az érdeklődésük szerint – a sikeres felvételi érdekében -, sportolás, karitatív tevékenységek tarkítják a mindennapjaikat. A munkába járók pedig jelentősen túlterheltek a munkahelyükön mind időben, mind elvégzendő feladatokkal. Így nem is csoda, hogy ezek után az új megtanulása – a járművezetés – lassan, nehezen, sok idővel, energiával és anyagi ráfordítással lehetséges. Mindig kiemelem, hogy ilyen élethelyzetekben elengedhetetlenül szükséges egy fontossági sorrendet felállítani, kell egy prioritás, különben nem fog sikerülni teljesíteni a követelményeket. Ha valaki szétforgácsolja az energiáit, akkor sokat markol, de keveset fog.
Már volt róla szó, hogy a járművezetés magas szintű mozgás-összerendezettséget igényel. Az életmód jelentős megváltozása a 21. században a mozgáskoordináció romlását eredményezte, hiszen nagyon sokhelyütt gépek helyettesítik az embert, míg régebben a nagyobb mennyiségű fizikai munka biztosította a test harmonikus mozgását. A fiatalok sok időt töltenek a számítógép előtt ülve, nem szeretik a testnevelés órákat, felmentettek vagy gyógytestnevelésre járnak, kevesen töltik szabadidejüket sportolással akár hobbi, akár versenysport szinten. Akkor tudja uralni valaki a testét, ha tud kitartóan futni, úszni, labdajátékokat játszani és különböző ugrásokat kivitelezni. Egyébként az idegi kapcsolatok nem épülnek ki, az idegpályák nem járatódnak be, így ezt a gyakorlati képzés során kell megtenni. A későn kezdett vagy alacsonyabb fejlettségi szintről indított fejlesztés mindig hosszabb idejű és kevésbé jó hatékonyságú, mintha adott életkorban – amikor a legfogékonyabb rá a szervezet – történik meg a készség kialakítása. Ennek megfelelően az oktatónak személyre szabottan meg kell találnia az optimális heti gyakorlásszámot, hogy a leghatékonyabb legyen a fejlődés-fejlesztés. Ez általában 2-3-4 alkalom/ hét. Ajánlott a legalább 1 nap szünet, hiszen az érési folyamatnak be kell következnie. Azonban ha 48 órán belül nincs megerősítés (ismétlés), az izmok, inak elfelejtik a mozgásmintázatot. Egy meghatározott mértékű begyakorlottsági szint fölött a felejtés lassabb.
A tanítás-tanulás folyamatában mindig is voltak, vannak és lesznek is nehézségek, mint ahogy az élet bármely területén. De szerintem attól szép ez a hivatás, hogy mindig rugalmasnak, kreatívnak kell lenni, keresni az újat, alkalmazkodni a körülményekhez, de nem olyan áron, hogy az ember feladja az elveit. Csak úgy, hogy az elveket megtartva, új eljárásokat keres az új problémák megoldására. Mindig előre kell vetíteni a fejlődés ütemét és az alapján tervezni a következő foglalkozást és a teljes tanulási folyamatot. „Testre szabott” módszerrel nagyon magas lehet a pedagógiai hozzáadott érték, ez pedig csökkenti az óraszámot és költséghatékonnyá teszi a képzést, ami végeredményben elégedett tanulót eredményez, aki nyílt szívvel fogja ajánlani ismeretségi körében az oktatót. És valljuk be, ez a legjobb ajánlólevél.
Ha a folyamat-tervet mindig megbeszéljük a tanulóval, akkor ő is látni fogja, hogy hova kell eljutnia és mekkora út van még hátra. Így a türelmét is tudjuk fokozni, hiszen egyébként nem látja a közös tanulási folyamat várható zárását, a vizsgát, ami bizonytalanságot, feszültséget okoz. Ez pedig gátolja az eredményes oktatást. Ha az oktató beszél a még szükséges lépésekről, azzal a szakértelméről is tanúbizonyságot tesz, növeli a tanuló bizalmát, ez pedig pozitívan hat a járművezető-jelölt motivációjára is.
„Ne azt kívánd, hogy minden könnyen menjen. Kívánd azt, hogy legyen erőd legyőzni a nehézségeket!” (Bruce Lee)
Felmerül még a kérdés, hogy van-e generációs szakadék? Ez a kérdés nem válaszolható meg igennel vagy nemmel. Mindenhol vannak átmenetek, a szürke árnyalatai is az élethez tartoznak. Mondható, hogy van, hiszen az oktatók átlagéletkora kb. 50-55 év táján van. A jogosítványt szerezni kívánóké pedig 14-től akár 50-60 éves korig terjed, legnagyobb részarányban viszont a 17-25/30 éves korosztályig bezárólag. Manapság azért találkozhatunk a 30-40 évesekkel is a képzésben, aminek oka lehet, hogy az előző időszak gazdasági válsága alatt az embereknek nem volt pénze jogosítványt szerezni huszonévesen, s most van rá lehetőségük. Ezen túlmenően úgy 10 év kimaradt az oktató-képzésben, s a fiatalok talán majd most jönnek. Itt is van, aki (élet)pályát módosít és nem a kötelezően előírt minimális életkorral jelentkezett az oktató-képzésre, így talán nem jön létre, illetve nem fokozódik a generációs szakadék a jövőben.
Az ember, ha a munkája során a saját környezetében törekszik mindig a legjobbat adni magából, akkor az igyekezete a tanulója számára is láthatóvá válik – lelkesedésként éli meg -, így ő is iparkodik a legjobban végrehajtani a kért feladatokat. Ez egy pozitív öngerjesztő folyamatot indít meg, amiben mindenki jól érzi magát és a maximumot tudja nyújtani. Így képesek vagyunk akár hegyeket is megmozgatni, emiatt elmondhatjuk, hogy „önmagunk legyőzése az igazi győzelem”.

