Tapasztalataim az új könyvelési rendszerről és a tartalmi változásokról

Autóvezetést oktató iskolát működtetek, szinte minden járműkategóriában. Sajátos helyzetben vagyok, mert magam oktatok és adminisztrálok is, ráadásul vizsgabiztosként is dolgoztam. Így a képzés teljes területét átlátom. Mostanában pedig igen sokat morgolódom, de úgy hallom más kollegák is, - mégpedig az új, digitális könyvelési rendszer bevezetése miatt.

Az autóvezetés oktatása szolgáltatás. A tanulóvezetők a legkülönbözőbb emberek: van ki dolgozik, van ki iskolában tanul, sokan a nálunk szerzett jogosítványtól remélnek munkahelyet. Ezért is, különböző intenzitással szánják rá magukat erre a képzésre, járnak az órákra többé-kevésbé rendszeresen. A tanulóvezetőknek rengeteg gondjuk van, személyes, munkahelyi problémájuk, a tanítási rendjük is kevésbé tervezhető, - mondjuk az általános iskolához képest. Ott a tanuló tanul, ez az egyetlen dolga, az autóvezetést viszont egy túlhajszolt világban, felnőtt emberként kell a szabadidejébe préselnie.
Szolgáltatóként nekem az ő igényeikhez kell igazodnom, így pontosan megtervezni előre a napokat csaknem lehetetlen. Mégis megkísérlem ezt folyamatosan, de utólag állandó javítgatásra szorul. A hagyományos adminisztációban ez a korrekciós munka nem terhelt, hiszen csak a saját naptáramban könyvelem: áthúzom, áthelyezem más időpontra az órát, cserélek másik tanulóra. Ez az új digitális könyvelés erre nem ad lehetőséget, ez rugalmatlan és felesleges. Nem életszerű.
Konkrét példaként írom a gyakran előforduló esetet. A tanuló úgy gondolja, tud majd két órát vezetni egymás után, mert van rá ideje, közben azonban a vezetés elfárasztja. Oktatóként látom, hogy felesleges két órát vezetnie, mert már nem tud figyelni, hiábavaló levezetni vele a második órát, csak pénzkidobásnak tenném ki.
A keletkezett üres idő használható lenne másra. Van, aki be tud ugrani, igaz, ehhez a megoldást keresni kell.
Tanítványaim többsége szívesen ül be a tanulókocsiba hátra is, megfigyelőként, hiszen így az élő közlekedési szituációkat többször látja, a magyarázatokat hallja, ami egy hatékony tanulási módszer. Örülni tudnak a felszabaduló időnek, így a tervezettnél hamarabb is volánhoz ülhetnek.
Más alkalommal a soron következő tanítvány tud hamarabb jönni és hamarabb is végezni. Gyakran előfordul ennek a fordítottja is: egy tanuló egy órányi vezetési gyakorlatra van beírva, de a forgalmi helyzetek megértése és az ő tudása érdekében még egy órára lenne szüksége. A később jövőket ilyenkor tovább tudom tolni, vagy a nap további két órájára jelentkezővel megyek csak egy órát.  Nálam a tervezett nap pontosan ugyan úgy, a legritkább esetben valósul meg.
Mivel szinte minden járműkategóriában oktatok, tudom, hogy a járművek néha meghibásodnak, a forgalmi helyzetek miatt időbeni csúszások vannak, azonnal kell tudni az idővel jól gazdálkodni és áttervezni. Ezt a rugalmasságot nekem nem biztosítja a digitális rendszer, feleslegesen kényszerít a külső ellenőrzés melletti adminisztrációra. Lehetne előny a tudatosabb, gondosabb tervezés, de ez itt most nem életszerű.

Az oktatójárműben ülhetek én egy laptoppal is kezemben. Elegáns látvány, de az apró, képernyő felületen nagyon könnyű mellé nyúlni, a kézíráshoz képest számomra ez lassúbb. Ami a noteszben egy megcsúszó tollvonás, az itt rossz adatsor lehet. Elég egy betű tévesztése egy névben, egy szám elírása, és máris elbukhat egy vizsga lehetősége, mert ez a program nem érzékeli, nem jelzi a hibát.

