A közlekedésben részt vehetünk gyalogosként, utasként vagy járművezetőként. Az előírásaink közt találunk e csoportokra vonatkozó közös rendelkezéseket, de külön szabályokat is.
A járműveknek egyre nagyobb a teljesítményük, a hatóképességük. Jellemzően negatív események után (balesetek), azok elemzésével jutunk újabb tudáshoz, ami alapján módosítunk, finomítunk, csiszolunk a szabályainkon, törekszünk – utólag – alkalmazkodni a körülményekhez. Az egyre nagyobb testű járműveink által létrehozott sérülések még inkább a védtelen közlekedési partnerek irányába, a védelmük megoldása felé tereli a szabályozást.
A közlekedés biztonságának javításán dolgozó szakemberek – több szakterületen is – sok oldalról hívják fel a figyelmünket a törékeny közlekedési partnerekre, a velük való élő kapcsolat kialakítására, a hozzájuk kötődő szabályokra, azok jelentőségére az ő védelmükben. Végül is a vezetői engedély egy legális fegyvertartási engedély! A jogosítvánnyal rendelkező személy szervezetten tanulta a közlekedés szabályait, sőt sikeres hatósági vizsgákat is tett belőlük.
A gyalogos, a kerékpáros pedig a családban, s jó esetben a közoktatásban hallott a biztonságos célba érés mikéntjéről. Persze, a KRESZ megadja, hogy a gyalogos hol közlekedhet, hol haladhat át az úttesten, a járművek számára kijelölt területeken, milyen magatartást kell tanúsítania egyes helyeken vagy szituációkban. Neki is figyelnie kell a többi közlekedőt, s reagálni az ő tevékenységükre, mozgásukra. Mert különleges okok miatt (pl. járművezető hirtelen rosszulléte) a járművel közlekedő is hibázhat, tévedhet; akár akarata ellenére is. Persze, helyénvaló, hogy a nagyobb tudású, bölcsebb partnernek más a felelőssége, de egy váratlanul kialakuló veszélyhelyzetben a gyalogosnak is mindent meg kell tennie a baleset elkerülése, elhárítása, illetve a súlyosságának csökkentése érdekében. Igenis rendelkezzen veszélyérzettel és képes legyen bizonyos fokú előrelátásra. A gyalogos is mindig kövesse a közlekedési folyamatot, hiszen vannak dolgoknak, eseményeknek előzményei. Erre az élet más területén is szükség van az életben maradáshoz.
A gyalogos számára is vannak olyan tiltott tevékenységek, amelyekkel a saját testi épségét védi, továbbá a másik közlekedési partnert nem sodorja megoldhatatlan helyzetbe. Pl. a gyalogos még elsőbbségi helyzetben sem léphet le az úttestre takarásból a másik és önmaga veszélyeztetésével. Meg kell győződnie az áthaladás veszélytelenségéről. Ezzel egyidejűleg a járművezetőnek is mindent meg kell tennie, hogy pl. a kijelölt gyalogos-átkelőhelyet és környezetét kellő távolságban belássa. És bizony köteles sebességet csökkenteni a járművezető, ha a kilátást korlátozó akadály van. Ha nem látunk be egy területet – ahonnan takarásból elsőbbséggel rendelkező partner kerülhet elő –, akkor lassítani kell, mert meg kell tudni állni.
KRESZ Magatartás a gyalogosokkal szemben
43. § (2) Azt a helyet, ahol az (1) bekezdés értelmében a gyalogosnak elsőbbsége van, a jármű vezetőjének csak olyan sebességgel szabad megközelítenie, hogy a jármű vezetője az elsőbbségadási kötelezettségének eleget tudjon tenni. A jármű vezetőjének a kijelölt gyalogos-átkelőhelyet csak fokozott óvatossággal és olyan sebességgel szabad megközelítenie, hogy a járművel, amennyiben szükséges, a gyalogos átkelőhely előtt meg is tudjon állni.
Így számottevően csökkenthető lenne a gyalogos-jármű páros személyi sérüléses balesetek száma, továbbá a kimenetel súlyossága. Az utóbbi időben rengetegszer találkozunk azzal a durva szabálysértéssel, hogy a párhuzamos közlekedésre alkalmas úttesten a kijelölt gyalogos-átkelőhely előtt megálló jármű mellett – nem kis tempóval – elhalad a másik sofőr. Sokszor a gyalogos figyelmességén múlik, hogy nem történik tragédia. Ilyen járművezetői magatartás esetén, ha halálos balesetet okoz a sofőr, a bíróság mindenképpen letöltendő szabadságvesztést ítél; míg egyéb – kevésbé súlyos, kevésbé durva – szabályszegés esetében általában felfüggesztett börtönt tartalmaz a végzés.