 Pataki Melinda


 Gaál Arthur:

Egy újabb tüskével a szívemben!

Budapesten délután kettő körül érkeztünk a Mogyoródi út - Róna utca kereszteződésébe. A Nagy Lajos király út felé akarunk egyenesen tovább haladni, elsőként állunk a piros jelzésnél, már világít a kiegészítő zöld jobbra. Dudál a mögénk beérkező Audi vezetője, aki nagyjából fél méterre lehetett tanulókocsink hátsó lökhárítójától. Amikor "telezöldre" vált a lámpa - tanulóvezetőm a szükségszerűen kialakuló idegességének is köszönhetően -, lefullad, megálltunk. Az Audi hátulról belénk ütközött. Kiszálltam, hogy megnézzem, mekkora a baj, majd a koccanás után azonnal, és igen felfokozott idegállapotban kiszállt az Audi vezetője és az egyik hölgy utastársa. Minősíthetetlen hangnemben szidtak minket, pénzt követeltek, közben hívták a rendőrséget. Számon kérték rajtunk, hogy miért nem kanyarodtunk el, mivel ők nagyon siettek. Az Audit vezető férfi egészen közelről kiabált az arcomba, de egyebet nem tett, talán nem is mert. Sajnos, a kiszállásom után nyitva maradt a tanulókocsi ajtaja, az illető sofőr pedig dührohama közben, behajolva szidalmazta, s leköpte a tanulómat. A szegény kislány erre azonnal ki akart szállni, hogy valamit majd ő is csinál, de gyorsan rábeszéltem, maradjon csak. Viszonylag nyugodtan válaszolgattam a közben azért csitulni lászló férfi kérdéseire, majd mutattam neki az egyébként teljesen sértetlen autókat, hiszen semmi baj nem történt! Menjünk tovább a dolgunkra! Időközben az Audi vezetőjének hölgy utastársát (a telefonvonal túlsó végéről) a rendőrök is “helyreigazították” majd a férfi is kijelentette "felülbírálom az egészet, menjünk tovább!" 
Mindezt a kb. öt percig tartó történést a mellettünk elhaladó autósok végig nézhették, bámulták, hallhatták, mekkora f...pó g....ik vagyunk, stb. Még a tanítási órát is tudtam folytatni, próbáltam kicsit humorosan felfogni a dolgot, de egy újabb  tüskével a szívemben…


 

Garamszegi József egy napja

Harminchét éve kezdett oktatni az MHSZ-nél, húsz éve autósiskolája van, az összes járműkategóriában profi. Heves és Nógrád megye, Hatvan város közúti forgalmát járja, de a levegőben is tanít. Sportrepülő oktató, kétkormányos iskolagépének fedélzetén is osztogatja instrukcióit. Repülünk a Cserhát hegység meseszép, lágy vonulatai fölött, észak felé látszanak a Karancs kéklő csúcsai. (katt a képre!)