A vizsgák tervezésében én több problémába is bele ütközök. A vizsgafelületet én egy időpontfoglaló rendszernek képzeltem, mint pl. az okmányirodákba való bejelentkezésnél. Ehelyett azonban az időpont nem látszik, csak a nap százalékos telítettsége. Így számomra későn derül ki, pontosan mikor is van a vizsga. Ez a rendszer nem figyel az érintett oktató személyére, a vizsgák helyszínére, típusára. Így fordult elő, hogy egyik nap 10 óra 20 perckor véget ért az egyik vizsga egy helyszínen, de 10 óra 20 perckor kezdődött egy másik vizsga a másik helyszínen. Az oda átérés persze lehetetlen volt. Megkértem azonnal egy kollegát, ugorjon be helyettem – nem lehettem így a tanítványom mellett a szolgáltatás legnehezebb szakaszában. Anyagi károm is keletkezett, mert a helyettesítést fizettem.
A vizsga kezdete is szerencsétlenül indul. A vizsgáztató – ahogy módszertanból is tanulta – arra törekedne, hogy megnyugtassa a vizsgázót, kedves, nyugodt beszélgetéssel oldaná a feszültséget, e helyett azonnal adminisztrálnia kell. A vizsga kezdete is tolódik. A vizsgák között kellene lenni legalább 5-10 perc szabad időnek, ami az áthangolódáshoz feltétlenül szükséges.

Máskor telefonos ügyfélszolgálati segítséget sem kaptunk, mert a telefon mellett ülő ember sem tudott válaszolni a konkrét kérdésre, és nem tudott hozzáértő programkezelőt sem kapcsolni.
Így a visszajelzéseink nem jutnak el sehová. Azért írom, mert ez tapasztalat, mert remélem, a program javítható, ha tudnak gondjainkról.

Szerintem egyellőre a rendszer egésze átláthatatlan, jelenleg csak nehezíti mindannyiunk munkáját. A havi óraösszesítő elkészítése és leadása egyszerűbb, érthetőbb volt, a jelenlegi adminisztrációs megoldások végrehajtása nagyon  körülményes. Sokszor egyáltalán nem, vagy rosszul működik a program. Használatkor nem lehet tudni, én rontottam vagy a rendszer hibás. Szerintem ezt már visszajelezhetné a program.  
Például a segédmotoros forgalmi vizsgára való kiírásnál rendszámot kért, holott a kismotornak nincs rendszáma. Nem engedte kitöltetlenül hagyni a rendszám helyét, de nem fogadott el más jeleket sem. Végül beírtam kísérő autóm rendszámát, így tudtam tovább lépni a vizsga kiírás rendszerében.

Mint iskolavezetőnek nekem két rendszert kell használni, amelyek nincsenek egymással kapcsolatban, számomra ez érthetetlen. A tanítványok ugyanazon adatait többszörösen kell rögzíteni.  Korábban elég volt átküldeni csak az eredményt a KAV felé. Számomra érthetetlen ennek a kapcsolatnak a törlése. Most újra beírok minden adatot.

A pénzügyi rendszer kezelése az észszerűbb, hasonlóan működik az e-learninges programhoz: a folyószámlán lévő összegből levonja a vizsgadíjakat. Azonban a gyakorlati vizsga óráját nem jegyzi.   Körülményes a könyvelésbe átvinni a gyakorlati vezetés óráit.

Szerintem itt az történt, hogy az adminisztráció került előtérbe mindannyiunk számára, gyűjtjük a tapasztalatokat, próbáljuk a megoldásokat keresni.

Én magam elkeseredést tapasztalok az egész oktatói társadalomban. Küzdünk, mert nem tehetünk mást. Talán a fiatalabbak számára könnyebb lehet ez a lépés, jobb a készségük, nagyobb a bizalmuk az új technika iránt. Magam is remélem, sikerül mindenki számára megnyugvást, jó megoldásokat találni a jelzett gondokra.

