Ez volt a címe Közlekedésszakmai rendezvénysorozatunk decemberi előadásának, mit tehet itt a felelős közlekedő?
Meghívott előadónk Banda András, korábban rendőrségi kiképző.
A megkülönböztető jelzéssel való haladás mindenki számára fontos, hiszen meglátva, meghallva őket kötelezettségünk keletkezik. Lényeges az úrvezetőknek, meghatározó a személy- és teherszállító sofőröknek, valamint sarkalatos a megkülönböztető jelzésekkel haladóknak is. A közlekedés biztonságáért aktívan dolgozó szakemberek példamutatással, ismeretterjesztéssel és edukálással törekednek az együttműködést, a partnerséget kialakítani, növelni a közúton.
Egymás munkájába bepillantva rögtön más nézőpontból is látjuk a közlekedést, annak dinamikáját, erősségeit és gyengeségeit, amiken van még javítanivaló. Több figyelemmel és nagyobb empátiával jobban segíthetjük egymást, aktívabban alakulhat a partneri viszony. Ehhez több ismeret, több tudás kell. A másik szempontjainak megismerése elgondolkodtat, és némi tudatossággal a hozzá való viszonyunk megváltozását eredményezi. Ezzel a céllal rendeztük meg a szakmai eseményünket.
Több, egymáshoz kapcsolódó téma volt terítéken. Milyen magatartást látnak a „civilektől” a kéklámpások? Számukra a partnerismeret alapvető. Mire figyeljenek a hétköznapi sofőrök, amik segítik a „mentőegységeket” a gyorsabb, hatékonyabb célba érésben? Valamelyest betekintettünk oda is, hogy a profik hogyan veszik fel az információt, hogyan mérlegelnek, mik alapján hozzák meg a haladásukhoz a döntést? A hatékony célba éréssel – hiszen oda kell érni – szorosan összefügg a hibátlan kockázatelemzés is. Az aktuálisan közlekedő partnerek különféle magatartásformái milyen veszélyekkel jár(hat)nak. Bizonyos várható magatartásoknak – az avatott szemnek jól látható – fizikai és pszichológiai előjelei vannak, amelyek növelik a rizikót.
A megkülönböztető jelzéssel való közlekedésről és az ilyen járművekkel szemben tanúsítandó magatartásról a KRESZ részletesen rendelkezik. [1/1975. (II.5.) KPM-BM együttes rendelet 49.§ és 42. §] Erről volt már egy írás a Tanulóvezetőben is, a Közlekedési szabályainkról és tanításukról 8. részében.
(https://www.tanulovezeto.eu/node/1549)
Milyen hibákat követünk el civilként, amiket a megkülönböztető jelzésűek látnak? Főleg, amikor meghalljuk, meglátjuk őket.
Egyik szembetűnő probléma a haladási sebesség helytelen megválasztása. Van, aki azonnal lassítani kezd a sziréna hallatán, veszélyesebb esetben durván beleáll a fékbe. Sokan azt sem nézik, nem figyelik, hogy mi van körülöttük: szűkületnél, olyan helyen állnak meg, ahol senki nem fér el. Van, aki azonnal el akar tűnni az úttestről, s a gázra lép, gyorshajtást követve el menekül a következő kereszteződéshez elkanyarodni. A stresszből fakadóan beszűkül a látása, s még a STOP táblát sem veszi észre, megállás nélkül továbbhajt.
A KRESZ 42. § (1) bekezdése ugyan előírja, hogy a megkülönböztető jelzésekkel haladó gépjárműnek vagy zárt csoportjuknak elsőbbséget kell adni és akadálytalan továbbhaladást kell biztosítani. Ugyanitt megtalálható ennek a kötelezettségnek a módja is: félrehúzódással és a szükséghez képest megállással. Igen ám, de figyelemmel kell lenni a közlekedés biztonságára és mellette nagyon sok más körülményre. Ha például a lehúzódást túl korán kezdi meg a vezető, sajnos előfordulhat, hogy a mögötte lévő kikerüli, így a szemből érkező mentő útjába kerül.
A megkülönböztető jelzésű járművek törekednek a legjobb útfelületen haladni, s általában balra kerülik ki a többi partnert. Ahol autóbusz forgalmi sáv áll rendelkezésre, ott azon jól lehet(ne) haladniuk, azonban a civilek legfeljebb a járművük bal tükrébe néznek, és jobbra húzódnak, így szűkké válik a buszsáv. A kéklámpás akkor nem tudja jól kihasználni a buszsávot, amikor egy csomópontnál balra kell kanyarodnia, mert a jobb szélről a besorolás nehézkes. A személygépkocsisok nagyon nem nézik a tükröket!
Sok esetben problémát jelent a jobb-bal oldal elkülönítése is, nem beszélve a jármű technikai kezeléséről! Egyrészt stresszhelyzetben az úrvezető lefullad az autóval, vagy éppen össze-vissza tekergeti a kormányt – persze rossz irányba –, s keresztbe fordítja az autót a megkülönböztető jelzésű jármű előtt.
