Ez év január hó 1. napján volt ötven éve, hogy hatályba lépett az azóta sokszor módosított 1/1975. (II. 5.) KPM-BM rendelet „A közúti közlekedés szabályairól” - a KRESZ '76. Ma már ennek is hosszú története van.

Virágh Sándor a kiváló ATI-s tanár, KRESZ szakember visszaemlékezéseit pontosan ismerjük, – merthogy írásai itt a Tanulóvezető oldalain jelentek meg. Innen tudjuk, hogy az időtálló KRESZ rendelet kezdetben sokáig jól működött az időnként megjelenő, frissített KRESZ Útmutatókkal, de 1987-től ezek már (az Alkotmánybíróság egy

elvi határozata következtében) elveszítették jogi, iránymutató funkciójukat. Ezért is, már a 2000-res évek elején a GKM (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) illetékes szakemberei
Ez a terv, akkor nem valósult meg.
Tudjuk azt is, hogy 2005-ben már megjelent Dr. Fülöp Ágnes és Dr. Major Róbert: A KRESZ értelmezése a joggyakorlatban című könyve, ami elsősorban a közlekedési szakembereknek adott segítséget, a járművezetők és gyalogosok jogainak, kötelezettségeinek megismeréséhez. A könyv „kimagasló használati értékét a KRESZ rendelkezései minden érdemi részletére kitérő, a tartalomjegyzék tagoltságából is érzékelhető tematikus a módszertanban tárgyalás, a kiváló, olvasmányos, laikusok számára is közérthető írásmód jellemzi” - írta már a kiadvány előszavában Dr. Völgyesi Miklós, akkor a Közlekedési Bírák Egyesületének Elnöke. A könyv sikerét bizonyítja, hogy hamarosan megjelentek újabb, bővített kiadásai, ma is ez a legjobban használható KRESZ tansegédlet.


Ez röviden, a magyarországi KRESZ-biznisz, de tegyük még hozzá: a jó autóvezetőt nem a KRESZ tudása minősíti. Állítja ezt még sok más szakember, köztük olyan régi kiválóságok mint Dr. Irk Ferenc az állam és jogtudományok doktora, korábban a Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kara Közbiztonsági Tanszékének - ma már nyugdíjas - professor emeritusa, és Destek Miklós, okleveles gépészmérnök, az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet sajnos a közelmúltban már elhunyt tekintlélyes munkatársa. Ők ugyanis egy bizonyító erejű kutatást is végeztek, amit a „A KRESZ szerepe a közlekedésbiztonságban” című írásukban ki is fejtettek. Csak két fontosabb gondolat ebből az anyagból:
„ Szakmai körökben általánosan elterjedt az a nézet, hogy minél precízebb a KRESZ, annál nagyobb reményt lehet fűzni ahhoz, hogy a közlekedési fegyelem növekszik, s ezzel együtt a balesetek száma csökken. Más szavakkal: a szakemberek széles körben vallják, hogy a közlekedésbiztonság javításának elsődleges eszköze a jogkövetés fokozása. Úgy vélik, hogy a magatartás szabályozásában a jog vezérlő szerepe kiemelkedő fontosságú. Ugyanakkor, a jogszociológia szakembereinek csaknem egybehangzó véleménye szerint ez az élet egyetlen területén sem érvényes. Az aktuális problémák megoldásában a jogi normák szerepe legalábbis másodrendű. Általában nem az elvont norma hat a viselkedésre. Az ember nem elvont erkölcsi szabályokat, törvényi tényállásokat követ, hanem környezete elvárásait tartja szem előtt.”
"Mikor lehet a szabályozás alá vont élethelyzetben inkább eredményes megoldást várni a döntés előtt álló embertől? Akkor-e, ha az általános keretek igen alaposan, de egyúttal a konkrét megoldáshoz nagyfokú rugalmasságot biztosítóan vannak kidolgozva (ezt nevezzük „alulszabályozásnak”), vagy akkor-e, ha a jogalkotó a jogalkalmazó számára minden elképzelhető szituációra kész „recepttel” kíván szolgálni? (Ezt nevezzük „túlszabályozásnak”. Álláspontunk ebben a következő: a jelenlegi kontinentális gyakorlattal ellentétben az „alulszabályozás” elvét magáévá tevő jogalkotás sokkal kisebb veszélyt jelent a közlekedésbiztonságra, mint a „túlszabályozás”. Mégpedig a következő indokok miatt: Ha az „alulszabályozás” olyan mértékű, hogy a közlekedés résztvevői maguktól is érzik: nagymértékben rájuk van bízva a jó és a rossz, a helyes és a helytelen közötti választást követő döntés, eleve figyelmesebben járnak el. Eleve jobban törődnek azzal, hogy mit tesznek a közlekedési partnerek, vagyis szokássá válik az olyan vezetési mód, amely a károkozástól való tartózkodást, a balesetek elkerülését helyezi előtérbe.”
Végül, visszatérve a mai helyzetre, a magyar közlekedésbiztonságra. Mostanában megint terítéken van az ötven éves KRESZ rendelet felülvizsgálata, megújítása, amire valószínűleg jogos igénye van a járművezető-képző szakemberek közösségének. Nagyon sok az új, a technikai változás, küszöbön az önvezető autó is. És ma, amikor – Jókai Mórtól kölcsönözve – „lélekcserélő idők” járnak, és a politikától hangos az ország, csak abban reménykedhetünk: az új KRESZ szakmai döntéshozói távol tudják tartani magukat a politikusoktól.
Balogh Zoltán a szerkesztő