Motoros oktatással kezdődik a nap. Nagymotor, nagy "A" kategória. Beöltözés, előkészületek az induláshoz. Körbejárják, megcsodálják a szépséges Honda CB 650-est. A tanulóvezető már teljesen beleszeretett a csillogó kétkerekűbe. Garamszegi oktató szerint ez normális dolog, még jobban fog vigyázni a motorra, és persze saját magára is! A gumiabroncs, a kormánymű, a világítás és a fékek gyors ellenőrzése ezúttal sem maradhat el, stabil-e a rendszámtábla felfüggesztése, nem lóg-e valami a járművön? Még egy-két rövid mondatos útravaló: egyenes testtartással haladjunk, a váltásnál vigyázzunk az egyensúly megtartására, a sebességet folyamatosan ellenőrizzük. Készen vagyunk, indulhatunk, kicsit izgulhatunk. Újabb lépés az önállóság felé. Először gyakorolunk a forgalomban, de rádión kapsz segítséget. Mögötted vagyok a kísérő oktatójárműben, védelek, féltelek. 

Délelőtt 10 órakor "B" képzésre várjuk a tanulót. Garamszegi oktató felkészült, mindent tud róla. Eddig 36 órát vezettek, kicsit lassan haladnak, - sorolja a javítandó hibákat. Most külön megtervezett útvonalon fognak gyakorolni, személyre szabott  feladatok is lesznek. Amúgy a VW Golf 1,9-es dízel tanulókocsija kilenc évesen is kitűnő, nyomatékos motorja kifejezetten előnyös az elindulásokhoz. Közepes forgalomban, jobbára egyenrangú kereszteződésekben, Hatvan kertvárosában gyakorolunk. A vártnál nehezbben lendülünk bele, az oktató többször besegít, jó előre tájékoztat, magyarázza, majd ugyanezt ismétli, újra és újra. Végtelen türelemmel. A belvárosba érve parkolásra is jut időnk, járda mellé, jobbra előre, párhuzamosan. A végrehajtás önállóan, szépen sikerül. Később kiderül, a feladat nem volt véletlen, ez a beállás jól megy neki, - kellett a sikerélmény. Vége is a foglalkozásnak. Korrekt az értékelés, aminek a lényege: haladtunk előre ma is, néhány fontos forgalmi feladat azonban még hátra van. Egyeztessük akkor a következő óra időpontját...

Garamszegi ezúttal Mercedes 1424-es ponyvás tehergépkocsija, a 14 tonnás "C" kategóriás oktatójármű mellett. Vett hozzá tandem pótkocsit, így már a "CE"  kombinált kategóriás képzésre is megfelelő. Most a konzervgyári rutinpályán  gyakorolnak. Sorba veszik a "C" rutinvizsga követelményeit, a technikai és manőverezési feladatokat. A Mercedes szólóban is nyolc méter hosszú, két és fél a szélessége. Szabványosan berendezett vizsgapályán, a bóják és  a szegélyek között kijelölt  műveleti térben dolgoznak. Legalább 20 métert mennek hátramenetben és persze a tükrökből tájékozódva; magabiztos szlalomozás következik előre, a végén finoman megközelítve az utolsó bóját; majd egy nyomvonal váltással jobbra hátra, a rakodórámpa mellé. Tökéletes oldaltávolsággal, ideális helyzetben fejezik be a manővert. Én ámulok az ügyes tanulóvezető teljesítményétől, de látom, nincs itt nagy vállveregetés. Az oktató az talált a feladatsorban még kis javítani valót. Eszembe is jut a régi, szakmai bölcselet: az ügyes tanulót csak ügyes oktató tudja tanítani. 