Néhány szó még a tartalmi változásokról

Terjed a digitális oktatás, a legtöbben ma ezt is választják az alapvető ismeretek elsajátításához. A biztonságos üzemeltetés tanítása a nagy-járműves kategóriáknál nem szűnt ugyan meg, de folyamatosan súlytalanná válik. Ennek kérdéseit beillesztették a rutin vizsga menetébe. Persze műszaki tudás nélkül, érzékből is lehet autót vezetni, de érzékszerveink sokszor megcsalnak. Itt a biztos tudás lenne a legjobb fegyver, életünk és biztonságunk megőrzése érdekében. A rutin megszerzése az hosszú folyamat. Amikor az autóvezetőnek már nem kell figyelnie a mozdulataira, mert ösztönösen jól kezeli a gépjárművet. Az oktatás gyakorlati szakaszában ezt a készséget próbáljuk kialakítani.
A nagykategóriás képzésben épp ennek óraszámát csökkentették le. Véleményem szerint ez igen nagy kockázatot jelent az áruszállítás tekintetében, de különösen az emberek utaztatásában, szállításában.

A hatóság a gyakorlati vezetés megszerzését kilométerszámhoz köti. Konkrétan a D kategóriás képzés esetében ezt 348 km-ről felemelve, a meglévő C kategóriával 550 km-re, valamint a B kategórával 850 km-ben állapították meg, - de le lehet ezt vezetni az autópályán is.  Ha valaki egyenesen tud menni, még nem biztos, hogy jól kanyarodik be egy szűkebb utcába, vagy biztonságosan áll meg egy meredek terepen. Véleményem szerint a 850 km nagyon sok, mert itt a mennyiségre koncentrálunk, és nem a pontos technikai végrehajtásra. Ennél hasznosabb lenne a városi forgalomban manőverezés követelménye. Ez ugyan kevesebb kilométer lenne, de így mélyebb tudás szerezhető.

Ma a B kategóriás jogosítvány megszerzése után lehet jelentkezni buszvezetői képzésre. Értem. Így valóban rövidül a képzési idő, könnyebben elérhetőbbé válik egy igen fontos foglalkozás. Hamarabb betölthetők a jelenleg üres buszvezetői állások is. De a kockázat jóval nagyobb. A vezetőjelöltek a viszonylag kevés óraszámmal 50 ember életéért is felelnek. A gyorsaság itt kifejezetten káros lehet.
Amíg a teherautós képzés megelőzte a buszvezetést, kialakult a gyakorlat a nagyméretű járművek mozgatására, de tegyük hozzá, a B kategóriában a műszaki ismereteknek minimális a követelménye. A busz vezetőjének lényegesen több műszaki ismeretre van szüksége a biztonságos vezetéshez. Ma a biztonságos üzemeltetési ismeretek csökkentése miatt a jármű vezetője nem tudja azt a színvonalas vezetést produkálni, amit a nagyjármű igényel. Az utasok azért lesznek majd rosszul a buszon, mert a vezetőnek nincs megfelelő technikai tudása, sem elméleti ismerete. Mert nem ismerik a szabályozott féket, a tengelykapcsolót rosszul kezelik, a gázpedált nem megfelelő időben és mértékben használják, a kormányzást túl korán vagy későn hajtják végre.
A busz utasai pedig nagyon rosszul viselik a rángató mozdulatokat, a hirtelen féket. Csak biztos műszaki ismeretekkel csökkenthető ez a hatás.

Én ma veszélyben érzem az egész oktatás színvonalát, hiányolom a szakmai igényességet. A régi, jól bevált oktatási módszerek teljesen háttérbe szorulnak. Az emberiesség, az előre gondolkodás, a belátás, a logikus gondolkodásra nevelés eltűnőben van. Az a csoda, hogy csak ennyi a baleset.

Garamszegi József

Hatvan - Rutin Autósiskola