A gyalogos nagyon sokféle, különböző tudásszinttel rendelkező partner lehet, ráadásul a gyaloglás nem köti le a figyelmet; a mobilozás azonban számottevően. A gyalogosok közt lehetnek idősek, gyerekek, betegek, idegenek – helyismeret nélkül –, fogyatékossággal rendelkezők. Megtörtént esemény, hogy a gyalogos szabálytalanul a villamos síneken tartózkodott. A villamos hangjelzése ellenére mégis bekövetkezett a baleset. A gyalogos ugyan tájékozódott a veszélyről, de nem megfelelően. A vizsgálat kiderítette, hogy máshonnan, ellenirányból „várta” a veszélyt az angol gyalogos Magyarországon! A fogyatékosok közül a süketnémát emelném ki: ő is gyalogolhat. Sőt, B kategóriás jogosítvány (úrvezető) szerezhető, hiszen orvosilag nem kizáró ok a süketség! S még valami! A közlekedésben a gondolkodás, a józan ész létkérdés! Ugyan olyan szabály nincs a KRESZ-ben, hogy a gyalogos (gördeszka, szánkó) nem vontattathatja magát; de a veszélyérzetünk súgja már azt számunkra, hogy ilyenekből komoly, súlyos tragédiák keletkezhetnek.
A következőkben álljon itt pár gondolat az elsőbbséggel és irányjelzéssel kapcsolatban!
Korábban már szó került róla, hogy a forgalmi áramlatokat időben szétválasztják pl. a forgalomirányító fényjelző készülékekkel. A közlekedés, mint mozgás, térbeli jellemzőkkel is bír. A partnerek mozgását így az elsőbbség fogalmával és szabályozásával is van mód megadni. Mindig két partner viszonyában vizsgálandó: jogosult és kötelezett. Köztük akkor értelmezhető a jogviszony, ha van ütközési pontjuk, azaz keresztezik egymás útját vagy egymásba fonódik, csatlakozik az útjuk.
A partnerek lehetnek álló vagy mozgó helyzetben, így megkülönböztetünk statikus és dinamikus aspektust. Statikus helyzetből ki kezdheti meg a továbbhaladást, dinamikus helyzetben pedig megadja azt a mozgásváltoztatási mértéket, amire a jogosult nem kényszeríthető.
A közlekedés egy társasjáték. Hogy milyen magatartást tanúsítunk – partneri, együttműködő; vagy önző, agresszív – az kifejezetten csak és kizárólag a hozzáállásunk kérdése. Nem tudunk bármit egy szempillantás alatt megváltoztatni, de a hozzáállásunkat, azt igen!
Járművel a gyalogosok irányába – védtelenségük okán – az akadályozás, sőt zavarás sem megengedett. Járművek egymás közti kapcsolatában a hirtelenséget emeli ki a jogszabály a haladási sebesség, illetve az irány megváltoztatása tekintetében. Intenzitás szempontjából az adott helyen adott időben az adott járművel elérhető maximális fékintenzitás 10%-át meg nem haladó (zavarás), 25%-át el nem érő (akadályozás), 50%-os (elsőbbségsértés) fékezésre a közlekedés másik résztvevője nem kényszeríthető. Elsőbbségsértésnek minősül tehát száraz aszfalt esetében a kb. 3,5 m/s2-es lassításra, lassulásra kényszerítés. Ha pedig váratlan a „jogsértés”, akkor a jogosultnak nem állt kellő idő rendelkezésére a biztonság megőrzéséhez. A következtetés, hogy az elsőbbségadásra kötelezett olyan – az elsőbbséggel rendelkező számára is megbízható – sebességgel közelítse meg a kötelezettségének helyszínét, hogy a jogosultban ne okozzon kételyt a szándékával.
Mindkét fél figyelmére szükség van, hiszen alapos tájékozódás esetén is ritkán előfordulhat, hogy egyrészt a közúti jelzés – pl. „Elsőbbségadás kötelező” – nem észlelhető kellő időben. Másrészt az elsőbbséggel rendelkező a kötelezett számára váratlanul kerül elő, sajnos akár takarásból, vagy netán gyors tempójával rövid az észlelésre, feldolgozásra jutó idő. S jól tudjuk: csak annak tudunk elsőbbséget adni, akinek a jelenlétéről tudomásunk van! Ilyen – akár különleges – észlelési körülmények között az elsőbbséggel rendelkező is tudatában van, illetve tudatában kell lennie, hogy nehezen, korlátozottan észlelhető. Ezért neki is mindent meg kell tennie a biztonságos kontaktus és továbbhaladás kialakításához, biztosításához.