 

A Setra HD 215-ös autóbusz 13 méter hosszú, 3 és fél méter magas, 17 ezer kg-os megengedett össztömegével, több is mint "D" kategóriás oktatójármű - mondja Garamszegi. A városszéli telephelyen vagyunk, indulunk a forgalmi vezetésre. Rövid ellenőrzés, felnyitja a motorháztetőt és elénk tárul a hatalmas aggregát, a régi, de teljesen felújított, nyolchengeres V motor, a 15 ezer ccm-es, 300 lóerős dízel (katt). Emeletnyi a karosszéria, belül 51 ülőhely. Csodálnánk még, de műszakizásra most nincs idő. A város felé haladva könnyen vagyunk egyenes úton, de Garamszegi a várható, váratlanról beszél. Buszt vezetni azért más! Nagy ez a jármű. Nagy hely kell a fordulókban, sokszor még az úttest bal oldalára is szükségünk lesz, amit nehezen tolerálnak a közlekedők. Szokatlanul nagy az első és hátsó kerekek nyomeltérése, a járdát mindig szemmel kell tartani a tükörben. Elől söprése van a kocsiszekrénynek, veszélyesek lehetnek a holtterek. Csak a tudásunknak megfelelő sebességgel haladjunk. Legyen időnk végig gondolni a tennivalókat! 
És lám! Már az első szűkebb városi kanyarban becsúszik a
 hiba. Csak gyors oktatói beavatkozással, elnéző, barátságos gesztusokkal oldódik fel a helyzet. Garamszegi nyugodtsága most aranyat ér. Aztán kezdi már megérteni a tanulóvezető is: buszt vezetni más!  Mert nagy darab, nagy a felelősség, nem elég ezt pontosan, itt elegánsan is kell vezetni! 

Délután négy órakor érünk a Garamszegi Rutin Autósiskolába. Első látásra is hangulatos családi ház, belül tágas udvar, jól felszerelt, korszerű, KRESZ, műszaki és Bü teremmel, modern számítógépes lehetőségekkel. Itt még a régi követelmény él, teljes képzési szolgáltatás valamennyi járműkategóriában. Ma új tanfolyam kezdődik, itt vannak a tanárok is. Először Garamszegi tart hagyományos tanfolyamnyitót, mint régen az MHSZ-nél. Azt mondja: szükségét érzi, hogy személyes kapcsolatban legyen a fiatal hallgatókkal. Ő még hisz a tanári munka fontosságában, a közösségi tanulás nevelő erejében.  

Egy óra múlva már a 21-es úton, Bátonyterenyén, a Cserhát Repülő Klub területén vagyunk. Ideális az idő, messze még a naplemente, Garamszegi repülni akar, jelentkezett is valaki sétarepülésre. A Zodiak sportgépét gyakorlott mozdulatokkal manőverezi ki a hangárból, szakszerűen átvizsgálja, meg is tankolja. Kigurul vele a repülőtér ősgyepére, kicsit melegíti még a felszálló pálya elején, ahol az ablakokból már csak a kék égbolt látszik. Gázt ad, száz-százötven méteres start után emelkedni kezd, meredeken a levegőbe. Ez még a próbakör, Garamszegi József 3125-ik felszállása. 

 

Járművezető vizsgabiztosi képesítése is van, pár éve még vizsgáztatott Heves megyében, de abbahagyta. Én ott is, mindig csak tanítani akartam, amit a vizsgáztatás intézménye ma már nehezen visel. Szenvedtem tőle, hogy a jelölt rosszul csinálja az egész mozdulatsort, de nem szólhattam. Maradok én inkább az oktató!
  

 

Feljegyezte Balogh Zoltán 

 


 


 

Azt hiszem, most a helyemen vagyok... 

Autógépész mérnöknek tanultam Erdély egyik legszebb városában, Brassóban. Közúti fuvarszervező lettem, később gépjárműjavító, nyomdász gépmester, most elméleti és gyakorlati oktató vagyok. Hosszú volt ide az út, de megtaláltam a helyem! Közel négy évtizedes autóvezetői tapasztalat, elégtétel számomra, hogy ebből a tudásból másoknak is átadhatok valamit. Feleségem negyven éves volt, amikor megtanítottam vezetni. Nem lett válás a dologból, azóta is balesetmentesen vezet. Azt hiszem, most a helyemen vagyok, tudok örülni tanulóvezetőim sikeres vizsgáinak, az elismerésnek, a hálás visszajelzéseknek.

Munkámban a pontosság híve vagyok, gyakorlati oktatóként ezért díjazom az oktamétert, az elektronikus vezetési kartont is. Nehezen viselem, ha ebben  a szakmában érdektelenséget tapasztalok. Azt is nehezen viselem, hogy vannak közöttünk, akik olcsó szolgáltatássá alacsonyítják a gépjárművezető-oktatást és ebben a szakma döntéshozói is benne vannak. Tudnék örülni, ha végre már, valami normális, előremutató szakmai intézkedést is tapasztalnék. Miután oktató vagyok, türelmesen várok erre, reménykedem.