Milyen jó megoldások segítik a kéklámpásokat?
Álljon itt pár lényeges dolog!
Az, hogy elsőként a fényt látjuk, vagy a hangjelzést halljuk, az a megkülönböztető jelzésekkel közlekedő hozzánk viszonyított érkezési irányától is nagyban függ. Nyílt terep esetén a szemből jövő fényeit fogjuk meglátni. Van, mikor hátulról érkezéskor is a külső tükör már megmutatja őt. Előfordul – főleg keresztirányú érkezése esetén –, hogy a sziréna észlelhető előbb. Általánosan használható gyakorlati szabály, hogy amíg nem látjuk a kéklámpást, addig haladjunk, de fokozott tájékozódással keressük, lokalizáljuk a hangja alapján. Mind a haladási sebességünk megváltoztatása, mind a lehúzódás iránya attól függ, honnan érkezve található meg a megkülönböztetett helyzetben jövő jármű. Hátulról érkezése esetén melyik tükörben is látjuk őt? A személygépkocsi belső tükréből nem látható jól a távolabbi mögöttes forgalom. A külső tükrök valamelyikében látjuk, hogy a sávon hogyan, merre húzódva (jobb vagy bal) közlekedik a kéklámpás autó. A pozíciójából próbáljuk kitalálni, hogy merre várható a továbbhaladása egy adott csomópontnál. Ebben plusz segítségünkre van a helyismeretünk: ha tudjuk, hogy mentőállomás környékén közlekedünk, ott indulnak ki a telephelyről, vagy éppen tűzoltóállomásnál, esetleg rendőrkapitányságnál haladunk. Ugyanilyen fontos, hogy kórház környékén vagyunk, ahova érkezhetnek a szirénázó járművek.
A nem kielégítő látási viszonyok esetén, illetve egy terület be nem láthatósága miatt – takarásnál – a visszavillanó kék fény, a tükörképek felhasználása nagy segítségünkre van. Amennyiben a jobb oldalról verődik vissza a fény épületekről, kirakatüvegről, akkor ténylegesen jobbról jön a jármű. A hangok visszaverődése is hasznos segítség lehet, de ekkor több lehet a tévedés esélye, ha visszhangzik a környék. Ez csupán egyéni megtapasztalással tudható.
Amikor piros lámpánál állunk és hátulról érkezik a megkülönböztető jelzésű jármű, szabályos a tilos jelzés ellenére behajtani a kereszteződésbe, fokozott figyelemmel, óvatossággal, balesetveszélyes helyzet előidézése nélkül. Amikor nem csak egy járműnek kell elmozdulnia az álló helyzetéből, akkor még körültekintőbbnek kell lenni: ne vakon menjünk a másik után, mintha zsinóron húznának, hanem győződjünk meg róla, hogy mehetünk-e. Volt már baleset abból, hogy az első jármű megindult, majd fékezve megállt, pl. keresztforgalom zöld jelzésnél történő áramlása miatt. A mögötte induló, második autós pedig padlógázzal belefutott.
A megkülönböztető jelzésű járművek továbbhaladásának biztosításánál a KRESZ szabályok közt szerepel az a kifejezés, hogy „a szükséghez képest megállással”. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem mindig az a jó megoldás, ha megállunk. Van, amikor a sebesség megtartása, vagy néha a gyorsítás fogja biztosítani a minél hamarabbi elengedést, szabad út biztosítását. Például amikor hátulról érkezik a mentő szirénázva egy kétszer egysávos úttesten, de szemből is van forgalom. A burkolat szélessége keskeny, az útpadka lehúzódásra nem megfelelő. Ilyenkor, ha mindkét civil lassít, több idő, mire szembetalálkozással elhaladnak, a mentőnek lassítania kell. Ha mindkét autós gyorsít, hamar megtörténik a szembetalálkozás. A megkülönböztető jelzésű pedig csak akkorra ér utol bennünket, s vígan, tartott tempóval tud megelőzni.
A nagy járműveken a vezetéstámogató rendszerek egyre nagyobb arányú elterjedésével egy időben mind többször találkozunk a digitális tükörrel. Kamerák figyelik a közvetlen környezetet és annak forgalmát. A vezető kijelzőn tájékozódik. Ez a modern technológia lekorlátozza a vezető látóterét, ami nem jó.
