Én már 50 éves távlatban gondolhatok vissza az egykori KPM Autóközlekedési Tanintézetre, fiatalkori munkahelyem izgalmas emlékére. Budapesten a legalább háromszáz ATI jelzésű, tanulókocsi flottára, a Dankó utcai Tangarázsra. A még ma is élő és a már meghalt felejthetetlen kollégáimra. Két műszakban folyt itt az oktatás, napi nyolc órában, és ezt jövet-menet még a bélyegzőórával is igazoltuk. Más volt akkor minden. Más volt az életérzésünk is. Akkor sem feledjük. Mert olyan volt amilyen, mert így volt, igaz volt minden. Mert ha régen is volt, nem halványul, inkább hogy szépül.

Az első kép 1976-ból. (katt). A szokásos heti brigádgyűlés a Dankó utcai tangarázs első emeletén. Középen áll, az őszes halántékú Mayer Feri bácsi a Hunyadi szocialista brigád vezetője. Megfontoltan osztogatja tanácsait a rövid, tízperces oktatási szünetben. Kilenc gyakorlati oktató volt ebben a csoportban. Én egy másik, a Sebestyén Zoli bácsi által vezetett brigádban oktattam, de jól ismertem itt mindenkit. A Dankó utcai tangarázs régi, de tiszta, rendben tartott autósiskola, állandó alvázmosóval, hátul a gyorsjavító műhellyel. Elöl a bejáratnál volt a kézi pumpás benzinkút, beljebb egy vezetéstechnikai tanterem, de ekkor már az NDK-s, Wartburg fülkés tanpadokkal. Az új tanpadokat Szász Balázs szimulátoros oktató kollégám kicsit nagyképűen, vagy tán humorosan, audiovizuális reflex inspirátornak nevezte. A film-vetítéses, elő-oktatásnak nevezett foglalkozások után egy kinyomtatott Fahrdiagramm volt az eredmény. Ezt a tanulóvezetők úgy értelmezték ahogy akarták. Szerintem a legtöbben az első sikerélménynek tekintették.

A Dankó utcai iskolában sokat számított az oktatók korábbi tapasztalata, szakmai hozzáértése. Ezt akkor még értékelték is. Mayer Feri bácsi kapta pl. a legelső vadonatúj Moszkvics 403-as tanulókocsit. A régi szakember már a háború idején, 1944-ben is oktatott Fiat Balilla személykocsijával. Daliás, fiatal oktatóként a fővárosi Hikádé magán iskolának dolgozott, a Népligeti Tinódi szobor, az egykori  mutatványos tér környékén.
Az első képen Mayer Feri bácsi bal keze felől ül László Imre, aki ugyan lakatos vagy szerelő volt az Ipoly utcai javító műhelyben, de átjött a tangarázsba gyakorlati oktatónak. Amúgy, az ő nevéhez fűződik a legelső hárompedálos pótfékrendszer is, amit éppen a Moszkvics autókba szerelt be először.

 
 Mayer Feri bácsi jobb keze felől látjuk Mihalutti Olgát, aki akkor jobbára már Gyálon, a Pest megyei ATI-nak dolgozott, később Óbudára a Bécsi úti kísérleti és gyakorló iskolába került. Sportos alkatú csinos nő, jól felkészült oktató volt. Divatosan öltözött,  mini szoknyában is jött tanítani - amikor végig kopogott a tangarázs hosszú kövezetén, volt is bámészkodás. Határozott egyéniség, volt szakmai tekintélye a tanulókocsiban is. 
Mihalutti Olgától jobbra Ulicza János a régi jó nevű oktató, akinek a testvére Ulicza József is az ATI-nál tanított.

Veteránok, mindketten igazi legendák voltak a szakmában. Már a hatvanas években MHSZ-es, sorköteles oktatók és Csepel 350-es, platós tehergépkocsikkal tanítottak. Sokan tudták azt is róluk, hogy egy télen Szob felé, a befagyott Duna mellett haladva, Nagymaros és Visegrád között a tükörjégen is gyakoroltak. A túlpartól nézők is csodálták, valaki fel is jelentette őket. Állítólag kaptak egy munkahelyi fegyelmit. Erről ugyan képem nincs, de három régi fotóm mégis van az Ulicza testvérekről. A fiatalabb Ulicza Jánosnak is Moszkvics 403-as  tanulókocsija volt, bátyja Ulicza Józsi bácsi pedig sokáig élt, öreg Toyotával imádták őt a tanulóvezetők. Még 2000 körül is tanított a Mogyoródi úti tanpályán. Azt is tudom, az Ulicza testvérek csak hét végén, és mindig  terített asztalnál poharaztak.
Még mindig a legelső, közös kép. Látom a többi kiváló oktatót, Uliczától balra az öreg Gyuris István, majd a vasalt nadrágos, fiatal Ruskó Bandi, aki úgyszintén átkerült az új Bécsi úti tanpályára. A kép jobb oldalán pedig a magas Becseics Zoltán,  mellette - már a jobb szélen Szanyi József régi kollégám zárja a sort. Róluk is illenék pár szót mondanom, mert igazi ATI-s egyénisegek voltak. Ezt majd a következő, a második részben írom meg. Mert, hogy ott van még egy régi, fel nem ismert kollégám is M. Olga mögött. Arcára emlékszem, de nem jön be a neve. Talán, ha valaki még olvassa, segíteni tud.

 A végén pedig nem hagyhatom ki, és újra megerősítem, hogy itt most az ATI-s idők hetvenes éveinek az elején vagyunk. A régi nagyok szerint ez időszak volt a szakma, a magyarországi járművezető-képzés aranykora. Az oktatási reform után, az ATI-nál elindult az audiovizuális elméleti oktatás, kiteljesedett a tanpályás képzés, tanították a  defenziv, előre látó vezetési taktikát. Volt jövőkép. Ebben az időben pedig Moharos Kálmán volt az ATI igazgatója és a VIB elnöke. Később, már a rendszerváltás idején az autósiskolák szakmai érdekképviseletei közös akarattal Moharos Díjat alapítottak az ő halhatatlan emlékére. Akkor, a régi nagyszerű oktatók, iskolavezetők, vizsgabiztosok, néhányan kaptak is ilyen díjat. Kitüntetett Moharos díjasok lettek. Abban reménykedem, hogy egyszer még rájuk is emlékezhetek.

 Balogh Zoltán