Fülöp Zoltán


Én mindig Szücs Attilát fogom ajánlani!

Már többször is nekifutottam a gyakorlati vezetésnek, de egyik alkalommal se volt igazán jó oktatóm, valami mindig hiányzott a sikerhez. Az idén tavasszal azonban sikerült! Szücs Attila volt, aki türelmesen, nagy pszichológiai felvértezettséggel mindent megtanított nekem, amire az életben szükségem lehet, ami a legfontosabb a balesetmentes közlekedéshez. Nála rendkívüli bánásmódban volt részem, igazán sokat tanultam tőle. Szakmailag és módszertanilag, de emberileg is csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni.
Már hónapok óta egyedül közlekedek autómmal a pesti forgalmas utcákban, a fokozatosság elvét betartva haladok előre, most is fülembe csengenek Attila bölcs szavai. Teli tarisznyát, hasznos útravalót kaptam tőle. Hála NEKI, a Jövő Autósiskola oktatójának!



Most, a nyilvánosság előtt, itt is küldöm neki köszönetemet és jókívánságaimat. Az biztos, ha egem megkérdeznek, hogy tudok-e türelmes, jó oktatót, én mindenkinek és mindig csak őt, Szücs Attilát ajánlom. Aki felhatalmazott rá, hogy e-mail címét tovább adhatom mindazoknak, akik még 
 az autóvezetés megtanulása előtt vannak. < martonka@pr.hu >

Zelényi Annamária



Majoros Gabriella Szegedről...


- Budapesten kezdtem az oktatást még 1989-ben. Akkor én voltam az ország legfiatalabb oktatója. 1993-tól 7 évig Debrecenben éltem és ott is oktattam. Tizennégy éve pedig már Szegeden tanítok gyakorlatot, és ha kell elméletet is. Pedagógus végzettségem is van, a SZTE-en szereztem 2005-ben diplomát.
Büszke vagyok a foglalkozásomra, hivatásnak tekintem! A jó oktató ismérve, hogy ajánlás alapján keresik a tanítványok. Ez velem is így van, hiszen többször tanítottam testvérpárokat, nagymamát, annak a lányát, de még az unokáját is! Az idei évben pedig már nyelvtudásomat is kamatoztattam: külföldi tanulók angol nyelven ismerhetik meg az autóvezetés és a biztonságos, udvarias közlekedés rejtelmeit.

   

Azt gondolom, hogy lehet élményszerűen is megtanulni a járművezetést. Jó hangulatot teremteni a tanulókocsiban, pl. olyan versikékkel is, amelyek segítik a memorizálást. „Tükröm, tükröm mondd meg nékem, megnyomhatom-e a fékem?”  Vagy "Ha gurul a kerék, a kettes is elég!" Ha jó a hangulat, nem izzad a kéz, nem remeg a láb a pedálon. 
Nálunk sem sikerülhet persze minden, előfordulhat pótvizsga is. Az én tanulóim azonban nem keserednek el, megpróbálják a hibáikat minimálisra csökkenteni! Nem a vizsgabiztost, hanem saját magukat hibáztatják, hiszen ismerik a sikertelenség okait. Amikor pedig végre a vizsgaértékelő lapon megjelenik az "M" betű, akkor ők is büszkén mondják: egyszerű az egész, úgy kell csinálni mindent, ahogy Gabi tanította!
Ezért is szeretem a munkám, minden nap más, minden nap egy új kihívás. Néha már talán túlzás is, de mindenhol csak "szakmázom". Ez az életem!

gabriella.m25@gmail.com



Lőrincz József az igazi MHSZ-es oktató

Harminckilenc évig a mozgó katedrán, 
majd élethosszig tovább…

 


A jó hírű MHSZ-es oktató, akinek 
a nevét érdemes volt megjegyezni…

 

Kaposváron, bárhol is jár-kel a városban, sokan megismerik, kalapot emelnek a 75 éves Lőrincz Józsi bácsinak. Az egykor híres motorversenyző és jó hírű MHSZ-es oktató most is népszerű ember. Az olyan oktatók közé tartozott, akinek érdemes volt a nevét megjegyezni, mert aztán jó szívvel lehetett őt ajánlani bárkinek, aki még nem birtokolta a vezetői engedélyt. Jöttek is hozzá a tanulni vágyók. Az idegenek, a barátok, az ismerősök, később ezek fiai és lányai, a végén pedig már az unokáik is. Ha kellett sorba is álltak érte, levegőt se hagytak neki.