Legyen még pár gondolat a profik információ felvételéről, továbbá a közlekedési kommunikációjukról. A közlekedésnek sajátos nyelvezete van. A gépjárművezetés tanulása során a tanuló ezzel is megismerkedik, s egyre inkább alkalmazza a gyakorlás, vizsga, illetve az azt követő önálló élete, közlekedési karrierje során. Mindenki tanulja egyrészt a kötelező jelzésadásokat, pl. irányjelzés, vagy éppen a féklámpa felgyulladása. Másrészt a járművünk úttesten, forgalmi sávon való elhelyezkedésével (nyom nyelve) és a sebességével (tempó nyelve) is információt adunk a többieknek a szándékunkról. Ezeknek egymással összhangban kell lenniük, másként nem egyértelműek, illetve félrevezetők, megtévesztők mások számára. A profik még inkább ismerik és aktívan használják ezeket a kommunikációs jeleket, jelzéseket. A kéklámpások a járművük egyértelmű mozgásával és pozíciójával jól tudják „irányítani” az úrvezetőket. A sziréna segít előkészíteni a szabad közlekedési térrészt számukra. Azonban nem minden sziréna hallható egyformán jól. Messzebbről is feldolgozható a jármű tetején lévő hangjelző berendezés hangja, míg a lent lévő sziréna hangját lefogják az autók, elveszik közöttük.
Amikor egy embernek megkülönböztető jelzésekkel kell közlekednie, akkor a feladat sürgős ellátása érdekében kell használnia a fényt és a szirénát. Azaz feladatot adtunk az embernek, s vele együtt stresszt is adtunk neki. A feladatot nézi elsődlegesen! A vezetés csupán másodlagos. Náluk a hibázás lehetőségét még inkább minimalizálni kell. Például megfelelő időben kell kapcsolni a megkülönböztető jelzéseket, hogy a velük szemben kötelezettek számára elegendő idő legyen az észlelésre, feldolgozásra, válaszcselekvésre. Így biztosítható, hogy figyelembe tudja venni minden közlekedési partner: a sérülékeny gyalogostól a csuklós autóbusz vezetőjéig bárki. Hiszen kékfény nélküli haladáskor kifordulhat elé a busz is rengeteg utassal. Ez kifejezetten balesetveszélyes helyzet. Ezen már nem fog segíteni az utólag kapcsolt megkülönböztető jelzés. Veszélyhelyzet elhárítására ekkor már sokkal jobb ötlet a fékpedál izmos használata. Az ilyen, és ehhez hasonló helyzetek és események megelőzése, illetve elkerülése végett magas színvonalú képzéseken vesznek részt ezen járművek vezetői. Nagymértékű szűrésen esnek át, és mindenhol meg kell felelniük. Nem csak járművezetésben. Az autózásban sok ügyességi feladatot kell teljesíteni: szlalom, kikerülés, felső szintű tréning, idő-stressz feladat összetett pályán.
Ha valaki úrvezetőként részt vett már vezetéstechnikai tréningen a veszélyhelyzetek (pl. megcsúszások) megtapasztalására és kezelésük megtanulására, akkor átélte, hogy egyrészt mennyi stresszt okoz, másrészt látvány, érzet alapján hozzuk a döntéseinket. A túlzott stressz alapjaiban nem jó, mert általában romlik a teljesítményünk. A kéklámpásoknál a sziréna sok decibelje jelentős nyomást gyakorol a vezetőre, de neki higgadtnak kell maradnia, mert nem a hang viszi biztonságosan az autót, hanem a nyugodt vezető. Mellette a forgalomban rengeteg az autós, ezért az oktatott dolgok nem feltétlen működnek hibátlanul. A járművezetők nem 100%-osan kiszámíthatók.
Előfordul, hogy két vagy több megkülönböztető jelzésű jármű találkozik egyszerre egy csomópontnál. A KRESZ-ben azt találjuk, hogy ők az általános szabályok alapján haladnak tovább. Mindig az életé az elsőbbség! Így aztán a rendőr elengedi a mentőt, a tűzoltót. Mindig az elsősegélyt nyújtó megy előre.
Először is jegyezzük meg: a fiatalok akkor lesznek jó sofőrök, ha ebben a szülőktől jó példát látnak, már apró gyermekkortól kezdve.
Másodszor: a vezetés során jelentősen fokozzuk a tükörhasználatot; 70%-ra! A előretekintés során a három dimenziós térbeli képet relatív gyorsan tudja értelmezni az agyunk. Ezzel ellentétben, a tükörben látható 2D-s kép jelentéstartalommal történő megtöltése jóval több időt igényel. A 30% figyelem előre és a 70% figyelem hátra ilyen paraméterekkel tudja biztosítani, hogy ténylegesen azonosan tudjunk az előttünk és mögöttünk lévő eseményekről egyaránt. Így 100%-ban van információnk a teljes környezetünkről. Nem ér(het) meglepetés.
Harmadszor: a járművünk sávunkon belüli elhelyezkedésével, tudatos elhelyezésével, optimális sávtartással, biztos kézzel tudjuk a megkülönböztető jelzésűek tudtára adni – mozgásunk külső látványa alapján –, hogy figyelünk rájuk, és helyet biztosítunk számukra.
Negyedszer: torlódáskor, dugóban a biztonsági folyosó kialakításával kell segítenünk őket.
A pozitív változások elérése érdekében az oktatásban fektessünk nagyobb hangsúlyt ezekre!
1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet/ KRESZ:
https://njt.hu/jogszabaly/1975-1-20-24