Az elsőbbségi jog megsértésével létrejövő baleseteknél néha a védett úton haladó a felelős. Ezen kivételes esetek például, ha az elsőbbséggel rendelkező megtévesztő sebességgel jön, ami lakott területen kívül az útra engedélyezett sebesség legalább kétszerese, lakott területen pedig már az 1,75-szöröse tempó is. Nem észlelhető a védett pozíciójú jármű, ha éjjel lámpa nélkül jön. Továbbá a megtévesztő irányjelzés adása is ebbe a kategóriába tartozik. Mondjuk jelez jobbra kanyarodást, azonban a védett úton egyenesen továbbmegy. Az elsőbbségadásra kötelezett úgy tudja fokozni a biztonságot, hogy mindig visszaellenőrzi, hogy a jelzett irányváltoztatás ténylegesen hol fog bekövetkezni. Figyeli a másik sebességét, lassulását (tempó nyelve), a járművel létrehozott nyomvonalát (nyom nyelve). Ezek a defenzív vezetés kellékei. Hasznosak, hiszen a fizika nem hazudik! Ha valaki irányjelez, hogy elkanyarodik és nem fogunk a nyomvonalakkal találkozni, viszont nem lassít kellően, akkor nem hiszem el neki a kanyarodási szándékát, mert olyan sebességgel érkezik, amivel fizikailag lehetetlen befordulni; s máris baleset történhet. Nem indulok el; kivárok. Ezért egyértelműen az alárendelt útról érkező meggyőződési kötelezettsége nem merül ki abban, hogy megnézi az irányjelzőt, hanem a jármű mozgásának a figyelése is beletartozik. Szóval meg kell győződnie arról, hogy nem fog vele kapcsolatba kerülni; a jobbra irányjelzés pedig e kötelezettséget nem lehetetleníti el, mint pl. a lámpa nélkül éjszaka érkező esetében.
Másik elsőbbségadás elmulasztásából származó baleseti veszélyforrás, amikor szemből egyenesen haladó kerékpárosnak – egyéb egy nyomon haladónak – a balra kanyarodó autó nem ad elsőbbséget. Ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy a járművezetők fejében kialakult séma szerint elsőbbséget kell adni a szemből egyenesen haladó autónak. (Erről korábban már volt szó.) Egy másik ok lehet, hogy az egy nyomon haladó jármű kis felületű, s nem veszi észre a kötelezett sofőr, illetve bekerül az autó tetőoszlopának takarásába: a holttérbe. Ezt kiküszöbölni az üléspozíció váltással lehet, amikor a tekintetünket bevisszük a fej elmozdításával a tartóoszlop mögé, megkerülve azt.
Az elsőbbségadással viszonylag szorosan összefügg az irányjelzés is. Kellő időben és kellő ideig kell működtetni az irányjelző berendezést, hogy a partnerek észlelhessék; és tudjunk egymáshoz alkalmazkodni. A sávváltáskor kivitelezett irányjelzés elsődlegesen annak a közlekedőnek szól, aki elé/ mögé be szeretnénk csatlakozni sűrű forgalom esetén. A mozgás dinamikájától (tempó) és az irányváltoztatási hely távolságától függ, hogy mikor kezdünk jelezni. A lényeg, hogy akit érint, az kapjon elegendő időt a tervünk feldolgozására. Van, aki hanyagságból nem használ irányjelzést; s bárkivel előfordulhat, hogy kimarad nála az ujj billentésének mozdulata. Bizonyára mindenki járt már úgy, hogy máshol jártak a gondolatai, pl. egy, a lelkünket mélyebben érintő családi, baráti, munkahelyi, netán egészségi problémán. Igen, az ilyen esetekben átmenetileg nem vagyunk járművezetésre képes állapotban! Hasonló pszichológiai okok húzódhatnak a háttérben akkor is, amikor valaki szándékozott kitenni az irányjelzést a sávváltáshoz, de mégsem tette, mert az agya átugrotta ezt a lépést, s úgy kezelte, hogy megtette. Előfordulhat ilyenfajta kihagyás is.
S még egyszer a megtévesztő irányjelzésről! Mikor tekintjük annak? Ha elbizonytalanítja a partnereket a szándékunkban vagy ellentétes a járművünk mozgásával. Lássunk egy szituációt, hogy mikor is tegyük ki az irányjelzést, ha a védett út szélén rögtön a kereszteződés után szeretnénk megállni, várakozni! Erre az ismét dinamikus rendszerre nem lehet statikus választ adni. Attól függ! Nagyrészt a saját megtapasztalásunk segít, hogy ne legyen megtévesztő, azonban minél több információt és minél hamarabb adjunk a másiknak. Használjuk a sebességünkkel és a nyomvonalunkkal való plusz tájékoztatást; optimalizáljuk a helyzetet. Az elsőbbségadásra kötelezett partner tulajdonságaiból is valamelyest következtethetünk az eddigi közlekedési tapasztalatára, továbbá az aktuális figyelmi szintjére, amit felhasználunk a kellő irányjelzési pillanat meghatározásához.
Most megint leszűrhető tanulság, hogy a közlekedés során mindig odafigyelve, a helyzeteket jól elemezve, s elraktározva későbbi időkre tudjuk javítani a baleseti statisztikákat, menthetünk meg életeket! Mindig éljünk vele!
Dr. Major Róbert előadásai és a KRESZ értelmezése a joggyakorlatban c. könyv alapján