- Csakhogy én ebben a helyzetben nem fuldokoltam, hanem élvezettel lubickoltam! - teszi hozzá. Nagyon szerettem ezt a munkát, ettől vált teljessé az életem!

 A Somogy megyei kis faluban Szilvásszentmártonban született 1936-ban.
- Édesanyámat már három, édesapámat 14 éves koromban elvesztettem, de igazán szeretetre méltó nevelőszülőkhöz kerültem. Főleg a háború után éltünk nagy szegénységben, mégis rendesen gondoztak, tanítattak - örök hálám nekik!

Szegeden végzett traktoros-gépész szakiskolát, ahol megismerkedett a gépekkel, a gyerekkorától imádott motorokkal. Itt szerezte motoros és vontató-vezetői engedélyét 1954-ben, majd a hivatásos vezetői képesítést Kaposváron, a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség (Möhosz) szervezeténél. Zalaegerszegre hívták be sorkatonának, 1957-ben már a sorköteles ifjakat oktatta, huszonegy éves volt, amikor eljegyezte magát ezzel a hivatással.

 

  

 

 

 

Még ugyanebben az évben, a frissen alakult Magyar Honvédelmi Sportszövetség (MHS) Kaposvári Motoros Klubjában kezdődött motorversenyzői pályafutása. Először a dél-dunántúli területi motoros bajnokságban, majd az Országos Gyorsasági Motoros Bajnokság versenyzőjeként (1958-1969), több mint tíz éven át volt az élvonalban. Az oktató-motorversenyző a 125-ös (Csepel) majd a 350-es (Jawa) géposztályban aratott óriási sikereket. Abban az időben a gyorsasági motorversenyek rendkívül népszerűek voltak hazánkban. A hétvégi versenyeken esetenként százezres közönség is figyelte a vasparipák küzdelmét, ami rendszerint a nagyobb városok lezárt útvonalain, a Balatonnál Tihanyban, a fővárosi Városligetben, majd a Népligetben zajlott. 
Lőrincz József motorversenyzőről ekkortájt sokat írt a sajtó, legalább száz újságcikk jelent meg róla az MHS élet, a Lobogó, a Népsport, az Autó-motor és a Somogyi Hírlap hasábjain.

Miközben folyamatosan oktatott is, tanította a sorköteleseket, a hatvanas évektől már a magántanulókat is. Az MHS után, 1968-tól az MHSZ, a Magyar Honvédelmi Szövetség Somogy megyei Gépjárművezető-képző szervezetéhez került, majd húsz év múlva, 1989-től, a Kulturált Közlekedési Alapítvány Didaktika Kft. autóiskolájához.

       

- Én persze soha nem váltottam munkahelyet, akárhány neve is volt a szervezetnek, én midig is MHSZ-es maradtam! 
Ami pedig ennél szervezetnél tartotta, az a sikeres motorversenyzés, az imádott oktatás, a szakma, a hivatás végtelen szeretete.

 Lőrincz Józsi bácsinak az ötvenes-hatvanas évek motorversenyzői sikereit számtalan díj, serleg, díszes oklevél mutatja, de az oktatásban eltöltött évtizedeiben is nagyon sok kitüntetést kapott. Mint MHSZ-es oktató minden lehetséges alap és továbbképző tanfolyamot elvégzett, minden ezzel járó képesítő vizsgát abszolvált, szívta magába a szakmával, az oktatással kapcsolatos új ismereteket. Neki nemcsak papírja volt róla, igazi Mesteroktató volt.

 - Összesen harminckilenc évet oktattam a mozgó katedrán, a legkülönbözőbb oktatójárműveken - mondja. Nyolcezer embert, főleg sorköteles fiatalokat tanítottam meg tehergépkocsit, autóbuszt, személygépkocsit vezetni és persze motorozni. Ez több, mint kétmillió kilométer balesetmentes vezetést is jelent, merthogy megvannak erről az elismerések, a rézveretes fém plakettek. Hozzáteszi: - itt nálunk a kétmillió kilométer nem ugyanaz, mintha saját magam vezettem volna a járművet. Aki ért hozzá tudja, az oktatójárművel nehezen gyűlnek a kilométerek. A tanulóvezetőkkel "csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen... " Nem lehet őket hajtani, nekik még idő kell ahhoz, hogy feldolgozzák az eseményeket.

- A fiatalabbak talán el se hinnék, 1957-től 1965-ig pótfék nélkül végeztük a gyakorlati oktatást, sokszor pedig 14 órákat is mentünk naponta.
Lőrincz Józsi bácsi kaposvári lakásának vitrinjében ott láthatók a négy évtized sikereinek tárgyi emlékei, az érmek, a kitüntetések. Van ezekből a Megyei Sport Múzeumban, a Megyei Rendőrkapitányságon időszaki kiállításon is bemutatták a motorversenyzésben szerzett díjait, a számtalan serleget.

- Mint motorversenyző nyolc Honvédelmi Miniszteri, két Belügyminiszteri kitüntetést kaptam, oktatói munkámért pedig MHSZ-ért Érmet, a Haza Szolgálatáért Arany, Ezüst, Bronz fokozatát, az MHSZ Kiváló Munkáért érem mindhárom fokozatát és hozzá még néhány MHSZ Főtitkári Dicséretet is. Nemrégiben pedig – mint öreg lokálpatrióta – megkaptam a Kaposvár Városért Megyei Önkormányzat kitüntetését is.
- Ha innen nézem a dolgokat, nekem valóban sikeres volt az életpályám, de nem is panaszkodom!

 

 

 

Egész élete az állandó szolgálatban telt el. Úgy tudom nem is nősült meg. Igaz-e, vagy csak kósza hír, hogy 1965-ben egy Jugoszláviában rendezett nemzetközi motorverseny miatt még a saját esküvőjét is lekéste? 
- Ez úgy igaz, hogy én tényleg fontosnak tartottam azt a versenyt. Ráadásul abban az időben nem vihettem magammal a menyasszonyt sem, hiszen Jugoszlávia még „nyugatnak” számított. A versenyen viszont mindenképpen részt akartam venni, így azon a bizonyos tervezett esküvőn más valaki lett a vőlegény. Mindezt persze nem rossz érzéssel mondom. Jó is hogy így történt, nekem tényleg nem volt időm még a nősülésre sem!

 

  

Lőrincz József a Kaposvári Didaktika Kft. autósiskola megbecsült oktatójaként, 1996-ban ment nyugdíjba.
Olyan régi és nagyszerű szakemberekkel dolgozott együtt, mint id. Géring József, Tillman István, Pásztor László oktatók, vagy Bálint Géza iskolavezető és Szeles János, akinek már emléktáblája is van az új autósiskola falán.

 

 

 

Azt gondolná az ember, egy ilyen aktív, négy évtizedes életút után már valóban pihenni akar az öreg oktató. De nem!- Hogy is képzeli? Hatvan évesen pihenni? Én már évtizedekkel előtte is dolgoztam az OKBT balesetelhárítási szervezetébenben, majd az OBB Megyei Baleset-megelőzési Szakbizottságában. Most tudtam csak igazán időt fordítani arra a munkára, amit szintén nagyon szeretek csinálni.

 

 

A gyermekek közlekedésre nevelése és oktatása mindig is szívügyem volt. A Fonyód-ligeti gyermektáborban a KRESZ és gyakorlati foglalkozásokat tizenöt évig vezettem, a fiatal kerékpárosokat és motorosokat folyamatosan készítettem fel a megyei és országos versenyekre. Sajnos ezt múlt időben mondom, mert két éve megszűnt a tábor, de úgy hallom, esetleg újra éled.

 

  

 

Most az általános iskolákba járok gyalogos, kerékpáros közlekedést oktatni. Vetélkedőkre, falunapokra, ahová éppen hívnak. Rendszeresen készítem fel a fiatal hallássérülteket a nemzetközi közlekedési vetélkedőre. Itt évenként tíz ország indul tizenkilenc csapattal, idén tavasszal már a tizenötödik alkalommal rendezik meg. Örülök, hogy dolgozhatom velük.

 Feljegyezte: Balogh Zoltán


Az 1960-as évek eleje, Kaposvár, 
Lőrincz József ködvágó sapkában, a Dodge 
Weapon terepjáró oktatói ülésében, a 
sorköteles tanulóvezetőkkel

MHS oszlopmenet: legelöl a Skoda 1102-es, 
a két Skoda Colonial (a pléh Skodák), majd 
a két Csepel, a dízel és a ponyvás benzines

Lőrincz József oktató-motorversenyző 125-ös Csepellel egy kaposvári kanyarban, 
az első helyen

Most is az 560-as rajtszámmal, de Lőrincz 
ezúttal a városligeti versenypályán repeszt

Együtt az MHS Kaposvári Motoros Klubja: 
az elnök Szentgróti Béla, később 
megyei ATI igazgató,  mellette Répási István, 
később az ATI központ személyzeti vezetője

A népligeti motorverseny parkolójában a 
Skoda 1102-es - Spitzer Ferenc MHS 
osztályvezető szolgálati kocsija, jobbra a 
Buick Roadmaster, az egyik versenyző autója

Még mindig a hatvanas években: 
Lőrincz József  a Pobjeda tanulókocsija mellett

Ez után jött a Moszkvics 407-es, amivel 
legalább hat évig oktatott

Sorköteles tanítványával a Zil 157-es 
vezetőfülkéjében

A hetvenes-nyolcvanas években már a 
Gaz-69-es terepjáró személygépkocsival oktat

Itt már a kilencvenes években, a 
Didaktika Kft. Lada 1200-as tanulókocsijával

A Didaktika Kft. új épülete előtt 1996-ban, 
a VW Golf I.-essel

2002-ben, Kaposváron vagyunk: 
Lőrincz József az iskolában tanítja a 
közlekedés alapjait

Irányítja a Kerékpáros Kupa megyei
döntőjének versenyzőit 

Ez is Kaposvár, 2010 - Lőrincz József 
a Hallássérültek Nemzetközi Versenyén 
a gyalogos-átkelést tanítja

 



Oláh Miklós – a régi ATI-s!


Igazi, régi ATI-s Székesfehérváron. Ma is olyan tanfolyammegnyitókat tart, mint ahogy azt régen, az Autóközlekedési Tanintézetnél megkövetelték.
Ő mindig készül az új hallgatókra! A 17 éves fiatalok között már a tanfolyam első, eligazító foglalkozásán felvennék a lezser, ablakon kinéző pózt, de itt most nem lehet.

  

Oláh Miklós lesz az elméleti oktató, de ő az iskolavezető is. Kemény, de nem bántó és közvetlen hangon szólítja meg őket. Erre oda kell figyelni!
„Örülök, hogy jöttetek, autózni szép lesz, jó lesz, de azt mondom, nagyon vigyázzatok! Nem játékról van szó! Itt felelősség is van! Ha valóban jó vezetők akartok lenni, meg kell először tanulni az elméleti alapokat!”
Sorra veszi a tanfolyamkezdéshez szükséges adminisztratív teendőket, a sok bürokratikus elintézni valót. Hogy ne felejtsék, leíratja velük, majd a foglalkozás végén - biztos, ami biztos - kivonatot is kezükbe nyom az elhangzottakról.
Oláh Miklós iskolavezető-oktató nem nagyon kedveskedik a hallgatókkal, de korrekt és hiteles. Ez a teljes bizalom jele. Később is visszajönnek hozzá a tanulóvezetők, kérdeznek. Ha gond van, akkor is jönnek.
„Megbuktam a vizsgán, mert az oktató, vagy a vizsgabiztos…”
Oláh Miklós ezt érti! Nem kezdi el azonnal nyomozni az igazságot, hanem rögtön a tanulókocsiba ülnek, szembesülnek a feladatokkal, vezetnek egy kicsit. Szembesül a tanulóvezető is a követelményekkel. Sokszor feketén-fehéren kiderül: bizony még gyakorolni kell!
Az is kiderülhet, hogy a gyakorlati oktató hagyott ki valamit! Ilyen is van. Tévedett! Percek alatt megoldja a gondot. Oktatócsere!

Erre azonban – konfliktus nélkül - csak olyan iskolavezető képes, aki maga is gyakorlatot oktatott, aki már mindent megpróbált, aki érti, tudja ezt a szakmát.
Oláh Miklós a régi ATI-s időkben 1972-ben kezdett oktatni. Ő még a nagy tanítómestereket is figyelhette, óriási tapasztalata van. Ahogyan csinálja, azt intézményesen tanítani kellene!
(B)